Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-25 / 43. szám

1908. október 25.

BÉKÉS

S

tavasszal pedig a katonai lövőiéren éles töltésekkel lőnek a diákok. E hó 19-én már meg is nyílt Csabán e tanfolyam a gimnázium tornatermében, hol megjelent a gyulai 2. honvédgyalogezred képviseletében Obrincsák bonvédszázados, ki rövid, katonás beszédben buzdilotta az ifjúságot a tanfolyamban való részvételre.

Megértem . . .

Megértem, Uram, a hatalmad;

Hogy őszre hervad a levél,

Hogy elfogy ereje a napnak És pusztulást jelent a tél;

Hogy sir hajol a gyönge aggra Es porrá hamvad szét a test,

Hogy árny borul a hunyó napra,

S az alkonyaira jö az est . . .

Be — ha Május nem hoz virágot,

Veröfény éltet nem fakaszt,

Ha ilmodatlan édes álmok Hervadni látják a tavaszt;

Ha teljes pompájukban nyilló Ligetek zöldjét éri fagy,

Ha porba hull egy rózsabimbó,

— Szorongva kérdjük: merre vagy?

. . . Csak gyönge mécs a földi lélek,

Ha titkaid mélyébe vág.

Uram! Sejtesd meg közelléted,

És oszlasd el az éjszakát! . . .

Balzsam-fakasztó tiszta lényed Adjon egy kis vigaszt nekünk,

Hogy meg ne rendüljünk hitedben,

Hogy megnyugodjunk végzésedben . . .

— Győzz meg, hatalmas Istenünk !

Székely Sándor.

Hírek.

Bókósvármegye központi választmánya az 1909. évi országgyűlési képviselők névjegyzékeinek hitelesítése czéljából folyó hó 31 -ik napján a vármegyei székház kistermében ülést tart.

A vármegye központi közművelődési bizottság folyó hó 28-án (szerdán) délután 3 órakor a vármegyeház kistermében ülést tart.

Véglegesítés. A vármegye főispánja Dr. Koltai Ármin békéscsabai kórházi segédorvost állásában véglegesítette.

Kinevezés. A vármegye főispánja dr. Kiss Lászlót a békéscsabai járási főszolgabírói hivatalhoz szolgálattételre beosztott díjtalan közigazgatási

gyakornokot, — jelen szolgálati beosztásában való meghagyás mellett, — díjas közigazgatási gyakornokká nevezte ki.

Salacz Ferencz szarvasi Bzolgabiró tudva levőleg egészségének helyreállítása czéljából hosz- szabb szabadságot kért, melyet a törvényhatóság legulóbb meg is adott. Ily körülmények között a szarvasi szolgabiróságnál a főszolgabíró egyedül vezeti a hivatalt. Erre való tekintettel a vármegye főispánja az újonnan megválasztott Melis István 8zolgabirót szolgálattételre ideiglenesen a szarvasi járás főszolgabirája mellé osztotta be.

Békésvármegye közkórházi bizottsága Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt folyó hó 20-án ülést tartott. Az ülésnek legfontosabb tárgya volt a kórház részére 1909. évben szükséges élelmi cikkeknek vállalatba adás utján való biztosítása. A várm. közkórház igazgatósága útján meghirdetett árlej'ésre, a kenyérneműekre és süteményfélékre pályáztak Soltész Béla és özv. Leopold Ignácznó gyulai sütőmesternek és Reisner Ede gyulai gőzmalomtulajdonos, a husneműek és hentesáruk szál litására Najmann György gyulai mészáros, külön a husneműek szállítására Vlagyovics János, Hegyi János, Hegyi József és Burda István gyulai mészárosok. A kórházi bizottság az ajánlatokat beható j tárgyalás alá vevén, úgy találta, hogy azok rendkívüli drágák, miért is elhatározta, hogy valamennyi ,szükséglet szállítása czéljából uj árlejtést hirdet. A Balog és Gergely féle telkek átvétele tárgyában felvett jegyzőkönyvet a bizottság tudomásul vette s megbízta az igazgatót, hogy a kórboncztani intézetbe bevezetni szándékolt gazolyn világítás biztonsága tekintetében a szakköröktől véleményt kérjen s végül AVeiez Mór és társa ezég abbeli kérelmének, hogy a kórház részére szükséges szesz utján szept. 1-től járó literenkénti 20 fillér szeszadópótlékát a kórházi pénztár a czég részére terítse meg, a bizottság eleget tett.

Fegyelmi ügyek. Békéscsaba Erzsébethelyen régóta panasz tárgyát képezi az ottani községi orvos : dr. Tarjám Rezső életmódja, melynek folytán az ottani betegek csak nagy utánjárás mellett kapnak orvost s ha végre hozzájutnak is orvosukhoz, az velük gorombáskodik. Ködös fejjel még a csecsemőktől is megkérdi, hogy mije és hol fáj ? Ezek a visszás állapotok a lesutóbbi meevesrvülésen is szóvá tétettek. A feljelentések folytán az alispán nevezett orvos ellen a fegyelmi eljárást elrendelte. Ugyancsak vizsgálatot rendelt el Vajda Jenő békéscsabai községi állatorvos ellen, — kit VVeisz Mihály békéscsabai mészáros jelentett fel, állítólagos durva bánásmód és hivatalának családi haszonszerzésre való felhasználása miatt.

A tavasznak, az ébredő zöldbeborult természetnek is meg van a maga gyilkos, kérlelhetetlen ellensége : a fagy, mely bimbójában tépi le a legszebb virágait kertünknek, semmivé téve a hozzáfűzött legszebb reményeket. Az élet tavaszának is vannak ilyen gyilkos ellenségei, szomorú, hervasztó betegségei . . . Ezeknek esett áldozatul az elmúlt héten városunk intelligens társadalmának egyik legrokonszenvesebb ifjú szép leánytagja, kit élete 19-ik tavaszán ragadott el a halai edes övéinek ápoló, gondos kezei közül ! Az elmúlás gondolatával nehéz megbarátkozni, jöjjön az bármikor reánk . . . De a késő őszi hervadás látása nem érint olyan fájdalmas húrokat az emberi lélekben, mint ha kora tavasz legszebb virágait éri fagy I . . . Szinte megrendül ilyenkor hiteben a földi halandó és keresi, kutatja az ismeretlen okot, azt a sötét, nagy titkot, hogy miért kell a virágnak bimbókorában elhervadnia . . . Szomorú, megoldhatatlan probléma ez, melynek útvesztőin megfejtésre, vi- gasztalódásra alig jut az emberi lélek ! . . . Dombi Ilonka, Dombi Lajos ref. esperes és neje Bélái Mária szép, fiatal leánykája meglialt . . . Alig élt 19 évet . . . Hónapok óta feküdt a nagy nehéz betegágyon és remélve várta a fölgyógyulás boldog idejét . . . S mert gyógyulás nem volt számára, eljött ágyához a megváltás szelíd angyala tündöklő fehér ruhában, csillagsugárral szeplőtlen homlokán s megfogta a szenvedő leányka erőtlen vékony kezeit . . . attól aztáu elpibent szenvedése, kisimultak beteg kis arczán a fájdalmas redők és mosolyogva zárta le jóságos szemeit az édes nyug- totadó örök álomra. Amilyen szelíd volt rövid földi elete, olyan nyugodt volt átköltözése a jobbik hazába ! De a fájdalom, amit itt hagyott maga után, a szülők, a rokonok, jó ismerősök szivében, az nagy, mérhetetlen, soha el nem múló ! . . . Majd eljő az idő az ő minden sebet beheggesztő csodatevő balzsamával es a vérző szivekre meghozza a

Dombi Ilonka.

— Mit kerestél te az én portámon ?

Ferke tétovázva nézett végig a birákon. . .

— Néni tudod mivel vagy vádolva?

Ferke csak a fejét lógatta meg.

— Hogy te gyújtottad fel az istálót.

— Ki mondja azt?

— Mindönki.

— No, asse igaz ! — szólt közbe Senye Mihály.

— Tanú van rá . . . Láttak a szürkületbe ott ólálkodni a kert végén . . . Mikor a tü/ kiütött, el akartál osonni ; mikor megfogtak, nem tüleködtét, a szó beléd fagyott, meg voltál ijedve . . . No, ezekre felejj !

— Mi érdököm lőtt vóna neköm a biró

uramat főpörkőni ? !

— No, mi érdöke lőtt vőna ? — recitálta Senye Mihály, meg Maris néni.

— Azt kérdözöm én is ! — igy a biró. Hogy a vallatás, kissé megakadt, közbeszólt a perczektor ur;

— De ott jártál, az bizonyos . . . Tanú rá az öreg Kevi . . . Hogy nem jóban jártál, azt mög a szaladásod példázza . . .

— Az a’! — intett a tanács.

— De még több is van, — igy a percektor Van olyan tanú is, aki látta, amikor fölgyujtottad az istálót . . .!

— Hamis tanú lösz az !

1 — Maid kiviláglik.

S^nye Mihály közbeszólt:

— Agyon is ütöm !

— Kiszödöm a szóméit! — igy a Maris néni. Ferke csak most nézett a kályha felé, mely

mellett egy hosszú lóczán ott ült az öreg Kevi, a Bogár Laczi, meg azok a legények sorba,

kik öt az este lefogták.

Bogár LaCti gúnyolódva nézett végig a Ferkén, a fejével is mintha azt intette volna: „Úgy kell!“

Ferke fejében egyszerre világosodni kezdett. Most már tudta, hogy honnan fuj a szél . . . Tehát a Bogár Laczi vádolja? Eszébe jutott az is, hogy múlt napokban mindig arra járt, amerre ő... Tán hallott valamit? Igen, igen ... 6 kiáltotta rá legelőször azt a rágalmat. Lehet, hogy utána lesett; látta Borissal beszélni, tán hallotta is . . . de akkor, villant a Ferke fejébe, ő zárta rám az ajtót . . . akkor pedig a gyújtogató sem lehet más . . .

Amint Ferke gondolatait eddig szőtte, a szeme vérbe borult s úgy nézett mereven Bogár l.aczira, ki megsejtette, hogy mi ment végbe Ferke belsejében s elhalványodott . . .

Ferke kinyújtotta kezét a Bogár gyerek felé s az esküdtekhez fordult.

— Én tudom ki a gyújtogató.

— Na?

— Ott ül la . . . Most már elmondom az egészet , . . Nem bánom, ha agyonüt is biró uram . . .

— Mond el Ferke — biztatta Senye Mihály.

S Ferke elmondta úgy, ahogy a dolog történt. Nem szépített semmit . . .

..... Ez zárta rám az ajtót, — végzé — ennek kellett rámgyujtani a tetőt is . . .

Göcs Pál türelmetlenül izgett-mozgott a birói széken ; egyszer föl is állt, de csak megint leült. A vallomás közben arca mind jobban eltorzult, ujjai összecsavarodtak, melle hör- gött, amint szaggatottan lélekzett . . .

Bogár Laczi meg néhányszor erőltetve nevetett s mikpr Ferke elvégezte a vallomását

telkeit a pádról s gúnyosan oda kiáltotta a bírónak :

— Isten éltesse kigyelmedet is, meg a kedves veje urát is!

Kacagott egyett s azzal kifelé indult a tanácsházból . . .

— De nem addig van az 1 — kiáltott a percektor ur — Mig a szinigazság ki nem tudódik, addig innen nem mozdul senki, egy tapodtat sem . . .

— No, neköm nem parancsol itt senki! —

igy a Laczi gyerek.

— Nem-e ? Hát a törvény ?

— Az a városban van.

— Még mi is számolunk ! — kiáltott Ferke.

— Na, ne a kódis, még hogy fölnyilik a szöme . . . Tán’ már is azt hiszöd, hogy a biró veje vagy . . .? !

Goes Pál fölállt a székről; látszott rajta, hogy alig birja kitörni akaró indulatát visszatartani. Lassú lépt ;kkel odament a Bogár gyerekhez s megfogta a vállát.

— Oda ülsz a vádlottak padjára s tisztázod magad, ha tudod, ha nem, hát. ..

S meglóditotta a legényt oly erővel, hogy az a vádlottak padjára bukott.

— Te pedig — fordult Ferkéhez s megrázta hatalmas öklét — te gyütt-mönt, te ország- háboritó . . .

Tovább nem folytathatta, kinyílt a tanácsterem ajtaja s azon belépett Göcs Pál felesége, maga előtt tuszkolva Borist.

— Ez itt nem piac! Itt nincs semmi keresni valótok ... 1 — kiáltott rájok.

— De van — igy az asszony.

Az esküdtek felugráltak. A percektor oda-