Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-01 / 35. szám
4 BÉKÉS 1907. szeptember 1. úgy áll a barometer a szép időn, mint a czövek. Derék tűzoltóink mindent elkövetnek a tűrhetetlen forróság és por enyhítésére. Locsolják az utczákat, — talán éppen múlt heti czikkünk hatása alatt, — ^ankadatlanul. Persze, ahogy a hűsítő Körözs-viz a szomjas, izzó földre hull, úgy elpárolog, mintha kámfor lenne, valóságos sisifusi munka, míg valahol egy kis pocsolyát lehet előidézni. Minden évben kesergünk ilyentájt a nagy szárazság miatt, pedig már hozzászokhattunk volna, hisz ez az Alföldön évenként ismétlődő normális időjárás. — Egyre azonban kénytelenek vagyunk ismét felhívni a polgármester és rendőrkapitány figyelmét. A kir. törvényszék épületétől kezdve a vasútig nincs módjában locsolni a városnak, tartozó kötelesség azonban, hogy az illetékes hatóság ezen a vonalon is elkövessen mindent, a levegő lehető tisztán tar tására. Felhívjuk ennélfogva a figyelmet arra, hogy ezen a részen, — de különösen a törvényszék előtt, — a kocsik nem az út kövezett részén, hanem következetesen a kövezetlen s éppen a törvényszék felé eső oldalon járnak, — mi által olyan port vernek fel, hogy azt kiállani egyáltalán lehetetlen. Már pedig méltányos dolog, hogy a tisztviselők, — ha már a tulhalmozott munkával a szó szoros értelmében meggebesztik őket, — mikor a hivataluk ajtajából kilépnek, egy kis tisztább levegőt, ne pedig valóságos portengert élvezzenek. Halaszthatatlanul sürgősen kívánatos tehát, hogy a hatóság az útvonalnak ezt az oldalát addig, mig egy jó bő eső nem jön, zárja el a kocsiközlekedés elől olyanformán, ahogy épülő házak előtt elzárják az utczai gyalogjárókat, azokat pedig, kik ennek daczára, az utcza ezen o'dalán hajtanak, büntesse meg. Elvégre is becsesebb az emberi egészség, mint a lovak patája, amazt jobban kell a portól védeni, mint emezt az utcza kövezetétől. Hasonlóképpen minden oldalról nagy a panasz, hogy a város nappal sepertet, holott erre legalkalmasabb a korai hajnali idő, a reggeli 2—3 óra volna Más nagyobb városokban már ez igy van, csak Gyula nem akar lépést tartani. Miért?... Mivel kerülne ez többe a városnak ? .. . Meg vagyunk győződve, hogy a polgármester és főkapitány urak belátják és szükségesnek tartják ezen hiányok gyökeres or voslását s bizalommal várjuk e tekintetben is haladókot nem ismerő, sürgős intézkedésüket. Az Őszi vásár, hacsak az idő pár nap alatt meg nem változik, kánikulai hőséggel és fullasztó portengerrel köszönt reánk. A mezőgazdasági esztendő rosszasága miatt nem sok reménynyel nézünk eléje. A sertésvásárt ugyan sem jó, sem rósz termés nem befolyásolja, annak a regulátora a sertésvész, amely — fájdalom — elpusztithatlan, króni kus csapásul nehezedett a sertéstenyésztésre, ép úgy mint a íilokszera s peronoszpora a szőlőre, de mig a szőlőnél legalább a homok immunis a fiIokBzérátóI, addig a sertésvész ellen semmifele hely nincs megóva. Nagyobb felhajtás remélhető juhban, aminek a gyulai őszi vásár különben is legnagyobb értékesítési saisonja ; a biharmegyei s erdélyi havasi legelők juhnyájainak túlnyomó része ugyanis a gyulai vásárban talál vevőkre. A-szarvas- marha felhajtás viszont kisebbnek Ígérkezik, az árak pedig hanyatlóknak, aminek oka a nagy szárazság és a kellő takarmány szűke. A vásári napok egyébkint a következők: szeptember 4-én, szerdán sertés, csütörtökön juh, pénteken szarvasmarha, szombaton ló s mezőgazdasági iparczikkek, vasárnap belső s nyersbőrvásár. Békésvármegyei jegyzők gyűlése. A szokásos évi ülését ez idén szeptember hó 15-én Orosházán fogja megtartani a békésvármegyei jegyzők egyesülete. A gyűlés programmját és az azzal kapcsolatos ünnepségek sorozatát már elkészítették ugyan, azonban miután ezek csak a napokban fognak pnblikáltatni, ez alkalomból csupán annyit jelzünk, hogy a gyűlés a jegyzőket érdeklő számos, igen fontos ügy elintézésére fog kiterjeszkedni. A gyűlés befejezése után Orosházán díszes közvacsora s ugyanaz nap délután pedig egy társas ünnepélyes összejövetel fog tartatni a község gyopárosi fürdőtelepén. Halálozások, özv. Lonlai Szabó Jánosné szül. Czégónyi Ida, jó emlékű Czégényi István volt gyulai földbirtokos leánya, augusztus hó 23-án hatvanhét éves korában Végegyházán meghalt. A boldogult nő halálát 4 gyermeke, unokái s még egyetlen élő testvére Frankó Döméné gyászolja. — Oelschlé- ger Sámuel rézöntő iparos polgártársunkat fájdalmas, súlyos csapás érte : szeretett neje Haszu Mária augusztus 24-ón 69 éves korában meghalt. Hétfőn délután temették nagy részvéttel. Béke poraikra. Mária Borgia, a temesvári Orsolyaszüzek gárdájának egyik tagja, a kolozsvári Orsolyaszüzek zárdafőnöknői méltóságára emeltetett. Bennünket, gyulaiakat ez annyiban érdekel, hogy Mária Borgia özv. Czingulszky Józsefné, szül. Nuszbek Máriának leánya — világi néven Hűké Izabella — ki ezelőtt 26 évvel hagyta el a szülői házat s városunkat, ■ — hol szépsége, kedves, vonzó egyénisége miatt, — ■ a társaságnak valóságos kedvencze volt. Ezelőtt huszonhat évvel vonnlt kolostorba s példás lsten> félelemben eltöltött magányában érte őt a kítün! tetés, melynek szívből örül mindenki, aki öt a világban valaha ismerhette, tisztelhette és szerethette. Gyilkos apa. Takács János gyulai borbélymester már évek óta akként nyírta, borotválta a gyu- lavarsándi oláhokat, hogy azok érte búzával fizettek. Folyó hó 28-án ezen konveneziónak beszedése czéljából kiment Takács János Gyulavarsandra hasonnevű fiával együtt, s onnan este fél 7 óra tájban ittasan érkeztek vissza Gyulára, nagyváradi- utón lévő lakásukba, s magukkal hoztak három zsák búzát. A beszállított búzát a 18 éves János nevű fiú a ház udvarán helyezte el, ami fölött apjával összeszólalkozott, mire az anélkül is indulatos természetű apa a konyhából egy kést kihozott s két szúrást ejtett a fiún, melyek egyike a szivet érte, minek következtében a fiú azonnal meghalt. A helyszínen megjeleni Dr. Kovács Károly városi orvos, de már csak a beállott halált konstatálta és a hullát a városi hullaházba szállíttatta, a rendőrbiztos pedig Takács Jánost, a gyilkos apát előzetes letartóztatás végett a rendőrségi fogdába kísértette, honnan csütörtökön reggel az ügyészséghez kísértetett át. A hulla csütörtök délután lett felbon- czolva. A gyilkos teljes részegséggel védekezik, tezt azonban megczáfolja az a körülmény, hogy az eset részleteiről kihallgatása alkalmával a legpontosabb és legaprólékosabb felvilágosítást tudta adni a rendőrség előtt. A szerencsétlen áldozatot pénteken délután óriási részvét mellett temették el. Vitás vármegyei határ. A Békésvármegyét övező határvonalak átvizsgálásánál derült ki, hogy vármegyénk Jásznagykunszolnokkal közös határvonalán, a holt Körözs és holt Berettyó középvonalán áthúzódó határ megfelelően rendezve nincs, az ott hajdanta elhe'yezett kőkarók idők folytán eltűntek, s a határ mindezideig jeltelenül feküdt a szom-zédo8 vármegyék érdekeltségei között. Ezen visszás állapot rendezése czéljából Békésvármegye részéről megindittatott a hivatalos eljárás, melynek során a kataszteri térképek alapján sikerült a közös határvonalakat békés és 1 barátságos utón, a helyszínén kikeresni, melynek alapján most már a A báró gyanakodni kezdett .. . vallatóra fogta az asszonyt, az tagadott konokul, . . . nem rosszaságból, csak szégyenében, kétségbeesésében ! . . . Az öreg Varsándy azonban kezdett átlátni a szitán . . . legalább ő azt hitte! Egyenes leikével gondolatban sem mert^tovább menni annál a feltevésnél, hogy a felesége meg Gyurka praxi talán kissé mélyebben néztek egymás szemébe, attól lettek egyszerre olyan szörnyű álmatagok mind a ketten! . . . Eh! Gyerekség! Ezen még könnyű segíteni, — gondolta magában az öreg. Ritkábban fognak találkozni, havonta egyszer-kétszer, tnajd kiábrándulnak egymásból . . . Attól kezdve meggyérültek a látogatások, az öreg Varsándy vigan dörzsölgette titokban a kezeit. Milyen tapintatosan el is tudta ezt a kényes dolgot igazítani. .... Szekeres Gyurka lassanként egészen elmaradt a háztól. Az öreg báró eleinte rettenetesen nélkülözte, aztán beletörődött. Azzal vigasztalta magát, hogy ennek igy kellett lenni. Az asszony egy darabig epekedett, sóhajtozott, mikor az ura nem látta, nem hallotta, azután elhagyta azt is . . . maradt minden a ré giben, mintha Szekeres Gyurkát soha sem látták, soha sem ismerték volna . . . azaz mégis történt valami változás ... de azt csak az vette észre, akinek nagyon éles szeme, jó emberismerete volt . . . A fiatal báróné mintha nem szerette volna már olyan nagyon az urát . . . Lassanként kezdtek mindketten elidegenedni a társaságtól (vagy a társaság idegenedéit el tőlük?), hónapok elmúltak anélkül, hogy valaki ajtót nyitott volna rájuk. A báró szép, fiatal felesége mellett, kezdett gyakran kimaradni hazulról . . . Fegyverét vállára véve, egész napokat elkalandozott egyedül a rengeteg erdőkben, zúgó nádasokban . . . Hajtotta a vaddisznót, a szarvast, vagy kiült éjszakai ruczalesre. Hatalmába kerítette régi szenvedélye, a vadászat. Egyszer, — szokása ellenére, — korábban tért haza a hajtásból. Húzta, vonta valami hazafelé. Hasztalan ugrott fel előtte vigan kari kázva a nyúl . . . hiába röppent föl kutyája előtt a fürj, a fáczánkakas . . . ő csak ment, ment lehajtott fővel előre . .. valami rettenetes veszélyt sejtett . . . torkát valami névtelen, különös érzés szorongatta.. . mire hazaért, egészen eltikkadt.. . Zajtalanul ment föl termeibe, átnyitott felesége lakosztályába, nevénél szólította az asz- szonyt, senki sem felelt szavára . . . bejárta a kertet .... kereste kedvencz helyein .... nem találta . . . Elindult a paradicsomba ! Átment szilárd, elszánt léptekkel a zöld levelekkel, tarka virágokkal befutott kis függő hídon . . . annak a közepén megállóit hirtelen, mozdulatlan . . . mintha valahonnan a felesége édes kaczagását hallotta volna! . . . Nem volt azonban ideje habozni, végig ment a hidon . . . föl akarta nyitni a paradicsom zöld leveles kis kapuját, de — zárva volt . . . Az öreg báró elkezdett támolyogni, mint a szélütött, belefogódzott a kert ajtajába, ráhajtotta csillogó ezüstös ősz fejét és elkezdett zokogni csöndesen, hangtalanul... Azután megemberelte magát, egy oldalösvényre került . . . azon át, egy rejtekajtón bejutott a kertbe . . . Szinte megdöbbent, mikor betette maga után az ajtót . . . Tisztán hallotta a szive dobogását . . . úgy érezte, mintha lopni menne , . . tőle alig egy hajitásnyira volt a rózsalugas, onnan valami csöndes, elfojtott suttogás hallatszott felé a lombokon keresztül . . . Az öreg báró zajtalanul, lopva közeledett . . . rettenetes keserűség fogta el a lelkét... elborult előtte a világ . .. csak azt a lugast látta . . . csak azt a suttogást hallotta . .. Mint a sebzett fenevad rontott a szerelmesekre . . . félrependerité egy hatalmas lökéssel a tetten ért lovagot... mennydörgő hangon utasította ki a bitorolt édenkértből . . . Azután, hogy egyedül maradt a halálrasápadt, reszkető asz- szonykával, valami végtelen, kibeszélhetetlen szomorúsággal fogta meg jéghideg, megdermedt kis kezét . . . Nem szólt egy szót, nem ejtett egy köny- nyet . . . komor arczczal, ingatag léptekkel vezette ki az asszonyt a földi paradicsomból ... a belülről bennhagyott kulcscsal gépiesen kinyitotta a zöld leveles kis kaput, be sem zárta többé . .. előre engedte a szerencsétlen teremtést és úgy mentek át a hidon, mint két fekete árnyék: suhanva, zajtalanul . . . Azonnal kiadta a parancsot lovászainak, kocsisainak, minden rendű és rangú külső és belső cselédeinek, hogy virradatra indulnak minden czókmókostul, fel egyenesen bécsi kastélyukba . . . addig minden be legyen csórna-
