Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-09 / 6. szám
9 BÉKÉS 1908. február 9. Benka Gyula nyugalomban. A szarvasi ág. hitv. ev. főgimnázium érdemekben gazdag ősz igazgatója február elsejével nyugalomba vonult. Nem törhetlen akaratereje, szellemének frissesége és szorgalma lankadt el az ősz tudósnak az utóbbi időkben, hanem elővette régi és súlyos szembaja s ez kónyszeritette nyugdíjazásának kérésére. Benka Gyula távozását a tanügyre nézve pótolhatatlan veszteségnek tartjuk. Alaposabban képzett, önállóbban gondolkodó elmét nem ismerünk vármegyénk tanférfiai között s ha ezekhez számítjuk keresetlen egyszerűségét, lekötelező szives modorát, nagy előszeretetét a nevelés lelket nemesitő fáradságos missziójához, méltán megérthetjük azt az általános sajnálkozást, amivel a kiváló ősz tudós távozását tudomásul vették mindazok, kik a megyei tanügy érdekeit önzetlenül szivükön viselik. Ezen sajnálkozó érzés ötletéből fakadnak jelen soraink is, mert közülünk nem egynek volt régi kedves tanára, igazgatója az érdemekben gazdag életű, munkás tanfórfiu. Ha valaki, úgy ő megérdemli, a szó igaz értelmében azt, hogy örökös munka, becsület és fáradozás között eltöltött életévei után zavartalan, csöndes napokat élvezzen szerető családja, jó emberei, tisztelői széles körében. Kívánjuk egész lelkűnkből a nyugalomba vonuló ősz tudósnak a küzdelmes fáradozás évei után a legboldogabb, nyugodt, zavartalan életet ! Hírek. Vármegyei rendes közgyűlés. A február hóban megtartandó vármegyei rendes közgyűlés határnapjára nézve létrejött megállapodás most már végleges. A közgyűlés ugyanis folyó hó 24-én fog egybehivatni, melyre a tárgysorozat már egybeál- littatott. A közgyűlés egybehivását a vármegyei hivatalos lap jövő száma fogja publikálni, amikor is a tárgysorozat és az alispáni jelentés is napvilágot lát. Az alispáni jelentésre és a tárgysorozat főbb pontjaira legközelebbi számunkban kitérünk. Bizottsági Ülések. A vármegye közönsége által, a tisztviselők részére adandó drágasági pótlék kérdésének tanulmányozására kiküldött bizottság folyó hó 11-én délelőtt 10 órakor, továbbá a földadóreform ügyében készítendő felirat szerkesztésére alakított bizottság ugyanazon nap délelőtt 11 órakor ülést tart. Anyakönyvi felügyelő vizsgálaton. Báró Jesze- nák Sándor belügyministeri fogalmazó a Békésvármegyében vezetett anyakönyvek felügyeletével megbízott kiküldött az elmúlt héten, egy pár napon át Gyulán tartózkodott s a városi anyakönyvi hivatalt, valamint a vármegyénél elhelyezett anyakönyvi másodpéldányokat megvizsgálta. Uj segédorvos. A vármegye főispánja, a vármegyei közkórház elmegyógyintézeti osztályához segédorvossá: dr. Ferenci Ármint nevezte ki. A segédorvosi állás dr. Morvái Ödön eddigi segédorvos lemondása folytán üresedett meg, akit Kun- ágota választotta meg községi orvossá. Tanulmányúi. Mogyorósy Sándor városunk szülötte akadémiai szobrász-növendéknek a vármegye törvényhatósági-bizottsága évi 500 korona ösztöndíjat folyósított, mely adományozást a belügyminiszter most hagyott jóvá. Mogyorósy Rómába megy s az ottani akadémián fogja fejleszteni egy ideig tehetségét. A megyei iisztujiiást megfelebbezték. A múlt év utolsó napján lezajlott vármegyei általános tiszt- ujitás történetének lapjai, úgy látszik, még nem zárulnak le. A hót folyamán az ellen egy terjedelmes felebbezés nyujtatott be, melyben felebbező azt kéri, hogy az árvaszéki elnöki, a szeghalmi, békési és szarvasi főszolgabírói választások, mint amelyek a törvényesség jellegével nem bírnak, semmi- sittessenek meg és ezen állásokra újabb szabályszerű választás rendeltessék el. A felebbező : Chrisztó Miklós, a vármegye nyugalmazott árvaszéki ülnöke. A választást Chrisztó azért tartja sérelmesnek, hogy a kijelölő-választmány őt a jelzett állásokra nem jelölte, holott „tisztességét és képesítését igazolta“. Éles hangon támadja a vármegye vezetőit, akikről, mint mondja „nehéz mesterség : satiram non cribere“ (!). Legalább is ezt kell neki mondania — írja — akkor, mikor a vármegye ma is a régi kormány hive s egy „jól fegyelmezett politikai társaság, mely a letörést fájlalja“ (?). Feleb - bezésóben, illetve helyesen panaszában kijelenti, hogy nagyon jól tudja, hogy őt miért nem jelölték ! Neki két „bűnét“ nem tudják az illetékesek feledni: 1. „Ezelőtt mintegy 14 évvel Kossuth Ferencz ő nagyméltósága kegyes volt egyik gy< r meke keresztatyaságát elvállalni. 2. Mindig szókimondó és független irányú volt“. Hinc illáé lacrimae, — fejezi be panaszát — ez az ő nem jelöltetésének oka, A tragikus hangú panasz a napokban fog felterjesztetni a közigazgatási bírósághoz, ahol azonban minden valószínűség szerint a panaszt el fogják utasítani, mert Chrisztó nemjelöl- tetése törvényes okokból történt. Először azért, mert annak idején munkaképtelenség czunén nyug- dijaztatott, másodszor pedig azért, mert az ő árvaszéki ülnökösködéséből kifolyólag állítólag több rendbeli szavatossági per tétetett és van folyamatban Bókésvármegye árvaszéke ellen. Kinevezések. A vallás és közoktatásügyi miniszter Korossy János oki. gazdát, gróf Apponyi Albert gerendási birtokának volt tiszttartóját közalapítványi segédfelügyelőnek nevezte ki. — A pénzügy- miniszter a Nagyenyedre áthelyezett Végh József helyére Nojszk Theofilt nevezte ki Szeghalomra a kir. adóhivatalhoz adótisztnek. Vármegyei könyomdászi állás. Az elhalálozás folytán megüresedett vármegyei könyomdászi állásra meghirdetett pályázat határideje letelvén, a vármegye alispánja apályázatok eredményeként a jelzett állásra ideiglenesen Mike János lelenczházi alkalmazottat fogadta fel. Állandó biráló választmányi ülés. A vármegye állandó biráló választmánya folyó hó 5-én Döry Pál főispán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen felülvizsgálta az igazoló választmány azon határozatát, mely Gryneusz György gyulai lakosnak megyebizottsági taggá történt megválasztását megsemmisítette. A választmány a megsemmisítés tárgyában hozott elsőfokú határozatot azon okból, mert nevezett 2 év óta nem lakik Gyulán, helybenhagyta. Ugyanazon napon a főispán elnöklete alatt árvaügyi felebbviteli ülés is volt, amelynek összehívását egy pár sürgősebb természetű ügy elintézése tette szükségessé. Lemondott közigazgatási bizottsági tag. Szalay József békéscsabai földbirtokos vármegyei köz- igazgatási bizottsági tagságáról betegsége miatt lemondott. Az igy megüresedett tagsági hely a februári rendes közgyűlésen fog betöltetni. A gyulai ref. egyháznál a persbyteriumi főgondnok, tauitópresbyter és egyházközségig képviselőkre a szavazatok folyó év január hó 30-án két bizottság előtt adattak be. A szavazatok felbontása január hó 31-én és február hó 1-én történt. A gyulai ref. egyház főgondnokául Ambrus Sándor Békésvármegye alispánja választatott meg. Tauitópresbyter Gulyás János lett. Presbiterek : dr. Kovács Károly, dr. Kun Pál, dr. Jantsovits Emil, Papp Gyula, Bordá György, Cs. Fábián Ferencz, Cs. Fábián János, Krasznai István, Monori Mihály, Sánta Mihály, Fábián János, ifj Cs. Biró György, V Tar János, Makai László, Pikó András, B. Vidó Ferencz, Ravai Gábor, Ocsai István ifj. K. Gombkötő István, Rostás Lajos, Ötvös János, É Nagy Ferencz, Csordás Ferencz, Kiss Mihály, Pikó István, Rozsos Mihály, H. Nagy István, gondoltam magamban, legalább addig sem eszem a magam kenyerét. Meg azután embernek csinálták a dutyit, nem pedig kutyának. — Nagyon életrevaló filozófia! — jegyezte meg mosolyogva az ügyvéd. — Az mán, instállom, beadta a kulcsot. Elment Földvárra deszkát árulni. — Kicsoda ? — Hát akit kérdezni tetszett, Filo Zsófia, a bábaasszonyunk. — Vagy úgy! Csak folytassa. — Hát, hogy ne hazudjak, amint megint szabad ember lettem, mondom a banyámnak : Bezártak az urak, mert ők a hatalmasabbak. Hát nem azt feleli rá : — Az ám. Megint itt volt a kisbiró valami intőczédulával. Mért is nincs kend az urak párt ján ? Az Isten látott ilyen hamvába hótt embert. — Ne le ne! — Lám, a jobbpártiakat nem bántja senki, kigyelmeteket pedig folyton hajkurásszák, por- czióval, úti munkával, mivel. A kisbiró a/.i mondta, hogy a takarékbul olyan erős parancsolat gyütt, hogy aki csak két forinttal is tartozik, annak még a hetedik bőrit is lenyúzzák, ha nem szaval a jobbpártra. — No, mondok, eddig azt tudtam, hogy hosszú haj, rövid ész, de most látom, hogy ennek az asszonynak alighanem igaza van. Kiállottam hát a kis kapuba, amikor arra somfordáit Rodorgós szomszéd, a főkortyes. — Adjon Isten ! — Fogadj Isten! — Nem haragszik ugy-e már, szomszéduram, azért a tizennégy kis napért? — A magyar ember megbékül, de nem felejt, — mondok. — Hát aztán ki éljen ? — Majd kifeslík ! — feleltem én. — No látja, szomszéduram, ez már okos beszéd. Nem kívánja ám a magas kormány sem a kigyelmed voksát ingyért. Ma estére is szívesen látjuk egy kis barátságos vacsorára. Lesz inni-ennivaló rogyásig. De mivel vége a régi jó világnak és az uj törvény erősen tilalmazza azt, hogy a szegény váiasztópógár ot esztendőbe egyszer úri kosztot ehessen, hát úgy csináltuk ki, hogy ma az öreg Kozma fogja az aranylakodalmát megtartani. — A görög Kozma? — Az a ! — Hátsze, — mondok — sohase vót annak a vin görögnek felesége. Rideg legény vót az világéletébe. — Baj is az 1 Kinek mi köze hozzá. Meg zután nem vezettek akkor még mátrikulát. mikor a fiatal • mber volt. A fiatal fiskális 'észkelödni kezdett. — Kedves barátom! Nagyon eltértünk a tárgyíól, talán rövidebuen is elmondhatná a baját, ■•»'ért már régen elhúzták a levesnótát. — Hát azon az aranylakodalmon, v>-rje meg a csoda, megint összegabalyodtam a Bodrogos szomszéddal. Egy kis ital is volt bennem, hát fel találtam hánytorgatni, hogy ő kelme miatt raboskodtam két hétig, pedig se nem gyilkoltam, se nem gyújtogattam. Hiába, csak igaz marad a példaszó, hogy „szólj igazat, betörik a fejed“. Alig szaladt ki a számon véletlenül az, hogy gyújtogató, hátulról úgy ütött valaki pofon, hogy azóta annak vagyok a kó- disa, folyton bizsereg a balszemem. A fejemet meg Bodorgos Balog János uram szakította be egy zsidóvizes üveggel. — No hála Istennek ! Sóhajtott fel az ifjú jogtudós. — Kedves bácsikám, ez súlyos testi sértés tényálladékát képezi. Büntetése öt évig terjedhető börtön. Csak bízza rám, úgy elverem azon a rossz szomszédon a port, hogy teljes életében arról koldul. — Azt bizony, kérem alássan, ne tegye,, mert egy rúgott borjúba kiegyesültem vele Tetszik tudni, a magyar ember megbékül, de nerr. felejt! — Hát akkor mi az isten csudáját akar tőlem ? — Ha a ténsur. feliben elvállalná azt a pofont, akit kaptam és kikeresné azt az embert, aki adta, mert én már egy álló esztendeje, hogy nem akadok a gazdájára.
