Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

2

BÉKÉS

1908. julius 5.

tankönyvek jegyzékét foglalja magában osztályonkint és tantárgyanként rendszerbe foglalva.

A negyedik fejezet a tanári testület létszámáról ad felvilágosítást és pedig külön a rendes és külön a rendkívüli tantárgyak tekintetében, ezenkívül pedig a hitoktatókról, számol be.

Ezek szerint a tanári testület tagjai az elmúlt iskolai évben a következők voltak :

Rendes tantárgyak tanárai: Tóth Árpád, a nagyváradi lat. szert. egyházme4ye áldozópapja okleveles tanár, igazgató; Gyulán 3, összesen 13 éve tanít.

Merey Gyula világi, okleveles tanár; Gyulán 5, összesen 7 éve tanít.

Korponay István, a nagyváradi lat. szert, egyházmegye áldozópapja, okleveles rendes tanár ;. az egész iskolaévben szabadságon.

Bartoss Ferencz, a nagyváradi lat. szert, egyházmegye áldozópapja, okleveles rendes hittanár; Gyulán 4 éve tanít.

Mutschenbacher Gyula, a nagyváradi lat. szert, egyházmegye áldozópapja, okleveles rendes tanár; Gyulán 2, összesen 15 éve tanit.

Gróh Béla, világi, okleveles rendes rajztanár ; tanit 2 éve.

Prág Ferencz, okleveles rendes tanár ; Gyulán 1, összesen 2 éve tanit; 1908. január elejétől betegség miatt szabadságon.

Táby Andor, világi, okleveles rendes tanár; tanit 1 éve.

Münch Szilárd, a nagyváradi lat. szert, egyházmegye áldozópapja, okleveles rendes tanár; tanit 1 éve.

Németi József, a nagyváradi lat. szert, egyházmegye áldozópapja, szakvizsgálatot tett helyettes tanár; tanit 1 éve.

lla Tóth József, világi okleveles rendes torna- tanitó ; tanit 1 éve.

Blanár János, világi, alapvizsgálatot tett ideig-1 lenesen alkalmazott óraadó tanár; tanit 1 éve.

Benkovics Jáczint, világi, alapvizsgálatot tett ideiglenesen alkalmazott óraadó tanár; tanit 1908. január 25-tőL

Rendkívüli tárgyat oktatók: Mérey Gyula a fran- czia nyelvet és a kezdőknél a gyorsírást,

Bartoss Ferencz a haladóknál a gyorsírást,

Gróli Béla a szabadkézi rajzot,

Mutschenbacher Gyula az egyházi és műéneket tanította.

Iskolaorvos: dr. Zöldy János.

Hitoktatók : Bezsán József, gör. kel. lelkész.

Gecse Albert, ev. ref. segédlelkész.

Kulitzy Nándor, állami elemi iskolai tanító, ág. ev. hitoktató.

Scher Izsó, izr. elemi iskolai tanító.

Iskolaszolga : Pécsy Imre.

Az ötödik fejezetre térve az a tantárgy felosztásról 8 ennek kapcsán az egyes tanórák heti óraszámairól közöl kimutatást. A heti óraszámok meny- nyiségét tekintve, Tóth Árpád igazgató hetenként 6, Mérey Gyula 13, Bartoss Ferencz 10, Mutschenbacher Gyula 16, Gróh Béla 18, Taby Andor 16, Münch Szilárd 14, Németi József 13, lla Tóth József 13, Blanár János 16 és Benkovics J. Jáczint 17 órát tanított.

Az értesítő hatodik fejezete az intézet életére vonatkozó iratokkal s a felsőbb tanügyi hatóságoknak az 1907 — 8. iskolai évben kiadott általánosabb érdekű rendeletével foglalkozik chronologiai sorrendben.

A hetedik fejezet az intézet fölszerelését tárgyalja s a következőket mondja: A gimnázium folytatólagos bebútorozása és fölszerelése ez iskolai évben is nagy lépéssel haladt előre. A rossz munkás viszonyok miatt csak ez évben készült el és részben ezévi költségvetésünket is terheli a rajzteremnek, rajzszertárnak és az ifjúsági könyvtárnak tavalyi értesítőnkben már jelzett bútorzata. A múlt iskolaévekben beszerzett padokból berendeztük az V. osztályt, a görögpótló szobát és részben a természetrajzi előadó termet is; mindhármat egyszersmind néhány újonnan rendelt bútorral is elláttuk. Az idén rendeztük be a földrajzi szertárt, az I. emeleti tanári szobát és az énektermet. Uj bútorokkal gyarapodott a földszinti tanári szoba, a természetrajzi és termé- szettani dolgozószobák, a természetrajzi szertár, a tornaszertár és tornaterem, külön szekrényt kapott a Gyorsiró-kör. Az igazgatói szoba számára egy nagy tanácskozó asztalt, egy tűzálló Wertheim-szek- rényt és egy sokszorosító schapirographot szereztünk be. A tanári könyvtárt tágasabb terembe vittük át s néhány uj bútorral gazdagítottuk. Az összes előadó termekbe és minden folyosóra szemetes kosarat tettünk ; az intézet összes helyiségeit számmal és csinos felirati táblával láttuk el, továbbá az eddig használt összes előadási termekbe bevezettük a villamos világítást. Bebútorozás számba mehet tán még az árnyékszékek vizelőhelyeinek rekeszekre való osztása is. Mindezen bebútorozás, berendezés és részben átalakítás 3185T4 koronába került.

Az intézet jóttevöi. Könyvtárainkat és szertárainkat a nagymélt. váltás- és közoktatásügyi minisztérium, dr. Szmrecsányi Pál nagyváradi lat. szert, püspök, gr. Wenckheim Frigyes a Műemlékek Országos Bizottsága, a M. Kir. Földtani intézet, dr. Kun

Pál, dr. Horváth Jenő, Bánhegyi Olga és dr. Korda Kálmánná urhölgyek, néhai Erkel Rezső, dr. Székely István, Fogolyén Sándor, Münch Gyulat Kovács Márton, Sántha Sándor, Megele Béla, a gyulai vadásztársaság, az Atheneaum, Szent István Társulat és Lampel Róbert kiadóczégek, Tóth Árpád, Németi József s végül Hölczel János és Suller Károly tanulók gazdagították ajándékaikkal.

A Segélyező Egyesületnek és az egyes tanulóknak juttatott szeretetadományokat, továbbá a tanulók jutalmazására szánt adományokat a Segélyező Egyesület és a jutalmazott tanulók cziménél fogjuk fölsorolni.

Az adományok közül nagymélt. gr. Wenckheim Frigyes ajándékát a levegőben egymással küzdő két hatalmas sast a természetrajzi előadó teremben, néhai Erkel Rezső hagyományát, Erkel Eerencz aranyból készült babérkoszorúját az igazgatói szoba Wertheim-szekrényében, a többit pedig a megfelelő könyv- és szertárakban helyeztük el.

Ugyanezen rovat alatt történik beszámolás a tanári és ifjúsági könyvtárak, valamint a szertárak és szemléltető eszközök gyarapodásáról.

(Vége következik)

Évzáró Ünnepély. Te Deummal fejezte be a gyulai r. kath. főgimnázium az 1907—8. iskolai évet junius hó 29-ón. A hálaadó istentisztelet után a tanulóifjúság és a tanári kar a záróünnepélyre a tornacsarnokba vonult, hol a szülők is szép számmal megjelentek s feszült érdeklődéssel kisérték az ünnepély minden egyes mozzanatát. Az ünnepély keretéből külön is kiemeljük Tóth Árpád igazgatónak a tanulókhoz intézett atyai szavait. Vajba megszívlelnék és magukévá téve, azok szerint élnének és haladnának kitűzött czéljuk felé, hogy igy önmaguknak éB szülőiknek szépet és jót, a hazának pedig hasznosat cselekednének. Szépen betanult és előadott énekekben, értelmes szavalatokban is gyönyörködhetett a közönség. Az ünnepély sorrendje különben a következő volt: 1. Magyar gályarabok éneke. Kuruczdal. E őadta az énekkar. 2. Szép Ilonka. Vörösmarty Mihálytól. Szavalta Hódy János V. o. tanuló. 3. Zsoltár. Hündeltől. Előadta az énekkar.

4. Az utolsó sor. Várady Antaltól. Szavalta Lin- denberger Alajos IV. oszt. tanuló. 5. Deo Patri sit gloria. Theresiustól. Előadta az énekkar. 6. Záróbeszéd. Mondotta az igazgató. 7. A jutalmak kiosztása. 8. A vén Ambrus fia. Farkas Imrétől. Szavalta Viszt líonrád. 9. Búcsú az iskolától. Silchertől. Előadta az énekkar. Az ünnepélyen pénzbeli jutalmat kaptak jó magaviselet, kiváló

Nagyobb fegyelmi vétség a betegek részéről az elmúlt év folyamán nem fordult elő.

Az intézet segédorvosi tisztét kezdetben Szóbél Dávid és Tömör Ernő szigorló orvosok, utóbb Ormós Béla dr. töltötték be. Az ápolást Vörös Keresztes nénék végezték. A gondnoki teendőket Bally Vincze úr látta el kiváló szakértelemmel s ügybuzgalommal, a gépészi teendőket Steberl Mihály, a kertészi teendőket pedig Pavercsik Alajos végezték közmegelégedésre.

Almásy Dénesné grófné több kötet képes folyóiratot, Szabados József épitési vállalkozó körülbelül 50 koronát érő cement csövet ajándékozott az intézetnek. A Pester Lloyd, Budapesti Hírlap, Budapest, Borsszem Jankó, Új Idők, Kakas Márton, Mátyás Diák, Vasárnapi Újság, Ország Világ, az aradi Függetlenség lapjuknak egy-egy példányát küldik. Hálás köszönet az adományokért !

*

Mielőtt jelentésemet befejezném, a legmélyebb hála érzetével kell megemlékeznem dr. Lukács György v. b. t. t. egyesületi elnök úrról, aki bennünket nehéz munkánkban mindig a leglelkesebb jóakarattal tán ogatni kegyes volt. — Hálás köszönettel tartozom továbbá Németh György egyesületi föpénztárnok és Verner László egyesületi főtitkár uraknak, akik mindenkor lelkes buzgalommal voltak segítségünkre.

Jelentésemnek végéhez értem. Orvostársaim és a nagyközönség számos olyan kérdésre találják meg benne a feleletet, melyek egy az egész magyar társadalom támogatásából létesített inté zettel szemben szerető gondoskodásból felvetőd nek. Eredményeink összeállítása alkalmával szándékosan tartózkodtam az összehasonlítástól, mert a bevezetésben rámutattam, hogy 7 havi üzem nem alkalmas arra, hogy abból végleges következtetéseket levonjunk s végleges Ítéletet alkossunk, nem alkalmas tehát arra sem, hogy konszolidált viszonyok között, hosszú idő óta működő intézetek eredményeivel szemben összehasonlítás tárgyát képezze. — Daczára ennek, mindenki, aki elfogulatlanul Ítél, 7 havi üzemünk eredményei után is azt a meggyőződést fogja vallani, hogy az emberiség öldöklő ellen ségével vívott küzdelemben a mi intézetünk is megállotta a helyét.

Az objektiv kritika emez álláspontjával szemben, bizonyára fognak akadni olyanok is, akik azt fogják mondani „delendum esse“, nem azért, hogy eredményeink más intézet eredményeivel szemben rosszahbak volnának, hanem mert külföldi példa után indulva, a tüdőbeteg szanatóriumok működését, értékét lebecsülni ma Magyarországon is divat. Ha Németországban a szanatóriumok ellen bizonyos reaktiv mozgalom indult meg, azon csodálkoznunk nem kell, amikor tudjuk, hogy Németországban mai napig közel 100 népszanatorium létesült 30—4o millió korona befektetési költséggel, melyek évenként ko. 4o,ooo beteget képesek befogadni. A németek tehát ma már, amikor náluk a tüiővészben való halálozás fokozatosan csökken s a szociális nyomor enyhítésére hatalmas törvényhozási intézmények létesültek, megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy egy bevált intézményüket néha-néha támadják, abban a tudatban, hogy úgy sem árthatnak neki. Hazánk ellen azt a sokszor jogosulatlan panaszt szokták hangoztatni, hogy külföldi áramlatoknak kritika nélkül teret szoktak engedni, nem tekintve a nálunk levő speczialis viszonyokat. A szanatóriumok ellep, való mozgalom tekintetében ez a panasz teljesen jogosult, mert hogyan is állanak nálunk

hal meg tüdövészben, a betegek száma tehát legalább 4oo,ooo. A betegek legnagyobb része a család körében -fejezi be életét s mivel a szocziális nyomor nagy s hygénéröl szó sincsen, a család körében végnapjait élő beteg a tüdő- vész tovaterjedésé lek kútforrásává lesz. Ezzel szemben mi történt? A különböző minisztériumok kiadtak egy csomó rendeletet, melyeknek üdvös hatását várni lehetne, ha követnék. A szocziális nyomor enyhítésére megalakították az úi betegbiztosító törvényt, amely épen a tüdővészes betegek speciális viszonyaira nincsen tekintettel (lásd a Szanatóriumi Lapok 19 )6. évi évfolyamát.) Újabb időben a tüdővész ellenes küzdelem támogatására az állam budgetjébe is felvettek egy nagyobb összeget, de ez, a horribilis feladatokhoz viszonyítva, elenyészően csekély. A kórházak a tüdőbetegek csak egy kicsiny töredékét tudják befogadni, de valljuk meg őszintén, kórházaink legnagyobb része felszerelés híján inkább menháza, mint gyógyitóháza tüdőbetegeinknek. A hivatalos felfogás a tüdövésszel szemben pedig az, hogy a tüdővész ellen való küzdelem inkább társadalmi, mint állami feladat, melyet az állam csak támogatni kész.

És a társadalom megmozdult. Lássunk tisztán : a tüdővész ellen való társadalmi küzdel ira nálunk a szanatóriumok létesítésének jelszava alatt indult meg s rövid néhány év alatt eredményezte azt, hogy immár két szép szanatóriumunk van s a tüdővész ellen való védekezés axiómái mind jobban és jobban kezdenek átmenni a társadalom köztudatába.

S hogy a tüdővész ellen való küzdelem nálunk a szanatóriumok létesítésének jelszava mellett indult meg, az igen helyesen, bölcsen s soecziális viszonyainknak megfelelően történt.

c X J X- O W X J J C/ ^ V O U 1 Ili Cy 1 l 11 KJ y Cl II 10 CX 1 X CX 11 ex IX l I CX I LI I I IX ’ M C/ O CJ I ex 1 * * O V I O C. KJ 11^ CX I 11 IX I 1 ex I-■ Iwldv'^ll L KJ 1 Lull L«

ezen a téren a viszonyok? Évenként 80,000 embenMert nálunk, ahol az analfabéták száma még