Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-20 / 42. szám
1907. október 20. BÉKÉS 3 i •zonképpen viharban járt a szónok is, a sötét és háborgó politikai közélet romboló, áldatlan viharában, s a reászakadt rettenetes zivatarban oáziskéntödvözölte ő is a szanatóriumi eszmék messze világitó mécsesét, ösztönszerüleg követte ő is annak hívogató lángját, mely őt ide ebbe a városba, ebbe a terembe vezette, hol az ő politikai viharoktól vérig korbácsolt lelke végre, ha csak néhány órára is, de azért megpihenhet. A szenvedő emberiségre, azok közt első sorban a szanatóriumi betegekre emeli poharát, hogy mielőbb nyerjék vissza régi jó egészségüket. Kevesen vagyunk magyarok, minden emberélet drága. Kívánja, hogy azok a szegény betegek, kik odakünn a szanatóriumokban keresik a gyógyulást, mielőbb teljesen felépülve, álljanak be a nemzetünk javán, fajunk, hazánk dicsőséges fel virágoztatásán fáradó egészséges, munkabíró emberek sorába! . . . Leírhatatlan az a hatás, melyet dr, Barabás Béla lángoló, tökéletes, klasszikus szépségű beszéde előidézett. Az emberek valósággal tomboltak lelkesedésükben, nagy csoportokban vették körül a szónokot, ki alig győzte fogadni az -üdvözlések áradatát. És dr. Barabás Béla ünnepeltetése minden tekintetben őszinte, igaz és megérdemelt volt. Ilyen abszolút becsű, klasszikus beszédet, mint ez, talán még sohsem mondott Barabás, pedig ő a nyelvnek és ékesszólásnak egyik első atyamestere az ország házában is ! A páratlan szépségű beszéd után egy kis szünet állt be a felköszöntők sorában, ez is bizonyságát adván, milyen mély hatást tett Barabás beszéde az egybegyült ünneplő közönségre. Hamarosan szólásra emelkedett azonban dr. Lukács György, ki siri csendben, osztatlan élénk érdeklődés közben visszapillautott beszédében a szanatórium első mozgalmaira, melyek még főispánsága idejében Gyuláról indultak ki legelőször. Súlyos gondolatokban, poétikai és retorikai szépségekben ogyaránt dús és változatos beszédben Gyula város közönségét éltette, azt a közönséget, amelynek egyeteme a szanatóriumnak annak idején ingyen telket adott, azt a közönséget, mely a szanatórium emberbaráti ügyét mindenkor szivén viselte s azt anyagilag úgy, mint szellemileg, tőle telhetőleg mindenkor istápolta s mely moBt a felavatás fényes diadalt jelentő óráiban vérbeli magyar vendégszeretettel nyitotta meg ajtóit az érkezett idegeneknek. Egyben poharát ürítette dr. Lukács György dr. Kúthy Dezsőre, az Erzsébet szanatórium igazgatófőorvosára is, ki a József főherczeg szanatórium ügyének és eszméjének első percztől kezdve buzgó, kitartó és fáradhatlan harczosa volt. Az éljenzéssel és tapssal fogadott gyönyörű beszéd után dr. Bertáthy István orosházai főszolga bíró, a szanatóriummal hasonczélu egyesületeknek a felavatásra megjelent képviselőit éltette. Beszédét, választékos elokvencziáját általános tetszéssel fogadta a közönség. Dr. Kúthy Dezső, a budapesti Erzsébet szanatórium igazgató főorvosa köszöntötte fel ezután formás és talpraesett szónoklatban dr. Zöldy János vármegyei főorvost, ki, — mint erről szónoknak közvetlen tudomása van, — kezdettől fogva hive volt a szanatórium eszméjének. (Éljenzés.) Több kisebb kaliberű toaszt után Werner László az országos szanatórium egyesület főtitkára az érkezett mintegy 50 darab üdvözlő sürgönyt olvasta fel, melyeket a közönség több helyen élénk helyesléssel és éljenzéssel szakított félbe. A sürgönyök felolvasása után asztalt bontott a társaság és kisebb-nagyobb csoportokra válva a kaszinó egyes helyiségeibe oszlott el, majd táncz kezdődött, mely parázs jókedv mellett a hajnali órákig tartott. A közgyűlés. Másnap reggel 9 órakor tartotta a József kir. főheiezeg szanatórium díszközgyűlését a vármegye székházának nagytermében, mely erre az alkalomra az óriási számban megjelent érdeklődők folytán eléggé szűknek bizonyult. Az idegenek különösen nagy számmal voltak képviselve. Jelen voltak az előző esti vonatokkal érkezett, s már a Békés- vármegyei Casinóban lezajlott ismerkedési estélyen résztvett vendégeken kívül a szombat reggeli vonatokkal érkező bihar- és békósmegyei vendégek is, előbbiek élükön Glatz Antallal Biharvármegye főispánjával. Pont 9 órakor megnyíltak a vármegyei székház nagytermének a főispáni lakosztályba vezető szárnyas ajtói és dr. Lukács György riadó éljenzések között foglalta el az elnöki széket s a következő nagyszabású elnöki megnyitó beszédet mondta: Mélyen tisztelt közgyűlés ! Lelkem elfogódik, midőn egyesületünk ez évi rendes közgyűlését megnyitom. Az emlékek raja ébred életre bennem. Ebből a teremből indult útnak a munka, a mellnek első eredményét, talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk : nem csekély eredményét ma bemutatjuk. Itt hangzott el öt és fél évvel ezelőtt az első szó a József kir. herczeg szanatórium egyesület megalakítása érdekéből. A szót nemcsak szavak, hanem anyagi áldozatot jelentő tettek is követték és életerősen alakult meg az egyesület, melynek egy-egy ágyalapitványnyal Királyunk ő Felsége, Békésvármegye közönsége és gróf Almásy Dénes voltak első nagy adakozói. Éber a lelkesedés, szaporodik az alaptőke. De mi sem természetesebb, mint hogy egy vármegye társadalma önkéntes adakozásból oly nagy közjótékonysági alkotást, aminőt ma bemutatunk, rövid időn belől nem tud elővarázsolni. Országossá kellett tehát tennünk egyesületünket, országossá a mozgalmat, melyet szegény beteg testvéreink megmentésére indítottunk. Egyesületünk országossá tétele egyúttal annak renaissanceát is jelentette. jSzétvittük lelkesedésünk tüzét a Kárpátok és az Adria között mindenhova, ahova csekély erőnktől tellett. Esdő szózatunkra hazánk minden vidékén megdobbantak a könyörületes szivek, s a jó lelkek ezrei csatlakoztak hozzánk, odaadással támogatva a mi szívós munkásságunkat. Fülemben cseng még ma is a kétely szava, mely nem egy ajakról hangzott el az egyesület megalakulásakor; lehetetlen ebben a szegény országban oly költséges intézményeket közadakozásból létesíteni, » az eredmény megmutatta, hogy nehéz ugyan, de korántsem lehetetlen. Büszkén hirdeti a szegények és betegek Lugos erdei palotája, hogy van még ennek a nemzetnek obulusa fiainak felse- gélésére, hogy meg tudja érteni és át tudja érezni a magyar társadalom rémes voltát annak a szörnyű állapotnak, hogy évről-évre 70—80 ezer magyart pusztít el egyetlen gyilkos kór féktelen rombolása ? Gyermekkorunkban az iskola padjain tanultuk meg egész életünkre szóló borzasztó emlékezetül, hogy a mohácsi csatasikon 25000 magyar honfi veszett el. Ezért nevezzük ma is Mohácsot nemzetünk nagy temetőjének. De kérdem, mi a mohácsi vész pusztítása emberanyagban, a tüdővész által évről- évre rendszeresen kikényszeritett óriási ember-adóhoz viszonyítva ? Azok a nemzetek, melyek a lüdővész ellen való védekezés terén hosszabb idő óta végeznek kiretettel azoknak megmentésére, akiket súlyosan érintett az Ur keze és akik a testi halál torkából esedeznek : „Könyörüljetek rajtam, legalább csak ti barátaim.“ (Jób. 19— 2I). Eger bíboros érseke pásztorlevelében meleg szívvel szólt ügyünkben. Várossy Gyula kalocsai érsek, nemkülönben Balázs Lajos rozsnyói, Bende Imre nyitrai, Boro- misza Tivadar szatmári, Csáky Károly gróf váczi, Dessewffy Sándor Csanádi, dr. Fischer Colbrie Ágost kassai, báró Hornig Károly veszprémi, Fircák Gyula munkácsi, gróf Majláth Károly erdélyi, Párvy Sándor szepesi, Prohászka Ottokár székesfehérvári, gróf Széchenyi Miklós győri, Szmrecsányi Pál nagyváradi, Vály János eperjesi, gróf Zichy Gyula pécsi püspökök valameny- nyien pásztorlevelet adtak ki. Akcziónknak valóban megtiszteltetése az a gyönyörű pásztoriévá], amelyet a váczi püspök ő Excellenciája adott ki. Ebben többek között ezeket mondja : „Azon fenköltebb irányú emberbaráti intézmények sorában, melyet napjainkban annyi jobb sorsra méltó odaadással s nemes ügybuzgósággal az emberiség testi-lelki megmentésén fáradoznak, bizonyára elsőrangú helyet érdemel ama nagyarányú mozgalom, amelyet „József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület“ indított meg s folytat országszerte, hogy különösen a szegény nép rétegeiben mindegyre ijesztőbb méretekben fellépő s egész családokat, nemzedéket pusztító tüdővésznek gátat emeljen, felépítse az első „népszanatoriu- motB, mint az áldozatkész, tevékeny felebaráti szeretetnek az emberi nyomor milliónyi bajai között könyörületes szivek emelte hajlékát. Lelkészkedő papságom, mely ott fárad, dolgozik a nép között, legjobban tudja a halállal eljegyzett szegénysorsu tüdővészesek megmentésére irányuló ezen gondviselésszerü mozgalom jogosultságát becsülni. A „Csak egy virágszálat . . .“ jelszó bejárta már édes magyar hazánkat a Kárpátoktól az Adriáig s visszhangot ébresztett azok szivében, kik a szegény nyomorát s a betegek szenvedéseit meg tudják érteni. Ezer és ezer nemesen érző szív sorakozott széles e hazán e jelszó zászlaja alá, hogy eredményre segítse ez üdvös eszmét, mely annyi reményteljes ifjú életet fog megmenteni a társadalomnak, egyháznak s hazának egyaránt Minden nemes ügy iránt oly fogékony papjaim ügybuzgóságába vetem e főpásztori szózatom minden szavát s tudom és hiszem ftdő pap ságom a krisztusi törvény sugallta felebaráti szeretet apostolaként lángra fogja gyulasztani az irgalom és áldozatkészség tüzét azon szivekben, melyekben az élőhitből sarjadó tevékeny felebaráti szeretet él. Nagy eszméket csak nagy áldozatok árán lehet megvalósítani. A József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület széles alapon tervszerű és erélyes akcziót indított meg, melynek az ország minden vidékére kiterjedő munkaprogrammja szerint gyógyitóházakat, üdülőházakat fog létesíteni, ambulatoriumokat állít föl, terjeszteni fogja a tüdőbetegség ellen való védekezés ismereteit, kutatja s kivonja a családokból a betegeket, hogy így kevesbítse a fertőzés s betegség terjedésének alkalmait. Az egyesület nemes törekvését a magam részéről szivvel-lélekkel előmozditani óhajtván, már ismételten és igy a legutóbbi időben ötezer (5000) koronát ajánlottam fel a felebaráti szeretet oltárára, a Szanatórium Egyesület javára s jelen sorok kapcsán közlöm ftdő papságommal az Egyesületnek népszanatorium érdekében kiadott fölhívást azzal, hogy a boldogságos Szent Szűz szeplőtelen fogantatásának ünnepén, de- czember hó 8-án, a létesítendő népgyógyintézet ügyét figyelmébe s alamizsnáskodó áldozatkészségébe a szószékről melegen ajánlják. Egyben elrendelem, hogy ez ünnepnapon egyházmegyém minden templomában, hol nyilvános istentisztelet tartatik, a helyi körülményeknek megfelelő s ftdő papságom által legczélsze- rübbnek talált módon gyűjtés rendeztessék, melynek eredménye egyházmegyei hivatalomhoz valamennyi plébánia részéről a gyűjtést követő napokon haladéktalanul felterjesztendő.“ Számításunk szerint az ország háromezer templomában hangzott el Isten szolgáinak ajkán a tüdőbetegek gyógyithatása érdekében a segélykiáltás, a részvétet felkeltő szó. Dicsőség érte Istennek. Elismerés és mélységes hála a mélyen érző főpásztori karnak. A templomgyüjtésekböl 24,847-05 korona folyt be, De nemcsak a kath. püspöki kar nyújtotta nekünk segitő kezét. Antal Gábor komáromi, Gyurátz Ferencz pápai, Kiss Áron debreczeni prot. püspökök mutatták ki hozzánk ügyünkhöz való szeretetüket. Hála és köszönet legyen érette. Felkértük a nagyobb izr. egyházközségeket is és nem egy helyről jött adomány, jeléül, hogy az embermentő czél együtt talált mindannyiunkat. Legjobban, legerősebben s leglelkesebben segített azonban a magyar sajtó. Segítsége nélkül hogyan is tudhatták volna meg az a negyvenezer jó ember, aki garasát ideadta, hogy egy
