Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-01 / 35. szám
XXXIX. évfolyam. T J Gyula, 1907. szeptember 1. 35-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.................... 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 f Hir detési dij előre íizetendő. Nyilttér sora 20 iillér. TÁRSADALMI ES KOZGAZDASZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ- IÍÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Miniszteri biztost kérünk. Gyulaváros képviselőtestületét a szerdai közgyűlésen kellemetlen, kinos meglepetés érte. Ez a kellemetlen és kinos meglepetés pedig abból állott, hogy a gazdasági s pénzügyi szakosztályok javaslata alapján a városi tanács olyan pótköltségvetést terjesztett elő, mely a folyó 1907-ik évre megállapított 103 perczentes városi adót további 17 per- czenttel emeli, aminek következményeként Gyula városában az idei városadó 120, szóval kiírva százhúsz perczent lesz. Meglepetést Írunk, de meg kell jegyeznünk, hogy csak azokra nézve volt ez meglepetés, akik nem ismerték Gyula városa közpénztárának válságos helyzetét; mert akiknek alkalmuk volt, vagy fáradságot vettek maguknak a város közpénztári helyzetébe — különösen pedig a zárszámadásokba — tekinteni, azok régóta tisztában voltak vele, hogy az előző évi költségvetések s igy az 1907. évi költségelőirányzat is — utóbbi a 103%-os pótadó daczára — amint azt különben a költségvetésekről irt czikkeinkben évről évre mi is bizonyítottuk, nem reálisak; nem reálisak tudni iiiik annyiban, hogy az évek hosszú során át különböző okokból felmerült, és többnyire alapítványi pénzek felhasználásával fedezett pénztári hiányokra nem nyújtanak fedezetet. A képviselőtestület rendkívül nyomott hangulatban hallgatta meg a szakosztály és a tanács előterjesztését és eme nyomott hangulatban elkeseredett, hosszas vita után, a kényszerhelyzetnek megadva magát, megszavazta a pótköltségvetést, amely tizennégy napi közszemle után beterjesztetik a vármegyéhez, amelynek törvényhatósági bizottsága ugyanolyan kényszerhelyzet következtében bizonyára jóvá fogja azt hagyni s Gyula városa közönsége az idén 120 perczentnyi községi adót kénytelen fizetni. Azaz hogy 120 perczent községi adó lesz kivetve, de nagy kérdés, hogy ebben a szűk termésű, rossz gazdasági esztendőben, munkás-kizárás és sztrájkok okozta kereset hiány és példátlan drágaságban tényleg fizetni is fogják-e ezt a horribilis magas közköltséget? Pedig ebben, nem is a Magyarországon — talán az egy Gyöngyös kivételével — páratlanul álló magas községi adó a legborzasztóbb dolog, hanem az, hogy ilyen óriási közköltség mellett és annak daczára, a város valósággal nyomorog és képtelen a legelemibb feladatokat és követelményeket is kielégíteni. Tisztviselői, kezelő- s szolgaszemélyzete a iegsilányabban vannak fizetve, hasonlithatlanul rosszabbul, mint a vármegye nagyközségeinek alkalmazottai. 120 perczent községi adó mellett még mindig nincs fedezet a felsőbb hatóságok által többször elrendelt csatornázásra, nincs költség vízvezetékre, utc.zák locsoltatására, a közegész- ségügyi és százféle jogosult egyéb igények kielégitésére. Még vigasztalanabbá teszi a helyzetet az, hogy az idei 120 perczentes községi adó nem valamely előre nem láthatott rendkívüli katasztrófának következménye, mert alig van rá remény, hogy a város jövőben, ha nem is 120, de 100 perczenten aluli községi adóval administrálhasson. Mai szervezete mellett és azokkal az óriási terhekkel, amiket az állami természetű közigazgatási teendők a rendezett tanácsra hárítanak, legalább nincsen rá kilátás. Egyáltalában nem voltunk soha elragadtatva a városnál divó gazdálkodási rendszertől sem. Voltak sok hiányai, talán visz- szaélései is. De nem ösmeri a viszonyokat és igazságtalan az, aki a horribilis községi adót tisztán és kizárólag a rossz, vagy pláne pazar gazdálkodás rovására Írná. Törvényhozási 8 kormányi intézkedések egész sorozatára utalhatunk; igy — hogy csak a nagyobb jelentőségű momentumokat soroljuk fel — Gerla s Pósteleknek Gyulától való elszakitása, a regále elvétele, melyek évtizedeken át százezrekkel apasztották, másrészt újabb és újabb törvények és rendeletekre, amelyek ugyanannyival csorbították a város jövedelmét és áthárították az állam által viselendő terheket a rendezett tanácsú város közönségének vállaira. Évtizedek óta azzal biztattak, abban reménykedtünk, és eme reményben fizettük a 70—80 perczentes községi adókat, hogy a törvényhozás a városi administraczió reformjával könnviteni fogja a városok terheit, hogy az állami természetű admimstraczionális kötél azettségeket magára vállalja s hogy a városoknak csakis a saját önkormányzatukból származó költségeket kell majd viselniük. Ebben a várakozásban immár oda jutottunk, hogy a 70 — 80 perczentes adó az idén felszökött 120-ra és kedvező viszonyok TÁHOli. Az elpusztított paradicsom. Irta: Székely Sándor. Minapában egyetmás tenni-venni valóm akadt egy szomszédos, aradmegyei városkában. Nem nagyon vagyok ugyan barátja az ilyen helyiérdekű kirándulásoknak, most az egyszer azonban szívesen mentem. Vonzott valami különös vágy, valami bolondos kedvtelés! Hozzá még az idő is gyönyörűnek Ígérkezett, csodálatosan verőfényes, enyhe délután volt, hasonlatos azokhoz a szeptembervégi napokhoz, melyeknek méla bája, enyhe poézise varázslatos bübájával megejti a lelket . . . Alkonyaira hajlott az idő, mikor a faluba érkeztünk, keresztül hajtottunk az öreg akáczok kai szegélyezett apró falusi utczákcn, s megálltunk a katholikus paróchia előtt. Aféle öreg, ódon falusi kastély az, valami bárói családé volt hajdanta, melynek manapság már csak a nevét olvassuk. A komor rezidenczia mögött rengeteg kert húzódott, televetve, beültetve zöldséggel, ezerféle konyhakerti hasznosságokkal és kisebb-nagyobb gyümölcsfákkal, amik mind arra vallottak, hogy a plébános úr a lelkiek mellett okszerűen szakit időt a földi kedvteléseknek is és nagyon jó gazda lehet! Vele — sajnos — nem ismerkedhettem meg, nem volt otthon, de az öreg János — valami régi hűséges házicseléd —akitől a főtisztelendő úr után kérdezősködtem, minden ellenkezésem daczára csak betessékelt az ósdi paróchiára, ke- resztül-kasul vezetett minden termén, szobáján, megmutatta az oszlopsoros rengeteg öreg tor- náczot, a kertet, a félig beomlott óriási szökő- kutat s közben tudott minden kőről, minden fáról, minden talpalatnyi földről valami szépet, valami érdekeset mondani. Eközben a kert aljára érkeztünk, azon túl a Köröis következett s a hatalmas körgát el fogta elölünk a kilátást. Gondolva, hogy ezen túl már nincs semmi érdekes látni való, megfordultam és gyönyörködve néztem a kertből kiemelkedő mohos tetejű kastélyt, azután intettem az öregnek, hogy gyerünk visszafelé. Az én Jánosom azonban egészen másképp gondolkozott: — Nem addig a’ ténsuram ! Most jön még a javai Hát a paradicsom!? . . . Azt meg se nézzük!? . . . Azzal czipelt fel a gát tetejére. Mire fölértünk a nap már egészen aláha- nyatlott, utolsó sugárküllöi aranyló bíborral szőtték át a rónaságot! Lábunk előtt méltóságosan kavargóit a szőke Körözs, fölötte — bele-bele csapódva a viz tükörébe — egész sereg parti fecske kergetődzött. Szótalan gyönyörűséggel álltam fönn a parton . . . kalapom önkéntelen levettem és végtelen megilletődéssel néztem el a rengeteg pusztaság fölött . . . Kelet felől feltámadt a szellő és enyelegve suttogott homlokom, arczom körül .. . Az öreg János szeméből pedig mintha egy’ pár nehéz, ragyogó könny gördült volna le a porba! — „No öreg — kérdeztem tőle — hát hol van az a hires paradicsom !?“ . . . János bátya pedig végigtörülte verejtékes, gyöngyöző homlokát az inge ujjával, úgy felelt vissza tompán, szomorúan : Sirolin-Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszül* teti a la&högést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofuiozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. UofLaatvti-fi.a Stoche & C®. Basel (Svájc) „Roche“ Kapható orvosi rendtletre a gyógyszertárakban. — Ára üvegenkint 4.— korona. Xjapuuals: mai száma ÍO ©ld.al. T
