Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-26 / 30. szám
6 BÉKÉS 1908. julius 26. No, hogy igy belegyüttem az betű vetögetésbe, elmondom azt a sort, ami velem történt. Azt jó tudod magad is, hogy az a fene tálján, aki az kalandáriumokat okumlálja, (mer’ ilyen munkát nem végez az magyar), vásárt tött a múlt hét végire, igaz, csak olyan szaladóst, de hát oda tötte. Oszt mindig tött oda esőt is. Mi ? No ugy-e ! ? Hát most is tött. Úgy gondolom, hogy irni kéne neki, ha ugyan tunná az embör, hogy merre lakik, hogy nem-e töhetné ezt a vásárt egy hónappal előre, éppen legjobb időben gyünne az eső, amikó’ szömbe mögy az élet. No ezt a sort föl is vetőm a tanács előtt. Tudom, hogy te sóm bánnád ! ? Hát amint erre a napra fölvirattunk, mondom az asszonynak : Mivelhogy a sarju löhetősen fizet, de mög az árpa is kecsögtet, egy tehén eráuyába ki- következök a jószágok közé, hátha akadna a Csákónak párja. Úgy is lőtt. Vótak szép, szömrevaló állatok, ammi’ szent! Különösen egy vellás szarvú teczczött mög neköm szörnyen. Addig kerütem, fordutam ezt a jószágot, mig eczcző csak odavetöttem a sárréti embörnek, merthogy a táji vót: — Mire tartya ? — Kétszázra ... de pöngö forint — tette utána. — Mögkéri, nagyon mögkéri. Ámbái jóállásu vót a jószág. Hát másfélszázba a markába vágtam, de nem égyezött. De végtire is addig paroládztunk ... én töttem hozzá, ü engedött, mig 178 pöngőbe rámhagyta. Kifizettem, mivelhogy a pakszust is átadta. — No — mondok a vétel után, de egész barátságosan — most má’ mögmondhatja kend mi jennek a jószágnak a hibája, hogy ilyen könnyen túladott rajta. Nevetött a hitetlen pogány, aztán aszouta: — Há’ most má’ mögmondhatom . . . Nincs ennek más baja, csak ép a zsajtárt nem ájja. No, majd eszédütem. Mit szól az anyjuk ? ! Az a sok piz. E hát becsapott! De nem szótam semmit . . . Azaz, hogy szótam, de egy kis kerülűvel. — No, mondok, semmi. A’ nem is hiba. Azaz, hogy hiba, de van érnék egy biztos patikája . . . — No, — igy az embör. — Hát miko’ mögvöszi az embör, az árát éppen a hasa közepin nyujcsa át . . . ~Hogy közbe nagyon esküdöztem, mög átkozód- tam, hát engedött. Kigombol kozott s oszt a tehén háta fölött visszanyujtotta a pizt . . . Azzal miugyá le is kuporodott, hogy a hasa alatt átvögye . . . Hogy a pizt a markomban éröztem, mingyá’ mögkönnyebbödtem, oszt, hogy a bankók kiütték a summát, odavetöttem neki, de egész kedélyösen : — Most má’ éntülem kend akár át is nyalá- bolhatja az tehenit . . . Azzal ott hagytam. Ü mög káromkodott . . . de hát attu’ tisztul az embör belső része . . . Amithogy igaz is. No, aggyon Isten! Göcs Pál m. k. belső embör. Szlnliáz. E fölé a rovat fölé is oda lehet irni a múlandóság jelszavát: fűit ! . . . Erdélyi Miklós társulata búcsút vett tőlünk, az Erkel Ferencz színkör kapui bezárultak, a művészek, művésznők kedves, ismerős gárdájának »Isten hozzád !«-ot mondtunk ! . . . És ez reánk nézve igen sokat jelent.. társa dalmi szempontból talán mindent!.. . Ez tartotta fenn — a sziniszezon — közöttünk az amúgy is oly laza társadalmi érintkezést!.... Most már élhet mindenki elszigetelten, a maga gusztusa szerint, zavartalanul. Mindezekről különben jobb nem is beszélni . .. Álmodjuk inkább vissza az utolsó színházi hét estéit . . . Gésák. Vasárnap délutáu a Gésák czimü örökszép operett ment szép számú közönség előtt, az első előadás szereposztásával. Berger Zsiga. Vasárnap este újdonságban volt részünk. Színre hozta a direkczió a »Berger Zsiga« czimü énekes bohózatot. Aféle nyári férczmunka biz ez, minden komolyabb tartalom nélkül, de azért helyenként lehet rajta jóízűen nevetni. A szereplők : Hevessy Mariska, Hevessy Guszti, Kassny, Krasznay, Hajnal, Beregi, Sík, Szarvassy stb. mindannyian igen jók voltak. A darab harmadik felvonásában nagy »Cabaret« volt, melyen Toronyi Gyula, Batizfalvy Elza, Deréki János, Lányi Edith, Asszonyi László, Dióssy Nusi, Károlyi Leona, Jánosi Vilma és Faludi Berta vettek részt énekkel és tánczczal. Az énekszámok nagy részén bizony meglátszott, hogy rögtönözve készültek rá. Különösen áll ez Székely Sándornak, lapunk belső munkatársának »7örök leány dala« czimü, klasszikus énekszámára, melyet Károlyi Leóna adott elő; nem ő rajta, de a darab magas fekvésén és a zenekar vontatott játékán múlt, hogy a siker nem volt olyan nagy és intenzív, mint az a darab sikeres előadása esetén joggal várható lett volna. Hiába, egy-két próbára elő lehet adni egy népdalt, de nem egy nagyobb, széles keretekben mozgó énekszámot. A közönség különben lelkesen tapsolt a szereplőknek. Lotti ezredesei. Hétfőn jótékonyczélu előadás volt a szinpártoló egyesület javára, igy tehát az arénába ősi és hagyományos szokás szerint, csekély publikum verődött össze annak daczára, hogy erre az estére hirdette a sziulap a színtársulat ovácziójái. Színre a „Lotti ezredesei“ czimü, kitűnő énekes bohózat került remek, összevágó előadásban. Lottit Károlyi Leona játszotta pompás, temperamentumos alakítást produkálva. A többi szerepek Hajnal, T. Pogány Janka, Krasznay, Deési, Sík, Szarvassy, Kemény Ilona stb. kipróbált kezeiben voltak, kik együttesben kiválóan juttatták érvényre a darab komikus részeit. A színtársulat ünneplése ezúttal közbejött akadályok miatt elmaradt s péntekre, az utolsó előadásra lett áttéve. A közönség a darabon pompásan mulatott. Milliárdos kisasszony. Batizfalvi Elza keddi jutalomjátékát elrontotta az esti nagy eső ; azok közül is, kik jegyeiket már megváltották, sokan maradtak otthon Azok azonban, akik jelen voltak, sok virággal és lelkes tapssal ünnepelték Batizfalvy Elzát, ki a Milliárdos kisasszony czimszerepében búcsúzott a gyulai közönségtől, melynek mindenkor egyik kedvencze volt. Az est ünnepi tapsainak nagy része természetesen Batizfalvy Elzának szólt, ki temperamentumos, eleven játékával, kedves énekszámaival már első fellépésével meghódította a közönséget. Különösen nagy sikere volt a Panama-kupiénak. De rajta kívül igen jók voltak a többiek is, névszeriut Hajnal, T. Pogány Janka, Lányi, Kassay, Toronyi, Asszonyi, Sik, Deési stb. A közönség sűrűn adott kifejezést tetszésének nemcsak felvonások végén, de nyílt színen is ! Nincs elvámolni valója? Szerdán este másodszor került színre a »Nincs elvámolni valója ft nagyban az első előadás szerep- osztásával. A színkör másodszor is szépen megtelt közönséggel, amiben nagy része volt annak, hogy a társulat két kedves művészembere Krasznay és Hajnal tartotta jutalomjátékát. Ritka lelkes ovácziók színhelye volt ezen az estén az aréna, mert úgy Krasznai, mint Hajnal dédelgetett kedvenczei a közönségnek. Olyan két istenáldott művészember mind a kettő, akiknek hálás lehet és hálás is a gyulai közönség azért a sok élvezetért, amit esténként szereztek. Hajnal a finánczot játszotta kedves közvetlenséggel. A közönség azonban nemcsak tapsokban, de anyagiakban is bőkezű volt. Krasznay egy dohányzacskót kapott jó féle szüzdohánynyal és értékes »smukkalt (értsd : jó kis kroncsikkal) bélelve, Hajnal pedig (ki úgy zárjelben mondva a higgadtság és álmosság atyamestere) egy jux-diványpárnát kapott ezzel a felírással: »Nem költ fel engem semmisem, csak al-, csak al-, csak alszom csendesen !« — Egyébként az előadás pompás, jó volt és a közönség a szellemes disznóságokon ezúttal is fenomenálisan mulatott. A bíboros. Ritka értékes darabban volt részünk csütörtökön este. Luis Napoleon Parker »Bíboros« czimü színművét mutatta be a társulat premierben. Ilyen gyönyörűen felépített mély értékű darabot az idei szezonban alig láttunk s igazán kár, hogy nagyobb közönség nem nézte végig, de hát ez előre látható volt, mert — jó darabot adtak. A czimszererepet Tóth Elek, ez a kiváló művészember adta mély átgondolással, erős művészi felfogással, Bei égi, ki ezen az estén jutalomjátékát tartotta, Andrea Strozzit adta fényes sikerrel, Angyal Ilka a bíboros anyját játszotta drámai erővel, igen jól voltak ezenkívül Deréki a bíboros öcscse, Hajnal a római kalmár, Krasznay a harangozó, Hevessy Mariska Chigi leánya, Sik Rezső a szenátor, Deési a bíboros szolgája és Hevessy Gusztika Filiberta társalkodónője szerepében. Az est különben az ünneplések egész sorozata volt. Beregi csokrot, Angyal Ilka -- kinek ünneplése a legmelegebb volt — egy pompás csokrot és egy virágkosarat, azonkívül egy szép kivitelű értékes ezüst készletet kapott ezzel a felírással: »ÄDgyal Ilkának, a legszerényebb művésznőnek gyulai tisztelői 1908.« Tóth Elek egy kis csokor mellett egy pompás arany Szent-György tallért és Deréki egy pálmaágat kapott a közönségtől emlékül. Dolovai nábob leánya. Finis coronat opus. A szezon utolsó előadása volt valamennyi között a leglátogatottabb, úgy, hogy a nézőtéren a pótszékek sem voltak elégségesek a közönség befogadására, miért a zenekari helyek is eladattak, de a helykeresletnek igy sem lehetett most eleget tenni; ha a nézőtér másfélannyi lett volua, az is benépesült volna közönséggel, amely eljött hat év óta állandó kedvencze, Kovács Mariska jutalomjátékában gyönyörködni. Kovács Mariskát ünnepelni. A bájos művésznő Szentirmaynét játszta. Amidőn a színen megjelent, számos virágcsokor és az egész színkört megremegtető s szűnni nem akaró óriási tapsvihar s lelkes éljenzés fogadta. Kovács Mariska, akit a szívből fakadó ováczió láthatólag mélyen meghatott, elfogódva, csak perczek múlva jutott szóhoz s egész estén át központja volt nézőtéren és sziu- padon_egyaránt az előadásnak. Minden megjelenésénél és távozásánál frenetikusán tapsolták s felvonások végén számtalanszor függöny elé hívták. Ami játékát illeti, elmondhatjuk róla, hogy Szentirmaynét sem vidéki, sem fővárosi színpadon nála senki jobban el nem játssza; bájos, közvetlen és minden izében művészi volt, mint minden alkalommal. Méltó partnere volt Tóth Elek Tarján, kabinetalakitást nyújtott Beregi Sándor Lóránt szerepében ; Hevessy Mariska Vilmát elfogadhatóan, sőt helyenként meglepő drámai hévvel alakította; Angyal Ilka Domaházynét játszotta meg úgy, mint azt a szerző fantáziája igényeli. Sik Rezső Szent- irmay kapitányban délczeg megjelenéssel és katonás modorával tetszett. Erdélyi Miklós igazgató, noha Biliczky kadét szerepe már nem egészen neki való, tehetségének, színpadra területiségének oly fé.,yes bizonyítékát adta, hogy szinte aprehendálnunk kell a direktorra, hogy ezt a tehetséges színész tagját az egész szezonon át nem foglalkoztatta. — A mindenben jó Krasznay játszta meg Merlint. A színtársulat ünneplése. A Dolovai nábob leánya mint színdarab befejeztével, a színkört zsúfolásig megtöltött közönség együtt maradt, hogy tanúja s részese legyen a hétfőről elmaradt ovácziónak, melyben a gyulai színművészet pártoló egyesület a nagyváradi színtársulatot hat évi működése s végbucsuja alkalmával részesítette. Az ováczió ugyanis nyílt színen történt. A színpadon dr. Ladies László alelnök vezetése mellett megjelent az Egyesület válaszmányának városunk
