Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-20 / 42. szám

4 BÉKÉS 1»07. október 20. tartó nagy munkát: 30—50 %-al képesek az évi tüdővész halandóságot csökkenteni. Mily óriási per­spektíva nyílik meg szemeink előtt, hiszen évente 30—40 ezer halálra szánt testvérünket menthetnők meg a hazának és szeretteiknek, a megmentettek- nek évenkint 10—15 millió korona keresetét tart­hatnék itt nemzeti gazdasági életünk gyarapítására! És nem utópia ez a törekvés. Vannak nemze­tek, melyek már elérték ezt az eredményt. S fog­nak elérni még dicsőbbet is. Mindennek eléréséhez pedig nem varázslat, nem csodatevés szükséges, csupán munka és áldozatkész­ség ! Szívós, csüggedetlen, nem szűnő munkásság honfitársaink közönyének megtörésére, amely kö­zönynyel csak úgy sikerül megbirkóznunk, ha kiül­dözzük a lelkekből azt a mély gyökeret vert, de tudományosan régóta megczáfolt balhiedelmet, mintha”a tüdővész gyógyíthatatlan betegség volna ! És áldozatkészség a felvilágosultak, a meggyő­ződtek részéről, áldozatkészség csak addig terjedőleg, hogy fölöslegük fölöslegét nyújtsák szenvedő, pusz­tulásnak induló, de megmenthető felebarátaiknak. Mi eljárásunkban ezt az utat követtük. Igye­keztünk hozzá férkőzni azokhoz, kiknek szive neme­sen és melegen dobog és a kiknek elméje a meg­győzés elől el nem zárkózik. AztáD igyekeztünk a nemes lelkek áldozatkészségének igénybe vételére lehetőleg olyan módokat kitalálni, melyek ne m a direkt megadóztatás jellegével bírnak, hanem az adományokért értékelhető ellenszolgáltatást is nyúj­tanak. Egyébiránt,nem szavakat állítunk sorompóba munkásságunk mivoltának feltüntetésére, hanem az eredményt. Azt, hogy öt év alatt létesít : lük az egészségügyi követelményeknek legíckozottabban megfelelő pompás szanatóriumot, elyet egy rövid óra múlva mindannyian megtekintünk. És ez alatt az öt év alatt további működésünknek annyi erős gyökérszálát ültettük el a hazai talajba, hogy immár a legkomo’yabb tanulmányokat folytatjuk azon vidék kiszemelése tekintetében, melyen második népszana­tóriumunk lesz létesítendő. Országos egyesületünk minden vidékről való tagjai belátták, helyeselték és hozzájárultak áhhoz, hogy első népszanatóriumunk az Alföldön legyen, a honnan az eszme kiindult, a hol annak tősgyöke­res magyar népe között a főváros után szinte leg­szál virágot a kegyelet koszorújából adjon a szegénysorsu tüdőbetegeknek ! Irodalmunk eleje Rákosi Jenő, Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor gyönyörű czikkeket Írtak, egész szivükkel való részvétüket kiöntve a halállal eljegyzett bete­gekért. A sajtónak ezt az önzetlen, ne neslelkü segítségét egyesületünk viszonozni kívánja. Tisz­telettel indítványozom, hogy tegyünk egy ágy- alapitványt hivatásos tüdőbeteg újságírók részére s ezt az emberbaráti elhatározásunkat jelentsük be a hírlapírók köreinek, hogy az alapítványra betegkijelölési jogukkal élhetnek. A budapesti temetőkben rendezett gyűjtés­ből, melynek munkájából a budapesti tagtársak is bőven kivették részüket, 3537 korona 38 fillér folyt be. A budapesti templomgyüjtés 2100 ko­ronát eredményezett. A győri templomgyüjtés Németh Miklósné kezdésére 794 korona 74 fillért juttatott emberbaráti alapunknak. Temető-gyűj­tésben kezdeményeztek és abban leginkább fá radtak : Ambrózy Nándorné, gróf Apponyi Gézáné, Balogh Sándorné, Bartal Aurélné, Beyer Béláné, Bayer Józsefné, dr. Bőké Gyuláné, Con- legner Károlyné, Csipkay Istvánná, Csöngedi Gyuláné, Dőry Pálné, Epstein Vilmosné, Ettvel Gyuláné, Faragó Antalné, dr. Fehér Antalné, báró Fekete Árpádné, Jancsó Dezsőné, Jerney Zoltánné, Jeszenszky Istvánná, Kende Miksáné, Kenessy Kálmánné, dr. Kiss Jánosné, Koller Imréné, Krasznay Gáborné, Lángé Kálmánné. László Elekné, gróf Lázár Árpádné, Lőwinger Rezsőné, Margitay Péterné, Melitskó Miklósné, Móhl Adolf, özv. Nehrebeczky Györgyné, dr. Oravetz Kálmán, Quirin Lajosné, Piukovich Fe- renczné, Pollák Adolfné, Répássy Mátyásné, Ritter Károlyné, özv. dr. Rotschnek Emilné, Semsey Boldizsárné, Szalka Samuné, dr. .Szere lemhegyi Károlyné, Szvacsina Géza, Tákách Imréné, Telbisz Károly, Thuróczy Vilmosné, Tüzes Jenőné, Uray '»ézáné. Van Mons Renéné, Varga Gyuláné, Víkár Béláné. Wágner György, Wagner Manóné, Zsivkovics Mária. Mulatságok. Nem lankad a munkaszeretet és buzgósáe abban sem, hogy emberbaráti alapunk hangver­senyek, szinielőadások, koncz^rtek, élőképek, cabaretelőadások jövedelmével gyarapittassék. Múlt évi közgyűlésünk óta az ország különféle helyein 85 mulatságot rendeztek. Ezeknek a majd minden múzsát szolgáló különféle előadá­soknak bevétele 31.897 k r. 35 fill. volt. Anyagi­lag legnagyobb volt Ciruso föllépte az operában, mely egyesületünk pénztárát 10.780 koronával gyarapította Aino Actenak, a párisi opera mű­vésznőjének vendégjátéka 9540 Kor. 18 fillérrel gyarapította pénztárunkat. Szintén igen szép sike­rű volt a budapesti hölgybizottságnak a Viga­dóban rendezett koncz *rtje tisztán megmarad' 2431 kor. bevétellel, meglepő anyagi sikerrel járt a Budai Tornaegylet jótékonyczélu tánczvigal- ma, továbbá a czeglédi, diósgyőri, hatvani, mo- soni, nagykanizsai, nagykőrösi estélyek. A 85 különféle estélyen közreműködő sze­replők száma a 800 at meghaladja. Ennyi nemes szív fáradozásának köszönjük az elért sikert. Áldja meg az Isten minden lépésüket. Ily szépen izmosodván a társadalmi életet is élénkítő s a társadalmat egyesitő különféle mulatságok be­vételével emberbaráti alapunk: kérnem kell t. tagiársaimat vigyék el a közgyűlésről annak szándékát, hogy működési helyükön mulatságok rendezésével is gondolnak jövedelmeink növe­lésére. (Vége következik.) Marosvásárhely, Mezőberény, Munkács, Nagybecs- kerek, Nagyvárad, Ókigyós, Orosháza, Ószivácz, Po­zsony, Szabadka, Szeged, Temerin, Temesvár, Újpest, Ujszivácz, Zólyombrezó, Zsombolya. Hálásan köszönjük, hogy a velünk egy czélért küzdő testvéregyesületek képviselői is elfáradtak hoz­zánk, közgyűlésünkre és pedig: Az »Erzsébet Szanatórium Egyesület« képvise­letében tiszteljük Tauszk Ferenczet, Okolicsányi Kuthy Dezső urakat. Nagyvárad városi tüdővész ellen véd. egyesület táregylet számos taggal együtt képviseli: Glatz Antal főispán. A »Délvidéki Tüdővész ellenes Szövetség* kép­viseletében elfáradtak : Kabdebó Gergely főispán, dr. Telbisz Károly udv. tan. polgármester, Joanovics Sándor alispán, dr. Fülöp Béla alelnök, Lendvay Sándor vezértitkár, dr. Muth Gáspár ügyvéd, dr. Täufer Jenő főorvos, dr. Szigethy Henrik törvény- széki orvos, dr. Kovács Ödön. »Torontáli Tüdővész Liga«: Dr. Plechl Szilárd főorvos. Az »Országos Közegészségügyi Egyesület« : Dr. Barsi Jenő főtitkár, dr. Pákozdy Károly, dr. Basch Imre. »Orsz. Orvos Szövetség« képviselője : dr. Zöldy János. »Otthon írók és Hírlapírók Köre« képviselője : Bródy Sándor. »Országos Alkoholellenes Egyesület« elnöke Dr. Szalkay Gyula. »Délmagyarországi Közművelődési Egyesület« képviseletében Gallovich Jenő főtitkár. Budapest székesfőváros közönségét képviseli Almády Géza szésfővárosi tanácsnok. Több község, mint Abrudbánya, Gyula város, Újpest, Orosháza, Köröstarcsa képviselve van köz­gyűlésünkön. A jegyzőkönyv hitelesítésére fölkérem : Drexler Béla urat és Birkássné Szuchich Audrienne úrasszonyt. Az általáoos tetszéssel és éljenzéssel fogadott, tartalmi értékben dús, formai tökéletességben ki­váló elnöki megnyitó után Ambrus Sándor Békés­vármegye alispánja a vármegye képviseletében érzelmes, tartalmas beszédben üdvözölte dr. Lukács Györgyöt, mint a szanatórium missiót teljesítő mű­ködésének kezdeményezőjét és az ország minden részéből össz88ereglett vendégeket. E vármegyei székház terméből indult ki, — mint mondja — az első mozgalom dr. Lukács György indítványa folytán; Békósvármegye tette az első alapítványt a József kir. főherczeg szanatóriumra, s őszinte örö­mére szolgál, hogy az elvetett mag ily szépen ki­kelt s hogy most, a kezdeményezés után alig pár ev múlva a megtestesült intézmény felavatásának elíiünnepót szintén ebben a teremben tartja a sza­natórium egyesület. (Lelkes éljenzés.) Almády Géza fővárosi tanácsnok a főváros nevében üdvözölte a közgyűlést és annak érde­mekben gazdag elnökét dr. Lukács Györgyöt. (Szűnni nem akaró lelkes taps és éljenzés.) Ezután Werner László az egyesület főtitkára bejelenti hogy az ünnepély alkalmából az ország minden részéből érkeztek üdvözlő táviratok, s azokat a közönség élénk éljenzése közben egyenként fel­olvasta. Auguszta kir. főherczegnő, József kir. főher­czeg feleségének üdvözlő távirata a következő : A József kir. herczeg szanatórium egye­sület 3-ik közgyűlése alkalmából Gyulán egybegyült összes tagoknak köszönetemet tolmácsolom. Mindig a legnagyobb érdeklő­déssel kisérem önzetlen és fáradhatatlan munkájukat és ezen valóban humánus műkö­désűkre Isten bő áldását kérem. Auguszta főherczegnő. A József kir. főherczeg által küldött üdvözlő sürgöny pedig eképpen hangzik: Szivvel-lélekkel veszek részt ma önök­kel az oly nemes hivatásu emberbaráti egye­sülésükön, kérve a Mindenhatót, hogy áldja meg mindnyájukat és adjon fényes sikert szenvedő embertársaink és testvéreink meg­nagyobb arányokban pusztít a tüdővész. Most immár hazánk más vidékeire szegezzük tekintetünket. Min­denütt szenvednek felebarátaink a pusztító kórság alatt; igyekezetünk oda irányul, hogy fokozatosan, hazánk több különböző vidékén létesítsünk szanató­riumokat. S a nagy közönség áldozatkészsége lehe­tővé teszi egyesületünknek azt is, hogy a szanató­riumokon kívül, párhuzamosan, a tüdővész ellenes küzdelem terén egyéb alkotásokat is létesítsen, dis- pensaireket és nyári üdülőhelyeket. Egyesületünk történetében mindenkor emléke­zetes marad a mai közgyűlés, mert ezen számolnak be egyesületünk első nagy alkotásáról, ezen köz­gyűlés alkalmát használjuk fel arra, hogy a József szanatóriumot az érdeklődőknek bemutassuk. Midőn ezen emlékezetes közgyűlést megnyitni szerencsém van, mély tisztelettel üdvözlöm a bel­ügyi kormány képviselőjét, kollegiális szeretettel és tisztelettel köszöntőm a megjelent társegyesületeket és szakférfiakat, első sorban a hazai tüdővész ellenes mozgalom anyaegyesületét, a Budapesti szegénysorsu tüdőbetegek szanatórium egyesületét. Fogadja Bé­késvármegye közönsége, úgy is mint egyesületünk első ágyalapitója, úgy is mint mai közgyűlésünk tisz­telt házigazdája, fogadja vendéglátó Gyula város közönsége, szanatóriumunk telkének nemes adomá­nyozója, meleg köszönetünk nyilvánítását. S fogad­ják egyesületünknek az ország minden részéből szép számban megjelent igen tisztelt tagjai őszinte me­leg köszönetemet. Messze vidékekről sokan sereg­lettünk ide, hogy tanúságot tegyünk arról, hogy bajtársak vagyunk mindannyian, elszánt küzdelemre készen. Hiszszük, reméljük, tudjuk, hogy fegyverein­ken a gondviselés áldása lesz, mert harczi zászlónkra a munka és a szeretet igéit irtuk, és mert minden gondolatunk, minden törekvésünk, minden cseleke­detünk, melyet magasztos czéljaink szolgálatába állítunk, a • szeretet jegyében fogantatik s az izzó munka kohójában születik meg. A József Kir. Herezeg Szanatórium Egyesület III. rendes közgyűlésére 150-en jelentették be rész­vétüket a következő helyekről: Abrudbánya, Abouy, Almakerék, Arad, Baja, Békéscsaba, Brassó, Buda­pest, Debreczen, Endrőd, Érsekújvár, Fogaras, Gál- szécs, Gyulafehérvár, Kassa, Keszthely, Kiskun do- rozsma, Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Kisujszálás, Köröstarcsa, Kunágota, Léva, Magyarkanizsa, Malacka,

Next

/
Thumbnails
Contents