Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-04 / 31. szám
2 BÉKÉS 1907. augusztus 4. megye határán az ország második tődőbeteg-szana- tóriuma a József kir. herczeg egyesület által létesített József-szanatórium, hogy gyógyulást nyújtson a nemzetet a kivándorlásnál is jobban pusztító kórság : a tüdőbetegség áldozatainak. Az imponálóan hatalmas, gyönyörű mü a magyar társadalom áldozatkészségéből emelkedett, a melyet Lukács György volt kultuszminiszter zseniális teremtő ereje, csodás agilitása és szervező talentuma oly varázsos ügyességgel tudott megmozgatni, hogy a szanatórium felépítéséhez szükséges több mint 700,000 korona pár év alatt együtt volt. Lukács György békésmegyei főispánsága alatt oly intenzív gazdasági, ipari és társadalmi tevékenységet fejtett ki, mely örökké felejthetetlenné tette személyét a békésmegyeiek előtt. Érdemei előtt még azok is meg- bajlani kéntelenek, a kiket a politikai elfogultság elnémít attól, hogy e meggyőződésüknek kifejezést adjanak. Ez időszakba esik Lukács Györgynek az az akcziója, melyet egy az Alföld ön létesítendő tüdőbetegeket gyógyító szanatórium létrehozása érdekében indított meg. A lankadást nem ismerő szorgos munka eredménye az lett, hogy alig pár év alatt már annyira gyűlt az egylet vagyona, hogy a szanatórium felépítéséről komolyan lehetett terveket szőni. Első kérdés volt az, hogy az Alföld mely helyén épüljön fel a szanatórium. Gyula város közönsége a határában fekvő úgynevezett Lúgos-erdőt nyomban díjtalanul felajánlotta a szanatórium czéljaira. Az egyesület nagy örömmel fogadta a nemes ajánlatot, de az öröm nem volt teljes, mert általánosságban az a nézet tartotta fenn magát, hogy ,a síkság levegője nem felel meg a szanatórium czéljainak, mert a tüdőbetegek a dombos, vagy hegyes vidékeken inkább gyógyulnak. Ezt a balhiedelemet azonban csakha hamar eloszlatta maga Korányi tanár, aki az egyesület egyik igen hasznos, agilis tagja Kóhn Dávid gyulai szerkesztő előtt kifejtette, hogy a sik föld tiszta, pormentes levegőjében megfelelő kezelés mellett ép úgy gyógyulhat a tüdőbeteg, mint a hegyi levegőben, sőt az Alföld szanatóriumáról lévén szó, kívánatosabb is, hogy a beteg olyan levegőben gyó- gyittassék, a minőben él, mert természetszerűleg az következhetik be, hogy a beteg a hegyi levegőben meggyógyulva ha hazamegy a síkság levegőjében, melytől szervezete már elszokott, visszaeshetik. A síkság mellett különben külföldi példák szólnak, mert például Németországban nem kevesebb mint 40 szanatórium épült a sikföldön. E tudós helyről jövő, kompetens nyilatkozat végleg eloszlatta a »hegyi« párt aggodalmait s igy ■ a Gyula város által ajándékozott területen az 1905. ■ évben hozzákezdhettek a szanatórium felépítéséhez, melynek terveit Cziegler Győző az Erzsébet szana: tórium tervezője készítette, a munkálatokat Dvor- zsák Ede vezetése alatt N. Szabados József gyulai építész végezte. Két évi szorgalmas munka után ott áll most készen a szanatórium egyesület buzgó agitácziójának gyönyörű eredménye, a hatalmas József szanatórium Gyula városától mintegy 8 kilométernyire fekvő Lugos erdőben, egy 30 katasztrálís hold területű évszázados tölgy és kőrisfákkal benőtt ősvadonban, melyet délfelől a Körös folyó határol. A szanatóriumot portól és széltől a kies erdő és a körülötte levő töltés védi. A szanatórium vezetése dr. Geszti József igazgató-főorvos kezeibe van letéve, a ki fiatal kora daczára is minden tekintetben kitűnő kvalitásokkal rendelkezik nehéz és sokoldalú tudást igénylő feladata teljesítésére. Ebben különben hűséges segítőtársa konzseniális fiatal hitvese szül. dr. Szántó Margit orvos nő, a |ki férjével együtt, mint assistens működött az Erzsébet szanatóriumban. A szanatórium 100 beteg befogadására van építve. Berendezése mintaszerű és érvényesült benne mindaz, amit e téren a hvgienia legújabb álláspontja megkíván. A telep elején van egy biológiai filtráló mü, mely Dumbar hamburgi hygienikus rendszere nyomán készült és arrar szolgál, hogy a telep szennyvizeit desinfieziálja s minden ártalmas alkatrésztől megfosztva bocsássa ki az odább fekvő Kőrös folyóba. Ez a desinficziáló-mü egyetlen az országban és nagy szerű működésével a szakemberek osztatlan megelégedését nyerte el. Odább van a telep hatalmas jégverme, melyben 700 kocsi tiszta jég van felhalmozva, melyet maga az intézet termelt a telepet körülvevő holt Körözs mederben. A telep első épülete az igazgatói lakás, melytől egy mesterségesen készített és finom kőzuzmá- val borított széles ut vezet a többi épületekhez. Ez az 1800 méter hosszú ut, mely az egész erdőt átszeli, a remetei hidnál kezdődik és az erdő túlsó szélén végződik, ott ahol az alföldi vasútvonalon az ősszel uj megállóhely fog létesülni a szanatórium előtt. Ez útnak kiépítése egyedül 20000 koronába került. Az igazgatói laktól nem messze van a főépület, az Erzsébet szanatórium mintájára készült egy emeletes, széles terraszokkal ellátott, hatalmas épület, melynek balszárnyán a férfi betegek, jobb szárnyán a női betegek szobái és egyéb helyiségei nyertek elhelyezést, közepén van a tágas ebédlő, a . rendelő szoba, a vizgyógyintézet és a gondnoki iroda, , hátsó részén pedig a konyha, kamara, mosókonyha stb. Egy másik kisebb hátulsó épületben van gépház, melyben két Diesel-motor által hajtott két dynamo fejleszti a villamos erőt, mely a telep világítására szolgál. Ugyan e dynamok ereje hajtja egy nagy ártézi kutból eredő vizet abba a mintegy 30 méter magas reservoarba, mely a telep vízvezetékét táplálja. Minden helyiség a hygienia legszigorúbb követelményei szerint van berendezve. A mosókonyha előtt desinfíciáló kamara van, melyben a betegek mosás alá kerülő ruhaneműi előzőleg fertőtlenítve lesznek. A konyha mellett tágas mosogató helyiség, itt az edényeket és evőeszközöket tisztogatják a megfelelő módon. A vizgyógyintézet berendezése is tökéletes, egyik helyiségben nyert elhelyezést az özv. dr. Rotschnek Emilné által a szanatórium részére adományozott inhallatorium. Az orvosi rendelő szobában teljes kézi gyógytár is van. A főépület két szélső pavilonjában vannak a betegszobák, hat, négy és két ágyra berendezve. A szobák mögött folyosó, melyben minden beteg külön szekrényben tartja ruháit. A szekrények teteje ferde, hogy a por könnyebben letakaritható legyen róla és hogy a beteg semmitse helyezhessen el rajta, ami esetleg az ellenőrzést elkerülhetné. A betegszobákban csak éjjel tartózkodnak az ápoltak, mig nappal a szabadba nyíló terraszon levő nyugágyakon feküsznek, vagy sétálnak, amint a rendelés előírja. Úgy a betegszobák, mint minden egyébb helyiség, ahol a betegek megfordulnak, teljesen hézagmentes doloment padlóval vannak ellátva, melyeken a por le nem rakodhatik, sőt a szegletekben sem, mert a padló pár czentiméternyire fel van hajtva s a fallal nem képez szegletet. A betegszobák külön téli és nyári szellőztető készülékkel vannak ellátva. Reggel fél 7 órakor kelnek a betegek, kelés után mosdóhelyiségbe vagy a vizgyógyintézetbe mennek. A mosdóhelyiség is reudkivül érdekes berendezésű. Minden betegnek külön a falba erősitett fehér fayencze mosdó meden- czéje van, melybe felülről hideg vagy meleg viz ereszthető a megfelelő csapból. A medencze csuda simaság és kerekdedség, úgy, hogy beteg váladékából ott semmi nem ragadhat. A pavillonok pinczéjében két-két kokszai fütött bordás Strell-kazán fejleszti a gőzfűtéshez és a desinfekciókhoz szükséges gőzt. Nagyon érdekes a köpet desinfektor készülék. Minden beteg fedővel ellátott és zsebben is könnyen hordható köpőcsészével van ellátva, az elitben felgyülemlő köpet naponEgyszer, — egy vasárnap délután, — nagy kavarodás támadt a fürdőben. A szomszéd falubeli székely legények az ünnep tiszteletére, kissé felöntöttek a garatra és pityókosan, hangos kedvvel elözönlötték a fürdő sétányait, pihenőit, körülál- lották a csodatévő hires forrást, úgy hogy a fürdővendégek sem rendes sétájukat nem végezhették, sem a vizkurát nem használhatták. Természetesen nagy volt mindenfelé a felzúdulás és erélyesen követelték a bajok gyökeres orvoslását. Intézkedett is azonnal a fürdőfelügyelő, hogy a férfiszemélyzet távolítsa el a rendzavarokat a telepről; ez azonban a duhaj székely legények ittassága és makacssága miatt nem sikerült. Már éppen a csendőrség akart a dologba beleavatkozni, mikor a kavarodásnak hírét vette az én nagyasszonyom ! Nem szólt egy szót sem, csak felcsapta fejére kis szürke sapkáját, bement a szobájába, kihozott egy jó suhogó spanyol nádpálczát, s azzal elindult — rendet csinálni! Akkor már csaknem késhegyig ment a dolog a fürdő személyzet és a legények közt. Erősen kezdtek egymásnak argumentálni az ökleikkel, éppen ideje volt, hogy Vetti anyánk a tetthelyre érkezzék! Nosza volt riadalom, mikor meglátták ! Törték magukat egyre-másra, hogy minél előbb kívül legyenek a fürdőtelepen ! És bizony aki a Vetti mama nádpálczáját egyszer már megkóstolta, az nem ki- ván belőle másodszor. A mi székely legényeink pedig úgy látszik már kóstolták, vagy legalább is hallották hírét ennek a pálczának ! Nem is olyan sok dolga akadt a mi nagyasszonyunknak : a du- hajkodók nagy része puszta megjelenésére kereket oldott, a bátrabb szivüeket pedig csakhamar kisegítette a fürdőről a spanyol suhogó, mely mint a tüzes istennyila, úgy csapdosott az ünneprontók közé. Tiszta lett a telep egy perez alatt, még csak hírmondó sem maradt a garázda népségből! No de nemcsak nappal gondoskodik Vetti anyánk a fürdő jólétéről és közbiztonságáról, de a késő éjszaka idején is! Nem egyszer megtörténik, hogy tömérdek gondja miatt órákig nem jön szemére az álom! Ilyenkor nem zúgolódik a sors ellen, nem hánykolódik álmatlanul az ágyán, sem olvasót nem morzsol, sem olvasással nem öli az idejét, hanem egyszerűen felöltözködik, vállára veszi a fogasról a fegyvert és éjszaka idején egyes-egyedül élindul — megkerülni a fürdőt! Nem egyszer akadt már ösz- sze ebben az útjában csavargókkal, de mindig asz- szony volt a talpán és sohasem húzta a rövidebbet!... Vetti anyánk azonban nemcsak bátor, hanem emellett gyöngéd, művelt, nemeslelkü, magyar érzésű, gondolkodású asszony is ! Valóságos Maece- nása minden törekvésnek, amely a nemzeti eszme, a magyar kulturá szolgálatában áll, s ezen kiváló tulajdonságaival teljes összhangban, egyensúlyban áll vendégszeretete, amelylyel közmondásszerüleg szokták jellemezni fajunkat ! . . .Van még egy kis epizód az ő életében, amit ide iktatok. Az én nagyasszonyom erről szeret legkevésbé hallani, pedig ez jellemzi őt a legjobban ! Ezelőtt két évvel egy ebéd után egyszerre egy székely ember érkezett nagy lóhalálában a fürdőtelepre, s kétségbeesve egyenesen Vetti anyánkhoz rohan azzal a hírrel, hogy a szomszédos község lángokban áll, azóta talán a fele is leégett! Más asszony illyenkor elszörnyüködik, sopánkodik, s legjobb esetben bő segítséget küld az ínséges tűzkárosultaknak ! Nem igy a nagyasszony ! Elborult az ő arcza is, de csak egy pillanatra ! A másik perezben már a régi volt megint. Azonnal parancsot adott, fogjanak be a fürdő tüzifecskendő- jébe, gyorsan átöltözött, kezébe vette az ostort, a gyeplőt és közévágott a lovaknak ! Azt mondta, az jöjjön vele, aki dolgozni akar ! Akadtak olyanok is egynehányan ! . . . . Mikor a tűz szinhelyére érkeztek, már á község fele égett. A székely ember kegyetlen igazságot mondott! Egész házsorok állottak lángokban, jaj- veszékelő emberek menekültek mindenünnen az égő zsarátnok elől és pokoli forróságtól izzott körül a levegő. Hozzá még a szél is feltámadt és vitte a tüzes pernyét, hordta a fojtó füstöt úgy, hogy az égő épületek mentésére gondolni sem lehetett. Emberi erőt meghaladó munka volt az is, mig a pusztító elemnek gátat tudtak vetni. Akkorra már csaknem beesteledett. Hogy ebből a rettenetes emberbaráti munkából Vetti anyánk vette ki az oroszlánrészt, az csak természetes ! Dolgozó két kezével, vigasztaló jó szivével; biztató szavával — ahol csak szükség volt reá — megfordult mindenütt! Segített az oltásban, segített
