Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-19 / 3. szám
1908. január 19. BÉKÉS 3 sal, répaszállitással, czirok- és dohánymunkákkal, némely helyen szórványosan még a szántással is foglalkoztak. Helyzetük a múlt hónapban még kielégítő volt, amennyiben többen az ország különböző részein kubikos munkára elszegődtek s helyben napszámmunkákkal is kerestek valamit. A napszámbér 80 fillér és 1 korona 20 fillér között váltakozott. A szegénysorsu kisgazdák és mezőgazdasági napszámosok helyzete azonban a terméketlen év és nagy drágaság miatt a tél előre haladtával beálló munkaalkalomhiány következtében aggodalomra ad okot. A kivándorlók száma feltűnően apad, mig az Amerikából visszavándorlóké emelkedik. Az utóbbiak magukviselete nyugodt és közöttük veszélyes jellegű szocziális izgatások nem észlelhetők. Ipar, kereskedelem és ipari munkásmozgalmak. Az ipar és kereskedelem terén nevezetesebb esemény nem történt; a munkások közt sem igen észlelhető nyugtalanság vagy jelentékenyebb bérmozgalmakra való hajlandóság. Vegyesek. A vármegyei és községi közigazgatás menete ellen általánosságban panaszra nem volt ok Szarvason azonban Baán Zoltán községi aljegyző mintegy 1400 koronát sikkasztott a behajtott kórházi ápolási dijakból s a tánczmulatságok engedélyezése után lerovandó bélyegekből. Nevezett letartóz- tattatott és a kir, ügyészségnek átadatott, vagyonára pedig bűnügyi zárlat vezettetett. Miután a szabály- rendelet szerint Baán Zoltán hivatalos pénzt nem kezelhetett sem át nem vehetett s azon körülmény, hogy ezen szabályrendelet ellenére még is pénzt kezelt a község igazgatásában felelősségteljes mulasztás fennforgását mutatja, folyamatban van a vizsgálat annak megállapítása ezéljából is, hogy ezen mulasztás kit, vagy kiket terhel. Salacz Fereacznek, a szarvasi járásba beosztott szolgabirónak a múlt hó 18-án 2 heti és Stojano- vits Szilárd dr-nak, a gyulai járásba beosztott szolgabirónak a folyó hó 8-án 6 heti szabadságot engedélyeztem betegségük miatt. Jancsovics Péter árvaszéki elnök még mindig állandóan beteg, úgyszintén beteg Somogyi Ákos árvaszéki ülnök is. Amennyiben a betegségek következtében hiányzó munkaerőt az árvaszák tisztviselői megerőltetett szorgalmukkal pótolni nem lennének képesek s ha Somogyi Ákos betegsége huzamosabb ideig tartana, a szükséges munkaerőt napidijas ülnök alkalmazásával szándékozom beállítani. A községekben a tisztujitások, melyek a múlt hónap végén és a folyó hó elején tartattak meg mindenütt rendzavarás nélkül folytak le. Békéscsaba községben a múlt hó 19-én az üresedésbe jött adótiszti állásra Lizsáki Lászlót, a Il-od oszt. adótiszti állásra Krmeczki Lajost és ennek helyére községi Írnokká Valentini Jánost választotta meg a képviselőtestület. Az alispáni jelentést észrevétel nélkül vette tudomásul a bizottság. Ezekután következett a törvényhatóság átirata a megválasztott 5 tag helyének betöltése tárgyában, kiket a főispán mint uj tagokat szívélyes szavakkal üdvözölt. Nyomban megalakittattak a különböző albizottságok, melyekbe a következők választattak meg : A törvényhatósági ipartanácsba megválasztattak rendes tagokul: Kohlmann Perenez, Sál József, póttagokul : Dobay Perenez és Mayer István. A fegyelmi választmány igy alakult meg : Ken- des tagok dr. Török Gábor, Csák György, dr. Ladies László és Mikler Sándor. Póttagok Perszina Alfréd és Yarságh Béla. Az árvaügyi felebbviteli küldöttség: dr. Török Gábor, Dombi Lajos, Varságh Béla és dr. Ladies László. Erdőügyi bizottság: Wenckheim Dénes gróf és Dombi Lajos. Elnöke a bizottságnak Dőry Pál, al- elnöke pedig Ambrus Sándor. lanitói nyugdíj-bizottság: Mikler Sándor, Varságh Béla és dr, Ladies László. Közegészségügyi bizottság: Perszina Alfréd, N. Szabados József és Nagy Lajos. Börtönvizsgáló bizottság: Dombi Lajos, Mikler Sándor, Perszina Alfréd, dr. Ladies László. A járási fogházak megvizsgálására pedig Dombi Lajost, Beliczey Gézát, Haraszti Gézát, Zőldy Jánost, Veres Józsefet és Morvay Mihályt küldték ki. Nagyobb vita a betegsegélyző pénztárak által provokált orvos kirendelés ügyében keletkezett, melynek tárgyában többek hozzászólása után kimondatott, hogy orvos kirendelésére nem volt szükség, mert az orvosok a gyógykezelést nem tagadták meg, de különben is ez törvényes kötelességük; egyébként azonban arra, hogy mint munkásbiztositási tisztviselők írásbeli teendőket végezzenek az orvosok nem kötelezhetők. Ezekután dr. Zöldy János vármegyei főorvos tertesztette elő havi jelentését. Eszerint a közegészségügyi viszonyok általában kedvezőtlenek voltak, de az előző hónaphoz viszonyítva valamivel jobbak, mert a heveny ragadós bajokban való elhalálozások százaléka 2°/o-al volt kisebb, mint november hónapban. Az egyes szervek betegségét és lefolyását illetőleg, leginkább a légző szervek hurutos és gyuladásos bántalmai fordultak elő. Leggyakoribb halálok tüdővész volt. A heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt az uralkodó, mely maga az összes megbetegedések 7/8-át tették ki. Lefolyása a 4%-os halálozás mellett szelídnek mondható. Csökkent a hasi hagymáz és diphteriás betegek száma. Gyógysavóval beoltottak 16 diphteriás egyént, akik közül meggyógyult 13, meghalt 3. Tárgyalás alá vétettek ezután a kir. pénzügyigazgatóság, majd a tanfelügyelöség előadmányai, melyek vita nélkül elfogadtattak. A tiszti főügyészi előadmányok után az állainépitészeti hivatal referádái következtek. Közben elnöklő főispán az idő előrehaladottsága folytán délután fél 2 órakor az ülést felfüggesztette, s annak folytatását délután 3 órára tűzte ki. Délután a még hátralevő ügyek nyertek elintézést s az ülés 4 órakor ért véget. Döry Pál tolnai búcsúja. Vármegyénk uj főispánjának Tolnavármegyéből munkásságának eddigi színteréről való végleges eltávozása alkalmából, az onnan vett hírek kivétel nélkül mind arról szólanak, hogy Dőry Pál tolnamegyei volt alispánt mi hozzánk az ottani ismerősök, jó barátok, tisztelők egész sorának őszinte elismerése, szeretete és hálás emlékezete kiséri uj otthonába s Békésvármegye főispáni székébe. Az erről szóló hirek természetesen reánk nézve éppen nem érdektelenek s ezek folytán ebből az alkalomból, hogy Tolnavármegye törvényhatósága egyik igen érdemes főtisztviselőjétől vármegyénkben mély rokonszenvet keltett főispánunktól egy külön rendkívüli közgyűlésben búcsúzott el, amely folyó hó 7-én ment végbe, a bucsuzás részleteiről a »Tolnavármegye« czimü laptársunk révén a következőkben számolunk be. Rendkívüli megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 7-én rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés iránt különösen a vidéki bizottsági tagok tanúsítottak nagy érdeklődést, amit lényegesen befolyásolt az a körülmény, hogy Békésvármegye főispáni székébe távozó Dőry Pál volt alispán e közgyűlésen volt búcsút veendő a vármegye közönségétől, továbbá, hogy részt akartak venni a Dőry Pál tiszteletére e napon rendezett társas lakomán. Apponyi Géza gróf főispán a közgyűlés megnyitása előtt bejelentette, hogy a mai napra igen kedves vendég érkezett: Dőry Pál, békésmegyei főispán, akit melegen üdvözöl és miután az ő megjelenésének czélja az, hogy Tolnavármegye közönségétől búcsút vegyen, átadja neki a szót. Dőry Pál lelkes óvácziók között szót emelvén, a következő beszédet tartotta: Méltóságos Pőispán Ur ! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Köztudomású tény, hogy én innen eldisponál- tattam. A napirend előtt azért kívántam felszólalni, mert kineveztetésem óta nem volt alkalmam, hogy elbucsuzhassam a tek. törvényhatóságtól. Mostani felszólalásom alkalmával csak annyit mondok, ameny- nyit egy tisztes öreg szolga tisztes távozásakor mondani szokott. 30 teljes éven át szolgáltam a tek. vérmegyét. Még az iskola porát is alig vertem le ruházatomról, midőn Tolnamegye közönsége atyai jóindulatából és előzékenységéből részemre egy szerény munkakör jelöltetett ki a megye tisztikarában. Ebből a szerény munkakörből mindig nagyobb és nagyobbra, utóbb a munkások első helyére, az alispáni székbe emeltettem. 12 éven át foglaltam el ez előkelő helyet és élveztem érdemeimen túl és majdnem a kényeztetésig a tek. törvényhatóság jóindulatát és több ízben majdnem egész hatalma is reám bízatott, önérzetem követeli annak kijelentését, hogy egyikkel sem éltem vissza, sem a bizalommal, sem a hatalommal ; talán nem éltem velők teljes mértékben, de azt nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy sem a bizalmat, sem a hatalmat másra, mint a közjóra nem használtam. Az én kis munkaasztalomnál, hol az egyeseknek és az összeségnek annyi érdekszálai futnak össze, egész tüzetességgel megismerkedhettem a vármegye bajaival és ha a járásokba nem mehettem is ki annyiszor, amennyiszer szerettem volna, de azért a központban maradva is volt alkalmam azonosítani magamat az emberek lelki világával. Ott, a kis műhelyben erősödött meg bennem az a tudat, hogy nagyon sokat, talán mindent Tolnavármegyének köszönhetek. Ezt a nagyon sokat, ezt a mindent akarom most megköszönni; fogadják érte hálás, mély köszönetemet. S ha a megye részéről tapasztalt nagyfokú bizalom és szeretet daczára is távozom a vármegyéből, nehogy e távozás a megye közönsége közül csak egyben is a háládat- lanság érzetét keltse, legyen szabad kijelentenem, hogy úgy érzem, ezt a vármegyét szerethetik sokan, de nálamnál jobban senki. Én boldogulásomat, becsvágyam kielégítését e vármegyén kívül ^oha sem kerestem s ha úgy történt, hogy most mégis távozom, ez nem változtathatja meg háládatosságomat a vármegye iránt. Az iskola szentélyére a tanítvány nem gondolhat hálásabban, mint én Tolnavármegye közszellemáre. A legutóbbi idők politikai eszme - áramlataitól és hullámzásaitól nem maradhattam menten ón sem, de ez áramlatok soha sem sodorhattak magukkal annyira, hogy ne tiszteltem volna mindenkor szentség gyanánt azon hagyományokat, melyeket Tolnavármegye mindenkor hűségesen őrzött és legutóbb is diadalra juttatott. Ezzel a tudattal távozom és habár a válás fájdalmaitól nem maradhattam mentesen, mert ha csak egy kis csemetét ültetünk is át, azt már két év múlva is nehéz helyéből kihúzni ; 30 év múlva pedig annyi gyökérszálat ereszt, hogy ^ az átültetést fájdalom nélkül eltűrni lehetetlen. És bár amott szeretettel, bizalommal fogadtak, ami a válás fájdalmát enyhítheti, de annak elviselésére erőt csak az a tudat ád, hogy szeretett Tolnavármegyémtől csak távozom, de el nem szakadok. Tartsanak meg jóindulatukban és emlékezetökben, de csak addig, mig figyelemmel kisérve ottani működésemet is, arra méltónak tartanak. Dőry Pál nagyhatású beszéde után, melyet számos ízben lelkes éljenzés és helyeslés szakított meg, Jeszenszky Andor megyebizottsági tag kért szót. Engedje meg a tek. törvényhatósági bizottság, — úgymond — hogy néhány szóval én válaszolhassak a távozó alispán ur búcsúbeszédére, ehhez jogot is formálok, mert mindketten egy időben, ezelőtt 30 évvel kezdtük a vármegyét szolgálni, ő, mint a vármegye tisztviselője, én pedig, mint megyebizottsági tag. Nehéz ez a feladat, mert azt szeretném, hogy én is oly ékes szavakkal tolmácsolhatnám a vármegye közönségének a válás feletti érzelmeit, amily ékes szavakhoz e vármegye közgyűlési termében szokva vagyunk. Abba az örömbe, hogy volt alispánunk főispán lett, belevegyül egy szemernyi önzés is és ez a mi büszkeségünk, hogy ime: Tolnavármegye tud kiváló férfiakat is nevelni a hazának, tud kiváló erőket juttatni a közigazgatásnak. Ecseteljem-e Dőry Pál hűségét, ragaszkodását és szorgalmát a vármegyéhez? Erre szükség nincs. Hisz ismerjük őt mindnyájan. És mégis, most, hogy körünkből távozik, legyen róla meggyőződve és ezt a vármegye közönsége nevében mondom, hogy kíséri őt a mi elismerésünk, szeretetünk és hálás köszönetünk. (Éljenzés.) A búcsúzó szavak mély hatást keltettek a vármegye bizottsági tagok soraiban s egyhangúlag mondatott ki a határozat, hogy az eltávozó alispán érdemekben gazdag és dús tevékenysége a törvény- hatóság jegyzőkönyvében maradandó emlékként meg- örökittetik. A tolnai jegyzők búcsúja. Tolnavármegye községjegyzői kara szintén 7-én testületileg jelent meg Döry Pál békésmegyei főispán előtt, hogy tőle, mint szeretett volt alispánjától búcsút vegyen. Klimes Antal jegyzőegyesületi elnök vezette a küldöttséget, meleg szavakban köszönve meg a vármegyei közigazgatás közszeretetben álló volt fejének és vezetőjéuek irányukban annyiszor tanúsított jóságát, elvesztése felett érzett sajnálkozását és Isten áldását kérve rá uj, fényes méltósággal övezett állásában. A szívből jövő mesterkéletlen szavakra az ünnepelt főispán meghatottan válaszolt, kérve a jegyzői kart, hogy tartsák meg őt jó emlékezetükben. Bankett. Ugyanaznap este a vármegye és Szekszárd város közönsége fényes banketten vett búcsút Dőry Páltól, a szeretett és köztiszteletnek örvendő volt
