Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-19 / 3. szám
2 BÉKÉS I 1908. január 19. munkabedvét lohasztották, akik áldozatot hoztak, mikor ezt a „nobile officimiu-oi, az igazgatás és ellenőrzés sok gonddal és felelősséggel járó teendőit vállukra vették. Most aztán a czél el van érve: a közöskonyha hívei is elvesztették kedvüket, hogy a társaságban maradjanak s igyekszik mindenki lehetőleg ép bőrrel szabadulni a csávából. Persze ez nem sikerül, a deficziten, — akarva, nem akarva, — osztozni kell, ha a konyha ‘feloszlik. Ez azonban szintén nem megy olyan könnyen, mint egyesek gondolták. A közöskonyha múlt keddi ülését, — miután a feloszlás kérdésének tárgyalása a tárgysorozatba felvéve nem volt, — a ránk következő szerdára tették át. Mai számunk hozza is a közgyűlés meghívóját; ebben a tekintetben tehát a törvénynek elég van téve, azonban csalódnak, akik azt hiszik, hogy ilyen módon szerdán már a feloszlás is megtörténik. Van ugyanis a kereskedelmi peren- kivüli eljárásnak két kis szakasza a 39. és 42. §. (Magyar törvények Grill-féle kiadása. Polgári törvénykezés, negyedik kiadás 542. lap.) füzek a szakaszok állják útját annak, hogy a közöskonyha májusnál előbb fel - oszoljék ! És hogy miért, azt is ide iktatjuk! Azért, mert a felszámolást és feloszlást kimondó határozat egyhangú nem lesz, azt — mint hiteles helyről értesülünk — megfelebbezik, ebben az esetben pedig a közöskonyha a határozat jogerőre emelkedéséig üzemét köteles íolytatni. Hogy pedig ez a felebbezés minden fórumot megjár, arról szintén pozitív értesülésünk van, mikorra pedig a legfelsőbb döntés leérkezik, legjobb esetben virágos Május lesz ! Aki pedig ezeket nem hiszi el, nézze meg ezt a két kis paragrafust! Azért idéztük a helyet is, ahonnan alkalomszerűen ki emeltük, hogy mindenki könnyen rátalálhasson, ha keresi ! Ez a czikkünk pedig nem annyira a közöskonyha egyelőre szét nem robbantható intézményének, mint azoknak siralmas ének, kik éjt-napx»t összetettek, hogy a közöskonyhát felszámolásra kényszerítsék! Ezeknek a mi czikkünk igazán: Carmen lugubre! Varságh Béla a bizottság nevében örömének ad kifejezést, hogy ő Méltóságát tisztelheti az elnöki székben s köszönetét mond neki a bizottság üdvözléséért. Elnöki székben tett kijelentései azt a hitet gyökereztetik meg a bizottságban, hogy ebben a politikai áramlatoktól mentes bizottságban egyetértő működésben és teljes összhangban szolgálhatják a vármegye közügyéit, amelyre nézve teljes készségét és támogató működését helyezi a bizottság részéről kilátásba s viszont kéri e célból ő Méltósága szives támogatását, mert a közös munkán úgy lesz Isten áldása! Varsáqh szavait a bizottsági tagok lelkes éljenzése követte. Ezután dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző terjesztette elő az alispáni jelentést, mely egész terjedelmében a következő : A múlt év deczember havában vármegyénkben előfordult közérdekű eseményekről a következőket jelentem : A személybiztonság eléggé kedvező volt, amennyiben az csak 8 esetben támadtatott meg, 6 esetben könnyű testi sértéssel, amelyek közül 4 verekedés közben ejtett és 2 esetben súlyos testi sértéssel, amelyek közül az egyik halált okozott. A vagyonbiztonság elleni támadások száma lényegesen kisebbedéit, amennyiben a múlt hónapban A közigazgatási bizottság ülése. — Január 13. — A vármegye közigazgatási bizottsága ez évi első rendes ülését hétfőn délelőtt tartotta meg Dory Pál főispán elnöklete mellett. Az ülés idejének legnagyobb részét most is a rendszerinti folyó ügyek kötötték ugyan le, azonban év elején az egyes albizottságok megalakítása is esedékes lévén, ezekkel az idő annyira eltelt, hogy a bizottság déli 1 órakor csak ideiglenesen függesztette fel tanácskozásait, hogy azt délután három órakor folytassa. Csak úgy 4 óra tájban lett vége a tanácskozásnak, amikor az árvaügyi felebbvitel ült össze s maradt együtt egész a késő esteli órákig. Ami a közigazgatási bizottság ülésének lefolyását illeti, annak külső képét és díszét igen kedvesen emelte a most először elnöklő főispán rokonszenves beköszöntője és az az üdvözlés, amelyek a bizottság tagjai nevében Varságh Béla intézett a bizottság uj elnökéhez. Az ülés lefolyásáról szóló részletes tudósításunk a következő: Döry Pál főispán nyomban kilenc órakor nyitotta;csak 35 volt, mig novemberben 53. A vagyonbizton- meg az ülést s bejelentette, hogy a bizottsági tagok'ság mind a 35 esetben lopással, még pedig legtöbbközül Beliczey Géza és Veres József levélben men- szőr csekélyebb értékű tárgyak ellopásával zavarta- tették ki elmaradásukat. Jelenvoltak: Ambrus Sándor alispán, dr. Daimel Sándor vm. főjegyző, Sárosy Gyula árvaszéki h. elnök, dr. Zöldy Géza t. főügyész, dr. Zöldy János, t. főorvos, dr. Liszy Viktor kir. főügyész-helyettes, Csák György pénzügyigazgató, Mikler Sándor tanfelügyelő, Perszina Alfréd kir. főmérnök, Szarvasy Arzén műszaki tanácsos, Varságh Béla, Dornby Lajos. dr. Topok Gábor, Haraszti Sándor, dr. Ladies László, gróf Wenckheim Dénes és Morvái Mihály. Elnöklő főispán az ülést megnyitván, örömmel üdvözli a megjelenteket, midőn ezen igen fontos és tágkörü bizottságban először van alkalma hivatalosan közreműködni. Kéri a bizottságot, hogy a helyi viszonyokon alapuló ismereteikkel s tudásukkal támogassák őt elnöki tisztében, amelyet a legjobb szándékkal, tárgyilagossággal és a törvények keretén belül kíván teljesíteni. főtt meg, de egy esetben betöréssel kapcsolatban. A tettesek alig néhány eset kivételével, — amelyekben a nyomozás folyamatban van, — mind kinyomoztattak és- ellenük a büntető eljárás meg- indittatott. Az előfordult tüzesetek száma 14. Elégett egy templomi oltár, 7 ház, egy száritószin a benne volt czirokktl. törek, szalma és faanyagok. A tűz legtöbbször gondatlanságból származott. A kár biztosítás folytán 9 esetben megtérül. 5 baleset történt, amelyek közül 3 halállal végződött. Három öngyilkosság és egy kettős öngyilkos- sági kísérlet fordult elő. Földmivelés- és mezőgazdasági munkásügy. Az őszi vetések állása javult, amennyiben a bőséges csapadék fejlődésüket elősegítette, azonban a fagyos idők beálltával csak vastag hótakaró óvhatja meg a kipusztulástól. A gazdasági munkák legnagyobbrészt szünetelnek; a munkások ugarolással, trágyahordásis, mig a vége a rendetlenkedőre csapódott. Sok nevezetes ügye-baja, esete volt az öreg nek. Elmondok ezek közül egyet: Iskola-vizitátorok jöttek a faluba, velők együtt a helybeli presbitérium is ki-, illetve berukkolt az iskolába. Az öreg éppen földrajzot magyarázott. Ott ült a térkép előtt, hosszuszárú tajtékpipa a szájában, melyből vastagon gomoly gott elő a kékes-szürke füst-felleg. Egy fejbil- lentéssel üdvözölte az érkezetteket s aztán hátat fordítva, tovább magyarázott. A presbitérium az öreg eljárásában nem talált semmi rendellenes állapotot; akurát igy ment ez az ő idejűkben is; de nem igy a vizi- tátorok; ők már csavargatták a nyakukat, huzgálták a kravátlijukat, végre is a vérme- sebbik nem állhatta tovább egy-két percznél: — Miért van az ön fején ide benn is sipka? — Mert a kobakom nem állja a ezugot, — intett fejével a rossz ablakok s ajtó felé flegmatikusán. — Hát a pipa? Ez az óriási füst? — Az meg a baczillusok ellen van. No Pista, mond meg, melyik folyóban vannak a nílusi alligátorok ? Ez utóbbi mondat már a térde között levő gyermeknek szólt, kit ép’ Afrika rejtelmeibe vezetett be. Ki tudja, hogy végződik az eset, ha a másik vizitátor közbe nem lép. Ez valamit súgott a társának; bizonyára azt, hogy ő veszi elő az öreget s megtanítja a móresre. — Úgy is lett. Előbb a gyermekekhez intézett 8—io akadémikus kérdést s aztán kimondá a szentencziát: — Nem tudnak semmit 1 S hogy a presbitérium előtt egészen tönkre tegye az öreg hitelét, elkezdett ne*.i pedagógiai szakoktatást tartani. Az öreg hallgatta türelemmel . . , Végül azt mondta a bámuló presbitereknek a vizitátor, hogy most megmutatja, mint kell módszeresen tanítani. Odaállt Magyarország térképe elé. Aranykeretü pápaszemét megtörül- geté, egyet-kettőt krákogott. azzal a Cz'nege Peti felé bökött hosszú, csontos mutató-ujjával : — Mond csak kis fiam, mivel szoktál te takaródzni éjszaka ? — Pokróczczal, — igy a Peti. — Hm, hm, — csavargatá vékony nyakát a vizitátor. Ez a felelet nyilvánvaló, hogy nem vágott, be a módszerébe. Jobban s/.emügyre vette hát a gyerekeket s aztán a Fekete Ferkó bogjas fejére mutatott : — Hát te mivel takaródzol ? — Dunyhával. — Ez az, nagyon helyes. Tehát a te takaród a dunyha. Na fiaim, ide figyeljetek ! Ha ebbő! a szóból dunyha, kihagyom az ipszilont, lesz dunha;haa „h“ betűt is kiugratjuk, lesz duna ... s igy megkaptuk Magyarország legnagyobb folyóját ... itt folyik ni . . . S a térképen végig cs isztatá tenyerét, miközben a presbitériumra s Varga bácsira pis- lantott egyet jelentőségteljesen. Aztán megint a gyermekekhez fordult: — Mondok egy mást! Na, fiam Cinege Péter, mond csak meg, hány ujjad van a két kezeden ? — Tiz. — Helyes. Ha most ehhez a szóhoz tiz, hozzá tesszük az „a* betűt, lesz tiz-a, ha ehelyett azt mondjuk tisza, . . . akkor megkaptuk hazánk másik nagy folyamát . . , ime nézzétek gyermekeim, itt folyik la . . . A presbiterek helyeslőleg bólongattak. — így tanító ur, — szólt fontoskodva az előadó fővizitátor, — igy hamarabb czélt ér. — Össze kell kötni a fogalmakat . . . ismeretlent az ismerttel. Pestalozzi is igy csinálta, pedig az okos ember volt, azt tartják. Én tanulmányoztam . . . — No megpróbálom — szólt komoly képpel az öreg s oda lépett az első pad elé. — Ide figyeljetek ! Olvassunk tízesével fel: tiz, húsz. . . . száz. Na, vigyázzatok! E helyett „száz“, azt mondjuk „máz“ s ehhez hozzátesz- szük ezt a szót „fény“, lesz belőle „fénymáz“, azaz magyarul „subick.“ Mit vixolnak azzal gyerekek ? — Csizmát! — zúgták kórusban. — Helyes. Most azt mondjátok meg, milyen színe van a csizmának ? — Fekete. — Helyes... No nézzétek, itt van a Fekete tenger. Varga bácsi egészen belemelegedett a ki- hozatalba. — Hm, hm . . . egy kicsit erőltetett — vélé a vizitátor úr, miközben sanda szemekkel nézegette Varga bácsit: komolyan veszi-e, vagy csak figurázik. Hanem a presbitériumnak nagyon tetszett az öreg előadása.
