Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-11 / 32. szám
2 BÉKÉS 1907. augusztus 11. szerint a szentbenedeki birtokvételből a város tartozása még 35070 koronára, azokkal az összegekkel pedig, melyek f. évi augusztus 31-ig az. egyes vevőktől behajthatok nem lesznek, 10500 koronára rúg ? Nem, a legjobb akarat mellett sem ! S ha még hozzá vesszük, hogy a város eme tengeri kígyójára szükségképen felveendő újabb teher fedezésére csakis ideiglenes kölcsönt szerezhet, mert a mai kedvezőtlen pénzviszonyok folytán végleges kölcsönre még csak gondolni sem lehet, — akkor bizony — bizony súlyos az az áldozat, melyet a város a földvétel közvetítésére hozott. A jelzett tartozásokat tehát ideiglenes kölcsönügylettel tünteti el a város, melyet a pesti magyar kereskedelmi bankkal köt meg, oly feltétellel, hogy a tulajdonát képezőj már lombardirozott járadék kötvényeire nyerendő újabb 10500 korona ideiglenes kölcsön után 6°/0 kamatot fizet. Ezekhez a tételekhez nincs mit szóilani, feleljenek ezért azok a tényezők, a kik a város finánciális ügyeinek vitelére törvény szerint hivatva vannak. Azonban a dolognak komolyabb és éppen azért figyelemre méltóbb része — amelyre azután a vármegye atyai gondoskodásának mindenesetre ki kell terjeszkednie, — az, amely szerint tudniillik a méreg drága kölcsön sürgős visszafizetéséről a város egyáltalán nem gondoskodott. Nem akarjuk azzal megvádolni a várost, hogy ez célzatosan, a napirenden lévő folytonos pénzzavarok tudatában történt meg, — de nem lehet elzárkóznunk attól, hogy felkérjük a felügyeletre hivatott tényezők figyelmét arra, miként már most kifejezetten és imperative utasittassék a város főként arra, hogy az egyes földvevőket fizetési kötelezettségük teljesítésére a legszigorúbban szorítsa. Egyébiránt a rendkívüli törvényhatósági ülés tárgysorozatába több vármegyei ügy, többek között a kétegyháza—eleki vicinális útnak a törvényhatósági utak hálózatába való felvétele, egy pár társ-törvényhatósági átirat, a gyulai gyermekmenhely területén működő gyermekvédő bizottság kiegészítése, a községi ügyek közül Békéscsaba község alapjában átdolgozott és felebbezéssel megtámadott szervezési szabályrendelete és egyébb közérdekű ügy, szám szerint 23 szerepel, melyeknek letárgyalása valószinüleg csak délig fogja foglalkoztatni a vármegye bizottsági tagjait. A vármegye közgyűlésének tárgysorozata: 1 Gyulaváros véghatározata a benedeki föld vételárának végleges rendezése czéljából 105.000 koronás kölcsön felvétele tárgyában. 2 Gyulaváros és Mókán János s társai között létrejött adásvételi szerződés. 3 A békési községi utak törzskönyvezési munkálatainak vállalatba adása. 4 A békési hid házi kezelésben végzett munkáinak felülvizsgálata. 5 A kétegyháza-eleki viczinalis útnak a törvényhatósági utak hálózatába való felvétele. 6 Dankó György volt utkaparó kegydija. 7 Torontál vármegye törvényhatósági bizottságának átirata, Borosa, Bárányos és Rudolfgnád községek részére segélyek megszavazása. 8 A gyulai gyermekmenhely területén működő gyermekvédő bizottságba 2 tag választása. 9 A pihenő-encsei gyenge tehetségű gyermekek intézetének megkeresése alapítványi hely létesítése iránt. 10 A Gyulavári állomáshoz vezető hozzájáró ut fenntartási költségei 1/3 részének a törvényhatóság által leendő viselése tárgyában hozott alispáni véghatározat. 11 Békésszentandrás módosított szervezési szabályrendelete. 12 Békéscsaba módosított szervezési szabály- redelete s ezzel kapcsolatban két segédjegyzői állás szervezése s ezen véghatározat ellen beadott több rendbeli felebbezés. 13 Öcsöd község módosított fizetési szabályrendelete. 14 Gémes Ferencz s neje orosházi lakosok és I Oroháza község között ártézi viz szolgáltatásának biztosítása tárgyában kötött szerződés és ez,.ellen dr. László Elek felebbezése. 15 Endröd község vadászterületeinek bérbeadására vonatkozó szerződések. 16 Körösladány község véghatározata elhunyt főjegyzője temetési költségeinek fedezése tárgyában. 17 Kondoros község véghatározata a községi alkalmazottak drágasági pótléka tárgyában. 18 Tótkomlós község véghatározata a községi gőzmalomba hengerszék felállítása iránt. 19 Békéssámson község határozata a heti állatvásárok beszüntetése tárgyában s ez ellen Petyován Endre felebbezése. 20 Szeghalom község képviselőtestületének határozata a heti vásárokon szedendő helypénzről és a heti vásár rendtartásról. 21 Szeghalom község képviselőtestületének határozata a vámdijszedés bérbeadása tárgyában s ez ellen ifj. Ivóhn Péter és társai felebbezése. 22 Szeghalom, Körösladány, Füzesgyarmat és Vésztő községek 1906. évi árvapénztári számadásai és mérlegei. 23 Orosháza község elöljárósága és Mikolay István között létrejött adásvételi szerződés. T a n ü g y. A gyulai polgári leányiskola értesítője Örömmel üdvözöljük az uj intézet első hírnökét. Mig más városok a leánynevelés czéljaira régen palotákat emeltek, nálunk még csak most alapozunk, de vigasztal az, hogy az alap jónak mutatkozik. A gyulai polgári leányiskolának három osztálya állott fenn ezen tanévben, jövőre a negyedik is megnyílik 8 növendékeinek számával előreláthatólag túlhaladja a vármegyénkben lévő ilynemű intézeteket. A polgári leányiskola Gyulán nagy hiányt pótöl s vele megszűnik azon régi szégyenteljes állapot, midőn leányainknak távol idegen városok iskoláinak ajtaján kellett a magánvizsgálatok letebetéseért kilincselniük s ötszörös tandijat fizetniük, mert polgártársaink 40 évig várakozó álláspontra helyezkedtek a leánynevelés terén. Most már feledve a múlt s az intézet vígan bontogatja szárnyait. Abafi János igazgató jelentése vezeti be a kis füzetet hűségesen beszámolva az évi működésről. Az iskolának 5 rendes és 4 segédtanára, 101 beiratkozott tanulója volt, kikből 49 r. kath., 28 izraelita, 14 református és 6 g. keleti; anyanyelv szerint csaknem mind magyarok és leginkább gyulaiak. Magavbele- jtűk — mint leányoktól el is várható — túlnyomóan dicséretes, szorgalom és előmenetel szerint leginkább jelesek és jók. A leányiskola örökölte a régi polgári fiúiskola összes felszerelését, könyv- és szertárát s a város, mint eddigi fentartó testület, az uj szerelvények árát megtakarította. Különben az iskola a küszöbön lévő tanév elejétől fogva államivá lett s az eddigi tanerők vezetik ezentúl is. Az értesítő közli a jutaimazottak neveit, a záróünnepély tárgy- sorozatát, a tanterv és tananyagvázlatot, végül a tanulók osztályonkinti érdemsorozatát még pedig — ami leányiskolái értesítőnkben szokatlan do'ogj — viszonya kitudódhat. És akkor milyen színben tűnne! fel a kifogástalan, a mocsoktalan, a félelmetes, a nagyrabecsült Sárközy ? — Mit nekem a világ! melytől te úgy félsz, — szólt neki hevülten a leány. Nekem már nincs mit elvesztenem, ha téged elvesztelek. Sárközy most egy fenyegetéssel próbált szerencsét : — Te, gondold meg, mit cselekszel! Azt mondod, erős vagy, majd meglátjuk, ki lesz az erősebb! — Szeretlek, de nem félek tőled. Szeretlek és ha te semmivé tegzei, én semmivé tészlek. Sárközy átlátta, hogy itt nincs más mód a szenvedély lecsillapítására, mintha fortélyát veszi igénybe. — Azt mondtad nincs mit elveszítened, ha engem elvesztettél, nos, Emma, engem nem fogsz elveszteni. A leány egyszerre megszelídült. — Nem ? nem ? Kedves egyetlen Gusztávom, ki úgy elhanyagoltál már, te mondod ezt ? S leborult a férfi lábai elé és ott nyöszörgött köszönő szavakat, miközben csókokkal boritá annak kezét. — Kelj fel, ne szégyenitsed meg önmagadat s ne hozzál szégyen helyzetbe engem. Emma, menj haza, este újra felkeresem a mi édes fészkünket, puha, rejtett otthonunkat. És Emma boldogan távozott, nem látott a forrón szeretett férfi szivébe s agyába, mert ami azokban volt, azt mindenkor eltudta rejteni önmagának. Este csakugyan ott volt a fészekben Sárközy, komoly volt, rendes komolyságánál is komolyabb. Sötét gondolatok foglalkoztathatták. Emma minden ügyességét igénybe vette, hogy tessék a férfiúnak. Egyszerűen, mégis Ízlésesen volt öltözve s egyedüli ékszer a hajába tűzött — rózsa volt. Gusztáv alig érintette a vacsorát és Emma a boldogságtól, hogy e hajlékban látja újra az ő szive urát, szintén alig érintette az ételeket. Sárközy csakhamar asztalt bontott és elhelyezkedett a pamlagon, mig Emma egy kis zsámolyt hozott, azon telepedett meg s fejecskéjét a férfi térdeire hajtá. így beszélgettek. — Tehát nem hagysz el soha? — Nem s már készen vagyok terveimmel is. — Halljuk e tervet, édesem. És csak arra vagyok különösen kiváncsi, hogyan szabadulsz meg szép menyasszonyodtól ? — Nos, tervemből mindent megtudhatsz, felelte szárazon a férfi. Szabadságot kaptam négy hetet s én ezt az utazásra, egy tanulmány-utam állítólagos befejezésére fordítom. Ez elég ok menyasszonyom előtt, hogy négy hetet tőle távol tölthessek. Mi pedig négy hetet a messze távolban közösen töltünk el; elmegyünk egy szép kéj utazásra, elviszlek messze- messze, a nagy hegyek, a sürü rengetegek közé s az üde, szabad természet erejében megfürödve a mi szerelmünk újra megizmosodik. Négy heti távoliét Flórától s négy heti kéjutazás veled, hatni fog reám és ismered annyira természetemet, hogy elhidd nekem, vagyok olyan erős, hogy eltudjam felejteni, letudjak mondani róla s a négy heti távolgondolkodni a szakitás létrekiáltá a nő és arcza pedig, miiét alatt lesz módom hozatala felett. — Nagyszerű ! nagyszerű ! Gusztáv keblére borult. Gusztáv alatt a nő ölelését tűrte, még jobban elsötétült. És elutaztak. Gusztáv csak a határon találkozott a nővel, ki egy pár órával előbb utazott el, mert ezt Gusztáv úgy kívánta, nehogy valamit megsejtsen a világ. S ott jártak azok között a nagy hegyek, erdőségek, meredekségek, vízesések között. Nézték a természet végtelenségét, gyönyörű panorámáját, azaz csak Emma bámulta s mialatt qz az eléje táruló képeket gyönyörrel szemlélte, komoly volt a férfi ábrázatja. Csak ha emberi lény fét között közelükbe, akkor volt Gusztáv gyengéd, szeretetre méltó és figyelmes. Egyszer kora reggel elindultak a kis házból, hogy megmásszák a környék hires magaslatát. A férfiú már évek előtt itt járt a hegyek között s kalauzt nem vett maga mellé. Fel tud menni egyedül is a meredekeken, mondta az ajánlkozóknak. A nő karjába csimpaszkodott és uzsonájukat, valamint ebédjüket tartalmazó kis kosárkával vidáman ment Gusztáv mellett. Mire a nap erősen tűzni kezdett, elérkeztek a hires helyre, honnan a kilátás remeke tárult eléjök. Egy ponton állottak, mely magasan uralta az egész vidéket. Előttük a szédítő mélység, melybe alig-alig mertek lenézni, hogy lássák az eléjök táruló panorámát.
