Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-02 / 31. szám

Gyula, igo8. augusztus 2. 31-ik szám. XL. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre...................... 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 1 Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. f f TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Felsőbbiendü kötelesség. Minden igazságot egy revolverdörrenés szokott megeló'zni egy darab idő óta. A revolver többé kevésbbé szétroncsolja vala­melyik szerencsétlen honfitársunk életét és a lövés szikrája megvilágít egy perezre va­lamely többó-kevésbbé tragikus igazságot, amelyet nem tudtunk, vagy pedig nem mer­tünk észrevenni eddig. Ilyenkor azután a megriadt és csöndes, vagy nagyon is han­gos, nyugalmában megzavart közvélemény részvótteljeB szavakkal és megsebzett lelki­ismerettel körülállja a haldoklót és a halot­tat, nagy pompával vagy koszorúk mellőzé­sével elföldeli és nyugodtan, vagy nagyon is nyugtalanul tovább űzi a zavarosban kisded és veszedelmes játékait, üzleteit és politikáit. Az igazság pedig, a vérrel festett vagy mé­reggel kevert igazság, csöndesen pihenhet tovább a lapok hasábjain, ahová kikivánko- zott egy napra, két napra, vezérczikknek vagy rovásnak, írott malasztnak. Egy ilyen igazságra, egy ilyen nagyon is véresen aktuális és frázisok rózsakoszoru- jával betemetett igazságra világitott rá most a szegény, öngyilkosságba hajszolt egri biró revolverének dörrenése is. A biró, aki Cato- ként kellett, hogy ítéljen élők és halálba- menők fölött, a nagy gazdasági nyomor nyo­mása alatt kénytelen volt a világ becsülésót, az állása megmaradását, a jólét látszatát úgy kibőjtölni, hogy hivatása szentségével nem egészen összeillő módon rendezte anyagi ügyeit. Nem csalt, nem lopott, nem ölt, semmi becstelenséget sem követett el ez a biró, a hivatalos kötelességeinek is becsület­tel és szorgalommal megfelelt és mégis . . . áldozatául kellett esnie egy kötelező, egy kegyetlen, egy előkelő, egy hivatalos hazug­ságnak, amely igy szól: légy szeplőtelen ak­kor is, ha az élet sárral dobál, ha pocsolyá­kon is kell keresztülmenned ! A nagy Ibsen egyik kérlelhetetlenül világoseszü hőse mondotta erre a szenten- cziát. A társadalmi tekintetek embere azt mondotta: ideálizmus. Ibsen embere pedig azt felelte neki: »Igen, ideálizmus, igy ne­vezitek ti norvégül a hazugságot !“ A mai társadalmi rend egyik korhatag oszlopa az, hogy amig kellő' anyagi, gazdasági ellenérték és biztosíték nélkül hagy bizonyos társa­dalmi embereket, addig, hogy a nyomorúság polgári ruháját befödje, ideális jelszavak, ragyogóan szép „felsőbbrendü kötelességek“ színes, bíboros és fekete tógáját teríti so­vány tagjaikra. Szegény Tamás fázik és az állam, a társadalom királyi pózzal adja rá­juk az élet viharában, a kétségek, gondok fekete éjszakájában Lear király előkelő kön­tösét. A nagy parádéval, a fényes bankettel, a csillogó rendjellel akarja velük ideig-óráig, sőt egész életükre elfeledtetni a cifra nyo­morúságot, a hideg fölvágottat és a lyukas czipőt. Az állam és a társadalom megtanítja reprezentálni azokat, akik mai napság élni is alig tudnak. Az állam és a társadalom megtanítja szeplőtelen szigorúsággal ítélkezni azokat, akik néha kénytelenek lesznek az ítéletet önmagukon kénytelen-kelletlen vég­rehajtani. És ha megtörténik egy kis bal­eset, vagy egy nagy katasztrófa, akkor a társadalom rémülten és hitetlenül látja, hogy az ideálizmus gilotinja milyen kérlelhetetle­nül csap le azoknak ártatlan vagy tudatlan fejére, akik benne hinni kényszerültek, vagy kik büszkén és hitetlenül, uton-utfélen, ve- zérczikkben vagy katedrán, bírói polezon vagy az ország színe előtt emlegették a maguk megnyugtatására, a mások megrettentésére. Ilyen kis balesetek vagy nagy katasztrófák után tűnik ki szomorúan és dicstelenül, hogy a snájdig főhadnagy a polgári élet rögös országutján milyen faczér vándorlegény lesz, hogy az előkelő' államtitkárnak mennyi adós­ságot kell titkolnia, mig l<arriérje tart, hogy a fehérruhás papnak milyen fekete kétsé­gektől dobog a szive a reverendáján belül. Kevesebb hazug és életellenes ideálizmust kér ez a mai emberiség és több életakaró, emberszerető valóságot, igazságot. Kevesebb parádét és több becsületet. Kevesebb uni­formist és több egyéniséget. Akkor majd nem lesz kénytelen a társadalom mindennap egy csomó revolverdörrenésre fölriadni lázas álmatlanságából és beteg álomlátásából és nem lesz kénytelen minden egyes revolver­dörrenés után egy szomorú, egy leverő, egy vigasztalan igazságot máról holnapra a sajat fejére olvasni. Akkor majd nem olvassuk az igazságokat, de velük élünk és nem kell miattuk meghalnia annak, aki kénytelen volt tudomásul venni őket! A vármegye közgyűlése. A vármegye főispánja, az 1886. évi XXI. t.-cz. 46. §-a alapján Békésvármegye törvényhatósági bi­zottságát II. Rákóczi Ferencz arczképének ünne­pélyes leleplezése, valamint több sürgős természetű vármegyei és községi ügy letárgyalása czéljából az 1908. évi augusztus 8-ik napjának délelőtti 9 órá­jára rendkívüli közgyűlésre hívja össze. Erről a tör­TifieiA. Korytnicai levél. Julius 26. A Kárpátok tövének egyik kies helyéről, Liptómegyének egyik bérczkoszorutól övezett, sűrű fenyves- és lomberdőkkel borított vad­regényes völgyéből küldök meleg üdvözletét az olvasónak. Ugyan a »meleg* szó a magyar felföldön nincs mindig egészen helyén, legalább ezidei itt tartózkodásom első négy-öt napjában is csak a kurszalon, az éttermek és kávéházak, valamint a szállók előcsarnokainak jól befütött kályhái közelében találhattuk meg, különben pedig téli ruhában és felöltőben szidtuk Reau­mur és Celsius urakat. De ez még csak hagy- ján! Napokig volt részünk ezenkívül a felhők­ből bőségesen hulló áldásban is és én már-már azt hittem, hogy úgy, mint tavaly is volt, két hétig szünet nélkül ázunk-fázunk, midőn meg­könyörült kesergéseinken a magas ég és most már három napja a legszebb, a legkellemesebb időnek örvendünk és zavartalanul gyönyörkö­dünk a kimerithetetlen természet pazar ajándé­kaival gazdagon megáldott Korytnica szép­ségein ! Az időjárás szeszélyességével különben min­denki tisztában van, aki akár ide jön, akár a Tátra bármelyik más fürdőjébe és ha már nem első ízben van ott, akkor szinte készül is rája. Ezen helyek magas fekvésében (Koritnica 850 méter a tengerszin fölött) is könnyen megta­lálhatjuk ennek a magyarázatát, különösen az elmúlt napokban, mikor a lapok országszerte uralkodó esőzésekről számoltak be. Mikor azonban a vén Prasiva-hegy leveti felhősipkáját, — ami különben szombat délután történt meg először, — (bár még mindig pipázik egy kevéssé) és beáll a szép idő, amelynek tar­tósságában ugyan nem mindig lehet bízni, ak­kor igazán nagyon kellemes az itt tartózkodás. Az utak gyorsan fölszáradnak és mi mindany- nyian fölkeressük a fürdőhely sétányait, külö­nösen a minden oldalról környező hegyek lej­tőin levő kényelmes és elég jó karban tartott sétautakat, megmásszuk a hegyeket, kirándul lünk az úgynevezett „tó“-hoz (lásd később), vadásziakhoz Ízletes uzsonnára, (ahol ugyan tavaly sokkal jobb volt az aludttej), tele tüdővel szívjuk magunkba a fenyvesek ozondús, éltető levegőjét, arczunk kipirul, gyönyörködünk e kis völgyben összehalmozott csodás természeti szép­ségekben és ;—az előkerült toalettekben. Való­ban, szép időben elfelejtjük az átszenvedett esős napok unalmát és csak a jelen kellemességeit érezzük. Az ilyenkor jövő, gyorsan múló »liptói harmatinak (nálunk zápor a neve), oda sem nézünk. Kár, hogy a kellemes összbehatás har­móniájában részekre bonezoló megfigyelésünk és az emberi természetben gyökeredző kritizáló tehetségünk némi disharmoniát is fölfedez. így bosszankodunk például azon, hogy mennyire veszít szépségéből a fürdőhelyre vezető völgy déli hatarát képező Nyemcova hegy lejtője az által, hogy remek szép fenyőit (úgy tudom, hogy az erdőség a kincstár tulajdona), óriási tömegekben kivágják és a hegyoldalt az igy keletkezett nagy, kopár foltok a szemnek visz- szatetszővé teszik. A földben maradó csonka ^törzsek és a kivágott földön heverő, még kü­A arcz k®z bődnek minden­Mely a legkényesebb követeimé- A W ^ 5 j ■■hiWJíW napi ápolására legideálisabb szer. nyéknek is teljesen megfelel. jjdnBBHWJLV OrT7-osilagr síjárLiTrsi I -------------------------------------------------- OrTrcsIlGig: ajánlTra-I 3i 6 4-i3 Kapható a gyógytárakban és divatáru üzletekben. Egy üveg ára I korona 20 fillér. ULa-pta-xilc mai száma IO oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents