Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-01 / 35. szám

1907. szeptember 1. BÉKÉS 3 szükségletekre 3797 korona, rendőri kiadásokra 7379 korona, nevelésügyre 16.939 korona, szegény- ügyre 12.259 kor.,, adósságok törlesztésére 122.025 korona, adó törlésekre 5000 korona, összes szűk séglet 243.738 korona 06 fillér, bevétel 207.838 korona 89 fillér mutatkozik, fedezet-hiány 35.953 korona 48 fillér, amely hiány 17V4°/ip-08 pótadóból nyer ftdezetet.»Ekként az 1907. évi községi pótadó lesz 120'/4 százalék. A pótköltségvetés tárgyalása hosszas és heve» vitát provokált, és a vita befe­jezte után a pótköltségvetést, Kóhn Dávid városi képviselő indítványával, melyszerint a város anyagi helyzetének megvizsgálása végett ministeri bizio* kéressék, 52 szavazattal 12 ellenében elfogadtatott, továbbá utasította a közgyűlés a városi tanácsot, hogy a kellő jövedelmet nem hozó ingatlanok el­adása iránt a javaslatot tegye meg. A gyula—két- egyházi út kikövezéséhez a város fedezet hiányában hozzá nem járul. A benedeki közdűlő utak hálózatá­nak megállapításával a tanács megbizatott. A reud- örlegénység fizetés felemelése tárgyában kelt megyei határozat meghirdettetvén, a fizetési többlet a köz­pénztárból kiutalványoztatott. Az első gyulai kötött és szövött iparárúgyár részvényeinek ára a közmunka pénztár helyett Geiszt György alapból utalványoz- tatott ki. A legeltetési szabályrendelet a ministeri rendeletnek megfelelőiem módosíttatott. A városi útkaparók fizetésemelés iránti kérelmükkel elutasít- tattak. A tizedesek szintén elutasittattak azon kérel­mükkel, hogy a közmunka-fizetés alól felmentesse­nek. A vármegyének azon határozata, hogy a vár­megyeház és Kossuth Lajos-utakat fedezet hiányában nem kövezheti ki, tudomásul vétetett. A pusztaszeri Árpád ünnepre a város képviseletébe a h. polgár­mester küldetett ki. A békósmegyei villamossági részvénytársaság kérelme a levont bírságpénz ki utalása, valamint Horváth Gergely és társai kérel me utcza kinyitás iránt elutasittatott. A mezőgaz­dasági szeszgyár engedélyezése iránt kérvény meg- inegujitásával a h. polgármester bízatott meg. — Liegerer József a községi kötelékbe felvétetett. Dr, Fábry Sándor volt főispánnak köszönő-levele tudo­másul vétetett. Dr. Kovács Károly és társai lakbér pótlék utalványozása iránti kérelmükre hozott bel- ügyministeri elutasító rendelet tudomásul vétetett. A tiszti nyugdíj felosztása tárgyában kelt ministeri rendelet meghirdettetvén, miután a nyugdij-alap a tömegesen megnyíló nyugdíjazás alkalmával fizetési kötelezettségének eleget nem képes tenni, a nyug­díj felosztása iránt a belügyministerhez ujabbi fel- terjesztés intézésé határoztatott el. A békésmegyei villamossági részvénytársaság ajánlata a villanyte­lepnek városi kezelésbe vétele iránt, fedezet hiánya miatt elutasittatott. A közgyűlés több kisebb ügy elintézése után délután 5 órakor fejeztetett be. Kokas József királyi tanácsos. A hivatalos lap csütörtöki száma közli, hogy O felsége a király Kokas Józsefnek, a kisjenői főherczegi uradalom felügyelőjének a királyi tanácsosi czimet díjmente­sen adományozta. Kokas József tevékenységének színhelye Aradvármegye ; ott fekszenek a minta kezelése alatt álló uradalmak, ott van közéleti szereplésének tulajdonképeni tere, de eme szerep lés üdvös hatását és eredményét ösmerjük és mél­tányoljuk Békésvármegyében is, ahová Kokas Józsefet a közügyek terén való szereplés révén az összeköttetés és barátság kötelékei szintén hozzá­fűzik. így Kokas Józsefnek, az Arad és Békésvár­megye forgalmi érdekeit egyaránt teljes mértékben kielégítő Gyulavidéki h. é. vasút létesítésében és mint egyik ügybuzgó igazgatója, a vasút adminis trácziójában és fejlesztési törekvésében kiváló érde­mei vannak. A legfelsőbb kitüntetéshez, amely a kiváló gazdán kívül rokonszenves, humánus jó s egyenes ember érdemeinek is honorálása: szivünk­ből gratulálunk. A gyulai nőegylet a szegény iskolás gyerme­kek felruházási költségeinek fedezésére folyó évi szeptember hó 29. napján, vasárnap, a Göndöcs népkertben nagy népünnepélyt rendez virágcsatával, szerpentin, konfetti esővel, világpostáva), kabarét előadással s más efóle vidám és szórakoztató mu­latságokkal egybekötve. A népünnepély után táncz- vigalom lesz. Eelhivjuk már e helyen a figyelmet a nőegylet ezen minden tekintetben fényes sikerű­nek Ígérkező népünnepélyre és mulatságra, melynek összehozásán a nőegylet lelkes alelnöknője özv. Fábry Mártonná úrasszony fáradságot nem ismerő, lelkiismeretes önzetlenséggel buzgólkodik. A nép ünnepélyre s programmjának bő ismertetésére addig is visszatérünk. Vármegyei utbiztosok fizetése. A vármegyei utbiztosok azzal a kérelemmel fordultak a törvény­hatósági bizottsághoz, hogy az állami alkalmazot­tak XI. fizetési osztályába osztassanak be s fizeté­sük ennek megfelelően állapíttassák meg. A javas­lat szerint, amely a kérelem folytán kidolgoztatott, a fizetésrendezés akként terveztetik, hogy a vár­megyei utbiztosoknak ugyanolyan javadalom bizto­si ttassék, mint az állami utmestereknek van, miután az útkaparók fizetése is egyenlő az államiakéval. És pedig lenne kezdő fizetésük 1000 korona, amely 5—5 évenként 100 koronával emelkedjék egész 1300 koronáig; lakpénzük maradna a régi, iroda­átalányuk 50 koronáról 16 koronára szállna le, azonban kapnának 40 korona szertárbért, amit eddig nem kaptak s kilométer pénzük a kiépített utaknál 6 korona 40 fillérről 10 koronára, kiépítet­len utaknál 3 kor. 30 fillérről 5 koronára emeltes­sék fel, mint az államiaknál van. A fizetésrende- zóssel kapcsolatban javasoltatik a szarvasi utbiztosi állásnak beszüntetése s a szarvasi járásban levő utaknak részben az orosházi, részben a gyomai járásba való beosztása. A felemelt fizetés jövő évtől kezdve lép érvénybe. A vármegyei virilisek névjegyzéke. A vár­megyei legtöbb adót fizetők 1908. évi névjegyzé­kének összeállítása czéljából a kir. adóhivatalok beterjesztették a vármegye alispánjához a legtöbb adót fizetőkről összeállított kimutatásokat, amelyek a vármegye alispánja által közzétett hirdetmény szerint, a pénzügyigazgatóság mellé rendelt szám­vevőségnél az érdeklődők által a folyó hó 16-áig batekimhetők s az ellen észrevételek adhatók be a vármegyei igazoló választmányhoz. Ugyancsak ezen hirdetményben felhivatnak mindazok, akiknek adójuk kétszeres beszámítására a törvény értelmé­ben igényük van, hogy ezeu igényüket szintén a vár­megye igazoló választmányához legkésőbb folyó hó 9-ig szóval vagy Írásban jelentsék be. Az alispán! hirdetmény a vármegyei hivatalos lap legközelebbi számában jelenik meg. Szabadságról. Dr. Daimel Sándor megyei fő­jegyző szabadság-idejéről hazaérkezvén, hivatalát újból elfoglalta. Dr. Lovich Ödön helyettes polgár- mester s dr. Bucskó Korjolán főjegyző budapesti útja folytán megszakított szabadságát, a főjegyző hazaérkeztével, augusztus 29-én 2 hétre újból mog- kezdette. Az időjárásról meg a nagy porról. Hála legyen az Istennek, az idén is belejulottunk a kánikulába, még pedig ezúttal másodszor. Van olyan hőség, hogy a déli órákban a 30 0 Celsiuson is felülemel­kedik a hőmérő s hozzá még esőre sincs kilátás, És tudjátok-e miről álmodozott ? . . . Az ő ezüstfehér hajú édes uráról ... Ti zennyolcz éves szive minden dobbanásával cso­dálatosan tudta szeretni azt az élete alkonyán lévő hatvanhat éves ősz daliát . . . Hogy tudott róla beszélni, milyen erős hit­tel, milyen rajongással . . . keresztül ment volna a lelkén annak, aki csak gondolatban is bán­tani merte volna. Pedig sokan bántották az öreg bárót, szembe is, a háta mögött is ! Évődtek, csipkelődtek vele, valójában pedig irigyelték tőle a boldogságát . . . Az ősz báró meg rájuk hagyta, teljék ked­vük. Látszott, hogy nagyon biztosnak tudja ma­gát a saját dolgában ! . . . Gavallérosan is viszonozta az öreg a me­nyecske szeretetét, kedveskedését! Megvette a Körözs túloldalán lévő szembe- fekvő erdőt, hozatott egy sereg ügyes mester­embert, egy tuczat szine-java kertészlegényt, aztán nekiállitotta őket a munkának . . . Azok meg jó pénzért miért ne dolgoztak volna ! ? Nem telt bele két hónap s a Körözs- túl oldalán lévő erdőből valóságos paradicsom Tett, telve kényelmes pihenőkkel, szeszélyes alakú filagóriákkal, apró kis kéjlakokkal, szemkápráz­tató pompás vizmedenczékkel, ugrókutakkal, virággruppokkal, az ősrengetegbe elvesző vad regényes, árnyas sétányokkal . . . bizony elfá­radt belé a szem, amig végignézte ! S ehhez a paradicsomhoz a báró kastélyá­ból a Körözsön át, egy filigrán szerkezetű re­pülő hidacska vezetett, befutva két oldalt cso­dálatos kúszó növények eleven zöld leveleivel, hajtásaival, nevetve integető tarka virágaival. A szép gyerekasszony meg oda simult az ő ezüstfehér hajú, jóságos urához, megcsókolta szótlanul .. . úgy köszönte meg . . . . . . Ebben az időtájban történt, hogy báró Varsándyéknál egy uj alak kezdett minden­napossá lenni. Egy tejfölös képű ficsur, kifogástalanul fé­sült hajjal, elegáns, nyúlánk termettel, sima, behízelgő modorral. Valami gazdasági gyakornok volt az ipse a szomszédos grófi uradalomnál, Szekeres Gyur­kának hívták. Az öreg Varsándy úgy fogadta a gyereket, mintha saját fia lett volna, letegeztp, eltréfál- gatott vele, s a legvégén úgy megszerette, hogy el nem tudott volna lenni nélküle csak egy na­pig sem ! Valósággal hozzánőtt a szivéhez ! . . . Olyan leikéből el tudott kaczagni egy-egy bo­londságán, hogy csak úgy potyogtak a könnyei. A menyecske is azóta mintha beszédesebb, vidámabb lett volna, még az öltözetére is töb­bet adott, a hajából meg el nem hagyta volna a virágot csak egy napra sem. Az öreg Varsándy meg nagy titokban úgy el tudott ezen örvendezni. Jól esett a lelkének, ha együtt látta a fiatalokat I Előre küldötte őket, ha sétára in dúltak a kertbe, sokszor mag velük sem ment, hagyta őket, hadd nevessék, mulassák ki ma­gukat kedvükre . . . Két bolond gyerek, addig örüljenek, mig fiatalok 1 . . . És ez igy ment nap mint nap, hétről-hétre, hónapról hónapra... Ki talált volna ebben valami megszólani valót ? . . . Utóbb már akkor is járt a házhoz a fiatal Szekeres, mikor tudta, hogy nincs otthon a gazda . . . Volt benne valami logika ! Nem a gazdá­val volt dolga, a felesége után járt. Azt hite­gette, azt csalogatta a szerelem útvesztőjébe, tpind beljebb, beljebb . . . úgy, hogy az isten­adta kicsi asszony utóbb már vissza se tudott találni az ő ezüstös hajú, édes öreg urához . . . A vonzalomból barátság, barátságból paj­táskodás, pajtáskodásból bizalmaskodás, érdek­lődés s a végén hatalmasan lobogó, olthatatlan szenvedély lett . . . Hogy jutottak eddig?... Szegény kicsi asszony talán maga sem tudott volna számot adni róla 1 . . . Gyermekes ábrándokkal telt romlatlan lei­kével, gyanútlanul röpködött a láng körül, egyre kisebb körben keringélve, mind közelebb-köze- lebb, egyszer aztán a nagy forróságtól eltikkadt az ajka, megszédült a lelke, úgy hullott bele öntudatlanul, aléltan annak a csalogató, fényes lángnak kellő közepébe! . . . Akkor aztán riadtam ébredt öntudatra, de már késő volt . . . Szűzies tiszta lelkének, gyermeteg naiv gondolatvilágának szép zománczos, himporos szárnya elégett, elperzselödött abban a rette­netes lángtengerben 1 ... Szeretője lett annak az embernek, s nem tudott, nem mert többé az öreg báró szemébe nézni. Csak ült, ült szótalanul, néma önváddal lelkében az ő becsületben megőszült egyenes tekintetű ura mellett, eltűnt a régi dévajság, a régi fény nagy, beszédes szemeiből, az arczárói pedig nap-nap után hervadoztak a rózsák . .,

Next

/
Thumbnails
Contents