Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-19 / 29. szám
6 BÉKÉS 1908. július 19. Császár katonái. A vasárnap esti előadás ismét a javaelőadások egyike volt. Földes Imrének, ennek a rutinirt fiatal Írónak, Császár katonái czimű színművét mutatta be a társulat pompás, összevágó előadásban. Csodálatos, bogy valahányszor igazán jó darabot adnak, az elsőrendű zártszék állandóan távolmaradásával tüntet. Erről már egy alkalommal, a Hálás utókor előadása alkalmával megemlékeztünk s mentségére egyebet most sem tudunk felhozni, mint akkor, t. i. azt, hogy ennek valószínűleg a szinte általánosnak mondható irodalmi tájékozatlanság az oka. A darab egyetlen női szereplője Hevessy Gusztika Karády Erzsébet szerepében, nyújtott minden ízében kiváló alakítást. Tóth Eleknek és Bereginek volt rajta kívül nagyobb szerepe. Mindketten teljes művészi öntudattal, helyes felfogással és megrázó életigazsággal játszották meg nehéz szerepeiket. Az öreg Karádyt Sík Rezső, fiát Deésy személyesítette s kifogástalan játékkal illeszkedtek be az együttesbe. Hajnal Keller Gyula szerepében nyújtott kabinet- alakítást. Krasznay ezredese és Losonczy Pintér Istvánja szintén általános tetszésben részesült De jók voltak a többi szereplők is egytől-egyig s a közönség nyílt színen és felvonások végén egyképpen bőkezű volt a tapsban és tetszésnyilvánításban, amire a szereplők a legteljesebb mértékben rászolgáltak, Drótostot. Aki Kassay Károlyt csak egyszer is látta játszani, az már jóelőre is készült ennek a talpig kiváló művészembernek hétfői jutalomjátékára, őszinte igaz örömmel konstatáljuk hogy Kassay Károly hétfői jutalomjátéka az ünneplések gazdag sorozata volt. Az elsőrendű helyek ugyan nem teltek meg, de a hátsó egy-két páholyt kivéve a többi helyek zsúfolásig voltak s az anyagiak tekintetében olyan nagy jelentőségű karzatra is alig lehetett előadás előtt jegyet kapni, Kassay Károlyt, aki a Drótostót egyetlen igazi jó alakját Pfefjerkornt játszotta, zajos, lelkes taps és ováczió fogadta szinreléptekor. Hiába volt az elsőrendű zártszéken »csekély, de disztingvált« közönség, azért mégis olyan parázs tüntetés kerekedett a művész tiszteletére, hogy csak úgy rengtek bele az aréna falai. A darab további folyama is Kassay ünneplésének gazdag sorozata volt, az ováczió azon- ban különösen az első felvonás végén érte el tetőpontját, mikor is a tisztelők és jóbarátok nagy serege elárasztotta Kassay Károlyt szeretetének és nagyrabecsülésének minden jelével, egész virágerdővel és több értékes ajándékkal. A darabra térve annak tetőpontja állandóan Kassay Károly zseniális alakítása volt. Nagy intelli- gencziára valló korrekt felfogással játszotta meg a hagymakereskedő zsidónak kitünően megrajzolt, szimpátikus alakját. Minden szava, minden mozdulata hatásos, természetes és igaz volt és állandóan zajos derültségben tartotta az ünneplő közönséget. Dióssy Nusi tót leánya szintén nagyon kedves, vonzó jelenség volt, bárha ez a szerep nem illik egészen össze az ő művészi egyéniségének sajátosságaival. Ezzel nem akarjuk távolról sem azt mondani, hogy a szerepet talán elejtette volna ! Nem, a legcsekélyebb mértékben sem. De az egyéniség természetszerű folyománya, hogy minden szerepben nem lehet egyformán érvényesülni és hogy ez nem azt jelenti, mintha Dióssy Nusi a tótleány szerepében nem állta volna meg vonzó, kedves alakítással a helyét, azt igazolja az a sok taps és újrázás, amely játéka és kedves énekszámai nyomán felhangzott. A többi szereplők közűi Krasznay Günther bádo gosa, Lányi Edith Miczije, Toronyi Jankója, Asszonyi Milosa érdemelnek külön említést, kik a többi kisebb szerepeket betöltőkkel együtt teljes mértékben hozzájárultak az est sikeréhez. Kassay Károly pedig a hétfői ünnepeltetés alkalmából meggyőződhetett arról, hogy rövid köztünk időzése alatt is a legteljesebb mértékben kiérdemelte a gyulai közönség őszinte és osztatlan elismerését. Tanítónő. Kedden részben a helybeli önkéntes tüzoltó- egyesület javára Bródy Sándor Tanitónö czimű falusi életképét adták másodszor a már ismert szerep- osztásban. A vetélytárs. Szerdán ismét igen jó darabot, a Vetélytárs színművet adták, igy tehát az elsőrendű zártszékek üresen tátongtak. A többi helyeken azonban szép számú közönség volt. A darab érdekes meseszövése, fordulatokban gazdag menete teljesen lekötötték a jelenlévő műértő közönség figyelmét. E. Kovács Mariska a szobrász feleségének szerepében nyújtott ismét feledhetetlenül értékes, bájos és közvetlen alakítást. A lelkivilág vibrálásainak, háborgó megnyilvánulásainak művészi átgondolása és helyes érvényre juttatása voltak játékának ismérvei ezúttal is. Tóth Elek noha ez este kissé fáradt volt, át tudta velünk éreztetni szerepe minden részletét és sorsa iránt általános résztvevő érdeklődést, szóval illúziót tudott kelteni, ami a művészi kvalitások birtoklásának egyedüli csalhatatlan fokmérője. Sik Rezső a báró szerepében excellált, Hevessy Mariska pedig a vetélytársnő szerepét alakította legjobb képességeihez mérten megérdemelt nagy sikerrel. Kitűnőek voltak még Krasznay, Beregi, Szarvasi, Deési, Kemény Ilona és Deréki. A közönség sokat tapsolt a szereplőknek. Tatárjárás. A mai modern operettirodalom bizony végtelen silány, gyatra termékeket produkál. Szinte jól esik, ha egy olyan egészséges, jól felépített librettót látunk magunk előtt, mint Bakonyi Károlynak a »Bob herezeg« és »János vitéz« diadalmas szövegírójának librettója, a Tatárjárás. Készakarva a librettistát helyeztük előtérbe, mert a darab pesti nagy sikere egyedül az ő érdeme. A Kálmán Imre muzsikája sehogysem illik ehhez a gazdag librettóhoz. Végtelen szegény, üres és banális zenét irt hozzá. Alig van az egészben egy pár egészséges invenczióra valló taktus. Ami egy-két szám fülbemászó benne, az pedig kölcsönzött. Arról, hogy Kálmán Imrének a magyar zenéhez valami különösebb tehetsége lenne, persze szó sem eshetik. Mindig idegen motívumok után kapkod, mert amint a magyar zene gazdag, változatos talajára lépett, rögtön kicsúszik a föld a talpai alól és beletéved a népdalok és csárdások ismert motívumaiba! A magyar operettzene pedig — amelynek feltétlenül nagy és fényes jövője van — nem abból áll, hogy az ember friss csárdásokat induló ütemeire húzzon rá. Szabadon, a magyar faji érzés és jelleg gazdag sajátosságaiból kell felbuzogni a magyar operettzenének, ezt pedig' kevesen tudják még ma ebben a szép hazában 1 Károlyi Leona alakította Riza szerepét igen előkelő, disztingvált játékkal és gyönyörűen előadott énekszámokkal fűszerezve. Igen sok tapsot és ováeziót kapott. Lőrenteyt Asszonyi László kreálta. Jól játszott, szépen énekelt és sikere nagy, számottevő volt. Kassay Károly tartalékos hadnagya kabinet- alakítás volt. Valahányszor színre lépett, általános derültség fogadta s az ovácziókból neki is bőven kijutott. Dióssy Nusi fess, snájdig huszárönkéntes volt, pompásan feszült rajta az uniformis, játéka pedig csupa elevenség, tűz és temperamentum volt. Batizfalvi Elza szintén igen kedves, bájos és közvetlen alakítást nyújtott a tábornok leánya szerepében. Énekszámait is kedvesen adta elő. Sík a vén, házsártos tábornok szerepét játszotta zajos sikerrel. Hajnal felséges baka volt és az első felvonás végén előadott meséjével általános derültséget keltett. (Csont ? — Csont!) Krasznay intézője és Szarvasi öreg parasztja szintén a legjobb alakítások közé tartozott. Deési, Deréki s a többiek valamennyien olyan pompás összevágó előadást produkáltak, amelyről — ha gyakran van is benne részünk — csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. A darab különben premier volt, Nagyváradon csak az ősszel adják. A zenekart Váradi karmester nagy lendülettel, szakavatottan dirigálta. Szultán Károlyi Leonának, az operett-társulat csillagának pénteki jutalomjátékára zsúfolásig megtelt a színház. A kiváló művésznő Verő György Szidtán czimű bájos, — nálunk igen régen nem adott — operettjét választotta. Károlyi Leona kiváló művészi kvalitásait, játszási intelligencziáját, csodaszép hangját és egyénisége értékét minden gyulai színházlátogató régen és jól ismeri. Nem is czélunk ezúttal ismétlésekbe bocsájtkozva, az ő, — dicséretekre nem szoruló, — művészi kiválóságairól diti- rambust zengeni. Csupán örömmel konstatáljuk, hogy az a szeretet, csodáló, őszinte, önzetlen tisztelet, mely Károlyi Leonát első gyulai szereplése idejében közrefogta, nemcsak hogy nem csökkent, de még fokozottabb mértékben vette őt körül pénteki jutalomjátéka alkalmából. Olyan viharos, szűnni nem akaró zajos ováeziót és tapsot, amiuő Károlyi Leonát szinreléptekor fogadta, régen nem hallott az aréna! Nem mondvacsinált tüntetés volt ez, hanem az igazi értékes és művészi tehetség teljes mértékben kiérdemelt elismerésének spontán és elementáris erővel ható megnyilvánulása. Hát még az a sok, szebbnél szebb, színes virágbokréta és virágkosár, mit a zenekarból nyújtottak föl neki. Ezek mindennél ékesebben bizonyítják, hogy a nagyváradi színtársulatnak most is ő az első primadonnája s azt az a beczéző szeretet sem változtatja meg, melylyel a gyulai közönség a bájos kis Diósi Nusinak is hódol. Az előadás különben csupa ünneplés volt, a közönség ki nem jött a tapsból, az ováczióból egész este s csupa gyönyörűség volt látni azt a végtelen megbecsülést és fölemelő ragaszkodást, melylyel Károlyi Leonát a publikum körülvette. Az ünnepelt nagy művésznő a Szultán czim- szerepét játszotta. Játéka, éneke egyaránt elragadó volt s a legkéuyesebb fővárosi igényeket is felülmúlta volna. Gyönyörű dalaival beénekelte magát lelkünk, szeretetünk, rajongó hódolatunk kellős közepébe úgy, hogy azt nem igen fogja onnan többé 3emmi sem eltávolítani. Az ő nagy, kiváló művészetének dicsőítése, pompás megnyilvánulása volt a pénteki est, mely az ünnepeltetés örömében azokat, — kik színházunk érdekeit önzetlenül viselik szivükön, — egyszersmind aggódó nagy szomorúsággal is töltötte el a színház jövőjét illetőleg. Ilyen művésznőnk, ilyen kiváló, országosan elismert primadonnánk aligha lesz többé nekünk. Budapest megirigyelhette volna tőlünk azt a sok és igazán nemes élvezetet, amiben bennünket Károlyi Leona minden fellépése részesített. A többi szereplőkről szólva : Diósi Nusi ezúttal is bájos jelenség volt a franczia leány szerepében. Igen hatásos énekszámokat énekelt a tőle megszokott precziz énektudással, csengő hangon, behízelgő kedvességgel. Batizfalvy Elza szintén elemében volt, igen temperamentumos alakítást nyújtott. Kassay és Sík igen jó basák voltak és Kassay még ebbe a szerepbe is olyan végtelen elegancziát és intelligens tónust tudott önteni, hogy a közönség gyakran, nyílt színen is kifejezést adott tetszésének, kupiéit pedig nem győzte ujrázni. Hajnal Alija remek alakítás volt s mókáival állandó nagy derültségben tartotta a közönséget. Toronyi a franczia követet igen elegáns modorban játszotta meg és hatalmas énekszámai általános nagy tetszést arattak. Tatárjárás. Szombaton este a Tatárjárás került színre másodszor, az első előadás szereposztásával. Az utolsó hét műsora. Hétfőn : »Lotti ezredesei.« Jótékonyczélu előadás, a szinpártoló egyesület javára, bérletszünetben. Kedden : »Milliárdos kisasszony.« Batizfalvy Elza jutalomjátéka, bérletben. Szerdán: »Nincs valami elvámolni valója?« Krasznai és Hajnal jutalomjátéka, bérletben. Csütörtökön : »A bíboros.« Beregi Sándor jutalom- játéka, bérletben. Pénteken utolsó előadás: »A dolovai nábob leánya.« E. Kovács Mariska bucsu- fellépte és jutalomjátéka, bérletszünetben. A színkör utolsó hete. A nagyváradi színtársulat utolsó hetét tölti most már körünkben s azután elmennek a színészek s a Göndöcs-kerti színkör néma csendbe borul. így tehát használjuk fel az utolsó hetet a
