Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-29 / 13. szám
XL. évfolyam. r f Gyula, igo8. márczius 29. 13-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — í Fé l évre.............. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁV8D Megjelenik minden vasárnap. A polgármesteri szék. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter lapunk múlt heti számában közölt leiratának egyik következménye, hogy Gyula városa polgármesteri széke, mint amely a Dutkay ügy végleges elintézéséig helyettesítés utján van idestova másfél esztendő óta betöltve, üresedésbe jön. ügy tudjuk, hogy Ambrus Sándor alispán ama egyedül helyes álláspontra helyezkedve, mely szerint a belügyminiszteri rendelet után a szék üresedés tényleg megtörtént, a polgár- mesteri állásra valószínűleg pár nap múlva kiirja a pályázatot és igy Gyula városa képviselő testületé a polgármesteri széket rövid idő alatt köteles lesz betölteni. Mi sem áll tőlünk távolabb, mint a polgármesteri széknek betöltése alkalmából személyi kombinácziókba, e tekintetben hangulat keltésbe, vagy pláne korteskedésbe bocsátkozni. Czikkünk intencziója egyátalában nem ez és pedig már azért sem, mert erre semmi szükség nincsen. A polgármester személyi kérdése ugyanis eldőlt már a helyettesítés alkalmával. De ha nem is dőlt volna el akkor, eldöntötte azt Lovich Ödön drnak helyettesítése óta kifejtett működése, mely minden tekintetben igazolta a hozzá fűzött reményeket és várakozásokat úgy, hogy a fenforgó viszonyok között a helyzet helyes felismeréseként megállapítható, hogy kétely tárgya sem lehet, amennyiben dr. Lovich Ödön reményünk és óhajunk szerint a polgármesteri állásra pályázni fog, a képviselőtestület, legnagyobb valószinüség szerint közfelkiáltással fogja őt polgármesternek megválasztani. A polgármesteri széknek eképen történendő végleges betöltése bizonyára egyik nem kicsinylejidő lépés lesz a város ügyei konszolidálására. Őszintén sajnálandó és bizonyára a közügyek hátrányára történt, hogy ez a lépés már két évvel ezelőtt nem történt meg. A képviselőtestületnek azonban a polgár- mesteri szék betöltésénél sokkal nagyobb és súlyosabb feladatai vannak, amelyeket ama már rövid időre terjedő cziklus alatt, mig a mostani ' tisztviselőknek megbízatása lejár, meg kellene oldani, vagy legalább azok megoldását előkészíteni. A mostani szervezet — és félreértések kikerülése czéljából hangsúlyozzuk, hogy ezúttal nem a rendezett tanácsú szervezetre czélo- zunk — amint az köztudomású dolog, a legprimitívebb igényeknek sem felel meg és annak mai alakjában való fentartása a köz- igazgatás csődjét vonná maga után. Tisztelet és becsület azoknak, akikre nem vonatkoztatható, de nyilt titok, hogy a tisztviselői kar és a kezelő-személyzetnek tekintélyes része nem áll feladatának magaslatán ; nem áll, de nem is állhat ama csekély javadalmazás mellett, amely az évek óta uralgó súlyos életviszonyok és mindig fokozódó drágaság folytán nemcsak hogy az intelligens, de a kézi napszámból élő közönséges munkások redukált igényeit sem képes kielégíteni. Ennek tulajdonítandó, hogy a tisztviselő és kezelő-személyzetnek arravaló, értékesebb része, ha választás utján be is jut a városhoz, az első résen igyekszik onnan szabadulni. Hiszen a törvényszéknél, a vármegyénél az első osztályú szolgáknak a javadalma is meghaladja nemcsak a város kezelő-személyzetének, hanem sok tisztviselőjének is a fizetését. Ez a helyzet tarthatatlan. Sinylik a tisztviselők, de nem kevésbé sínyli a közigazgatás és a polgárság jól felfogott érdeke is. A 100 perczenten felüli községi adó mellett, noha paradoxonnak látszik, de aki a dolgok mélyére hatol, nem fogja ellenmondásnak tartani, hogy a tisztviselők és kezelő-személyzet silány javadalmazásának szintén része van benne, hogy a községi adónk 100 perczenten felüli a legnehezebb feladatok egyike, a tisztviselők, kezelő- s szolgaszemélyzet fizetését legalább a megélhetés színvonaláig emelni. Súlyos feladat pedig azért, mert ezt a problémát a városadó emelésének kikerülésével kell és szabad csak megoldani. Hogyan, mi módon történjék ez meg ? Annak megoldása a képviselőtestület helyes irányítására első sorban hivatott polgármesternek bölcseségétől függ. A képviselőtestületnek pedig elodázhatlan kötelessége lesz a polgármestert eme súlyos feladat megoldásában, minden rokon és ellenszenv, hiúság: és magánérdek leküzdésével teljes erővel és őszinteséggel támogatni. Gyermekek a gyermekekért* Amikor a zsenge gyermekkorból átlépünk a serdülő ifjúság korába, magunkkal visszük annak a kornak minden hangulatát, gyermekkori romantikáját. Később, amidőn az élet küzdőterére lépünk ki, hogy megküzdjüuk az élet ezer akadályával, még akkor is állandóan ott vibrál emlékünkben ennek az első kornak minden öröme, bánata, gyermekkori okoskodása. Úgy kisérnek végig ezek az emlékek az TÁHOii. Rózsika nászmenete.41) — Anyjuk Isten áldjon meg! Ma különösebben kell búcsúznom tőled, mert egyhamar nem jövök haza. — Miért? Tán dél alatt is dolgoztok és este tovább megy a munka ? Hisz nem szóltál semmit az utóbbi napokban, hogy olyan sok volna a rendelés. — Nem, édesem, nem azért fogok elmaradni. Egész más dologról van szó, amit eddig azért nem mondtam el, mert nem akartam zavarni a nyugalmadat és mert azt reméltem, hogy majd csak elsimul minden szépen, a maga rendjén. — Hát mi baj van, micsoda veszedelem tör reánk? Három napja már annak, hogy meg- álmodtam egy nagy kavarodást a gyárban és úgy örültem, amikor nap nap után elmúl anélkül, hogy megbizonyosodott volna alvó lelkem jóslata. — Pedig jól sejtetted, kavarodás van a gyári munkások között és tegnap este kimondották az intézők, hogy ma csak azért menjünk be a munkába, hogy azután csoportosan kivonulhassunk, ha a követelésünket az igazgatóság nem teljesíti. *) Mutatvány Dr. Fáik Ziigmond: „Mozgó fényképek“ novellák éi elboszéléiekbfil. — De egyetlen öregem, csak nem állsz oda a lármázók közé vén napjaidra és kopaszodó fejjel, kevés ősz hajjal a szükölködést, az éhezést választod, amikor tisztességgel, ha mindjárt gondos beosztás szerint, de mégis valahogy megélhetünk. — Anyjukom, ne beszéljünk többet arról, hogy mit hoz a jövő. Munkás vagyok és nem zárkózhatom el társaimtól. A bérharc mindig áldozattal jár. Ha a sors úgy akarja, hogy most mi szenvedjünk, akkor ezen is át kell esni. A jelszó az, hogy mindnyájan egyért és az egyes az összeségért. És tényleg kitört a bérharc a maga legridegebb, leghelytelenebb alakjában ; a munkások ott hagyták a gyárat és kivonultak tömegesen a tanyára, ahol együtt tartották a vezetők az összes munkásokat. Késő őszre járt az idő. Hideg nedves éjszakák és borús, ködös nappalok erős próbára tették a munkások összetartását. A szervezet minden őrszeme talpon volt különösen éjszaka, amikor attól kellet félni, hogy a sötétség leple alatt a gyengébbek megszöknek és otthon az asszonyok siránkozása folytán teljesen megpuhulnak. Alig három-négy embernek munkába állása olyan rést üthetett a tömör sokaságon, amelyen keresztül a gyengeség utat törhetett volna a szivekbe. A megingott hadat pedig már a legzseniálisabb vezér sem tudja győzelemre vinni. Egész nap zene és énekszó gondoskodott a nyomott hangulat elriasztásáról és óráról-órára hozták a különféle jó híreket, hogy már csak rövid idő választ el a vérmes remények megvalósulásától és csak most kell erősen összetartani, hogy az egygyé forrt tömeg kivívhassa a maga igazát. Az apa a fiával és a lányával vett részt a bérharcban. A fiú a huszas évek második felében egész hévvel ment bele a bérmozgalomba es ott volt a vezetők sorában. Véresszájú beszédekkel nem szűnt meg lelkesíteni munkástársait. Az volt a nézete, hogy egy csapéssal ki kell vívni a munkások egyenjogúságát a főnökökkel mert hisz egyenlő munkát végez mindkettő. Az egyik az eszével és tekintélyével, a másik a kezével és erejével biztosítja a gyár fennmaradását és virulását. Könnyű szerrel kockára tett mindent e fiatalember, mert hisz nem volt semtri veszteni valója. Mikor törődött a fiatalság az öregebb szenvedéseivel ? Mit tudja ő, hogy már a megszokott életmód elhagyása olyan áldozat az öregebbek részéről, amely szervezetüket megviseli és gyakran az idő előtti véget jelenthet. És mit bánja a fiatalság, hogy a bérmozgalom esetleges sikertelensége után épp az öregebbek sinylik meg a dolgot legjobban, mert velük röviden végeznek és többet nem fogadják vissza. A fiatalok előtt nyitva áll az élet rögös útja, ők nem félnek semmitől. Ha erre nem mehetnek, majd eljutnak amarra. Valamerre majd csak boldogulnak és esetleg még javukta válik egy kis mozgalmasság. A leány, az üde arcú, friss kedélyű aranyos X_ia.pVLm.lc mai száma JLO oldal.
