Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-08 / 36. szám

1907. szeptember 8. BÉKÉS merényleteket. Egy hete sincs, hogy a budapest— csaba—aradi személyvonat postakocsijában dina- mitot találtak s a bijanyicskai dinamitmerénylet hire is még izgalomban tartja a közönséget s most a Gyülavidóki vasútvonalon elkövetett merénylet­ről kell beszámolnunk. Kovács Sándor gyulai őrs­vezető és Tűzi György gyulai csendőr a napokban Gyulavári határában teljesítettek járőri szolgálatot. Mikor a csendőrök a gyulavárii vasúti őrház mel­lett haladtak el, Mezei Mihály pályaőr azt a jelen­tést tette nekik, hogy a Fehér-Körözsön épült vas- uti-hidró! a a hidra épített sínekből ismeretlen tettesek kihúzták a vasszegeket. A csendőrök Mezei Mihály kíséretében elmentek a hídhoz s megálla­pították, hogy a jelzett helyekről a vasszegek tény­leg hiányoznak. A osendőrök összesen negyvenkét hiányzó vasszeget számoltak össze s igy nyilván­valóvá vált, bogy a hid ellen bűnös merénylet ké­szült. A merényletet az éj folyamán hajtották végre. Reggel, amikor Mezei bejárta a pályatestet, észre­vette már, hogy mi volt készülőben s ezért az arra haladó vonatakat lassúbb haladásra figyelmeztette. A megrongált hidat és sineket nyomban kijavítot­ták s igy elejét vették a szerencsétlenségnek is. Kovács Sándor őrsvezető nyomozást indított az is­meretlen tettesek kézrekeritóse érdekében. Szorgos kutatás után meg is találta a helyes nyomot, amely Gyulaváriba vezette őket. Két napi fáradságos munkával aztán elérték azt az eredményt, hogy a tettesek kézrekerültek. A merénylők bandája hót suhanczból áll. Ezek Dandó Mihály, Tűzi Mihály, Makra Ferencz, Hajnal Lajos, Pallanyi András, Fekete Imre és Török Lajos gyulavárii suhanczok. A tettesek eleintén tagadásban voltak, de a csen­dőrség a kihúzott vasszegekből 7 darabot megta Iáit egyikük lakásán s ekkor bevallottak mindent. Azt tagadják azonban, hogy a vasút ellen merény­letet akartak volna elkövetni. De hogy a szegeket miért húzták ki a hidból és a talpfákból, erre fel­világosítást adni nem tudtak. A bünfenyitő eljárást, megindították ellenük. Ujonczbál. A gyulai besorozott iparos ifjak folyó hó 29*én, azaz vasárnap, Ludvig József nagy- raagyarvárosi vendéglőjében zártkörű tánczvigalmat rendeznek. Belóptidij : Személyjegy 1 korona. Kez­dete este 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fo­gadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Halálozás. Moldovány Károly gyógyszerész Marosludason 44 éves korában hosszabb betegség után szeptember 4-ón elhalt. A megboldogultban, — kit Gyulán is sokan és előnyösen ismertek — özv. Ferentzy Alajosnó nnokaöcsót, Novák Árpád sógo­rát, neje Moldovány Juliska pedig testvérét gyá­szolja. Temetése Marosludason f. hó 6-án d. u. 3 órakor volt Nyugodjék békében! Talált tárgy. Múlt hónap 31-ón este az Erkel Ferencz színkörben a földszinti ülőhelyen egy eső- ernyő találtatott, igazolt tulajdonosa a rendőrka­pitányságnál átveheti. TŰZ Borbély Mojszáné gyulai lakosnak a Va daskert-utczában lévő nádfedelü lakháza f. hó 2 án éjjel fél 1 órakor kigyuladt 8 tetőzete leégett. A megejtett hatósági tüzvizsgálat alkalmával a tűz keletkezésének okául gyújtogatás állapíttatott meg, s a tettes kiderítése végett a nyomozás folyamatba tétetett. Vizbefult gyermek. Papp Gábor gyulai Selyem- utcza 13. hsz. a. lakosnak 2 éves korú fia, múlt hónap 31-én délelőtt 11 és 12 óra között egy őri­zetlen pillanatban lakházuk udvaráról kiszökött és az ott elvonuló Élőviz-csatorna partjára ment ját­szadozni, miközben ismeretlen módon a vizbe be­leesett és belefulladt. A szülők ellen gondatlan­ságért a bünfenyitő eljárás megindittatott. Ismét az emelőgép áldozata. Wenckheim Fri­gyes gróf békési uradalmának féltői majorjában folyó hó 29-én egy 10 méter magas szalmakazlat raktak a munkások emelőgép (gólya) segélyével Nagy Gergely munkásnak a kazal tetején át kellett venni a gép által felemelt szalmát, de elbámult, s a gép a kazal tetejéről lesodorta. Fejtetőre esett és szörnyet halt. A vizsgálat szerint saját vigyázatlan­ságának áldozata. Családi dráma. Matejdesz Mihály 42 éves te­hetős tótkomlÓBi gazda szerdán éjjel részeg fővel tért haza czaládja körébe. Felesége szemrehányást tett neki örökös iszákosságáért. Matejdesz azonban a helyett, hogy meghúzta volna magát : pénzt kö­vetelt az asszonytól, hogy folytathassa dorbézolá­sát, s mikor ez kijelentette, hogy egy árva fillért sem ad többet, gyilkos haragra lobbant s kést fo­gott az asszonyra. Éktelen dulakodás támadt erre, melyben Matejdesz 18 esztendős fia is résztvett, ki anyja segítségére sietett. Verekedés közben a fiú egy baltával úgy vágta főbe atyját, hogy az nyom­ban meghalt. Matejdesz hót gyermek apja volt. A gyilkos fiú önként jelentkezett a rendőrségen. Tűz. Veszedelmes tűzvész pusztított kedden este Szeghalmon. Wéiszberg Emil kereskedő áru­raktára égett le, s a tűz a szomszédos épületeket is elhamvasztással fenyegette. A tűzoltók önfelál­dozó munkájának azonban sikerült a lángok to­vábbterjedését megakadályozni. A kár igy is több 4000 koronánál. Időjárás. A rekkenő kánikulai napokat hűvös, esős és szeles idő váltotta fel. A hőmérő, mely a 35° Celsiuson is felül állt, egyszerre 12° Celsiusra esett le. Lehet e csodálni, hogy mindenki dideregve bujt melegebb öltözékbe! Csodálatos, hogy évről- évre nagyobb ugrásokat tapasztalunk a természet­ben; ha ez tovább igy megy, bizony megérjük, hogy télen lesz nyár és nyáron lesz tél, mert még csak ez hiányzik. Tegnap azonban kiderült az idő, s igy remélhető, hogy a ránk következő héten ismét kellemes őszi időben — sőt amilyen bolond az idő­járás — esetleg újra kánikulában lesz részünk. Felakasztotta magát. Békésen f. hó 4-én dél­után özv. Bereczky Mihályné Szűcs Erzsébet 69 éves öregasszony az éléskamrában az ajtósarkára egy fejre való kendő segélyével. Mikor rátaláltak halott volt. Tettének okát nem tudják. Az elmúlt évben már egyizben öngyilkossági szándékból a Körözsbe ugrott, de akkor kimentettek. A székudvari legények. Az elmúlt napokban nagy verekedés volt az aradmegyei Székudvaron. Az utczán történt az összeszólalkozás és mielőbb a tettlegességre tértek a h rczvágyó legény k. Parázs verekedés támadt, melynek hevében Barna Mátyás bicskájával Haász Józsefet hasba, Kálmán Lajost pedig balcsipőn szúrta. Haász, aki a súlyo­sabb sérülést kapta, azonnal meghalt s már föl is bonczolták. Kálmánt pedig súlyos sérülésével Békés- vármegye közkórházába szállították, s most ott fekszik. Állapota aggodalomia nem ad okot. A gyil­kos Barna Mátyást azonnal letartóztatták, ügyében az aradi kir. tszók, mint esküdtbiróság fog leg­közelebb ítélkezni. 111 25-40 Tarka képek. »Egy puskacső s egy lobbanás : aztán minden­nek vége!« Pedig dehogy van vége, éppen most kerülnek napfényre mindazok, a mik miatt az élet oly gyötrelmes volt, hogy nem lehetett tovább ki­bírni. Némi tisztelettel s némi részvéttel állunk meg a halott koporsójánál: ime volt bátorsága meghalni annak, a ki úgy szeretett élni. És nem lehet elvi­tatni, hogy van benne az elkárhoztatandó mellett némi imponáló is, hogy aki kihívta maga ellen a sorsot, oly annyira, hogy most már a sors került volna fölibe, azt mondta: megállj egy pillanatra, feladom a játszmát. Még előtte való nap partner volt a polgári ka­szinóban, s másnap reggel már halott. Hiába, igy volt elrendelve a végzet által, s sorsát senki el nem kerülheti. Talán egy tanulság marad fenn utána: emberek egymás megítélésénél kevesebb szigorúság­gal s több szeretettel viseltessetek egymás iránt, mert halálba kergettek olyant is, a kinek cselekede­tei a halálbüntetést talán nem érdemelték meg. De a Somogyi társulata sem érdemli meg, hogy olyan gyéren látogassák. Nap mint nap alig vannak a színházban 60—70-en, pedig az előadások teljesen kifogástalanok s Károlyi Leonának minden este aranyos jókedve van, s oly tűzzel játszik, hogy elfeledteti velünk a hűvös időjárást. Jó lenne, ha a színházba járást meg sokaknak eszibe juttatná. Mert ha már egy ilyen nagy művészi társulat vállalkozik arra, hogy eljön hozzánk nyárára, s itt a téli sze­zon minden újdonságát nekünk bemutatja, művészi érzéketlenség tőlünk, ha távollétünkkel tündökölünk. Különösen a páholyközönségre áll ez, a mely eltűnt, mint-ha csak minden páholy alatt egy-egy sülyesztő lenne. A földszinten is gyéren vannak, de mégis össze­verődik egy kis publikum, a tizenhat páholy közül azonban alig van kibérelve egy vagy kettő. Pedig még most jönnek a jobbnál jobb darabok. Erőltessük egy kicsit meg magunkat, legalább a vége legyen jó a szezonnak, nehogy a jövő nyárára Somogyi más nyári állomásról legyen kénytelen gondoskodni, s hozzánk majd csak valami 5 vagy 6-od rangú társulat merjen eljönni. Egyébbként az ebzárlat még mindég tart, vesz­nek, vesznek, egyre vesznek, szine java az ebeknek. S a veszett eb nem respektál senkit, a város vicze fejét is megmarta a lábán, bár Fischl tata minden kutyára esküszik, hogy az ő kotyája nem volt veszett. S igaz is, hogy azoknak, akiket a Fischl tata kutyája megharapott, miután a Pasteur-intézetben beoltattak, kutyabajuk, annál több baja van Fischl tatának, mert neki kell megfizetni az oltási költsé­geket. Ilyen vesződségekkel jár ez a veszettségi járvány. Hanem, hogy a népkerti vendéglőbe még egy­általán jár valaki, azt csudálom. Vendéglőt még ilyen elhagyatott állapotban sohasem láttam, hol lehet kapnyvalamit, hol nem, egyszer a sör fogy el, egyszer a bor, van úgy hogy mindakettő, s ha az ember azt mondja, hogy hozzanak hát azt, ami van, arra is azt a választ kapja, hogy az sincs. Már igazán itt volna az ideje, hogy valami arra való bérlője akadna a népkertnek, aki a közönséget, amely pedig szívesen látogatná, ki tudná szolgálni annak rendje és módja szerint, mert ez igy csak kínlódás. A városnak, kü­lönösen a tanácsnak kellene róla gondoskodnia, hogy először is a városnak ez az egyedüli nyári mulató helye, úgy a kert, mint a pavilion, rendbehozassanak, a kerti padok mindenütt megfelelő számban álljanak rendelkezésre, a pavilion épülete ne nézzen úgy ki kivül-belül, mintha történelmi műemlék volna, a fá­kat s ültetvényeket ne rongálják s tapossák össze, s végül a bérleti szerződésben bizonyára kikötött fel­tételeknek megfelelően olyan vendéglős bírja bérben a népkerti vendéglőt, a ki vendégeit étellel s itallal képes is ellátni. Jah, csakhogy a város feje nyaral, a lábát meg megharapta a veszett kutya. (SS—Ó.) Színészet. Katalin. Szombaton gyér, de annál lelkesebb közönség előtt »Katalin«, Fehér Jenő bájos zenéjü operettje került színre. Tábori Frida mint „Germain had­nagy“, Károlyi Leona mint »Katalin«, kitünően játszottak és énekeltek, úgy hogy a közönség őket számtalanszor a függöny elé hívta. Különben az előadás olyan gyenge volt, amilyent Somogyi derék gárdájától még nem hallottunk. A személyzet nem tudta szerepét s az egész előadást átnevette és át­rögtönözte. Különösen remekelt a hamis éneklés­ben Reviczki Rózsi, aki amellett, hogy szerepét nem tudta, a legdrámaibb részekben is csak nevetett, a legváltozatosabb hangnemekben énekelt, csak azok­ban nem, amelyekben kellett volna. Az ilyen elő­adások, — melyek inkább a közönség lebecsülésére vallanak, — csak hozzájárulnának ahhoz, hogy az amúgy is kis közönség még gyérebben látogassa az előadásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents