Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-22 / 38. szám
XXXIX. évfolyam. sr T~ Gyula, 1907. szeptember 22. 38-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre ............. 10 K — f Fé l évre..................... 5 K — f Év negyedre................ 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ES KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templorn-lér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A közös konyha. (Sz.) Vannak időszakok, mikor egy-egy eszme, egy-egy jelszó annyira tért hódit magának a társadalom minden rétegében, any- nyira heszövődik a gondolkozásba, beivódik a vérbe, hogy vele foglalkozni, érte lelkesedni vagy miatta ha nem is pro, de legalább contra vitatkozni járványszerü divatos kötelesség . . . ügy vagyunk velük, mint egy-egy melódiával, mely hallóérzékünket megigézi: akár akarjuk, akár nem, — dúdolni kell ! Ezeknek az eszméknek, jelszavaknak legnagyobb része kicsinyes jelentőségű oktalanság, talán a nagy reklám nélkül senki észre sem vette volna s csak nagyon kevés százalékuk tartozik azok közé, melyeknek magjuk, velejük, értékbeli határozott fajsúlyúk van! Amazokkal foglalkozni hóbort, divathajhászás, emezekért lelkesedni emberi és honpolgari kötelesség. A közös konyha eszméje az utóbbi csoporthoz tartozik; van esszencziája, magja, veleje, van határozott értékbeli fajsulya s valóságos humánus kötelezettség, hogy érte, mellette sikra szálljunk. A közös konyha eszméje egészen uj, alig pár hónapja született. Szülői a gazdasági és társadalmi élet terén észlelhető abnormis kialakulások: a drágaság és a cselédmizéria voltak s daczára a satnya, beteges kórjellegeket feltüntető szülőknek, az újszülött — ép, erős, tömzsi gyerek, aki nem engedi magát egykönnyen kijátszatni. Tud rúgni, vágni, tud éles, messzeható hangon kiáltozni, úgy hogy már születése perczében megrémítette a derék szülőket . . . Az ország minden nagyobb városában egymásután akczióba lépnek a művelt társadalmi elemek ... és méltán ! Mert szövetkeztek az iparosok, a termelők, szövetkezett mindenki az utolsó cselédig, jogunk van tehát nekünk is szövetkezni! S hogy a mi szövetségünk nagyobb és erősebb lesz minden más szövetkezésnél, arra csattanósan fog megfelelni — a jövő ! Csak meg kell nézni majd azt a bomlást, azt az eszeveszett hanyathomlok való futást és hátrálást, amit az ellenséges szövetkezett elemek véghez fognak vinni, mikor szembetalálják magukat a mi áttörhetstlen phalanxainkkal! Az az országos mozgalom, amelynek czélja, jelszava, hogy gátat kell vetni a drágaságnak s cselédmizériának, hogy le kell törni, pokolba kell dobni ezt a két polypot, mely szétmorzsolással fenyegeti a középosztályt — Istennek hála — visszhangot talált a mi városunkban, Gyulán is. Voltak férfiak, vezetői hivatásra termett emberek, kik a kezdet nehézségeitől vissza nem riadva, nemes elszántsággal fogtak hozzá a táborgyüjtéshez, hogy a bennünket elnyeléssel fenyegető eme két rákfenét idejekorán és gyökeresen kiirtsák, úgy hogy emléke sem maradjon ! S ebből a szempontból a magunk részéről is a legnagyobb örömmel, a legőszintébb lelkesedéssel köszöntjük a kezdeményezőket, s az általuk kolportált eszméket és igazságokat. Mert, hogy védekeznünk kell a drágaság és cselédmizéria ellen, az csak természetes ! Csak hat-nyolcz év előtt — egyes jelentéktelen czikkeket kivéve — feleára volt mindennek, ma kétszeres! A javadalmazás pedig, az állami, törvényhatósági, községi, sőt magántisztviselőké, semmivel sem jobb, mint azelőtt. Lehetetlen tehát, hogy az egyedül fizetésére utalt kisbivatalnoki kar mielőbb tönkre ne menjen, hacsak ezeken a tűrhetetlen állapotokon mielőbb segítve nem lesz ! Mert nem elég, hogy drágaság van, hogy az ember alig tudja naponta megszerezni a betevő falatját, de ott a másik nagy átok : a cselédkérdés. Manap Gyulán tisztességes, jóravaló cselédet alig lehet kapni, aminek első sorban nem a cselédek az okai, hanem a gyárak ! Különösen a kötőgyár volt az, amely lehetetlenné tette a cselédállapotokat Gyulán. Nem akarjuk ezzel vádolni a gyárat, nem akarjuk ezt még csak szemére sem hányni, hiszen saját jogos érdekében cselekedett és cselekszik, csupán az igazságot konstatáljuk. S milyen lesz a cselédviszony a jövőben, mikor éppen ezt a gyárat most bővítik, s mikor újabb 200 munkásleányra lesz szükség előreláthatólag. Elgondolva, hogy a cselédek 99°/0-a ma is drága, rossz és hasznavehetetlen, a közeljövő cselédjei tekintetében eléggé sanyarúak a kilátások. A közös konyha eszméjének azonban a már ismertetett két faktoron t. i. a drágaságon és cselédmizérián kívül még egy harmadik, nem kevésbé fontos és sajnálatos szülőoka is van! A modern leánynevelés ez a harmadik ok ! Szegény porladó ősanyáink megfordulnának a sirjaikban, ha a mai leánynemzedék M> Irta : Esperante. Szép leány volt Kovács Etel, a legszebb a vidéki város szépei között, pedig e helység egyedül hölgyeinek szépségéről volt hires. A fiatalság gyászt öltött magára, mikor a helyi lap tudtára adta az olvasó közönségnek, hogy Kovács Etus lemond bálkirálynői trónusáról és férjhez megy. Igen. lemond leányságáról a gyönyörű Etel és feloszlik a nagy udvar, mely öt, mint a fény a napot, mindig körül- ővezte. Csodálkozott is mindenki és leginkább csodálkoztak, kik közel állottak Etushoz. Hisz még tegnap hallották tőle a kijelentést: — Nyugodjanak meg uraim és ne vívjanak élet-halálharczot miattam. Nem megyek egyikő- jökhöz sem és egyáltalában nem megyek még férjhez. Nekem nagyon tetszik az az élet, melyben most vagyok s nem szándékszom azt egyelőre mással felcserélni s egy lénynyel megosztani, nem ám, mert ráérek arra még. És az ifjak boidogak voltak, a harag elmúlt a szivekből: mindnyájuké marad a szépek Szépje, a város legszebbje. Ezért okozott olyan elszörnyüködest, mikor másnap megtudták, hogy Etel Kolozsvár)' Gida menyaszonya lett. ________ — Hogy történhetett ez ily hamar ? kérdezték egymástól az emberek. Mit gondolt a szép Etus egyszerre, hogy igy meglepett és kijátszott bennünket? A hirtelen eljegyzést egy kis epizód előzte meg és hozta létre. Etusnak volt egy esküdt ellensége, .Szalay Matild, egy nyugalmazott táblai biró leánya, ki gyűlölte Etelt, mert ez győzte le egyedül szépségben és kedvességben egyaránt. Együtt voltak egy szoárén, melyen a város jótékony hölgyei beszélték meg, hogyan lehetne a népkonyha javára egy nagyobb ösz- szeget biztosítani. Jótékonysági bazárt kell rendezni, szólt az elhatározás. És Etus fesztelenül tapsolt kis tenyereivel a nagyszerű terven. De már akko.r nem tapsolt, mikor az elnöklő háziasszony, ki mindig az ellentétek kisimítását szerette megkísérelni, a pazsgős pavillonban való elárusitásra Kovács Etust és Szalay Matildot nevezte meg. A két ellenfél tehát együvé került s ez az alkalom hozta meg Szalay Matildnak, hogy rég kieszelt tervét végrehajtani merészelje. Matild ugyanis mindenképpen magára akart maradni a harcztéren, győzedelmeskedni ! ez volt a szép leány jelszava, éjjel-nappali gondolata. Ezt akarta végrehajtani és kedveskedő han gon igy szólt Etushoz. — Kedves Etuskám, tehát összekerültünk, hogy együttesen gyakoroljuk a jótékonyságot. A kosztümök és a sátordisz dolgában óhajtandó volna, ha kölcsönösen megbeszélnők a fontos ügyet, jer, rövid időre meneküljünk egy másik szobába. Etel rosszat nem sejtve engedelmeskedett és a két vetélytársnő karöltve távozott. Persze, mindenki bámulta a bölcs háziasszonyt, ki igy kiegyenlítette az ellentéteket. A szomszéd szobában azután a következő párbeszéd fejlődött ki a két leány között. — Etel, szólt Matild, nem a kosztümök és nem a sátor diszitése ügyében akartam veled ilyen tanuk nélküli helyen beszélni. — Ah 1 kiáltá meglepetten és rosszat sejtve Etus. De Matild nem engedte magát zavartatni és nyugodtan, méltóságteljesen folytatá ; — Egy bizalmas tanácsom van hozzád, mert soha nem vagy barátnőm, nem is szeretlek, de sajnálni tudlak. Egyedül a szánakozás késztet, hogy felvilágosítsalak. Te csacska leány, ki, mint én is, az élveknek élsz, ki boldog vagy, hogy elsőnek tudod magadat közöttünk, nem is sejted a fenyegető veszélyt. Nos, én figyelmeztetlek reá. Apád tönkre megy teljesen, a sok évi gazdasági válság, mint mások a bajt kifejezték, megadta neki a kegyelemödfést s igy nemsokára beáll nálatok az elkerülhetetlen katasztrófa. És mi lesz akkor veled? Vége mostani életednek, lehet, hogy azután is tetszeni fogsz, de szépséged keretje a pompa, a fény hiányozni fog s ha lesz ezután is bókoló udvarod, ez az udvar kisebbedni fog s csak azzal a felületes Lapvinls: mai száma S old.al.
