Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-25 / 43. szám
2 BÉKÉS 1908. október 25. tisztában lévén, hogy ha van is a vidéki •negyebizottsági tagok között olyan, aki Csabának szánja a székhelyet, olyan azonban egyetlen egy sincs közöttük, aki kifejezetten ne ahoz kötné szavazatát, hogy az áthelyezéssel járó óriási költségeket Csaba község kizárólag sajátjából tartozzék fedezni. Már pedig a csabaiaknak van annyi közgazdasági érzékük, hogy milliókra rugó adósságot, ha egyáltalában kapnának, okosabb és produktívabb czélra fordítsák. Ennyit az olvasóközönség be nem avatott részének a hajánál fogva előrángatott székhely-kérdésről egyszer és mindenkorra! 4707/908. sz. Hivatalos hirdetés. Gyula városában az 1908. évre előirt várni, katona elszállásolási pótadó kivetési lajstrom szám- vevőileg megvizsgáltatván, a szabályrendelet 5-ik §-a értelmében október hó 26-tól november hó 2-ig a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatik. Azon adózók, akik eme lajstromban foglalt adónemmel már a múlt évben meg voltak róva, a lajstrom kitételének napját követő 15 nap alatt, akik pedig most első ízben lettek megróva adójuknak könyvecskéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt felszólamlásukat hozzám adják be. Gyula, 1908 október hó 20 án. Dr. Lovich Ödön 463 1—1 polgármester. T a n ii g y, A békésvármegyei általános tanító-egyesület békési járásköre folyó hó 17-én d. e. 9 órakor Békésen, a községi elemi leányiskola gyüléster- mében tartotta őszi közgyűlését Farkas Gyula, békési közs. isk. igazgató, járásköri elnök, elnöklete alatt. A gyűlésen a 28 tagból álló járáskor 25 tagja vett részt. A tárgysorozat kiemelkedőbb pontjai voltak : Farkas Gyula elnöki megnyitó beszéde, melyben a felnőttek oktatása, az iskolán kívüli oktatás ügyét ajánlotta a járáskor figyelmébe. Tudatta a járáskörrel, hogy a tanítók országos bizottsága folyó évi augusztus hó 21-én feloszlott, helyette az országos tanitó-szövetség létesült, melybe a vármegyei tanitó-egye- 8Ületek minden 50 tag után, 1 képviselőt kü1 de— nek. Weiszne, Kohut Izabella békési izr. hitközségi tanítónő, az »Egyéni nevelés a népiskolában« czimmel tartott felolvasást. A gyakorlati tanítások Köréből példákkal illusztrált, sikerült felolvasásért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a járáskor. A felolvasást a »Falusi iskolások olvasó- és tankönyve« czimü mű bírálata követte. A bírálatot Farkas Ferencz békési belterületi közs. tanító vezette be, aki, kiemelve a műnek a hivatalos bírálók által is elismert kitűnőségeit: az utasítás által kijelölt anyagnak a mellékesek elhagyásával való felvételét, a felvett anyagnak a gyermek értelmi köréhez mért, nagy didaktikai leleményre valló tárgyalását, jó, magyaros nyelvezetét s a mű olcsóságát, — teljes elismeréssel adózik a művet szerkesziő, több vidéki tanítónak. A bírálathoz Bánky Gábor, Zalay József, Varga János és Farkas Gyula szóltak. Bánky Gábor több kifogást emelt a mű ellen, melyekre a többi felszólaló a művet védő szellemben válaszolt. Dómján Aladár békési külterületi közs. tanitó »Növendékeinknek immunissá nevelése a szocialisztikus izgatásokkal szembon« czimmel tartott felolvasást, melyben a Schopenhauer bölcseleté alapján az egyéniségek igaz értékelésére való vezetést ajánlja legjobb gyógyszerül a napjainkban mind nagyobb mérvet öltő társadalmi betegség ellen. A felolvasás után Nagy Mihály járásköri pénztáros tett jelentést a pénztár állapotáról, mire az elnök záróbeszéde következett, a gyűlés véget ért. Tanulók czéllövészete. A minisztérium kezdeményezésére már egy-két fővárosi és vidéki gimnáziumban a felsőbb osztályú tanulók részére czél- lövészeti tanfolyamokat rendeznek, s emellett teljes katonai szellemben képezik ki a növendékeket, még pedig úgy, hogy az ily tanfolyamokon részt- vett tanulók majd alkalomadtán, már mint kész katonák kerülnek a katonasághoz s igy az oktatásra is képesek lesznek. A napokban érkezett le a csabai gimnáziumhoz is egy rendelet, melyben a VII. és VIII. osztályú tanulók részére a miniszter czéllövő-tanfolyamot engedélyez. A tanfolyamot Achim tornatanár vezeti a gyulai honvódtisztek közreműködése mellett. A tél folyamán fegyverfogási és szoba lövészeti gyakorlatokat tartanak ; • Mii 1-1. 1 I r I dése az automobil korszak, s ily kifejlődött s folyton fejlődő közlekedés mellett „gócz- pont*-ről beszélni, amikor ilyen góczpont, ha valaha volt is, de többé nincsen, valóságos anakronizmus. De eltekintve a vármegye törvényhatósági bizottságának hangulatától és meggyőződésétől, mely az elősorolt okoknál fogva ismét a történelmi székhely mellé csatlakoznék, mennyivel nagyobb, fontosabb állami érdekek is sorakoznak 1874-hez képest ma már Gyula városa székhely jellegéhez. A királyi törvényszéki- s pénzügyi paloták, az ország legnagyobb vidéki kórháza, pár millió állami befektetést képviselnek és intézményes biztosítékai Gyula városa székhely jellegének. Nincs és nem is lehet olyan nemzeti, vagy akár nem nemzeti kormány, amely ha történelmi, társadalmi, közgazdasági s magyar nemzeti szempontokat egy, tizenöt percznyi távolságnyira levő volt góczpont chimera kedvéért egytől-egyig sutba dobna is, az államnak megmásithatlanná vált s milliókra] terjedő beruházásait feláldozni s újabb milliókra terjedő áldozatokkal tetézni merészelné. Nem folytatjuk tovább ; olyan igazságok ezek, amelyek vármegye s országszerte köztudatba mentek. Teljes elismeréssel honoráljuk, hogy köztudatba elsősorban Békéscsabán, ahol a törvényszéki- s pénzügyi palotáknak Gyulán történt felépitése után levonták a helyes konzekvencziákat és a székhely kérdést, mint szélmalom elleni harczot beszüntették. A józanul gondolkodó elemek nemcsak belátták, hanem utóbb már volt és van erkölcsi bátorságuk hangoztatni is, hogy Békéscsaba természetszerű fejlődésének a vármegyei székhely jelleg nemcsak hogy nem kelléke, hanem sok tekintetben kerékkötője s akadálya volna; minden egyébtől eltekintve már csak azért is, mert olyan horribilis anyagi áldozatot követelne a községtől, amelyet az mai s későbbi pénzügyi helyzetében nemcsak fedezni, de még előteremteni sem volna képes, azzal a legoptimistább csabai ember is — Má’ honne lőhetne?! Mienk ez a ház ! Hogy ülésöznek ? Ha1 éppen úgy gyün ki alkalmatosnak . . . — Ne szavazzon kee annyit, hanem gye- jrünk 1 — igy egy asszonyhang. A kisbirák engedve a túlerőnek, utat nyitottak. Maris néni, meg Senye Mihály (mert ők voltak) egy-kettőre ott álltak a törvény előtt. Maris néni csípőre rakta a két kezét : — Hun van az a gyerök ? Ki fogatta el ? Hogy még az én fiam lönne gyújtogató ? Ki nongya azt? No, hun az a mögátalkodott em- bör ? No, hun van? — Én mondom azt 1 — nyomta meg a szókat Senye Mihály. A tanácsbeli emberek mozogni kezdtek a székeiken, közbe-közbe dörmögtek is : — No-no I Lassabban hél A biró megrázta a kis csengőt. — Nem mögy az egy kívánalomra; majd mögvilágosodik mindön. Hanem most ájjatok kissé ódalast . . . Az a gyerök mög hadd gvüjik... Ez az utóbbi mondat a kisbiráknak szólt, kik is siettek a parancsot teljesíteni .. . Hogy a Ferke belépett a tanácsházba, Maris néni, meg az öreg Senye közrefogták, — Ejnye, ejnye, fiam, hogy igy köll látni tégöd ... de ne hadd magad . . . Még hogy rád kennék a más bünit is . . . — Ilyen a szögény embör sora, — integetett Senye Mihály — akár csak a kuvasz ku- 'yáé . . . A biró elintette Ferke mellől a két öreget, aztán magas homlokát ránezba szedve feltette a kérdést: gának utat. Három ökölé.-apásra három lécz tört össze s Ferke az istáló padlására vetette magát. A tűz már ide is átkapott. A forró levegő a a sűrű füst fojtogatta Ferke mellét. Szerencsére itt már jártas volt, ismerte az utat. Egy lélek zet alatt végig szaladt a padlás végénél levő feljáróig; ennek az ajtaja csak be volt támasztva, a létra is ott állt. Ferke egy gondolat alatt az udvaron termett, hol még alig szaladgált nyolcz- tiz ember. Ha Ferke az udvaron megáll s a tűz oltásához fog, talán nem is jött volna gyanúba, de ehelyett óvatosan a fal mellé húzódott s mikor egy kis egérutat érzett, a lecsapódó füst alatt a kert felé szaladt s annak kerítésén átvetette magát. A menekülése feltűnt. Az utolsó csapást Bogár Laczi mérte rá, ki ott settenkedett a kerités körül. Mikor Ferkét észrevette torkaszakadtából elkiáltotta magát: — Ott szalad a gyújtogató ! . . . Ott ni! Utánna ! 1 S maga is Ferke után vetélkedett. Két- három legény a nyomába. Ferkével szemben, a kertek alól is tódult a nép a tűz felé; háta mögett pár lépésnyire a legények rohantak ordítva, kiabálva : — Fogják meg 1 A gyújtogató ! Az ut el volt zárva. Ferke megállt. A következő pillanatban négyen-öten ugrottak rá s lenyomták a földre. — Bele a tüzbe! Fogd meg ! Be kell dobni! — Vezényelt Bogár Laczi s társaival együtt vonszolni kezdték Ferkét vissza az istáló felé . . Ha a biró s egy-két józanabb gondolkozásu ember közbe nem lép, bizony melege lett volna a Ferkének. Az erélyes fellépésre azonban engedtek, de a kezét mégis hátra kötötték s úgy lökték oda a kisbiróknak, kik megindultak vele a községháza felé nagy sokaságtól kisérve, kik csúf szavakkal, szitkokkal illették . . . Göcs Boris ott állt az ámbituson. Hallotta az üldözést, a kiabálást . . . Mikor Ferkét meglátta, egyet fordult vele a világ s végig esett a folyosó kövezetén. VI. Együtt ült a tanács. Az esküdt urak a zöld asztal két oldalán, a biró az asztalfőn. Egy kis- biró ott állt a tanácsház ajtajában s egymásután eregette be az ügyes-bajos embereket. Három czigány egy kis here-kaszálásért állt a törvény előtt. Természetes, hogy tudni sem akartak a jóféle takarmányról. A vádló csőszt lehunczutolták, egymás szemét kiátkoz ták . . . No, de azért van a biró, meg a tanács, hogy igazságot tegyenek . . . Le is csukatták mind a hármat, a csőszt meg elmarasztalták a kárban, máskor vigyázzon jobban. A károsult meg az áldomást fizette* az igazságos Ítélet irányában. így aztán kikerekedett az ügy egész szépen. Aztán Nagy Istók Jánosné jött a porival. A szomszéd kutyája megharapta a kis Jani fiát. Ebben kereste az igazát. ítéletet követelt erőset, vagy szemet-szemért. Pincsi meg a szomszédék Sadriját harapja meg, épen ott, jobb lábán a vastag húst . . . Különben megy a királyig, ha térden csúszva is . . . Alig tudták bírák uraimék megnyugtatni a nyelves menyecskét. Közbe nagy lárma kerekedett a tanácsház előtt. A kisbirákkal tülekedett valaki. Előbb csak egyes szavak röpködtek be a tanácsházba :
