Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
1908. január 5. BÉKÉS 5 Dr. báró Drechsel Gyula békési ügyvéd beszédében rámutat arra, hogy a beiktatás ünnepélyessége a hivatalos kereteken túl is megnyilvánult a közönség osztatlan szeretetében. Ennek, — szerinte, — két oka van. Egyik az uj főispán személyét, eddigi működését és képességeit megelőző jó hir, a másik ok pedig az a rokonszenv, melylyel népünk a kormány iránt viseltetik. — Egyénenként bármily eltérő politikát is valljunk, érezzük a közös működés szükségét. — Ezt igazolják a múltban lezajlott parlamenti küzdelmek. Ma már nyíltan is mernek támadásokat intézni a magyar nemzet ellen. Reménytelenség gyöi giti meg az egyetértést. Politikai, társadalmi, szellemi életünk meg van zavarva. Szomorú kort élünk. — Ilyen körülmények közt arra kötelez lelkiismeretünk, hogy minden politikát félretéve, egyek legyünk! Ebben a törekvésben elsők a nemzet vezérei, a jelenlegi kormány tagjai. Reájuk üríti a poharat. Oltalmazza Isten erejüket, tegye őket szilárdakká, törhetetlenekké feladataik sikeres megoldására. Szabó János köröstaresai ref. lelkész szólott ezután. Keresetlen, egyszerű, de igaz és mély meggyőződést keltő szavakban adott kifejezést annak, hogy a politikai és általában a közéleti, társadalmi szereplés után a családi tűzhely a pihenő. — Nem volna — úgymond — teljes az ünnepély, ha uj főispánunk családjáról meg nem emlékeznénk. - Kéri Istent, hogy tartsa meg az uj főispánt és kedves családját, Dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző a társtörvényhatóságok kiküldötteit éltette, kik fáradtságot, időt nem kiméivé eljöttek a beiktatási ünnepély fényét jelenlétükkel emelni ! Kiss László vármegyei aljegyző a tolnavármegyei küldöttségre ürítette poharát. Hazslinszky Géza szekszárdi kir. törvényszéki elnök a vármegye közönségét éltette. Nekik kedves emberük volt odahaza Tolnában az uj főispán Becsülték, szerették, s nehéz szívvel engedték útnak ebbe az idegen megyébe. Most azonban megvigasz- talcdva távoznak haza, mert elmondhatják az otthon maradottaknak, hogy az uj főispánt itt is szeretettel, becsüléssel fogadták. Isten áldását kéri a vármegye közönségére és a megye első tisztviselőjére, az alispánra. Domby Lajos gyulai ref. esperes kért ezután újból szót. Sok főispáni installáczión vett már részt, de ez a mai reá nézve mind közt a legemlékezetesebb, mert most olyan ember került a főispáni székbe, aki vele egy politikai hitet vall. A függet ségi eszme egyik elharczosaként üdvözli a vármegye élén a fői-pánt. Nagy István dombóvári (tolnamegyei,) főszolgabíró beszélt ezután. Ecseteli azt a végtelen szeie- tetet, amiben az uj főispánnak otthon része volt s azt a póto hatatlan veszteséget, ami távozásával a Varmegyét érte. Kéri az ő volt kedves viczispánját, tartsa meg régi tiszttársait továbbra is jó emlékezetében. Döry Pál főispán intézett ezután gyönyörű búcsúbeszédet a tolnamegyei küldöttséghez. Kölcsey tanítványának vallja magát abban a tekintetben, hogy neki is elve, miszerint: nem szégyen a könny! Meghatottan búcsúzik régi barátaitól s attól a varmegyétől, hol ő nemcsak az embereket, városokat, falvakat, nemcsak az irányelveket, törekvéseket, de a mezőket, erdőket, a virágokat és a faluk harangjának a szavát is ismerte. — Kéri a küldöttségei, mondják meg otthon családjának és jó embereinek, hogy ne aggódjanak miatta, szerető emberek közé jött. Köszönetét fejezi ki végül Szabó János ref. lelkésznek, hogy szeretett családjáról olyan szépen emlékezett meg. Az általános óhajnak engedve, Pálffy Béla gyomai róm. kath. lelkész — kit általában és méltán »aranyszaju*.-nak neveznek — mondott ezután olyan hatalmas beszédet, minő e teremben régóta nem hangzott el. Ecseteli a mai magyar népet, melynek arczán ott vannak még a Hunyadiak s más dicső elődök typikus jellemző nemes vonásai, de lelkűket kilopták, megmételyezték az izgatok. Az a tömeg pedig, amely Amerikába úgyszólván naponként kivándorol — az a tömeg elcsorgó vére a magyarságnak. Kéri az uj főispánt, hogy egész jövendő életét szentelje aDnak, hogy ennek a népnek lelkét szerezze vissza s ehhez a nagy, nemes munkához az Isten áldását kéri. Döry Pál főispán Ígérte, hogy minden erejével ezen nagy czél szolgálatában fog állani. Kiss László aljegyző olvasta fel ezután a nagyszámú üdvözlő táviratot, melyek közt a legelőkelőbb czelebntások jókívánságait hallottuk. A bankett a késő délutáni órákban, a főispán éltetésével, a Rákóczi-induló hangjai mellett fejeződött be. Vármegyei tisztújító közgyűlés. — Deczember 30. — Annyi halogatás után végre megtörtént Békés vármegyében is az általános tisztujitás. Ama körülmény, hogy a vármegye régi tisztikara változatlanul a maga egészében újra elnyerte tisztviselői megbízatását, s ezáltal a vármegye részéről eddigi munkálkodása, törekvése és fáradozása elismerő méltányossággal jutalmaztatott, — az eredményt tekintve nagyon sok tanulságul szolgálhat mindazoknak, akiket ez illet s akik ezt önmagukban érzik is önérzettel mondhatjuk tehát el, hogy mindazokban, amikben a közfelfogás felől, félreérthetetlen véleményünket megírtuk, — a vármegye közönségét képező törvényhatóság által minden tekintetben igazoltattunk. A közgyűlésről szóló részletes tudósításunk egyébiránt a következő : Dö'y Pál főispán 9 órakor nyitotta meg a vármegye tisztújító székét, amelyen a bizottsági tagok meglepő nagyszámban jelentek meg. Jelen voltak Dőry Pál főispán elnöklete mellett : Ambrus Sándor, Daimel Sándor, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér, Moldoványi János, Antalóczy Nándor, Jancsoyics Péter, dr. Zöldy Géza, Sárosy Gyula, Szabó Emil, Sinszki Ferencz, Schmidt Iván, Lukács Endre, Seiler Elek, Rohoska Mihály, Popo- vics Szilveszter, Berthóty István, Wieland Sándor, Csanki Jenő, Jantyik Mihály, Szenes Sándor, Czin czár Adolf, Kovács L. Mihály, Szeberényi Zs. Lajos, ifj. Kraszkó Mihály, Kiss István, Zelenyánszky Mihály ifj. Huszar Pál, dr L idics László, Ritsek János, Machlik György, Meliska Mihály, Lipták Pál, Si- diczki K. Janos, dr. Tardos Dezső, Simonka György, Seder Gyula, Medovarszky Pál, Najmann György, Hanus Pál, Vandik Mátyás, Pfeiff r István, Szederka György, Miczak György, Reisner Ede, Kitka Mihály, Achim H. Pál, Gajdács Janos, ifj. Schmidt Gyula, Kaczkó Mihály, Metz Antal, dr. Fáy Samu, Zihorán György, Laczkó András, Steigerwald István, Kliment Z. János, Korossy László, dr. Bucskó Koriolán, Sál József, Kun Ede, Braun Mór, K Schnffert József, Szénásy József, Szabó András, Beliczey Géza, Kóhn Dávid* dr. Pollner Ödön, Kocziszky Mihály, Darabos János, dr Seiler Vilmos, dr Kun Pál, Kovács Sz. Ádám, dr. Márki János, Lukovic/ky János, Gally Mihály, Kliment Sz. János, dr. Weisz Frigyes, Mo- nori Mihály, Kliment Sz. János, dr. Kerényi Soma, Rosenthal Adolf, dr. Linde Károly, Lipták János, Zsíros András, Achim Gusztáv. Hrabovszky Pál, Weisz Mór, Mázán M. János, Wilim István, Laczó János, Staukó P 1, Maczák Ádam, Murvay István, Aszalay Gyula, ifj. Kocziszki Mihály, Megele Béla, Wagner Jozef, Bohm Miklós, Laurinyecz János, Belenta Mihály, Szabó László, Boiyanszky András, Perszina Alfréd, Dobay Ferencz, Uhrin Pál, Kiska János, Hursán György Such Kálmán, dr. Zöldy Janos, Achim L. András, Weisz Mór stb. Főispáni megnyitó Megnyitó beszédben utalt a főispán arra, hogy ő mint idegenből idejött ember a helyi viszonyokkal még nem ismerős, de nem is lehet az. Erre való tekintettel a tisztujitásokra vonatkozólag őt még csak a méltányosság irányíthatja, amelynek nevében kéri a törvényhatóság egyetemé , hogy választói jogát oly módon gyakorolja, hogy ezáltal a régi jogok, de főként az idők folytán kifejtett dicséretes munkán alapuló becsületes szorgalom csorbát ne szenvedjen, miért is feltétlenül kívánatosnak tartja a statusquó fenntartását. A megnyitó beszédet a bizottsági tagok helyeslése kisérték, amely után a közgyűlés azonnal áttért a választási actus törvényes megejtésére. Első sorban is tudomásul vette a vármegyei igazoló választmány jelentését a törvényhatósági bizottsági tagok 1908. évre érvényes névjegyzékének összeállítása tárgyában. A vármegyei tisztikar lemondása. Ezek után mély csendben a vármegye alispánja Ambrus Sándor emelkedett szólásra. Beszédében a legutóbbi idők eseményeit ismertetve beszámolt a tisztikar sáfárkodásáról. Az evolutiok, — amelyek a legutóbbi cziklus alatt lefolytak — nagy arányúak voltak. De büszkén, s önézetesen jelezheti a vármegye közönségének, hogy a vármegyei tisztikar hivatását becsülettel s egyenes férfias munkássággal töltötte be. Most, hogy megbízatása lejárt, maga valamint az egész Békés vármegye tiszti karának nevében bejelenti a lemondásukat, s kéri azokat elfogadni. Az elnöklő főispán határozatként mondotta ki ezután, hogy a vármegye közönsége a tisztikar lemondását tudomásul veszi, — s miután a tisztujitás tartamára főügyész és egy jegyző megválasztására szükség van, erre a közgyűlést felkérte : Főügyészül Haviár Gyulát, jegyzőül dr. Urszinyi János választatott meg. A kijelölő választmány megalakítása következett ezután A főispán a maga részéről: Varságh Béla, dr. báró Dreschsel Gyula, Veres József bizottsági tagokat nevezte ki, mig a közgyűlés a bizottságba: dr. Márki János, Dombi Lajos és dr. Simonba Györgyöt választotta meg. A kijelölő választmány tanácskozásainak tartamára a közgyűlés felfüggesztetett. A választmány több mint egy óra hosszáig tárgyalta a jelölteket, mely után a főispán újból megnyitotta a közgyűlést s bejelentette a jelölések eredményét. A tisztujitás kezdete. E szerint az alispáni állásra az egyedüli pályázó Ambrus Sándor jelöltetett, akit a főispán a felhangzott osztatlan és lelkesen megnyilvánitott bizalom folytán Békésvármegye egyhangúlag megválasztott alispánjának jelentett ki. Erre küldöttség ment az alispánért, aki a közgyűlés színe előtt nyomban megjelenvén, szép szavakkal mondott köszönetét a megválasztatásáért. A főjegyzői állásra lelkes éljenzések között az egyedüli pályázó dr. Daimel Sándor választatott meg. A gyulai járási főszolgabírói állásra Lukács Endre, a szeghalmira Csanki Jenő, a gyomaira Rohoska Mihály, a szarvasira Wieland, Sándor, a békéscsabaira Seiler Elek egyhangúlag megvála-ztat- tak. Seiler megválasztatásakor Achim L. András és társai óriási zajt és lármát sceniroztak, amelyet elnöklő főispán csak hosszas fáradozás után volt képes elcsendesiteni. A békési főszolgabírói állásra első helyen jelöltetett Popovics Szilveszter főszolgabíró. Midőn eme körülményt a főispán a vármegye közönsége, régi tisztviselője iránt érzett jó indulatának és szeretetó- nek még eddig nem tapasztalt frappáns módon adott kifejezést. »Abczug Debreczeni.« »Egy szavazatot re kap.« Hiaba szóllott az elnöki csengő, jelezvén, hogy a főispán szót kér magának, a közgyűlési tagok, kivétel nélkül, mint egy ember éltették Popovicsot, mint érdemes, régi fószolgabirájukat. Nagynehezen végre meglehetős zajban jelentette be a tőispán, hogy neki törvényszerű kötelességét képezi az is, hogy a kijelölő-választmány által tett jelölésekről hűen számoljon be. Ezek folytán kihirdeti, hogy a békési főszolgabírói állásra még egy másik jelölt is pályázott, akit a választmánynak jelölnie kellett és ez dr. Debreczeni Lajos másodosztályú szolgabiró. A főispán szavait izgalmas jelenet követte. Megélemedett éltes öreg urak ugráltak fel helyűkről, hadonászva és magukból kikelve. Az egész közgyűlési teremben csak az volt hallható : Abczug Debreczeni! Eláll! Lépjen vissza! Honnan veszi a bátorságát? Kicsoda ember ez? Hallatlan merészség! A zaj és méltatlankodás zenebonája Isten tudja
