Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-19 / 16. szám
XL. évfolyam. Gyula, igo8. április ig. 16-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre...................... 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 1 Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-fér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Husvét ünnepén. Nincsen örök elmúlás, csakis változás... A halál átmenet az örök élet kies révpartjára, hol megvalósul a szív epedő vágya, mikor kiapad a szemek könnye, meggyógyul minden sajgó seb, tudássá válik a sejtelem, mennyei boldogsággá a földi küzdelem . . . E remény diadalának biztos záloga a husvétnak örömnapja, midó'n megzendül az ajkakon az ének: »Győzedelem, győzedelem, eloszlik minden félelem, üdvözlégy áldott Jézusunk ! « . . . Egykor hajdan, réges-régen, ott ült a gyász a lelkeken, miként sötét felleg gyakran a nap felett . . . Könnyező szemek látták kereszten szenvedni a világ megváltóját... Elsötétült a nap, megrendült a föld kebele .. . Zokogás, fájdalmas jajszó kisérte a halál útjára azt, ikiben álnokság nem találtatott* ... Az önzetlen, határtalan szeretetet siratta a résztvevő, igaz szeretet, mikor »keresztre feszítették és meghala« Jézus . . . De ime a sötét éjszaka után felderült a hajnal bíbora . . . Mikor jöttek a kegyes lelkek, hogy drága kenetet vigyenek a koporsóban pihenőnek : üresen találták a sírboltot, nem volt ott az, akit kerestek, halottaiból feltámadott, ki a bűn álmába merült emberiségnek örökéletet hozott. . . Megcsendült a lelkekben a szózat: »Örvendezzetek egek, ti is földi seregek, min- nyájan örüljetek, vigan énekeljetek, mert Jézus feltámadott, nékünk életet adott.* ... Ha ült még kétség borúja a lelkeken, megszégyenült a kishitűség e felséges jelenetén . . . Azok pedig, kik megölték a testet, úgy vélvén, hogy vele a szellem is megsemmisült, megrettenve látták az isteni szó igaz voltát: »Ne féljetek azoktól, kik csak a testet ölhetik meg, de a lelket meg nem ölhetik,« mert a Jézus feltámadása feletti örömhangok megdöbbenést, megszégyenülést hoztak reájok . .. A kikelet fakadó virága jelvény a tél bebantolt sírjára, mely ébredést hirdet ... a feltámadás hajnala a sötétség halálát jelezte s teljes fénnyel reá ragyogott az örökéletre, hirdetve, hogy Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk.* . . . De, habár »elnyelettetett a halál szinte a diadalomig«, nincsenek-e azért vétek fertőjében vergődők, kik nem igyekeznek keresni a menekülés útját, nem ragadják meg a feléjük hajló segítő kezet s nem hallgatnak a hivó szóra : »Jöjjetek én hozzám és én meg- segitlek titeket.« . . . ? Nincsenek-e hitetlenség kietlen pusztáján vándorló éltévelyedettek, kiket éhség és szomjúság epeszt s mégis nem veszik észre azt, aki eként szól: >Én vagyok ama kenyér, ki menyből szálltam alá, hogy valaki eszik ebbői a kenyérből, m3g ne éhezzék többé.«...? Nincsenek-e fájdalom hullámárjában fuldokló lelkek, kiknek ajkán jajong a zokogás: »Könyhullatásom én nekem kenyerem éjjel, nappal«, de könnyes szemök nem látja az orvos, ki igy szól hozzájok : »Meggyógyitlak fájdalmidból, megvigasztallak tégedet« . . . ? Nincsenek-e nyomorúság gyermekei, kiknek a mindennapi élet terhe már-már elviselhetetlen, kik a szükség, Ínség sötét éjszakájában búsan sóhajtoznak : »Mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk ?« De nem hallják az égi szózatot: Ki a mezők liliomát ruházza, az ég madarait táplálja, gondot visel az emberre is, ha reménységét benne helyezteti . . . Nekünk »mind életünkben, mind halálunkban nyereségünk a Krisztus* legyen ... A húsvéti öröm találjon helyet a szivekben. Lelki szemeinkkel az üres koporsóra tekintve, ne rettentsen minket a sir sötét éjjele, tudván azt, hogy miként Jézus feltámadott, úgy mi sem maradunk a halál birodalmában, mert egykor »eljön az idő, midőn mindenek, kik a koporsóban vannak, meghallják az Isten fiának szavát* . . . Addig pedig, mig tart vándorutunk, »gyönyörködjék ^elkünk az Ur törvényében TÁRCZA. Hűsvét. Irta: Székely Sándor. Ezen a napon : Húsvét ünnepén, Szálljon lelkűnkbe égi, tiszta fény ! Es melegebben .dobbanjon meg szívünk A feltámadás szent történetén Ezen a napon: Húsvét ünnepén! . . . Hajoljunk puhább védöbb szeretettel Az elhagyottak súlyos nyomorára, Az irgalmasság rózsáit szakasztván Az árvaság hideg kőpárnájára! Nyújtsunk kezet, kik útlan tévelyegnek, Hogy az isteni örök szeretetnek Nagy ünnepére méltóbbak legyünk! Ea megszaggatva ezifra köntösünket, Kérjük régi, megtartó Istenünket, Tegye szabaddá édes nemzetünk’! . . . Ezen a napon : Húsvét ünnepén, Szálljon lelkűnkbe égi, tiszta fény, És melegebben dobbanjon meg szivünk Az otthon édes, titkos rejtekén Ezen a napon: Húsvét ünnepén! . . . Hajoljunk tisztább, szentebb szeretettel Az édes hitves áldott homlokára, A gyöngédségnek rózsáit szakasztván Hajnali álma puha párnájára! . . . S hogy az isteni örök szeretetnek Nagy ünnepére méltóbbak legyünk, Köszöutsük csókkal minden kedvesünk’! . . . Délszak a te világod ... Délszak a te jilágod, verőfényben Fiirösztöd fehér lelkedet. Zord északi táj, hol az én hazám van Fény oda sohsem tévedett. A te ruhád, mig szivárványba játszik És bibornapsugárból szőtt, Én hamuszinü rongy ruhában járok Kiváncsi emberek között. Hótiszta arczod rózsakerthez illik, Illatos, ápolt, gondozott . . . Sápadt orczámon, hogy ha rózsa nyilik Hervadás hirnöke legott. Te vagy az élet, én az elmúlása, Mig mosolyogsz, lelkem zokog . Nyomodba járok, örökké követlek: A fény árnyéka én vagyok. Keblovszky Mayer Lajos. ZESég-! "beiráitnőlr. Irta: Szomaházy István. A Műcsarnok kiállításán, a Constaub Benjámin nagy vászna alatt összetalákozott két fiatal asszony. Az egyik drága testhezálló kabátot viselt, a másik olcsó szilszkin köpenykét, de mindakettö bájos, rózsásarczu és jókedvű volt. Amint a villamos ivlámpák fehér fényében fölismerték egymást, mindaketten bámulva csapták össze a kezüket. Az előkelőbb örvendve igy szólott: — Te vagy? Csakugyan? Fischer Terka? A másik, a szegényebb, szintén kipirult az örömtől. — Jesszusom! No nézze az ember! Szent- kuthy Ida! Nyájasan összeölelkeztek, kesztyűs kezüket egymásba fonták s karonfogva, de nagyon izgatottan sétáltak föl, meg alá a teremben. — Hát te Pesten vagy? — Kérdezte Szentkuthy Ida kíváncsian. — Óh már áprilisban g éve lesz. A te esküvőd után már félévre én is férjhez mentem. gseg köhögés,' szamar- influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. áathogy ártékteie» utániatokat is kínálnak, kérjen mindenkor csomagolást. & C®. 8Sras»l Roche“ Kaphfcté orvosi renditoSre a gyégysaertÉMk- jj bt*. — Ara kveswik.st 4.— Uaroaa. Lapunk mai szárma 12 oldal.
