Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-25 / 43. szám
XL. évfolyam. Gyula, 1908. október 25. 43-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ............ 10 K — f Fé l évre............ — 5 K — f Év negyedre............ 2 K 50 f Sz erkesztőség és kiadóhivatal; Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Hirdetési díj előre fizetendő, Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Egyszer s mindenkorra. Békéscsabán pár hét óta megjelenő laptársunk a „Békésvármegye“ 7-ik számában „Szózat“-ot intéz a törvényhatóság tagjaihoz következő hangzatos czimmel: „Csaba legyen megyeszékhely !J Egyáltalán nem fogjuk fel tragikusan ezt a »Szózat«-ot, amelyről tudjuk és velünk együtt minden komoly ember tud]a, hogy ezúttal senki sincs a hátamögött. Ezt a ténykörülményt maga a czikk tartalma, annak tévedései minden kétségen felülivé teszik. Hogy miért jelent meg tulajdonképen mégis ez a »Szózat«, arra zsurnalisztikái szempontból adható meg a válasz. Békéscsabán bármily kis terjedelemben bár, heten- kint háromszor jelentetni meg újságot, nem kis feladat; még nehezebb feladat pedig a modern újságírás elengedhetlen követelményének megfelelőleg állandóan »szenzácziós* közleményekkel megtömni, hozzá még helyi érdekű szenzácziókkal, mert az ilynemű forrásoknak átkozottul szűkében vagyunk. A törvényhatósági kikerekités, vármegyei székhelykérdés megbolygatása, olyan természetű dolgok, amelyek, tisztelt laptársunk alaptalannak egyáltalában nem mondható hiedelme szerint egyrészről még mindig szenzáczió erejével hatnak, másrészről pedig annyi mindenféle partikuláris érdeket érintenek, hogy jó darabon át ki- apadhatlan czikkforrásoknak válnak be, különösen ha, — amint, laptársunk nyomban meg is cselekszi — boldog boldogtalant felhív reá, hogy az általa felvetett kérdéshez akár pro, akár kontra nézeteiket lapja hane tudná, s ne volna meggyőződve róla, hogy Békésvármegyének székhelykérdése beláthat- lan időkre kihatólag, megmásithatlanul eldöntött kérdés. Voltaképen eldőlt már 1874- ben, amikor a vármegye törvényhatósági bizottságának nagy többsége nyilatkozott Gyula mellett és pedig történelmi, társadalmi s magyar nemzeti okokból. Habár nem is a vármegye termében, de mielőtt a kérdés a vármegye közgyűlésének szine elé hurczolta- tott volna, a törvényhatósági bizottsági tagoknak ismételten nagy többsége aláírásokkal, — amely aláírásokat »Aranykönyv“ czim alatti czikkben foglaltan lapunk hasábjain megörökitettünk — a Millennium esztendejében ugyancsak fenti okokból ismételten Gyula mellett foglalt állást. És bár nem hisszük, hogy valakinek e tekintetben kételye volna és újra megkisérlendőnek tartaná, de pillanatnyi kétségünk sincs telette, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága, a fenti okokon kívül, Békéscsaba közéletében pár év óta felmerült sajátságos jelenségek következtében, az eddigieknél még tekintélyesebb többséggel foglalna állást újra és újra Gyula mellett. És pedig annyival inkább, mert azok az okok és ürügyek, amelyek a múlt században még Békéscsaba mellett látszottak bizony i tani, egytől-egyig összezsugorodtak, elenyésztek. Mi volt a vasúti közlekedés, hol voltak a kőutak, hol a táviró 3 telefon összeköttetés 1874-ben s hol vagyunk most, amidőn Gyula s Csaba között alig 15 percznyi a vasúti távolság, a vármegye bármely községéből akár Csabára, akár Gyulára jönni és pedig Daponta hétszer, s ugyanannyiszor vissza, alig 15 percznyi időkülönbözetet kéüvisel. Rövid idő kérsábjain elmondják. — Ebbéli számításában nem is csalódott, mert már a következő számban három békéscsabai derék úri ember — bár miudenike lapidáris rövidséggel — nem habozik kinyilatkoztatni, hogy az eszmével nemcsak rokonszenveznek, hanem alkalom- adtán nem is haboznának szavazatukat ilyen irányban érvényesítem is. Nincs kétségünk, hogy a közetkező számokban is akadnak majd úri emberek, akik hasonló áldozatra készeknek nyilvánitandják magukat és hogy eképen tisztelt laptársunk intencziója a székhelykérdés felvetését illetőleg pár héten át, mig a publikumnak most még beavatatlan része is tisztába fog jönni vele, hogy az egész ügy csak szenzáczió keresés, de egyáltalán nincsen semmi komoly alapja, torkig lesz a dologgal és szenzáczáóvágya más motívumokat, más „ügy“-et fog követelni. Ösmerve és ö-miertetve tehát csabai laptársunk tulajdonképeni sziveszándékát, voltaképen következetlenség tőlünk, hogy annak mi is »felülünk«, még pedig oly mértékben, hogy a kérdéses „Szózat“-ot első czikkünk anyagává tesszük, ahol rendszerint csak komoly dolgokról komolyan szoktunk Írni. Dekát megcselekesszük ezt a közönség — mint fennebb jellemeztük — be nem avatott ré- jszének a kedvéért egyszer s mindenkorra, miután nem szándékunk és nem is fogunk a hajánál fogva előrángatott „ügy“-gyei többé foglalkozni. Nincsen Gyulán, nincsen a vármegye egyetlen egy községében, de nincsen Békéscsabán sem egyetlen egy komolyan gondolkodó ember, légyen, vagy ne légyen bár törvényhatósági bizottsági tag, aki ne érezné, T ARGZ4 Túri Ferke. Irta: Péczely József. (Vége.) V. Bogár Laczi is sejtett valamit, ő is csak meghallotta a haraszt zörgését. Hát hogyne siettette volna a kézfogót ? Siettette biz’ azt. S emellett ráért kémkedni a Ferke után is. Úgy gondolta, ha igaz a mende-roonda, majd kijukad most a szeg a zsákból 1 Mikor a Ferke hirtelen duhajkodni kezdett, a gyanúja erősen megszilárdult. S hogy bizonyosat tudjon, most már úgy kisérte Ferkét, mint az árnyék ! . . . No, megkapta a bizonyost is. Látta egymásra borulni őket . . . Elsötétült szeme előtt a világ . . . aztán átugrott a kerítésen ; ólmos botját erősen megszorítva óvatosan oda lopódzott a hátuk mögé ; már a botot is fölemelte, hogy lesújtson Ferkére . . . Ekkor szólt ki Goes Pál . . . Ferke a fáskamrába osont, ő meg a bogja mögé húzódott. Mikor a Ferke behúzta maga uián a kamra ajtaját, abban a pillanatban valami ötlött a Laczi fejébe. Az arcza eltorzult az örömtől . . . Alig, hogy Kevi bácsi visszavonult az is- tálóoa, odalopózkodott a fáskamra ajtajához s a rekeszt rátolta . . . Elkaczagfa magát, amint a kamrából mozgás nesze ütötte meg a fülét ... — Megfogtalak jó madár ! — Suttogta úgy maga-magának. Azzal a szalmaboglyához lépett s kihúzott belőle egy jó marokkal; megsodorin- totta csóvának s a fáskamra eresze alá dugta. Vigyázva szétnézett, figyelt pár pillanatig s aztán a falon elrántott egy kénes gyújtót . , . Mikor a fácska lobbot vetett, odatartotta a szalma-csóvához . . . Ferke ott guggolt egy félfenekü hordó mögött, mikor a zár betolódott az ütközőbe. — No, szépen vagyunk, — gondolta. — Ha most itt kapnak, kitudódik minden. A Boris hírbe jön . . . Neki is vége van, nekem is . . . De nem 1 — rázta meg a fejét, — az nem lehet, dig észrevétlenül . . . De ki zárhatott be? A Boris nem. Tán az apja . . . vagy a Kevi bácsi? Körültapogatta a falakat, majd az ajtót nézte meg. Nehéz tölgyfából készitettók azt ; egy ember nyomására n eg se roppan. Amint izgatottan hányta vetette magában a szabadulás módozatait, egyszerre sürü füst csapódott be a nyitott padlásról . . . Ferkének a lélekzete is elállt. — Rámgyujtották a tetőt. Pár pillanatig szinte eszméletlenül, az ijedtségtől megdermedve állt egy helyben. Már itt-ott a zsarátnok is átütődött a tetőn mikor a Ferke melléből nehéz sóhaj tört fel Aztán egy ugrással az ajtónál termett. Nem mérlegelte: mi lesz, mit gondolnak, ha meglátják . . . csak ösztönének engedve széles vállát neki vetette az ajtónak, de az meg sem roppant. A fogait összecsikorgatva hátrált pár lépést, hogy nagyobb erővel neki lóduljon . . . Ekkor szemét körüljártatva észrevette, hogy a kamra padlását csak iéczek választják el az istálló zárt padlásától. A hordó szélére ugrott, onnan elérte csak az nem ... Ki kell innen jutni, még pe-'a léczeket s csak úgy pusztakézzel nyitott ma A7 Afl JJ Az arcz és kéz bőrének mindenMely a legkényesebb követeimé- A W fiT?” W Jm V napi ápolására legideálisabb szer. nyéknek is teljesen megfelel. ^mmmm ült Or^roeilsig' ajánlval -----------------------------------------------3i 6 i-io Kapható a gyógytárakban és divatáru üzletekben. Egy üveg ára I korona 20 fillér. Orvosilag' stjánlTreil Jjapvinls: mai száma ÍO oldal.
