Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-19 / 3. szám
XL. évfolyam. Gyula, 1908. január 19. 3-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre ............... 10 K — f Fé l évre...................... 5 K — f Évnegyedre................... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ' KÜHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Carmen lugubre. A »Békésvármegyei Casino« közöskonyhája válság előtt áll. — Megbomlott a béke, az egyetértés, mely nélkül pedig intézmény fenn nem állhat, eredményesen nem működhet. Az érdekellentétek többé el nem simíthatok, ki nem egyenlithetők s aki a közöskonyha elmúlt keddi közgyűlésén jelen volt laikus észszel bízvást azt gondolhatja, hogy a közöskonyha fennállása már csak napok kérdése. A dolog pedig jogászi szempontból egészen másképpen áll és bátran meg lehet jósolni, hogy sok ellensége daczára a közöskonyha — ha mindjárt csak muszájból is — de akár májusig is vegetál azok bosszúságára, kik már január 16-ától szerették volna a maguk főztjét enni. Hogy miért ? arra alább rátérünk, Mielőtt azonban ennek taglalatába bocsájtkoz- nánk, lássuk kissé, mi volt oka annak, hogy ez az intézmény, amely olyan szép jövővel kecsegtetett, amelynek perspektívái olyan kedvezőek voltak, alig nehány hónapi működés után a felszámolás kisértő kérdésének stádiumába jutott. Sokan tisztán anyagi okot látnak abban, hogy a közöskonyhák eme országszerte járványos fátuma a gyulai közöskonyhát is utolérte. Rossz gazdálkodást, lanyha ellenőrzést emlegetnek és igyekeznek minden felelősséget annak a pár embernek nyakába varrni, kik, — hogy őszintén szóljunk — »jó bolondok« voltak valami olyan eszméért, intézményért lelkesedni, fáradni, amelyet Gyulán karoltak fel! Mert itt, ebben a váIrosban igazán nem érdemes semmibe kezdeni ! Ezekkel a materialistákkal szemben azonban vannak, akik azt vitatják, hogy a közöskonyha jelenlegi stádiumát elsősorban személyi okok idézték elő. Vegyük tollhegyre kissé mind a kettőt! Kezdjük az anyagiakkal! Tagadhatatlan, hogy a közöskonyhának deficzitje van, még pedig eléggé tekintélyes, de, hogy tz a deficzit honnan, miből származik, hogyan nőtt pár hónap alatt ekkorára, tárgyilagosun nem tudjuk eldönteni, mert informáczióink e tekintetben hiányosak. Azt azonban nem tartjuk reális alapokon fekvő híresztelésnek, hogy a deficzitnek a rossz gazdálkodás volna az oka, még kevésbé adunk hitelt az úgynevezett lanyha ellenőrzés naiv dajkameséjének. Olyan tekintélyes, tiszta kezű, kötelességtudó emberekre van ez bízva, hogy róluk ilyesmit feltenni, ha nem is minden egyesnél öntudatos rosszakarat, de legalább is vastag — tapintatlanság. És erre a körülményre mutatnak rá azok, kik az anyagi okok mellett személyes kérdéseket is látnak a háttérben, azt állítván, hogy egyeseknek egyéni gyűlölködése, intrikája, konkolyhintése volt az, melynek a közöskonyha a jelenlegi válságot köszönheti. A személyeskedésnek nem vagyunk hívei, igy hát nem is bolygatjuk ezt a kérdést, darázs fészekbe nyúlni amúgy sem tanácsos. Azt, hogy kik minő szerepet játszanak a közöskonyha létele elleni hajszában, feljegyezte magának a köztudat s ezt elegendőnek tartjuk. Mi a magunk részéről a válság homloktérben fekvő egyik legnagyobb okául azt tartjuk, hogy voltak sokan, akik koszt dolgában havi 60 koronáért legalább is grófok akartak lenni és nem tudtak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ennyi csekély ösz- szeggel szemben a tisztességes polgári koszt — ebben a botrányos drága világban — megfelelő ellenérték ! Egy adagot köveseitek és nem tudták megérteni, hogy nem bírnak abból a szomszédok is jóllakni, mikor az a porczió 3 ember táplálására elegendő ! Bizony ez nagy és nehéz kérdés, valóságos Kolumbus tojás! Ember, aki élére tudja állítani ! Aztán meg a menü! Hetenként csak kétszer van 4 tál étel délre, máskor csak 3 fogás, este pláne csak egy, legyen akár köznap, akár ünnep ! Fölösleges bővebben vitatkozni róla, hogy ezzel egy hivatalnok be nem érheti. Hiszen ennél — sokak szerint — az udvari szabónk és suszterünk is jobban kosztol. Aztán minő összeválasztása az ételeknek ! Hiszen ennyi pénzért ilyet otthon is főzhetünk! Semmi újdonság, mindig csak szezon étlap. Egy kis pikantéria, meglepetés soha! — No hát ezt igazán nem lehet kibírni ! . . . Ilyen és hasonló megjegyzéseket ' csap- dostak sokan a tagok közül naponta a szegény közöskonyha fejéhez ! Ok legalább azt hitték, hogy ezek a békétlenkedések csak a közöskonyha intézményét érik s elfeledték, hogy azzal elsősorban azoknak az önzetlen embereknek TÁRC14. T7"stzg'su "bácsi. Irta : Péczely Józsefi — Fujtatóra van szükség oda fönn! — roondogatá Varga bácsi, ha az aszthma, karöltve a csuzza!, elővette. — Elég is volt már ide lenn negyven esztendeig a pedált nyomkodni, a hámistrángot rángatni. Én ugyan még bírnám, de a tüdő, meg a szürkék . . . S kopottas ruháján át megbökdöste br- horpadt mellét; majd megcsóválta galambősz fejét s lemondólag legyintett a kezével. — Azt hiszem rövidesen kipróbálom, hogy oda fönn mint megy az iskolamesterek sora. Meglett emberek, fiatal menyecskék — ahogy jött — biztatták az öreget : — Nem úgy lesz azl Az unokámat is rektor ur vezeti be az életbe . . . — Jobban birja magát, mint mikor még minket tanított becsületre a cédrusvesszökkel. — Jó, jó . . . hiszen ti jobban tudtok mindent, mint én. S magában dohogva, lassan lépegetett az iskola felé. Mikor én megismertem az öreget, már botosban járt télen-nyáron, egy vastag megy- fabotra támaszkodva. Lassú, kimért léptekkel mérte végig azt a 15—20 ölnyi útvonalat, mely lakását az iskolától elválasztotta. Útközben a szembejövőket — öregét, apraját — megállította s kikérdezte soruk felől. Tanácsot adott, ha ügyes-bajos ember volt; örült, ha jót hallott s együtt búsult a búslakodókkal, ha csapásról számoltak be neki. Lakodalom, disznótor, keresztelő, semmi nevezetesebb ünnepély nem esett meg a faluban Varga bácsi nélkül s ha már el volt ígérkezve, inkább vártak néhány napot a torral, dinom-dánommal . . Ki is mondta volna akkor azokat a zamatos felköszöntőket, ékes rigmusokat ? Kinek a szavazatán nevetett és sirt volna a magyar ? Mindenüvé hivatalos volt. De az öreg kötelességének is tartotta mindenütt m jgjelenni s ott a jó példával előljárni evésben, ivásban, szó-beszéd közt a tanítás, oktatásban is. Szerették is az öreget; nemcsak a felnőttek, a régi tanitványai, hanem a standban levők is. Engem is abriktolt vagy félesztendeig. Tanév közben kidőltem, ágynak estem. Mire aztán megint nyakamba keríthettem a bakót (könyves-zacskót), az öreg már künn pihent a temetőben, azaz — mint ő mondá — fujtatótt oda fenn szent Péternek. Régi ember volt; a régi gárda egyik dü- ledező oszlopa. Hosszú czédrusfavesszők voltak a pedagógiai segédeszközei. Ezekből ott nyújtózott rendesen 8—10 darab öles hosszú suhogó a banya-kemenczéhez támasztva. Ez volt a patika, a szertár. Ezekben volt, — mint sokszor hangoztatá, — mindenféle betegség : árulkodás, nem tanulás, rakonczátlanság ellen orvosság. Ha egy nyikkanás, egy alkalmatlan időbeni mozgás történt, vagy adás-vétel közbeni nézet- eltérés hangos nyilvánítása, a czédrusvessző csak úgy süvöltött, öt-hat pádon keresztül, érintkezésbe jőve előbb két-három ártatlan buksi fejjel Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofuíozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is Irináinak, kérjen mrntlenkos „Rochef* eredeti, cnomagaláM. F. Reehe & Co. Buel (Mié) ■Kapható orvosi readrtetre » gyógyeeitfNÉv bau. — Ar» üvegenklnt é'— kotorni'Eme» az étvágyat is a testsúlyt, megszOB* fett «rköttósíst, váladékot, éjjeli Izzadást. Xja.p'U.nls: m.a,i szama 3.0 old-al.
