Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
1908. julius 5. BÉKÉS 3 szorgalmuk és előmenetelükért: Neufeld József I. oszt. tanuló 60 koronát, Glatz János IY. o. tanuló 50 koronát, Gyulai Károly II. o. tan. 30 koronát, Csete Gábor, Viszi Konrád, Flóris Gyula, Baranyik Béla, Májer Pál, Lövei Imre 10—10 koronát. Értékes jutalomkönyvet 24 tanuló kapott. Iskolaünnepély Gerlén. Szép és kedves iskola- ünnepély folyt le Péter Pál napján Gerlán. Az év folyamán szorgalmasan tanult gyermekek között jutalomdijakat, könyveket és pénzt osztottak ki. Az ünnepélyen megjelent az egész grófi család s a velük volt vendégek is: báró Ambró Ferencz, a japáni nagy követ fia. Az ünnepélyt főtisztelendő Kny Antal ez. kanonok, békési esperes-plébános szép beszéde nyitotta meg. Megelégedését fejezte ki a gyermekek szorgalma és előmenetele fölött s őket a további kitartásra és vallásosságra buzdította. A beszéd elhangzása után megkezdődött a jutalomdijak kiosztása, 17-en részesültek emlékkönyv és pénzdíjban. Ezután nagyon is mozgalmas élet állott be az iskolateremben, mintegy 100 gyermeket vendégeltek meg. Az uzsonna végén az egyik fiú előlépett és társai nevében hálás köszönetét mondott a grófi családnak és összetett kézzel esdett áldást az egek Urától reájok. Az ünnepély fénypontja az volt, hogy a háziasszony, gróf Wenckheim Gézáné és leánya, gróf Wenckheim Matild kontesz maguk elé fehér kötőt kötve, saját kezűleg szolgálták ki cselédségük gyermekeit. A békésbánáti református egyházmegye tanítóegyesülete f. hó 2-án tartotta YI. évi rendes közgyűlését Szeghalmon Gulyás János egyesületi alel- nök elnöklete alatt. A gyűlés a ref. templomban tartott ünnepélyes isteni tisztelettel kezdődött, hol Osánky Benjamin lelkész mondott költői szárnya- lásu alkalmi imát. Isteni tisztelet után a Kaszinó dísztermében gyűltek össze a nagyszámú tanítók. Ott láttuk a szeghalmi ref. és r. kath. és a körös- ladányi ref. lelkészeket, szép számmal a presbyte- riumot és községi elöljáróságot. Alelnök szivesen üdvözölve a vendégeket és a távolról összesereglett kartársakat, megnyitójában vázolta a népiskola nemes feladatát s czóljait. Örömmel jelenti be Dombi Lajos esperes üdvözletét s felolvasta dr. Balthazár Dezső esperes levelét, melyben a meghívásért köszönetét mondva kijelenti, hogy azon választási mozgalmak miatt részt nem vehet, áldást kér az egyesület működésére. Csapó Péter öciödi ref. lelkész, tanügyi biz. elnök sürgönyileg üdvözli az egyesületet. Mindhárom üdvözlet lelkes örömre talál 8 az egyesület hálás örömmel viszonozza a jókivánatokat a két esperes mint tb. elnökei és a tanügyi biz. elnökei iránt. Majd a helyi ref. lelkész üdvözli a ref. egyház nevében az egyesületet. Tárgyaltatott a titkári jelentés az egyesület évi működéséről. Szabó Sándor makói tanító „Az egyhuzamban való tanításról“ tartott szabad előadást, igen helyesen érvelve tárgya mellett, azonban az egyesület nálunk még azt keresztülvihetőnek nem tartja. „A népiskolai énektanításról“ értekezett Varga Imre szeghalmi tanító nagy sikerrel. Majd „A tanítói nyugdíj revíziójának kérdéséről“ értekezett Tóth Imre öcsödi tanító, igaz s megérdemelt tetszést aratva. Közben szünet adatván, a szeghalmi ref. egyház és kartár&ak látták szives vendégeikül a megjelenteket. Közben két kedves vendégünk érkezett Dobó Sándor, a Ref. Tanítók Lapja szerkesztője és Bor János tanító Hajdúböszörményből. Szünet után a pénztári jelentés és az indítványok letárgyaltatván, Zöld Zoltán végvári tanító egyháza nevében meghívta az egyesületet a jövő évi közgyűlésnek Végváron leendő tartására, mit is az egyesület köszönettel elfogadott, Aldunai kirándulással óhajtván azt egybekötni. Lévay István békési ref. tanító a békési egyház meghívását tolmácsolta, mit a gyűlés a végvári meghívást fogadván el, jövőre fogad hatott el. Végül alelnök úgy a vendégeknek, mint a kartársaknak szives megjelenésüket megköszönve, valamint a szeghalmi Kaszinónak a terem átadásáért s a szeghalmi kartársaknak a szives s előzékeny fogadtatásért köszönetét mondva a gyűlést berekeszti. A gyűlés után közebéd volt, mely lelkes hangulatban folyt le s ezután egy kellemesen eltöltött nap emlékével távoztak el a jelenvoltak. Hírek. Előfizetési felhívás a „Békésire, az 1908. Il-ik felére. Tisztelettel kérjük mindazokat, akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés“ előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czime alatt küldendő be. Közművelődési bizottsági Ülés. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának május havi közgyűlési határozatával kiküldött központi közművelődési bizottsága junius hó 30-án délután 3 órakor a vármegyeháza kistermében ülést tartott. Ez alkalommal jelenvoltak : Ambrus Sándor alispán elnöksége mellett Décsi Károly dr., Feldmann Ignácz dr., Kóhn Dávid, Ladies László dr., Lindenberger János dr., Mórey Gyula, Mikler Sándor, Münch Szilárd, Mutschenbacher Gyula, Pál Ernő, Tóth Árpád, Weisz Mór, Zöldy János dr., bizottsági tagok és Kőrös Lajos, vármegyei tb. aljegyző, mint jegyzőkönyvvezető. Az elnöklő alisnán üdvözölvén a motrielAntAkfit tette a kiküldött bizottság czélját és az ennek a czél- nak elérésére alkalmasoknak vélt módokat és eszközöket ; majd felkérte az általa ez ülésre meghívott Pál Ernőt a hasonló czélból, de kisebb keretben alakult orosházi szabad lyceum megalakulásának és működésének ismertetésére. Pál Ernő behatóan ismertette a szabad lyczeum működését s részletes felvilágosítást adott a felolvasások és szabad előadások rendezésének módjára nézve. Kóhn Dávid és Ladies László dr. felszólalásai és több bizottsági tag megjegyzései után, az elnöklő alispán javaslatára abban állapodott meg a bizottság, hogy ajulius hó végén, vagy augusztus hó elején tartandó törvényhatósági közgyűlésen a központi közművelődési bizottságnak több taggal való kiegészítését fogja javasolni s az igy kiegészitendő nagy központi bizottság a saját kebeléből, a járási székhelyekre albizottságokat fog kiküldeni és már most kijelenti, hogy az orosházi járás területére kiküldendő albizottság az orosházi szabad lyceummal karöltve fog működni. A vármegye alispánját felkéri a bizottság, hogy a saját tapasztalatai és a járási főszolgabiráktól bekivánandó jelentések alapján terjessze a törvényhatósági közgyűlés elé azok névsorát, akik a központi közművelődési bizottság kiegészítésére alkalmas tagok lesznek. Elhatározta továbbá a bizottság, hogy egyelőre csak a 7 járási székhelyen, valamint Mezőberény és Tótkomlós községekben a hallgatóság műveltségi fokának megfelelő színvonalon álló felolvasásokat, (szabad előadásokat) tart és ezeknek vetített képekkel való élénkítésére egy vetítőgépet szerez be; ebből a czélból felkéri Mérey Gyula bizottsági tagot, hogy az ismertebb ezégeket szólítsa fel ajánlattételre. A felolvasások, (szabad előadások) tartása november hó második felében fog megkezdetni és márczius hó első felében befejeztetni és pedig úgy, hogy a fentebb kijelölt 9 községben minden hónapban 2—2, illetőleg november és márczius hónapokban 1—1 felolvasás, vagy szabad előadás leBZ vasárnapokon vagy ünnepnapokon. Egyébként a részletkérdések a szeptember hónapban összeh ivandó értekezleten fognak megállapittatni. Minthogy pedig a törvény- hatósági bizottság részéről már megszavazott 1000 korona a kívánt czél elérésére nem elegendő, elhatározta a bizottság, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztertől községenként 300 koronát számítva, összesen 2700 korona anyagi támogatást kér. Végül előterjesztette az alispán a szarvasi leányegyesület üdvözlő iratát, amelyben a bizottság ak- cziójának támogatását felajánlja, viszont a maga részéről is kéri a bizottság erkölcsi támogatását. A bizottság az üdvözlő iratban foglaltakat örömmel vette tudomásul és megbízta az elnöklő alispánt, hogy a leányegyesületnek köszönetét tolmácsolja s a kívánt erkölcsi támogatást helyezze kilátásba. A közigazgatási bizottság julius havi rendes ülését folyó hó 13-án fogja megtartani. Alispáni vizsgálat. Ambrus Sándor alispán az elmúlt héten az orosházi járáshoz tartozó községek ügy- és pénzkezelését vizsgálta meg. A vármegyei igazoló választmány julius l-én délután dr. Márky János elnöklete alatt ülést tartott, melyen a Tótkomlóson megejtendő megyebizott- sági tagválasztás határidejét folyó hó 11-ére tűzte ki s az erre vonatkozó névjegyzéket felülvizsgálta és végleg megállapította. Egyidejűleg a Harsányi Pál megválasztott megyebizottsági tag választása ellen azon czimen, hogy nevezett 2 éy óta nem lakik e vármegyében — beadott panaszt felülvizsgálván, azt elutasította, mert annak idején a választás panasszal nem támadtatott meg. HelyettesitÓS. A vármegye főispánja az elh«^ lálozott Tóth Kálmán szeghalmi járási írnok helyére ideiglenes minőségben Liska Sándor helyettes kiadó gyulai lakost rendelte ki. A pályázat később fog meghirdettetni. Megyei közgyűlés. Jeleztük annak idején, hogy a vármegyo által megfestett Rákóczi kép leleplezése czóljából külön rendkívüli vármegyei díszközgyűlés fog tartatni. A közgyűlés napjára nézve még nincs biztos terminus, de uagyon valószínű, hogy az augusztus hó első napjaira fog egybehivatni. mindig óriási, ahol a szocziális nyomor ezreket késztet évenként az országból való kivándorlásra, a prophylaxist a gyógyítástól elválasztani nem lehet. Hol tartottunk volna a tuberkulózis ellen való küzdelemben, ha a mozgalom nálunk azzal a nihilizmussal indult volna meg, melyet némelyek ma a szanatóriumokkal szemben hirdetnek? Ha azt mondtuk volna a segítségre szorulóknak, hogy a gyógyításra fordított áldozat nem gyümölcsöző befektetés, egyedül a prophylaxis az üdvözítő ? Ez az álláspont inhumánus és indokolatlan lett volna, amint azt a berlini orvostársaságban legutóbb lefolyt nagy tuberkulózis-vita is bizonyítja. Abban mindenki megegyezett, hogy a szanatóriumi gyógykezelés által a tüdővész meggyógyúlhat, a szanatóriumok ellen ebben a vitában két kifogást hangoztat tak, az egyik az, hogy drágák, a másik az, hogy legszívesebben I. stadiumbeli betegeket kezelnek. Az első kifogás megfelel a valóságnak, a szanatóriumok tényleg drágák s ezért discuta- bilis az a kérdés, nem lehetne-e őket üdülőkkel, vidéki kolóniákkal pótolni ? De aki ismeri azokat a mélyreható változásokat, melyeket a tuberkulózis a szervezetben előidéz s ismeri azokat a gyógytényezőket, melyekkel ezek az elváltozások befolyásolhatók, az azt fogja mondani, hogy surrogatumokkal csak bizonyos jóindulatú esetekben fogunk czélt érhetni, azokban az esetekben, amikor a hygienes-diaetás kezelésre valóban szükség van, a szanatóriumi gyógykezelést nem fogjuk nélkülözhetni. A másik ellenvetés teljesen alaptalan. Természetes, hogy a szanatórium az I. stádiumbeli betegekét a legszívesebben látja, mert ezeket az esetek túlnyomó nagy százalékában meggyógyítani is képes. Ha bármely intézet statisztikájára csak egy pillantást vetünk, erről mindenki meggyőződhetik. De meggyőződhetik arról is, hogy a II. és III.-ik stádiumbeli betegek száma mindig nagyobb az I. stádiuméinál, hogy tehát a súlyosabb betegek a szanatóriumból ki volnának zárva, az teljesen alaptalan ráfogás. A viszonyok tehát úgy állanak, hogy a tüdővész ellenes küzdelem és a szanatóriumi mozgalom nálunk összeforrott fogalmak. Amikor kimondották és tapasztalati tényekkel bizonyították, hogy a tüdővész a szanatóriumi gyógykezelés által meggyógyítható, a magyar társadalom felajánlotta segitö kezét a segítségre szorulóknak. A két magyar szanatórium ma már kb. 900 betegnek képes évenkint segítséget nyújtani s nemcsak visszaadja betegei túlnyomó nagy százalékának munkaképességét, hanem kioktatja őket a tuberkulózis ellen való védekezés tanaira. A tuberkulózis ellen való védekezésnek pedig nincsen lelkesebb apostola, mint a szanatóriumból kikerült beteg, amint ezt számtalan példa mutatja. De még sok, igen sok a tennivaló. A meglevő szanatóriumok ágyszáma úgy aránylik a tüdőbetegek számához, mint 1 : 2000-hez s igen sok ezerre kell azoknak a tüdőbetegeknek a számát tennünk, akik szanatóriumi gyógykezeléssel biztosan meggógyithatók. S ezért gondolják meg azok, akik azt mondják külföldi példa után, hogy „delendum esse“, mert nálunk a szanatóriumi mozgalmat diszkreditálni és megakasztani annyit jelent, mint a tüdővész elleni küzdelmet csirájában elfojtani.
