Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-10 / 10. szám

XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. márczius 10. 10-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ... ______10 K — f Fé l évre... ... _ _ 5 K — f Évnegyedre_____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 2G fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: K()HN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Városi közügyek. Nyomasztó érzés az, ami a város kép­viselőit elborítja, midőn Gyula városa köz­ügyéi fölötti tanácskozásra gyűlnek össze; ugyanez a nyomasztó érzés lenyűgöz már régóta bennünket is, amikor publicistái kö­telességünkből kifolyólag eme közügyekkel foglalkozunk. A márczius másodiki rendkívüli köz­gyűlés is bőséges anyagot adott, hogy e nyomasztó érzést, átszenvedjük. Mindenek előtt végzetes nagy baj az, hogy a képviselőtestületnek a közügyek irá­nyítására, önzetlen vezetésére hivatott része: az intelligenczia mondhatni következetesen távol marad a közgyűlésektől. Igen sok dolog nem történnék, vagy másképen történne, ha ez nem úgy volna ; különösen most, amidőn a képviselőtestületben részint a legtöbb adó­fizetők köréből, részint választás utján az intelligens elem szám szerint is tetemesen gyarapodott. De ezt a máskülönben örven­detesnek mondható gyarapodást csak akkor észlelhetjük, ha választás is napirenden van, azt is csak arra a rövid félórára, mig a választás lezajlik ; azon túl a közgyűlés terme a megszokott szomorú prespektivát nyújtja. A távollótükkel tüntetők nem is tagadják, hogy öntudatosan, hogy szánt-szándékkal nem jönnek el a közgyűlésekre és ezt azzal indokolják, hogy »nem érdemes« a közgyűlé­sekre feljárni. Csak azt nem értjük, hogy miért vágyakoznak, akárhányan pedig miért tülekednek a képviselőségért, ha komolyan ebben a nézetben vannak és miért nem von­ják le véleményüknek konzekvencziáját, ami nem lehetne egyéb, mint az, hogy köszönje­nek le akkor a virilisségről, vagy megbízatá­sukról és adjanak teret olyan embereknek, akik nem csak hiúságuk kielégítésére, hanem kötelességszerüleg töltenék be a képviselői tisztet. A kötelességtudó képviselők körében, annak a hatása alatt, hogy a szoczialistikus szempontból nagy fontosságú remetei földvétel ügyében, külön felhívás, külön nógatás da­czára két Ízben sem lehetett érdemleges ha­tározatot hozni, mert 230 képviselő közül, habár csak egy rövid negyedórára is, mig a névszerinti szavazás megejthető lett volna, egyszer sem lehetett csak száz képviselőt is összegyűjteni, oly nagy fokú reszenzus ke­letkezett, hogy megtorlás fölött kezdenek gon­dolkodni. A törvénynek bizonyára hiánya az, hogy ilyen esetre retorsióról nem gondoskodik. Községi képviselő ellen ugyanis, kötelesség- mulasztás czimen nem lehet fegyelmit indí­tani, vagy őt ily czimen képviselői jogosult­ságától megfosztani. Az az eszme vettetett tehát fel, hogy a fontos közgyűlésekről tá­volmaradó képviselők névsora jegyzőkönyvbe foglaltassák és mindannyiszor hirlapilag is közótétessék. Ehhez részünkről készséggel hozzájárulunk. A város közönsége, különösen pedig a választó polgárok, a távollevő kép­viselők névjegyzékének közléséből nemcsak a természetszerű, hanem a szükséges kon- zekvencziákat bizonyára jobban lefogják vonni, mint maguk az illető képviselők. A múlt szombati közgyűlés tárgysoro­zatának legszenvedélyesebb vitát keltő tár­gya a csatornázás ügyében kelt alispáni ha­tározat volt. Ez a határozat — elismerjük — logikus folyománya a miniszter rendeletének, s amely Gyula városa csatornázásának a kul- 1 • turmérnöki hivatal terve alapján leendő ke- , resztülviteiét parancsolta meg. A képviselő- 1 testület a határozat megfelebbezését mon­dotta ki. Meglehet, sőt több mint valószínű, hogy a képviselő testületnek a csatornázást , következetesen visszautasító határozata súlyos 1 következményeket fog még maga után vonni. ' A vármegye a belügyminiszteri rendelet kö­vetkeztében tudvalevőleg a múlt évben is hivatalból állított be 5000 koronát Gyula­városa költségvetésébe, de a város ezt az 5000 koronát a czélra fel nem használta, s az u;abb 5000 koronának az 1907-iki költ­ségvetésbe való felvételét újra megtagadta; ezzel szemben a törvényhatóság az 5000 ko­ronát az 1907-iki költségvetésbe újólag be­illesztette. Nincs kizárva, sőt valószínű, hogy a vármegye, illetőleg a belügyminiszter ezút­tal nem fog többé megelégedni az 5000—5000 koronának a költségvetésbe történt bivatal- boli beállításával, hanem amennyiben meg­győződést szerez róla, hogy a város a 10000 koronát ily czélra az idén sem használja fel, a csatornázási munkálatot a város költségére hivatalból el is fogja készíttetni. Sőt az sincs kizárva, hogy az e kérdésben tovább is aka­dékoskodó képviselő testület hivatalból fel fog oszlattatni. Mindezen eshetőségek szóba jöttek és megvitattak a szombati közgyű­lésen. A képviselő testület mindezek’ komoly mérlegelése után is ama álláspontra helyez­kedett, hogy a csatornázás ügyében hozott alispáni határozatot megfelebbezi s a csator­nának a kontemplált módon való létesítését megtagadja. És pedig mindezt, nem makacs­ságból cseiekszi, hanem azért, mert a csa­tornának a tervezett módon leendő léte­TÁROIA, ITász-uLtazás. Irt»: Gerö Lajos. Szép volt, magasztos volt a lakodalmi ün­nep. A pap szívhez szóló szavakban kötötte lel­kűkre az egymás iránt való hűséget, a szeretetet vallásuk és hazájuk iránt és még több olyan dolgot, amik iránt e perczben nem igen tudtak érdeklődni. Unalmas volt, sokáig tartott a lakodalmi vendégség. A fiatalok lelke már a messze távol­ban röpködött, ama bübájós szép vidéken, ahol nap sohasem ragyog, csak a csillagok méla fé­nye fonódik össze ezüstös glóriává, melynek közepén lángbetükkel ég egy uj, hatalmas isteni- ség neve . . . Es mikor végre Piroska szürke utiruhájá- ban ott állott a veranda lépcsője előtt, bizony fatuskó lett volna az az uj férj, aki a búcsút hosszúra igyekezett volna nyújtani. Piroska végigcsókolta a jó öreg szülőket, a rokonokat, ismerősöket, aztán felszállt cso­magokkal felrakodva a kocsira. Nagy peremű kalapjának szalagja libegő csokorba volt kötve álldtskája alatt, vagy talán csak keblének hul­lámzásától libegett olyan nagyon, amely majd kifeszitette a selyem utazó köpenykét. — Hát aztán csakugyan Bécsbo? — kérdé apja, mikor már Géza is végigérte .egy ily fajta bucsuzás minden keserűségét. — Oda édes apám, azután pár napig Pestre ! — felelte Piroska. — Ne menjetek gyerekek! — kérlelé az öreg. De mintha a fiatalok közelsége egy ellen- álhatatlan villamos áramot fejlesztett volna, a két tüzes ló nagyot rántott a kocsin és pár perez múlva már ott vágtattak a vasút felé vezető poros utón. És most országra szóló szerencsétlenség történt. A vonat éppen az uj házasok előtt robogott ki az indóházból. Lemaradtak. Géza és Piroska farkasszemet néztek egy­mással. Pár perczig alig tudtak szóhoz jutni. — Hát most ? — tört ki végre Géza. Piroska elkomolyodott. — Hát visszamegyünk! — szólt csöndes megadással. — Nem, nem, csak azt nem ! — kiáltott Géza. Még egyszer búcsúzni ! Nem, nem ! — De hát mit tegyünk ? — Hopp, megvan! — riadt fel az uj férj, átkocsizunk a legközelebbi állomásig, ott bevár­juk a hajnali vonatot, s azzal utazunk tovább. — Bravó, nagyszerül — tapsolt örömében az asszonyka és a másik perczben már ott robo­gott a kocsi a héthársi utón, tenger-boldogságot vive magával. Jóképű magyar vendéglős fogadta őket, mi­kor másfél órai ut után Héthársra értek. A felpakolt kocsi megértette vele a helyzetet. — Csak tessék belebb kerülni drágáim ! Pompás jó szobát adok. Még a paradicsombeli arkangyal is megirigyelheti. Csakugyan szép volt az a kis szoba. Ablaka tárva volt, szabadon járhatta az esti langy szellő, melódikus nótákat susogva a falombok között, melyek egyik-másika kíváncsian hajolt be az Sirolin-Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli Izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozís, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. HofTmsnn-lLa Stoche & Co. Basel (Svájc) 3_,ap-u.rLls mai száma S old.al.

Next

/
Thumbnails
Contents