Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-04 / 31. szám
XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. augusztus 4. 31-ik szám. r Előfizetési árak; Egész évre ___10 K — f Fé l évre... _ _ _ 5 K - I Évnegyedre—____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyiittér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivat»! 1 Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az agyonvédett kisemberek. Az úgynevezett kisemberek végre kapnak valamit a törvényhozástól. Az igazság- ügyminiszter beterjesztette a végrehajtási eljárás módosításairól szóló törvényjavaslatot. Szó sincs róla: ez a törvénytervezet tényleg a humanisztikus törekvések eredménye. Kétségen kívül áll, hogy a novella a szegény kisemberek védelmét célozza a végrehajtás alá nem vonható ingóságok körének kiterjesztése, valamint a le nem foglalható tiszti fizetéseknek, a törvényileg megszabott létminimumnak magasabb összegben megállításával, de ugyanezen rendelkezéseivel, melyek a legméltányosabb előrelátással kívánják megvédeni az elkényszeredett szegény embert, hitelezője zaklatásaival szemben, ugyanezen kisembert igen súlyos gazdasági hátrányoknak, magát a kereskedelmet és ipart s főleg a kiskereskedelmet és kisipart pedig egyenesen válságnak teszik ki. Úgy az adósok, kiknek védelme cóloz- tatik, valamint a hitelezők, a kik ellen a törvényjavaslat rendelkezései irányulnak, legnagyobb részben a szegény emberek óriási osztályából kerülnek ki. A végrehajtási törvény reformja első sorban a kiskereskedők és kisiparosok százezreit érdekli, mert ők azok, akik foglalkozásuk természeténél fogva a társadalom legszegényebb elemeivel állanak összeköttetésben, ők azok, kik kenyerüket a társadalom ezen rétege után keresik meg s ők azok, akik éppen ezen összeköttetésükből, valamint üzletük, iparuk természetéből kifolyólag szegény üzletfeleik viszonyait figyelembe veszik s szorult helyzetükben nekik akár áruik árának, akár munkáik bérének ki hitelezése utján segélyére vannak. . Ezen segélyezésnek, a hitelnyújtásban megnyilvánuló ezen megbecsülésnek alapját első sorban természetesen a hitelt kereső becsületébe, szótartásába vetett bizalom képezte, de ezenkívül alapot nyújtott erre annak tudata is, hogy az illető kénytelen lesz csekély tartozását megfizetni, mert hiszen van neki bútorozott lakása, vannak lefoglalható bútorai, amelyekhez szívósan ragaszkodnak, mert ezek otthona, családi élete fogalmához tartoznak s a melyeket elárvereltetni, ha csak mód van annak meg- gátlására, soha semmiképpen nem hagyja. Nem az ingóságok értéke s nem is azon körülmény képezte tehát e részben a hitelező biztosítékát, hogy követelése az adós vagyonában fedezetét találja, mert ellenkezőleg, a legtöbb esetben a lefoglalt bútordarabok alig számbavehető értékűek s különösen árverés esetén potom áron kelnének el s emellett, a rendszerint fenálló házbér és adóhátralék még ezen csekély fedezeti tömeget is elvonja a hitelező elől, hanem egyrészt a szegény ember ragaszkodása nehezen szerzett, avagy még szüleitől örökölt csekély ingóihoz s másrészt a szégyenérzete, mely nem akarja eltűrni, hogy házában, otthonában a végrehajtó dobja megperdüljön s igy történik, hogy bár a legtöbb esetben ugyanolyan bútordarabokat sokkal kisebb összegért állana módjában beszerezni, inkább kér. könyörög fizetési halasztást, részletfizetési kedvezményt eszközöl ki, de vagyonkáját elárvereltetni nem engedi. Ezen biztosítékot, tehát inkább az erkölcsi érintetlenségre s büszkeségre alapított garanciát fogja az uj végrehajtási törvény megszüntetni és ezzel a nem kevésbbé keservesen küzdő »hitelezők«, vagyis ugyanazon társadalmi osztály egy másik rétegére halálos csapást mérni. A kiskereskedő, kisiparos keserves csalódások után kénytelen lesz a hitelbe adást, a hitelbe dolgozást beszüntetni, mert hiszen anyagi helyzete nem engedi meg, hogy a hitelbe nyújtott összegek visszafizetése teljesen adósa önkénye s belátására legyen bizva s ennek következménye reá nézve az lesz, hogy üzlete köre még inkább megszükül, forgalma még nagyobb mértékben megcsappan, exisztenciája még kevesebb lesz, kötelezettségeinek még kevésbbé tud eleget tenni. És ez a pont azután az, hol a kiskereskedelem és a kisipar érdekei a társadalom többi osztályai érdekeivel találkoznak, mert az ezen foglalkozást űzők teljes tönkre jutását az egész társadalom megfogja érezni s mert a kiskereskedő- és kisiparos osztály tönkrejutása, de sőt már az általuk eddig nyújtott hitelezésekuek megtagadása első sorban azon elemekre lesz óriási hatássai, akiknek védelmét a végrehajtási törvénytervezet roformja szándékolja. Ez a törvény tehát, — abban a formában, amint megszületett — a hitelnek csődjét jelenti, amelynek beláthatatlan gazdasági következményei lesznek. Bizonyos, hogy ilyen szociális reformokra szükség van, de azok megalkotásánál mindenesetre nem sz.abad figyelmen kívül hagyni az ország mai, sajnosán züllött hitel-állapotait. A remény erdeje. Megnyílt a József szanatórium *) Nagyvárad, juliiis 23. Az üres politikai élet hivságos zajában — és mig a sok tartalmatlan társadalmi jelenség kihivóan köti le magához a nyilvános érdeklődést — csendben, szinte észrevétlenül nyitotta meg kapuit itt Bihar*) A „Nagyváradi Napló“-ból. T A H Ol Jk» Egy erdélyi nagyasszony. Irta : Székely Sándor. A történelemből, korrajzokból, regényekből és elbeszélésekből gyakran olvastam magyarországi és erdélyi nagyasszonyokról. Fellelkesitettek kiváló tulajdonságaik, becsülni, tisztelni tanultam önzetlen feláldozó hazafrságukat, örülni tudtam sikereiknek, visszhangot talált szivemben balsorsuk és elszomorított az a tudat, hogy a nagy időkkel, nagy emberekkel együtt ezek a nagyasszonyok is letűntek mindörökre!... Pedig csalódtam ! Ezeknek a régi, hires asszonyoknak még ma is élnek késő utódaik, — talán a változott viszonyok folytán kisebbek, mint dicső ősanyáik, de jelenlegi élethivatásukban, családjuk, emberbarátaik körében mindenesetre méltók Magyarország és Erdély régi nagyasszonyaihoz! Ezelőtt pár évvel a jobbik sorsom egy székelyföldi kis fürdőbe vetett, le Udvarhelyvármegyébe, valahová a bucsini havasok aljába! Hogy milyen szép kis ország ez a Székelyország, arról már jelentek meg tudós könyvek, vastag fóliánsok; szépségeiről, viszonyairól bővebben, alaposabban irni felüláll erőmön, készültségemen és tehetségemen! — Nem is erről, nem is a Székelyföldről, csak a népéről, abból is csak egyről, egy becsületben megőszült erdélyi nagyasz- szonyról volna egy kevés mondani valóm. Aki nem unja, hallgassa meg. Hogy ki ez a nagyasszony, hol lakik, mi a neve, azt nem irom ide. Ezt ő nagyon rossz néven venné tőlem, talán soha meg sem bocsátaná. Inkább azon a néven emlékezem meg róla, ahogy együttlétünk alatt mi neveztük őt, ahogy őt a Székelyföld apraja, nagyja ismeri, áldja és szereti. Egyszerűen „ Vetti marná“-r\ak nevezem. — Ezért talán ő sem fog reám neheztelni s aki kiváncsi az ő igazi nevére, az kérdezősködjék utána a székelyföldiektől .... ott ismeri, áldja és szereti az ő nevét, az ő jóságát, az ő egyéniségét a legapróbb ember is !. .. Vetti mama előkelő, erdélyi nemes családból született s nagyon korán árván maradt, talán ez adta leikébe azt az önállóságot, amely gyermekkorától kezdve hűséges kisérőtársául szegődött minden utain. Külső megjelenése a keresetlen egyszerűség és a puritán becsületesség minden ismertetőjelét magán viseli és feltétlenül imponáló mindenkinek. Még nem hallottam embert, aki nem a legnagyobb tisztelet és becsülés hangján emlékezett volna meg róla. Ruházata keresetlen, nem hódol a kor divathóbortjainak, arcza, tekintete nyílt, egyenes; szemeiből szokatlan öntudat, felvilágosodás, bátorság s emellett végtelen szivjóság sugárzik. Hangja, beszéde csupa erély és mégis ellenállhatatlan, vonzó hatású. Lelke a férfi és női lélek csodálatos, harmonikus egyesülése. Egyik sincs rovására a másiknak, sőt mintha egymást emelnék, egymást tennék szebbé, értékesebbé, nemesebbé. Azok az apró dolgok, amiket most itt elbeszélek róla, mindezt a csodás lelki harmóniát tükrözik vissza, s ha az én nagyasszonyomat még sem állítanák olyan élénk világításban az olvasó lelki szemei elé, ahogy én ismerem, akogy én látom, azt tudja be az olvasó az én prózairól qua- litásaim fogyatékosságának. Elfeledtem fentebb mondani, hogy Vetti mama tulajdonosnője annak a székelyföldi, havasalji fürdőnek, hol ezelőtt pár évvel nyaraltam. Nos hát egy ilyen, — ha mindjárt kisebb kaliberű — fürdőnek helyes, észszerű igazgatása, karbantartása, vezetése férfiésznek, férfikéznek is becsületére válnék; gyönge szivü, gyönge lelkű asz- szony nem is lenne rá képes. — Vetti marnának azonban helyén van a szive is, a lelke is. Olyan rendet, tisztaságot tart a fürdőn, mint a parancsolat! Az ő tudta nélkül talán egy falevél sem hull le a fáról a földre. Semmi sem marad észrevétlen a szemei előtt; ahol kell, azonnal intézkedik, szava parancs, s annak minden időben és minden körülmények között érvényt tud szerezni. Azok, akiknek okuk van rá, úgy félnek tőle, mint a tűztök XjetpuLiilc mai száma, lO oldal.
