Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-15 / 37. szám
6 BÉKÉS 1907. szeptember 15. zalrnas szerencsétlenség Gádoroson és vidékén óriási részvétet kelt. Az időjárásról- Az idő ugv látszik megemberelte magát, kellemes meleg őszi napok járnak, s ha mindennek daczára a levegőt nem élvezhetjük, annnak első sorban a város az oka. Nincs eső ismét napok óta, újból por van, a város pedig lo- csoltatás helyett újra kezdi a tőle már megszokod nappali sepertetést. Mégis Dagy indoíenczia kell hozzá, hogy hiába emelünk szót ez ellen minden alkalommal lapunk hasábjain, a város semmit nem tesz ennek a tarthatatlan állapotnak elhárítására, pedig már igazán ideje lenne egyszer, hogy a város végét szakítaná ennek az ázsiai állapotnak 1 Különös haláleset. Folyó hó 12-én a helybeli közkórházb.iu Gozó András apáczai illetőségű napszámost fülgennyesedós miatt meg akarták operálni, azonban mielőtt az operácziót, illetve az altatást rajta megkezdték volna, meghalt. A hulla törvény- széki bonczolás alá kerül. 111 26-40 Tarka képek. Gyula városának folyton emelkedik a pótadója s ennek következtében a háziurak folyton emelik a házbért és pedig nem a pótadó arányában, hanem ahogy nekik jól esik. Csakhogy ez a lakóknak nem esik jól. S amelyik házbért egyszer felemelték, az lejebb nem esik soha. Ennek oka pedig főleg az, hogy a város élhetetlen, nem tud gazdálkodni s a mije van is a városnak, az is rendszertelenül kezeltetik. Szóval magában a szervezetben van a hiba. S hogy mikép lehetne ezen segíteni, azt a városnál talán még Singer sem tudná megmondani, (pedig ő, ugv is mint városatya, majdnem mindenhez ért), s addig nem is lehet a dologról beszélni sem, mig a város be nem látja, hogy arra való tisztviselőkről, alkalmazottakról kell gondoskodnia, de ez csak úgy lehetséges, ha a mai viszonyoknak megfelelő fize^ tést is ad. Oiyan fizetés mellett, mit teszem azt, ma van a számvevőnek, vagy a városgazdának, »kalafikált« embert nem kapnak, pedig azokra az állásokra, akik a városnak a gazdasági ügyeit intézik, köztük főképen a városi számvevői állásra olyan tisztviselők kellenek, akik nemcsak a dolgukat tudják elvégezni, hanem amellett a város gazdasági ügyeit előbbre vinni, fejleszteni s igy bevételeit fokozni, anyagi erőit emelui képesek. Ilyen tisztviselőkkel aztán majd el lehet érni, hogy a pótadó nem emelkedni, hanem apadni fog. Haj, persze, ehhez első sorban értelmes képviselőtestület kell, amelyik belássa, hogy ami üdvös, azt nem muszáj mindig leszavazni s aztán csudálkozni rajta, hogy nini, a város uem halad, sőt mind jobban és jobban eladósodik. Hogy csak egy dolgot említsek, itt volt a csatornázás kérdése, t. i. az utczáknak nyílt árkokkal való ellátása (mert eleinte ez terveztetett minden utczán). Mikor a várost legelőször felhívták rá, hogy csináltasson árkokat, nem kellett, leszavazták, pedig akkor az egészet meg lehetett volna csináltatni 5000 koronából Most azután a kultur mérnöki hivatal megcsinálta a terveket s kerül az egész csatornázás 75000 koronába, még jó, ha kitelik ennyiből. Ilyen következményei vannak az értelmetlenségnek s csakugyan itt az ideje, hogy a város autonómiája felfüggesztessék s kormánybiztos vegye kezébe az ügyek intézését, mert ezt a gazdálkodást tovább tűrni, amit a város véghez visz, kormányzási bűn és lelkiismeretlenség volna. . Lelkiismeretlenségről szólva, konstatálnunk kell, majdnem ilyen bűnbe esett csabai laptársunk is, a »Békésmegyei Közlöny«, midőn a gyulai tüdőbetegek szanatóriumáról azt Kresztelte, hogy ott rossz a koszt s a cselédek a betegek által meghagyott ételmaradókot kapják. Persze, a sok fővárosi újság, — amely pedig megbízhatóság tekintetében annyira lenézi a vidéki sajtót, — sietett ezt a rossz hirt világgá kürtölni, s ezzel annyit ártott ennek a humánus intézetnek, hogy azt, ha százszor egymásután is dementálja a rossz hirt, nem tudja egyhamar helyreütni. Ilyen a szenzáczióra éhes újságírás káros következménye. Pedig ha tisztelt csabai laptársunk nem az országgyűlési képviselőtől, — aki különben is igen egészséges ember,— hanem magától az intézettől, maguktól a betegektől szerez be informácziókat, mielőtt világgá kürtöltette a rossz hirt, — hát bizonyára meggondolta volna a dolgot s akkor lett volna szabad csak megírnia azt, amit irt, ha előbb, minden kételyt kizárólag, meggyőződött róla, hogy híradása a valóságnak mindenben megfelel s a szanatóriumi vezetőségben egyáltalán nincs meg a hajlandóság arra, hogy a sérelmes állapotokon változtasson. De akkor, amidőn utólag maguk a legközvetlenebbül érdekeltek, a betegek és a cselédek, önként, minden rábeszélés nélkül, kinyilatkoztatják, hogy a szanatóriumról megjelent rossz hírek az utolsó betűig valótlanságot tartalmaznak, lehetetlen a sajtó reputácziója érdekében megrovás nélkül hagyni azt az eljárást és konstatálnunk kell, hogy bizony ez nagy lelkiismeretlenség az illető sajtóorgánumok részéről, úgy a helyi, mint a fővárosi sajtónál, mert ily módon csupán azért, hogy »az újságírás mesterségét űző halandó eseménytelen holtpontra« ne jusson, képes úgyszólván egy tollvonással tönkre tenni egy intézményt, a minek megteremtésén a társadalom éve kig fáradt, s amelynek létesítése annyi akadályba s nehézségbe ütközött, s főképen amely intézménynek czélja a legveszélyesebb, a legöldöklőbb betegségnek, a tüdövésznek gátat vetni. Hát ha az újságírás ma már odáig fejlődött is, hogy boldog családi tűzhelyekről szenzácziós hireket költ, egyéni becsületen könnyedén végig gázol, »óriási szaktudással« ruház fel közönséges halandókat s igy tovább, legalább a betegeket s azoknak menedékhelyét kíméljük meg toliunk hegyétől s különösen a szegény tüdőbetegektől ne vegyük cl, hozzá még a legkisebb alap nélkül, az utolsó reményt is az által, hogy gyógyhelyüket, amilyenből az országban ma összesen még csak kettő van, mint ilyent diskvalifi- káljuk Inkább biztassuk őket, hogy csak menjenek és keressenek ott gyógyulást, hisz oly sok esetben a biztos gyógyulásban vetett hit bizalma képes halálos betegeket is meggyógyítani. A világ leghumánusabb intézményét tehát, még ha tén}deg okot adna is rá, — minthogy a jelen esetben erre ok éppen nincsen, — soha se támadjuk, hanem tőlünk telhetőleg támogassuk a nyilvánosság előtt, hogy a bizalmat iránta minél jobban felköltsük, ez ha nem is újságírói, de emberi kötelességünk, már pedig ezen kötelességek teljesítése alól, mint újságírók sem vagyunk kivéve. S miután laptársunk a maga részéről teljesen befejezettnek nyilvánította az ügyet, ezzel a kis elmélkedéssel a magunk részéről szintén befejezzük azt. * Somogyinak a társulata készült Csabára, de nem megyen, mégis megpróbálja itt kihúzni a szezont, ami bizonyára sikerülni is fog, mert még most következnek a slágerek. Ugyanis színházi körökből vett hírek szerint, a társulat még itt betanul több uj darabot, amelyeket Nagyváradon a téli szezonban fognak előadni. így előadásra kerül a jövő év »Vig özvegye«, azaz a »Vig Niebelungok«, a Király színház hírneves újdonsága, továbbá a Nemzeti színház újdonságai, a »Nászin dúló« és a »Fátum«. czimü nagy sikert elért darabok. Ezek kétségtelenül vonzani fogják a közönséget a színházba, daczára annak, hogy a színházba járási kedv, vagy jobban mondva képesség, annyira megcsappant. Fűszerezni fogják különben a még hátralévő színházi estéket a jutalomjátékok. Holnap este lesz a Tóth párnak a jutalomjátéka, a »Durand és Durand« kaczagtató bohózatban, amelyet annak idején a »Vig- szinbáz«-ban 100-szór egymásután adtak minden este, zsúfolt ház előtt. Ez egy igen kaczagtató, kitűnő darab, amelynek amellett még az a kiváló tulajdonsága van, hogy egyetlen kétértelmű mondás nem fordul elő benne s a legfiatalabb lánynemzedék is megnézheti, mindamellett elejétől végig a lehető legélvezetesebb szórakozást nyújtja s mindvégig zajos derültséget kelt s kaczagtató hatással van a nézőre. S tekintve, hogy a Tóth pár, úgy Tóth Elek, mint felesége Pogány Janka, a színházba járó közönségnek dédelgetett kedvenczei, a holnapi estén bizonyára egyetlen hely sem marad üresen a színházban. A jövő héten lesz Palásthy Sándornak is a jutalomjátéka. Palásthy ebben a szezonban utoljára van Gyulán, mert tavasztól kezdve Budapestre szerződött a Királyszinházhoz, tehát ő egyszersmind végleg búcsúzik is a gyulai közönségtől. Palásthy már három nyáron játszott Gyulán s annyira megkedveltette magát velünk, hogy a legelőkelőbb színházba járók úgy, mint a karzati publikum, egyaránt megszerették s jutalomjátékára, — előreláthatólag, — mindenki el fog menni, aki eddig is mindenkor gyönyörködött az ő kitűnő alakításában. S tekintve, hogy ezúttal búcsúzik is tőlünk, erkölcsi kötelességünk meghálálni az ő istenadta művészetét, mely oly sok műélvezetet nyújtott s búcsúzóul nem szabad elmaradni senkinek, aki csak egyszer is látta Palásthyt a színpadon. S igy reméljük, hogy a szezon végével az egész társulat meg lesz elégedve, s a jövő évben is vissza mernek jönni hozzánk, s nem kell majd valami úgynevezett »ripacs« társulattal megelégednünk. (ss —ó.) Színészet. A szezon utolsó előtti hetében vagyunk. Még csak két hétig lesznek előadások s aztán egy hosz- szu esztendőre bezárulnak az aréna kapui. Az elmúlt hét érdekessége E. Kovács Mariska jutalomjátéka volt, aki zsúfolt ház előtt gazdagon aratta művészi pályájának babérait. A reánk következő egyikhét érdekessége Tóth Elek jutalomjátéka lesz, ki Durand- Durand-bun, ebben a pompás, kaczagtató darabban búcsúzik a gyulai közönségtől és pedig reméljük — telt ház mellett. Ugyancsak e héten veszi Patásthy Sándor is ki jutalomjátékát bizonyára szintén telt ház mellett Az elmúlt hét színházi estéiről az alábbiakban számolunk be. Bernát. Keltái Jenő »Bernát« czimü három felvonásos énekes bohózata meglehetős közönséget vonzott szombati bemutatója alkalmával a színkörbe. Mindjárt konstatálhatjuk, hogy azok, akik a darabról távol maradtak, nem jártak rosszuk Mert ez a »ßmnZ«-nak nevezett darab, — eltekintve, az első és részben a második felvonás néhány ügyesebb jelenetétől, — undorítóan hülye és boszantó módon komisz férczel- mény. — A darab szereplői: E. Kovács Mariska, T. Pogány Janka, Simon Mariska, Tábori Frida, a férfiak közül: Tóth, Beregi, Sároesy, Körmendy, Vank, Juhay s a többiek valamennyien, minden tehetőt elkövettek, hogy ezt az ízléstelen, századvégi alkotást felszínen tartsák, azonban minden igyekezetük kárba veszett, mert a darab elejétől végéig mindig esett, s a közönség teljes közönye mellett jutott el a jól. megérdemelt bukáshoz. Vig özvegy. Vasárnap este Károlyi Leóna felléptével, páros bérletben, a Vig özvegy került színre, a vásár- és az ünnepnap daczára csekély közönség jelenlétében s a már ismert szereposztással. Mary-Ann. Végre ismét láttunk egy darabot, amely a modern ízléstelenségek között, a maga hófehér tisztaságában és kedvességében mutatja az utat azoknak, kik a színészet művészi nívóját igazán szivükön viselik, Egy darab, amely nem triviális helyzeteken, arczpiritó kétértelműségeken épül fel, de amelynek minden jelenetét a poózis arany fényessége ragyogja át. — Közönség ugyan valami nagy számmal ezúttal sem volt, de itt már megállapíthatjuk, hogy akik távol maradtak erről az estéről: megfosztották magukat a legtisztább, legnemesebb művészi élvezettől. A czimszerepben Hevessy Gusz- tika, a társulat kiváló, művészi tehetségű naivája excellált. Gondos tanulmányt igénylő szerepének
