Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-08 / 36. szám
XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. szeptember 8. 36-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.................... 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Cadavere praesente. »Miniszteri biztost kérünk« czimü múlt heti czikkünk közvetett kritikáját olvassuk a Békéscsabán megjelenő „Békésmegyei Közlöny“ csütörtöki számában -»Gyula kormány- biztost kap« czimü közleményben, amelyben Gyula városa képviselőtestületének egy magát meg nem nevező tagja, ki — mint soraiból kivehető, — helyteleníti a képviselőtestület abeli határozatát, hogy a belügyminisztertől biztos kéretik a város anyagi helyzetének megvizsgálására. A magát meg nem nevező városi képviselő, minek utána megállapítja, hogy Gyula városa néhány év alatt 200000 koronáért gymnasiumot, ugyan ily összegért állami iskolát és kis vasutat épített, 40000 koronáért kötőgyári részvényeket, 400000 koronáért Benedeken libalegelőt (!) 50000 koronáért káposztaföldet (!) vásárolt (megfejtetlen talánynak hagyva fenn, hogy a városnak eme ténykedéseit helyeselte s helyesli-e, kárhoztatta, vagy kárhoztatja-e) végül oda konkludál : „Gyula városa szerencsére még nem jutott oda, hogy ügyei megvizsgálására kormánybiztosra volna szüksége«, e helyett valakiknek egy kis következetességet ajánl, amely következetesség alatt azt érti, hogy „akik behunyt szemmel nézték a hibái, a mulasztások és botlások egész sorozatát, legyenek elég komolyak és vállvetve a város jelenlegi polgármesterével, igyekezzenek Gyula városát gazdasági bajából kivezetni. De nem kormánybiztos segélyével, hanem a város polgármestere s a tanács által kezdeményezett, a pénzügyi egyensúly hely leállítására teendő intézkedések támogatásával.“ A »Békésmegyei Közlöny “-ben megjelent czikket követő nap reggeli órájában történt tragikus eset, amelynek indokai e sorok írásakor még nincsenek felderítve, ne vezetesen még nem állapítható meg, hogy ama halált okozó végzetes lövés nincsen e valam dyes okozati összefüggésben a bene- deki földvásárlás körül történt és fegyelmi vizsgálat tárgyát is képező állítólagos visz- szaélésekkel, a »cadavere praesente« reánk parancsolta emberies érzés kötelezettségénél fogva, nem engedi meg, hogy a magát meg nem nevező városi képviselő ur cikkének minden részére — amint az pedig eredetileg szándékunkban volt — már most válaszoljunk. Azt azonban a városi képviselő ur vádjával szemben határozottan tagadásba kell vennünk, hogy a különben is általánosságban oda vetett, de nem részletezett »hibák, mulasztások és botlások«-at Gyulán »behunyt szemekkel* nézték volna. Nem tudjuk ugyanis, mert — mint ismételjük — nem tudjuk megállapítani, hogy a képviselő ur a gymnasium és állami iskolák létesítését, a kis vasút épitését, a benedeki föld megvásárlását (mely utóbbit mi annak idejében a föld drága voltánál fogva határozottan elleneztük, bár aggályaink sok tekintetben túlzottaknak bizonyultak) a kötő gyári részvények jegyzését és a káposztaföld vásárlását (utóbbi alatt valószinüleg a remetei 30 holdnyi minta kertészeti telepet- érti) helyesli vagy kárhoztatja-e ? de akár helyesli, akár kárhoztatja, azt határozottan megállapíthatjuk, hogy mindeme dolgok egyrészről még áldozatok árán is feltétlenül megvalósítandó!? voltak, másrészről pedig egyáltalán nem okozták a város 120%-os pótadóját, ellenkezőleg: a tanyai iskolák és az óvodák államosítása például nem csak paeda- gógiai szempontból voltak szükségesek, hanem a város és a város közönségének terhei apasztására is szolgálnak. Határozottan fentartjuk tehát azt, amit lapunk múlt heti czikkében megirtunk, tudniillik, hogy az idei 120 és a jövőbeni 100 perczent körüli pótadónak főoka a rendezett tanácsra háruló állami természetű elviselhet- len nagy közigazgatási költségek. Ami pedig a czikkiró képviselő úr tudomása szerint a pénzügyi egyensúly helyre- állítására, a város — általunk ép úgy, mint általa nagyrabecsült — ez időszerinti helyettes polgármestere s tanácsa által kezdeményezett vagy kezdeményezendő intézkedéseket illeti, ezekre nézve csak annyit jegyzünk meg, hogy czikkiró képviselő úrnak abbeli optimismusát, hogy eme »intézkedésektől« várja a „pénzügyi egyensúly helyreállítását“, amely egyensulj- helyreállítása alatt mi azt értjük és amitől azt várnánk, hogy a községi adóperczent legalább 75 perczentre szálljon le, ami pedig még mindig súlyos teher maradna az adózó közönségre, mondjuk, hogy a czikkiró képviselő úrnakebbeli optimismusátrészünkről szívből irigyeljük, de őszintén bevallva eme intézkedések sikerében, a súlyos viszonyok A tavasz ébredése. — Ahol nincs igazi szenvedés, ott nincse nek nagy gondolatok I Meglepetve néztem a kövér kis emberkére, aki ezt a mély tartalmú frázist olyan affektálat- lan egyszerűséggel elmondta. Aztán önkéntelen gunynyal kérdeztem tőle, hogy ugyan hol olvasta ezt a régi igazságot. — Rám tekintett busán, fejcsóválva, majd vállai közé huzva bársonysapkás fejét, elfordult. Nem akarom elhinni, hogy megbántódott. — No, no urarobátyám, hisz nem gondol tam rosszra, de hát szokatlan dolog előttem, hogy ilyen közelről foglalkozzék az élet nagy axiómáival, amikor évek óta legnagyobb mérge az, ha a pipája nem jól szelei. ■— Nem is volt sokáig egyébre gondom, nem egész a tegnapi napig. — És tegnap óta?? — Tegnap találtam meg ezt, nézd. És azzal oda tolt elém egy kis feketetáblás jegyzőkönyvet,melynek minden lapja sűrűn tele volt Írva. Kérdőn néztem rá. — Volt nekem egy öcsém, hisz tudod. Hanem azt már aligha tudhattad, hogy féltestvérem volt. Egy apánk volt. Az ő anyja magyar asz- szony volt. Igazi magyar. Az enyém is magyar volt, de egy azok közül, kikben a vér nem vet lángot soha, aki épen úgy lehetett volna német, angol vagy nubiai asszony. Jó asszony volt azért, az Isten nyugtassa meg, de nem volt magyar asszony. Más volt a Dénes anyja. Olyan mint a tűz. Szeretete szelíd melegét hintette a tűzhely közé, a háza igazi meleg fészek volt. Szép, fekete szemével olyan szeretőn, olyan szelíden tudott ránk nézni és igazán maga a megtestesült jóság volt. De az a fészekmelegitő tűz hatalmas lángokban égett egy időben, ezek a szemek villá mot is tudtak szórni és ez a tiszteletre méltó, méltóságos matróna egyszer, régen, régen, igazi magyar asszony tudott lenni, aki a mézes hetek idején saját kezeivel kötötte fel a kardot férje oldalára. És ő nevelte föl Dénest. Volt idő, hogy nem volt szabad azt beval-j lani senkinek, hogy magyar, itt Magyarországon. Te könyvekből tanultad meg azt öcsém. Én átéltem, de gyerek voltam még. Ezekben a napokban ott a nagy kályha mellett a fekete bör- karosszékben szokott üldögélni anyánk, aki engem is éppen úgy szeretett, mint Dénest. És beszélt nekünk ragyogó meséket, nagy igazságokat gyermektől megérthető módon. És mi hallgattuk, és ha magunkra voltunk, egymásnak meséltük el, amit anyánk elmondott, játszottunk csatát, játszottunk országgyűlést és szónokoltunk, mint az a mesebeli varázsszavu szónok, akiről anyánk beszélt, és aki elbujdosott messze, messze, túl a tengeren . . . Hanem mégis más volt Dénes és más voltam én. ő az anyja fia volt. Én lomhább vérűnek születtem. Tudtam lelkesedni én is, de később megtanultam — a sanquinikus emberek természete fejlődött ki bennem következetesen. Lobogtam egy perczig, azután hamuvá lett minden lelkesedés. És igy vagyok máig. Mikor anyánk, a Dénes anyja meghalt, akkor is csak egy napig voltam bánatos, csak egy napig sírtam, aztán behúzta ezt az érzést is az a szürke pókháló, ami a vérem átka. Hja, nem tehetek róla. Physiologiai törvények igazgatják az ember életét kedves öcsém, nem a csillagok. Dénes soh’se volt piros-pozsgás gyerek. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti enooiagoUíat, F. H«ffnaan-L« Rache A C*. Basel (StíJc) Xjapvixilc mai ezázna ÍO oldal.
