Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-27 / 4. szám
XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. január 27. 4-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ____10 K Fé l évre... _ 5 K - ! évnegyedre_____ 2 K 50 f TD T?Tr T?Q Szerkesztőség és kiadóhivatal» Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Hirdetési ríj előre lizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ES KOZOAZDASZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Népház. Uj szó, szép szó. A nép műveltsége előmozdításának fogalma kapcsolódik hozzá. Pár héttel ezelőtt olvastam -a fővárosi lapok valamelyikében ezt a szót. Aki leírta, azt mondja, hogy építeni kell olyan házat, melyben múzeumot lehet berendezni a felnőttek oktatása czéljából és el kell nevezni „Nép- házn^k£| 'nyerjenek ebben a látogatók egyetemes oktatást szaktudósoktól és pedig olyan időben, amikor már a napi foglalkozás nem köti le az embereket. Az inditványozó — bár lehet, hogy külföldi példa után — fején találta a szeget, ő ugyan a főváros számára kívánja emelni a népházat, de én amondó vagyok, hogy minden vármegyében kell egyet létesíteni. Tapasztalat után beszélek és igy tudom, hogy a nép oktatására és nevelésére nézve nincsen fölségesebb eszköz a múzeumnál. Hat esztendeje, hogy a »Békésmegyei muzeum» őre vagyok. Nyaratszaka a muzeum minden vasárnap és ünnepnapon délután nyitva áll, és mert a népoktatás czélját tekintve, a legszerencsésebb helyen a »Göndöcs-népkertben« van építve, ahol a sétálók kíváncsiságát felkölti és igy kultur miszszióját valóban teljesítheti. Mint a muzeum őrének, feladatomul jutott, hogy a muzeum tárgyait mutogassam és megmagyarázzam. Közönségem a vasárnap délutáni szabadságot élvező nép fiaiból, leányaiból, iparos tanulókból, segédekből, mesteremberekből, földmivesekből, napszámosokból, a gyulai hondvédekből és ezek feleségeiből, rokonaiból, gimnáziumi tanulókból, nagy ritkán egy-két intelligens osztályú látogatóból áll. Működésem elején azonnal észrevettem, hogy a tárgyak bemutatása és megnevezése nem elégíti ki a látogatókat. Többnyire olyan dolgok ezek, melyekről még ők sohasem hallottak mit is. Csodálkozásukat felkölti ugyan a kővé vált fadarab, de a kételkedés, vagy a dolog föl nem foghatása egy-egy — jóformán akaratlanul — eléjtett megjegyzésben nyomon követi a száraz bemutatást. Ilyesmik tapasztalása utár. elhatároztam, hogy a bemutatott tárgyakról magyarázatot, előadást is tartok. Amint az előadásokat megkezdtem, azonnal láthattam, hogy közönségem egy része kitart mellettem és ha egyik szobából a másikba mentem, törte magát utánam. Előadásaim hovatovább annyira kívánatosakká lőnek, hogyha valamelyik vasárnapon dispoziczió hiányában elmaradtak, meg is interpelláltak érte; szokássá kelle tehát azok tartását tennem, akár akartam, akár nem. Mik képezték előadásaim tárgyát, azt sorban elszámolni nagyon bajos voina. A tárgy rendesen úgy váltakozott, mint a látogatók egy-egy csoportjának érdeklődése, mert tapasztaltam, hogy nekem jerőszakolni a figyelmet egy kiválasztott dolog iránt sohasem olyan háladatos, mint a véletlenül fölmerült témáról beszélni. Az egyetemes műveltséget képező tudományágak mindenike sorra kerül itt. Anyag van bőven. A sohasem látott tárgyak a felköltött tudásvágyat csak a minden oldalról megvilágító magyarázatokkal, vagy az emlékezetbe hozott történetekkel elégítik ki. Hogy a nép között nvWen tudomány-szomjasok akadnak, kitűnik abból, miszerint egyik kitartó hall gatóm, aki mesterségére nézve földmives-napszámos, mikor a föld őstörténelméből az erdők elsülyedését és kőszénné válásának okait beszéltem el, igy kiáltott föl: »Sötétségben születtem, sötétségben halok meg!« Legmélyebb benyomást tett hallgató közönségemre az ember táplálkozásának folyamatáról és a testben véghezmenő anyag cseréről való előadásom, talán azért, mert kézzelfoghatólag bizonyíthattam a szeszes italok káros voltát. Meg is kaptam érte a jutalmat egy akaratlanul elszállt sóhajtásban : »Hogy nem tudtam én ezt hamarább ?« Látni való mindezekből, hogy a nép nem idegenkedik a tanulástól, csakhogy a tanításnak idejét, helyét és formáját kell eltalálni. Hátha még szemléltető képekkel rendelkezhettem vala ? Mindenki tudja, Ihogy a szóval való festés sokkal nehezebb munka, mint az ecsettel való ; viszont azt is tapasztalhatta mindenki magamagáu, hogy a látott, tehát festett kép személyeinek, állatainak, tárgyainak története még az álomban is megismétlődik, tehát sokkal jobban megmarad az emlékezetben, mint a csak szóval elmondott esemény. A szegzárdi muzeum falképei többet érnek minden magyarázatnál, azonkívül vonzanak is. Általánosan tudott dolog, hogy a képekért rajong a gyermek s maga a nép vájjon nem gyermek-e ? A közoktatásügyi minisztériumnak a műveltség általánosítása tekintetéből a tudományok összes ágából jól kiválasztott dolgokat színes reprodukcziókban kellene szemlél tetővé tenni s azokat a vidéki múzeumoknak, mint »Népházaknak« elosztani. Példa van rá : a kereskedelmi minisztérium és az »Iparművészeti Társulat« által kiadott »Mintalapok«. Ezeken a lapokon ugyanis a müasztalosság és mülakatosság remekei, továbbá a falkárpitozásra, falfestésre, mühimzésre, müszövésre való minták vannak. A szépérzék, müizlés, szorgalomra keltés eszközei e képek s mint ilyenek, százszor annyit használnak, mint amennyibe kerülnek. A »Békésvármegyei muzeum«-ról íönnebb előadottak nyomán e sorok minden olvasója meggyőződhetett arról, hogy igaz amaz állításom, miszerint a nép oktatására és nevelésére nincsen alkalmasabb eszköz a múzeumnál. TAB a Egy levél. Irta: Péczely József. Kedves Jankám! Azt írod, hogy Tarpataki Jenő, egy szegény falusi jegyző megkérte a kezedet. Hát ez rendén van ... de az már nem, hogy te, tőlem kérsz tanácsot: mit tégy? Nem Jankám, én ebben tanácsot nem adhatok. Még szegény anyád is — ha élne — csak a szivedhez utasítana: kérdezd meg azt . . . Annyit azonban tapasztalatból mondhatok, hogy lánynak lenni nem éppen rossz dolog ; de vén lánynak lenni már nem a legkellemesebb állapot. Ezt nem azért Írom, hogy behunyt szemmel szaladj a falnak. Ellenkezőleg: jól nyisd ki a szemed és ne csak nézz, hanem láss is. Tanácsot nem adhatok, mert nem ismerem azt az embert; de ha ismerném, akkor is . . . Hálátlan szerep a tanácsadás. Hanem ehelyett elmondok neked az életemből valamit. Sohasem szóltam erről senkinek, most elmondom neked ; lehet, nogy hasznát veszed . . lehet, hogy nem; én meg végre is megkönnyebbülök a gyónás után : Igazában csak kétszer tévedtem az életben : egyszer, hogy elhamarkodva ,nem"-et mondtam; másodszor, hogy meggondolatlanul . . . megint csak „nenD-et mondtam. Ügy-e furcsa ? Na de majd megérted, ha a levelem végére érsz. Ehhez a két „nm“-hez, mint erős kősziklához ütődött az én életem törékeny sajkája. Lám, ha akkor a két Ízben igent mondok, vagy csak egyszer is, mi máskép szövődik a fonál, mi más révbe köthettem volna ki. De tudtam én, hogy mi jő e két szócska kimondása után ? Be lehet látni a jövőbe? A szivekbe? ügy-e, hogy nem ? Húsz éves voltam, mikor a Sándor bácsiék elvittek Körösre. „Csak város kell neki“, — mondta Lujza néni, mikor anyám ellenkezett. „Egy-két bál s lakodalmat ütünk . . . fogadok rá száz pengőben. Ugy-e Róza?“ — szólt Sándor bácsi, fejemet két hatalmas tenyerébe fogva. már Feleltem-e rá valamit, vagy nem . magam sem tudom. Sándor bácsiék — hogy úgy mondjam — nagy házat vittek. Megtartottak minden név és születés napot. Ritka hét volt, hogy legalább egy olyan összejövetel, vagy bál ne lett volna a városban, melyen mi részt nem vettünk. Igen, 'gen • • • Nekem is akadtak udvarlóim. Én delejeztem-e meg őket, vagy a bácsi vagyona — ez mellékes. Legkitartóbb volt egy kis hivatalnok. Hogy hívták? Hiszen az mellékes. Minek mondanám meg a nevét, mikor mi már úgyis rég meghaltunk. Téged a név nem érdekelhet, legfölebb csak az, ami e névhez fűződik: az eset. Jó fiú volt, csakhogy kishivatalnok volt. Én pedig, mint majdnem minden lány: nagyra- láttam. Mit nekem egy inci-finci kis könyve- lőcske . . .? Láttam, tudtam is hogy szeret; meg is mondta egyszer . . . A zongoránál ültem. Igen jó kedvem volt (tán a vesztemet érezte > ). A lapokat ő forgatta. A kezeink néha-néha összeértek . . . magam is úgy akartam ; gondoltam : fölmelegítem egy kissé hadd legyen ennek a jó fiúnak is egyszer karáSirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által najjonta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenkor „ Koche“ eredeti csomagolást. F. H ofTmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) „Roche“ Kapható orvosi rendeletre a gyógy «ért árak* ban. — Ára livegenkint 4^— korona. Xjctpumlc mai száma, ÍO old.a-1-
