Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-24 / 8. szám

2

BÉKÉS

1907. február 24.

szolgabiróként működik, és Melis János szarvasi közigazgatási gyakornok és tb. szol- gabiró pályáztak. Szolgálati éveire nézve Margónvay idősebb s különben is mint köz- igazgatási gyakornok régóta érdemesen szol gálja vármegyéjét, s igy általánosan meg nyilvánult óhajok szerint — melyek remélhetőleg szintén beválnak — a másod osztályú szolgabiróságra dr. Margonyai Gyula helyettes szolgabiró fog megválasztatni.

Kiegészítésre vár Jantsovits Emil elhalálozásával megüresedett egy vármegyei központi választmányi tagsági hely. Úgy tudjuk, hogy az állandó választmány összes tagsági helyei be vannak töltve s igy a választmány kiegészítése a tárgysorozatba vaiószinüleg tévedésből kerülhetett.

Az országos közvélemény az utóbbi időben igen sokat foglalkozott a Biharvárme- gyóben felmerült esetből kifolyólag, a tisztviselők részére tulajdonképpen régi abusus folytán helyenként adott kisebb ajándékok elfogadásának kérdésével. — Vitán felül áll, hogy a közigazgatási tisztviseló'knek épugy, — mint bármely más köztisztviselőnek, — abból a szempontból, hogy teljesen függetlenítse magát minden illetéktelen befolyástól s a felmerült ügyekben sine ira et studio, még a látszat gyanújától is megóva, mindenkor a tárgyilagos pártatlan igazság által vezéreltetve döntsön, — ajándékokat elfogadnia nem szabad. Békésvármegyében, — s ezt mint tiszta igazságot ál Htjuk a szemlélő elé, — soha sem volt és ma sincs szokásban az ajándékozás, még kevésbé az ajándék elfogadás szabadsága. Mégis az ügy törvény- hatóság elé fog kerülni és pedig abból az alkalomból, hogy a belügyminiszter valamennyi vármegye közönségéhez felhívást intézett, melyben felügyeletre és ellenőrzésre szólítja fel a törvényhatóságokat, hogy a fent jelzett köztekinteteknél fogva, a tisztviselők mindenféle kedvezmények és bármely czimü anyagi előnyök elfogadásától tartóz kódjának. Nem is lehet a törvényhatóságnak erre más szava, mint teljes mértékken elfogadva és helyeselve a leiratban foglaltakat.

kifejezést adjon ama meggyőződésének, hogy a vármegye tisztikarának korrekt jogi felfogása és kifogástalan erkölcsi érzéke a múltban is gátat emelt a köriratban foglalt természetes tilalommal szemben.

A földmivelésügyi miniszter által adott 8000 korona államsegély, a községi munkás segély alapok jellenlegi állagára tekintettel fog szétosztatni.

A társtörvényhatóságok átirata között van egy különös, még eddig nem hallatott eszme, mely a törvényhatósági tisztviselők titkos szavazás utján való választását czélozza. Jóllehet teljes mértékben elismerjük a törvényhatóságnak önkormányzati joghatóságában a hivatalszervezésbe foglalt — bár nem szabadon, nem korlátlanul és nem egész teljességében megnyilvánuló — autonom jogait, — mégis nem vagyunk és nem lehetünk abban a helyzetben, hogy Sopronvár- megyének erre vonatkozó köriratát még csak a legkisebb mértékben is oszthatnók.

Nemcsak azért, mert ez következményeiben természeténél fogva homlokegyenest ellenkeznék mindama jogszabályok és elvek intentióival, melyek a közigazgatási teendők ellátásában bivatásszeröleg működő egyéneknek hivatali állásukból folyó jogait és kötelességeit megállapítják és körvonalozzák, hanem per excellence gyakorlati jelentőséggel bíró, meg közerkölcsi nézőpontra helyezkedve károsnak, sőt határozottan veszedelmesnek kell tekinteni azt az irányt, mely egy választott és pedig jól jegyezzük meg . nem életfogytiglan, hanem időközönként választott tisztviselőt, a ki notabene a többek között jurisdictiót is gyakorol, a népszerűség és a k egyhajhászatba sodor, s a mely ezenfelül kiszolgáltatja ezeket a tisztviselőket alattomos emberi rossz tulajdonságok játékának és vak eszközének s a tisztviselői osztály önérzetének, erkölcsi bátorságának s igy jó szellemének végzetes rovására szolgálhat.

Vannak a közhivatalnoki jognak s igy a törvényhatóságinak is kardinális hibái, azonban ezeken nem a titkos szavazás utján való választás, hanem egy rendszeres tisztviselői törvény alkotása segíthet, melynek jól mérlegelt vezér eszmékből kiindulva, lehetőleg minden ágára a közszolgálatnak zsinórmértékül szolgáló elveket kellene felállítania.

A törvényhatósági közgyűlés különben még több fontos és közérdekű, törvényhatósági és községi ügygyei fog foglalkozni, s vaiószinüleg egész napon át eltart.

1131 — 1907. Gyula város adóhivatalától.

Figyelmeztetnek mindazok, kik az I-sö évnegyedre már esedékessé vált folyó évi állami adó, Körös szabályozási költség, illeték, kadmeutességi dij, vagy egyéb köztartozással hátralékban vannak, hogy azon tartozásaikat 8 nap alatt annál is inkább befizessék, mert ellenesetben az végrehajtás utján fog tőlük behajtatni.

Gyulán, 1907. évi február hó 23-án.

91 í—i A városi adóhivatal.

Hírek.

Honosítás. A belügyminiszter Göbel Péter szeghalmi lakos gazdatiszt, erdetileg osztrák állampolgárt, a magyar állampolgárok közzé felvette, illetőleg honosította.

A stáczió képek megáldása. A Gróh Ferencz debreczeni, kisprépost plébános által ajándékozott stáczió képek megáldása az elmúlt vasárnap ment végbe. A megáldást pater Ágoston radnai quárdián végezte s ő tartotta mindjárt az első keresztüli áj- tatosságot is. Az egyes képek nagyobb méretűek, mint a régiek, az egyes alakok jobban kivehetők, színbe élesen körvonalozottak, szépek és nagyban emelik az ájtatoskodók áhítatát.

A kath. kör felolvasó estélye a főgimnáziumban. Említettük már, hogy a katb. kör ma vasárnap fogja tartani második felolvasó estélyét. A kör vezetősége, — tekintettel arra, hogy a kör nagyterme már az első alkalommal is szűknek bizonyult a közönség befogadására, — a főgimnázium torna- csarnokát kérte el az intézet igazgatójától a további felolvasó estélyek megtartására. Ma tehát már a főgimnázium tornacsarnokában lesz megtartva a felolvasás. — Ami magát a programmot illeti, az Gyulán ujdonságszámba megy. Uránia előadás lesz. Korponay István és Méreg Gyula, a főgimnázium

— Megborotválkoztál — szólt a jegyző koma némi szemle után.

— Hahaha ... — kacagott egy egészségeset az öreg — abban igazad van: megvagyok borotválva, csakhogy szappan nélkül. Kátán, a muri után egy kis »parázs« volt, Sághon meg makaó . . . s kitisztogattak a betyárok, megborotváltak alaposan. Hanem borotva ide, borotva oda . . . valami mást, mást nem vesztek észre?

— A Fickó ? !

— Persze, hogy a Fickó . . .

S felforditott tenyerével kanyaritott jobbról balra egy hullámvonalat az öreg :

— Slusz!

— Elliferáltad ?

— Nem éppen ... de annyit előre is mondhatok, hogy nincs sem égen, sem padláson. Megszabadultam tőle szép szerével.

— Erre iszunk ! ?

— Hát hogyne innánk !

S betértünk a Bleier szeparéjába.

A Fickóról el kell egyet-mást mondanom^ hogy a történet kerekded legyen :

Valamelyik országos murin sikeritette ezt a négylábú állatot a bácsi. Hogy ferblin-e, vagy makaón . . . azt csak a kibicek tudnák megmondani. Az öreg nem emlékezett rá.

Szép, szemrevaló állat volt, annyi bizonyos Szabályosabb kutya testet még szobrász sem tudna faragni. A szőre is jól festett. Igaz, hogy olyan bizonytalan fakó színű volt, de ezt fölvitte az oldalán végighúzódó tenyérnyi rozsda-vörös sáv.

Büszke is volt rá a bácsi; hangoztatta is az első napokban :

— Hauptreffert csináltam, gyerekek, haup- treffert !

Pár hét elmúltával azonban már csak „dög“ lett a Fickó neve. Azt sem szerette a bácsi, ha emlegettük előtte . . . közelében meg éppen nem tűrte, s ha feltűnt sávos derekával a láthatáron, összeráncolta magas homlokát, idegesen emelgette a kutyakorbácsot.

— Mi ütött hozzád? Mért bántod a Fickót? — faggattuk az öreget több Ízben; de nem lehetett szóra hozni.

— Hagyjatok békét nekem is, meg annak a dögnek is . . . Úgy is agyon lövöm egyszer . . ,

— Pedig ragaszkodik hozzád . . .

— Hiszen éppen az, hogy ragaszkodik, ha nem látnám, ha elcsavarogna . . . Eh ! hagyjuk azt a dögöt . . .

Többet nem lehetett az öregből kivasalni. Mi pedig kiváncsiak voltunk, s tapogatóztunk jobbra-balra ez ügyben. A siker nem maradt el.

Egyszer kimentünk a bácsival cserkészni. Véletlenül találkoztam vele az Őrhegy alatt, s hozzá csatlakoztam.

A Fickó remekül hajtott. Mondám is egy- párszor az öregnek :

— Kincs ez a kutya, édes bátyám, kincs.

Az öreg oda sem bójszált.

Hazafelé indultunk. A Fickó mellém szegődött.

— Hm, hm, — tekintgettem a bácsira is, meg a Fickóra is.

Megfigyeltem merről mozog a levegő s a szerint vettem meg a kellő distancot ... de a Fickó csak mellettem maradt.

— Ruj! — rúgtam egyet feléje . . . s aztán oda szóltam az öregnek:

— Mindig ilyen ez a dög ?

— Ez az, ez az! — szólt a kezével lemondólag integetve. — Pedig kúráltam már mindennel, de nem segít ezen már sem doktor, se patika. Nem is tudom, mért nem lövöm agyon . . .

így jöttem rá a Fickó maleficiumára.

De menjünk vissza a Bleier szeparéjába.

Öreg bátyánk leküldve az első krigüt, kezdé:

»A főispánt ünnepelni én is bementem a leptikámon. Ettünk-ittunk fainul. A második fogásnál fölállt a föbiró s beszélni kezdett a város ünnepéről . . .

Előbb csak szórványosan egyes hangok később mind több-több: „pszt, csuti“ vegyült a dagadozó szónoklat magasan szárnyaló ditiramabjai közé, s a zsebkendők is mind nagyobb-nagyobb tömegben láttak nap, illetve lámpa-világot.

— Pincér! Hej! Ki kell verni! — zúgtak mind mérgesebben körülöttem.

A történeti igazság kedvéért meg kell említenem, hogy én még a bankett kezdetén ki akartam vezetni, azaz csalni a Fickót (ő kelme volt) úgy suttyomban, feltűnés nélkül, mert sejtettem a következményeket. Csettintettem a nyelvemmel, pattintottam az ujjammal, s mentem kifelé; de ezekre a lágy melódiákra a Fickó nem reagált (keményebb hangnemekhez volt szokva a kutyahitü), mindössze egy laposat pislantott, mintegy azt jelezve: ismerem ezt a taktikát.

Mikor ez előre látott pillanat bekövetkezett, mit tehettem egyebet . . . egész flegmával neki feküdtem a tányéromra lapuló száraz rostélyosnak.

— Pincér, pincér! Micsoda dolog ez ! ? Kihajtani, kihajtani! — kiabáltak össze-vissza.

Két-három fiatalabb járási tisztviselő szolgálatkészen sietett a pincérek segítségére.

Kezdetét vette az általános hajsza. Moz-