Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
8 BÉKÉS 1907. deczember 22. leső érdekből és önző pártszenvedélyből, nem a nemzet vágyainak kigúnyolása, eszményeinek kifosztása, hanem a valóság, az akár kedvező, akár kedvezőtlen valóság becsületes feltárása és páratlan megítélése, hogy egy szilárd közvélemény és közitélet képződhessen, mert megtévesztett közérzéssel még a mostaninál kisebb feladatokra is hasztanul vállalkoznék a mai nemzedék. A Budapesti Hírlap politikai magatartásának egyetlen szabájozólya, egyetlen rugója egy czél- jaival tisztában lévő, czéljaitól el nem tántorítható magyar közvélemény irányítása, támogatása és kialakulása. E magunktartásában nem feszélyez bennünket senki és semmi, legkevésbbá a látszattól való félelem, ha a ma uralkodó politikai hatalomról van szó. A közelmúlt időkben a balsors a nemzetet csaknem egy táborba terelte; egy súlyos kényszer helyzetbe sodródtunk, melynek agendáit becsülettel le kell bonyolítani. Egy önérzetesebb nemzeti lét és fejlődés után való sóvárgásunkra és fölbuzdulásunkra kétségkívül a csalódások hosszú sora következett, de végzetes hiba volna, ha a csalódás reményvesztetté tenné a nemzetet. A mi politikánk ebben a helyzetben az, hogy a mig az uralkodó politikai tényezők nem a hatalmi czélt teszik politikájuk sarkpontjává, hanem becsületes szívvel, férfias erővel és kitartással dolgoznak a nemzeti lét változatlan czéljaiért, addig ne engedjük át magunkat a csalódásnak, a keserűségnek, a politikai viszálynak. Lehetünk barátai, lehetünk ellenségei a most uralkodó rendnek, de nem lehetünk kárörvendői a becsületes politikai küzdelmek kudarczának, nem lehetünk szószólói a lemondásnak, a kétségbeesésnek, nem mérgezhetjük meg a nemzeti újjászületés kutforrásait. A Budapesti Hírlap ennek következtében irtózik minden közösségtől a politikai és erkölcsi züllöttség ama párt- és sajtóbeli tényezőivel, melyek azon vannak, hogy a nemzetet rettegés, kétségbeesés és teljes anarkia ejtse hatalmába. Az országnak észre kell venni, hogy ebben az utálatos hóhér munkában a minden hazafias érzésből kivetkőzött újságok egész falkája jár legelői. Valóban pokolnak telnék benne kedve, ha a nemzet józan Ítéletét és egészséges közérzését e nemzetellenes sajtó gonosz munkája tévedésbe ej- hetné és megbonthatná. Éppen ezért a politikai sajtó sülyedtsége teljes mértékben kihívja a magyar hirlapolvasó közönség ellenőrző figyelmét, óvatosságát és bírálatát. A politika féktelenkedése sehol sem oly veszedelmes, mint a sajtóban, mert korlát-1 lan. Az ebben rejlő veszedelmeket: nevezetesen a könnyenhivők, a jóhiszemüek becsapását, a pártérdek és a pártszenvedély elvaditását, a közvélemény idegességét és ziláltságát, a meggyőződések megfélemlítését, a közélet önfeláldozó harczosainak meg- hurczoltatását és leszerelését semmi más nem közömbösítheti, semmi más nem korlátozhatja és teheti lehetetlenné, mint a sajtó mistériumaíban tájékozott közönség világos judiciuma és megfelebbezhetetlen ítélete. De nem csak politikai, hanem társadalmi szempontból is a sajtó hivatása, a mily fontos, hatása is annyira nagy és csaknem kiszámíthatatlan. Ennek teljes átérzése mellett adjuk napról-napra a Budapesti Hirlap-ot a magyar közönség kezébe. Egyetlen társadalom egyensúlyát sem bolygatja meg annyira a politika hullámzása, mint a magyarét. A politikai elvetemültség, ha nem tud magán segíteni, akkor ráveti magát a társadalmi tagozatokra, és felekezetekre, osztályokra és fajokra. Ez teszi nálunk ingataggá a társadalmi békét, kietlenné a társadalmi életet. Egy megbontott társadalom erkölcsei könnyen, hozzáférhetőkké válnak és nemzeti czélok szolgálatára mindig csak megosztott erőkkel vállalkozhatnak. Egy ilyen társadalom csak alig-alig szolgálja a nemzeti egységet. És valamint a politika, azonképpen a társadalom ösztönei és szenvedelmei is a sajtóban és a sajtó által gyulnak lángra. És itt kezdődik a sajtó szerepe. A Budapesti Hírlap egyik legnagyobb gondja e társadalmi szerep lelkiimeretes betöltése. Tudjuk, hogy egy eleven, életképes társadalom képe nem hasonlíthat egy álló tó nyugodt, sima tükréhez. A természetes evoluczió utján lévő társadalom is csupa mozgás, csupa élet. E mozgásnak, ez életnek öntudatosnak kell lenni, de nem erőszakoltnak. A mi társadalmunk lázas tünetei igen gyakran kóros állapotra mutatnak. És a sajtó a legtöbb esetben nem orvosságot nyújt a betegnek, hanem mérget és a közönség, sajnos, szívesen nyúl a méreg után. Egy társadalom, melynek mindig a gyöngéit, a bűneit firtatják a lapokban, nem tud ellenállani a vérmérgezésnek. Egy társadalom, melynek uj és régi elemei nem tudnak összeforrni, mert egymásnak csak a hibáit tanulják el, erényeit pedig lebecsmérlik. Egy társadalom, a melyet naponként a legagyafurtabb izgató szerekkel kinálgatnak, nem a békés munkában keresi nyugalmát és boldogságát. Az erkölcst értékek oda devalválódnak, hogy a bűnt megcsodáljuk, az erényben tamáskodunk. Egy pompás automobil ma irigyellebb portéka, mint a tiszta kéz és nyugodt lelkiismeret. Eszményünk volna a demokratizálódás, de fennhéjázó gőg és szertelen versengés dúl köztünk a társas érintkezésben, az életmódban, csúfságára a demokrácziának. Pedig a legreakczió- náriusabb elvnél is nagyobb veszedelme a társadalom egyensúlyának és egyenlőségének: a provokáló versengés, fényűzés, dölyf és hiúság. A Budapesti Hírlap, amikor a társadalmi egység és egy békésen fejlődő, virágzó társadalom életczéljait kívánja szolgálni, nagyon érzi, hogy a feladat nehezebbik részét vállalta. Mert mi nem vállalkozhatunk arra, hogy naponként sok és alkalom nélküli szenzáczióval kedveskedjünk az eltompult idegnek, nem szórhatunk naponként idegen erjesztő anyagot a világba, nem léphetjük át a magánélet tiltott határát, nem nyújthatunk táplálékot a nagyzásnak, az irigységnek, az agyarkodásnak, a léhaságnak. Azt hisszük, hogy kitűzött czélunkat szolgáljuk, amikor összhangot hirdetünk vágyaink és helyzetünk közt, igénytelenséget, egyszerűséget szokásainkban,‘előkelőséget ízlésünkben, kedvet a munkához, az élet nemes örömeihez és áldozatkészséget a köz javára. A széttagolt, sokféle nyavalyában sínylődő, az ide-oda ránczigált magyar társadalomnak semmitől sem kell annyira óvakodnia, mint egy hazug, vagy képzelt ultramodern társadalom ábrándjaitól, vágyaitól és kiszínezett szenzáczióitól, melyekről oly sokat olvashat a sajtó öntudatlan, vagy nagyon is tudatos részében. E romboló csempész-munka tilalmas határa a családi küszöb legyen, melyet a Budapesti Hírlap mindig tiszta szívvel és tiszta szándékkal lép át, abban a tudatban, hogy a család kímélése és védelme egyúttal a társadalom oltalma és erőssége. A lelkűnkből fakadt eme szavak igaz voltát és őszinteségét a Budapesti Hírlap negyedszázados múltja bizonyítja. De meg akarjuk velők világítani a jövendő útját is, melyen a közönség bizodalmától kisérve és bátorítva akarunk haladni előre és mindig előre. Karácsonyfák. Kedden este még a legszegényebb háznál is nagy, tiszta és fönségesen magasztos ünnepség lesz ! Eljön a betlehemi kisded Jézus az ő szivének kiapadhatatlan örök szeretetével, az ő jóságának soha ki nem hülő édes melegségével, hogy bearanyozza egy boldog est óráiban mindenkinek a lelkét. Elviszi mindenüvé, nádfödeles kunyhóba, márvány palotába a maga ajándékait. Még a legszegényebb koldus is, ha egyebet nem, egy szál pislogó gyertyát gyújt ezen a boldog estén a názárethi kis Istenember születésének az örökidőkön átvilágító emlékezetére ! És akiknek bármi okból nem áll módúkban a szent estén az Ur Jézus ragyogó karácsonyfájának, csillogó, hajladozó lombjai alatt békével megpihenhetni, ezen az estén azok is részesülnek a kis Jézus ajándékaiban, szeretetének áldást osztó melegében. Mert ahol a sors kemény keze ettől ajlszegény halandókat szívtelenül megfosztja, ezt a rideg kegyetlenséget, ezt a mostoha szeretetlenséget pótolja az emberi szivek irgalma, könyörületessége. Lesz karácsonyfájuk a gyámoltalanoknak, a kis árváknak, a szegény betegeknek, az elhagyottaknak! Mindenütt hol nemesen dobognak az emberi szivek, fellobog ezen az estén a karácsonyfa gyertyáeskáinak színes lángocskája, bizonyságául annak, hogy a kis Jézus szeretete örökké tartó, örökkön élő ! A gyulai állami gyermekmenhely szintén állít fényes, impozáns karácsonyfát hétfőn, deczember hó 23-án délután 4 órakor a városháza nagytermében, melyre az egyesület vezetősége a nemes emberbarátokat ezúton is meghívja. Hatalmas fa alatt, száz és száz színes gyertya világotosztó, tündérfényes ragyogásában állanak majd azok a kis elhagyottak, akiknek sorsa — legalább is részben — a félhomály, a szürkeség marad. Erre a szent ünnepre háromszáz elhagyott szegény árva örömének fokozására 400 koronát ajándékozott a Eehérkereszt egyesület. Képes könyveket, játékszereket, ruhácskákat vesznek ebből az összegből a gyulai Fehér kereszt egyesület nemes lelkű vezetői, hogy az egyesület védenczei között senki se legyen, aki a kis Jézus születése napjára ne gondoljon vissza idők múltán is hálával, szeretettel, ártatlan boldogsággal. Mint értesülünk, a lélekemelő ünnepélyen Nagy Jenő — az egyesület egyik érdemes vezető tagja — tart a gyermekek s a nagy közönség szivéhez egyaránt szóló alkalmi beszédet. A Gyermekmenhely karácsonyfájára és a Megváltó születéséről megemlékező ünnepségére, a nemes ügy iránt érzett megilletődött- séggel hívjuk fel Gyula város intelligens, nemesszjivü társadalmának szeretetteljes figyelmét és érdeklődését. * Békésvármegye közkórháza, továbbá az »Árvaház« és a József kir. herczeg szanatórium is az ünnep jelentőségéhez mért méltó keretekben kíván áldozni a Megváltó születésének. Lesz gyönyörű karácsonyfa, mindenféle ragyogó czifrasággal, ékességgel. Mégis talán legszomorubb a karácsonyest a szegény elmebetegek siralomházában. Vagy nem szivettépő látvány, mikor az üdv, a világosság, az élet örökzöld ékes fája alatt szenvedő arczczal, elborult lélekkel állnak legszomorubb sorsú halandó társaink ? . . . Vájjon a karácsonyfa csillogó fényessége be tud-e világítani az ő lelki világuk borongó, sötét éjszakájába ? . . . Vájjon a Megváltó születését hirdető szent fa alatt a réveteg visszaemlékezés bizonytalan, derengő fényénél felesillan-e halaványan, sejtelmesen a gyermekkor örökszép karácsony estéinek tenger édes álma, lobogó pásztortüze ? . . . Szezon. Hála Istennek, az elmúlt hétnek is megvan- a maga szenzácziója: kinevezték az uj főispánt! A legtöbb magyar ember ennek azért örül, hogy ismét lesz egy jó installácziós bankett, ahol torkig lehet enni, inni magát az embernek hazaßyas örömében! Mert szép dolog az a felbuzdulás, ami ezt a mi keleti fajunkat mindenkor jellemezte. No de most ok is van rá, mert csak szerencsésnek mondhatjuk magunkat az uj főispán személyét illetőleg. — Nem valami gyerek embert, de egy érett gondolkozásu,. komoly és értékes, szinte két évtizedes közigazgatási múlttal rendelkező bácsit kapunk a megye élére. Hanem egy baj van a kinevezés körül. Ugyanis a> gyulai lányok teljes indignáczióval fogadták a kinevezés tényével kapcsolatban hozzánk érkezett azon hirt, hogy az uj főispánnak négy szép — hálózó- leánya van. Igaz-e ez a híradás, nem tudjuk, de a méltatlankodó kisasszonykákat mi is értjük. Uram Isten ! Négy hálózó szép leánynyal ismét több ? Hisz ez egyértelmű azzal, hogy bálok idején Gyulán és környékén isme c lemegy a zöldség ára ! Pedig bizony Isten, eléggé olcsó volt sokszor igy is! . . . Különben, hogy más tárgyra térjünk, a közös konyha hat egészséges, kis szőke szőrű ma- laczczal gyarapodott. Az uj jövevények természetesen jól érzik magukat. De még jobban érzik magukat az igazgatóság tagjai s a malaczokra mutatva, büszkén hangoztatják a hívek közt mindenfelé : »Látjátok, ez a mi müvünk, ezt nekünk köszönhetitek !« (Már t. i. azt, hogy a malaczokat beszerezték !) Egyébiránt a tagok közt is általános a megelégedés, hogy a befektetés ily módon gyümölcsöző lesz. nem késvén e fölötti örömüket sürü szerenesekivánafcok közt egymásnak tolmácsolni. No de ha a közös konyhában teljes és zavartalan a boldogság, annál nagyobb a futkosás a tekintetes vármegyében s közeledvén a tisztujitás ideje, vannak emberek, akik úgy nyargalásznak, mint a forrázott kutyá egy kis népszerűség után, mit hat éven keresztül — csupa véletlenségből — elfelejtettek ápolgatni, gondozgatni. Mások ellenben, akik úgy a hivatalukban, mint a nyilvános életben becsülettel feleltek meg mindennemű kötelezettségeiknek, olyan nyugalommal néznek a tisztujitás napja elé, hogy az gyönyörűség, lelkiismeretük tiszta és ragyogó lévén, akár Salóme tökéletessége. Egyébiránt mindezektől eltekintve, derék Nimródjaink és »Sontagsjägert-eink most durrogtatják minden néven nevezendő flintáikat a legvidámabban. Vadászebek csaholásától, hajtők lármájától hangos körül erdő-mező s kivéve azt az egy esetet, mikor nyúl helyett egy vizsla esett áldozatául a vadászszenvedélynek, az eredmény általában sikerültnek mondható. A két grófi uradalomban például összesen 8613 darab vadat ejtettek el. Tartozunk az igazságnak azon kijelentéssel, hogy ezek közt egyetlen vadmacska sem volt. Or. Nyúl. Közgazdaság. A dobozi hid felépítésének tervezésével kapcsolatban Doboz község részéről felvetett azon eszme tárgyában, hogy a hid szélessége lehetőleg oly módon alapittassék meg, miként azon egy most tervbe vett vasút vágány is átvezethető legyen, a kereskedelmi miniszter most arról értesítette a vármegye közigazgatási bizottságát, hogy a község kérelmének teljesítése nem csupán az újonnan létesítendő hídfőknek pilléreknek és vasfelszerke- zetnek a megállapítottnál nagyobb szélességben való előállítását, hanem a már meglevő mederpilléreknek és vasszerkezetnek költséges átalakítását is vonná maga után, minélfogva annak kivitele igen nagy nehézségbe ütköznék. A közigazgatási bizottság feleletül most felir a miniszterhez, hogy az uj közúti hidnak az előirt méretezésnél erősebbre való előállítása szükségtelen, mert a tervbe vett vasúti
