Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-23 / 25. szám
XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. junius 23. 25-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ____ Fé l évre— _ _ Évnegyedre___ 10 K - f 5 K - f 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. íj i'j i\ r>^ TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal 1 Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Gyula városa pénzügyi helyzete. Dr. Lovich Ödön helyettes polgármester a képviselőtestületnek pár hó előtt hozott határozata folytán a szakosztályok tagjait folyó hó 18-ikán délután közös értekezletre hívta össze, mely értekezletnek feladata lett volna módot és eszközöket javasolni, hogy Gyula városa a közpénztárra sulyosodó nehéz helyzetből kibontakozzék. Daczára annak, hogy a szakosztályokba minden képviselő be van osztva s ennek következtében a képviselőtestületnek minden tagja megvolt hiva a tanácskozásra, a közös értekezleten mindössze 15 — 20 képviselője lent meg és vett részt annak tárgyalásaiban. Mindazonáltal nem az érdeklődés hiányának kell tulajdonitarmnk, hogy az értekezlet — amint az különben előrelátható is volt és bizonyára ugyanaz lett volna az eredmény, ha mind a kétszáz képviselő is részt vesz a tanácskozásban — egyáltalában nem talált«, meg azt az Ariadne fonalat, amely a város közpénztárát, a száz perezenten felüli községi pótadót okozó vigasztalan anyagi helyzet labirintusából kivezesse. Bennünket ez az eredménytelenség egyáltalán nem lep meg. Mi ugyanis — mint azt számtalan czikkben fejtegettük — a város .-anyagi helyzetét vigasztalannak és normális eszközökkel megváltozhatlannak tartjuk. Az orvoslásnak — szerintünk — két főfeltétele lenne ; az egyik az, hogy az állam egyrészről a községeket megszabadítaná a nem szorosan vett községi közigazgatás terheitől, illetőleg az állami természetű admi- nistrationális költségeket, amelyek immár elviselhetlen mértékben nehezednek a községekre, önmaga viselné, másrészről a községi közigazgatási költségek részbeni fedezésére a községek javára lemondana vagy a mai állami házadóról, vagy a fogyasztási adókról ; a másik főíeltétel pedig az, hogy Gyula városa az anyagi erejét messze felülhaladó mai szervezetéről lemondva, nagyköz- séggé alakulna át. Ami a fentebbi értelemben igényelt állami segélyt illeti, azt hisszük, hogy a leg- vérmesebb optimista sem ringatja magát abban az illúzióban, hogy arra, az államháztartásra is sulyosodó nehéz viszonyok és a mai politikai konstellácziók között, most vagy a belátható közeli jövőben a legkisebb kilátás is volna. Fenmaradna tehát egyelőre a második feltétel, nevezetesen a nagyközségi szervezet, aminek anyagi előnyeit a múlt esztendőben czikksorozatokban fejtegettük és amelyek igazságát a Gyula város közéletében másfél év óta előfordult események még jobban bebizonyították. Gyökeres orvoslást — pedig arra van szükségünk — ismételjük, csak a fenebb említett két feltétel megvalósulása okozna. Azt azonban soha sem vontuk kétségbe, sőt elismerjük és most is hangoztatjuk, hogy némi könnyülést, némi javulást a mai helyzet keretében is lehetne elérni. Hogy azonban a helyzet eme némi javulását is előidézzük, őszintén ki kell jelentenünk, hogy bármennyire is jóhiszemüleg, téves nyomon jár mindenki, aki ezt a kiadások végösszegének apasztásából reméli. Nem mondjuk ugyan, hogy a kiadások terén is nem lehetne takarékoskodni, esetleg rend- szertelen gazdálkodásból, előrelátáshiányból származó egyes kiadási tételeket leszállítani, vagy teljesen törölni, de ezek helyett viszont oly tételeket kellene a költségvetés kiadási rovatába felvenni, — hogy mindjárt példát is említsünk: a tisztviselők és szolgaszemélyzetnek jobb javadalmazása — amelyektől való következetes tartózkodás nemcsak hogy nem bizonyult be takarékosságnak, hanem éppen egyik főoka lön annak, hogy a város abba a szomorú helyzetbe jutott, amelyben most sínylődik. Ismételjük, hogy a kiadások végösszegének apaszthatásában mi nem hiszünk és egy pillanatig sem reméljük, hogy ezen a réven azt a bizonyos némi javulást is elérhessük a közpénztári helyzet könnyítésén. Az utóbbi czél és eredmény elérésére minden erőnket és minden törekvésünket tehát oda kell irányítanunk, hogy a város bevételeit, a közpénztár jövedelmeit fokozzuk. Nem könnyű, sőt igen nehéz, de nem lehetetlen feladat ez; de hogy megvalósuljon, elkerül- hetlenül szükséges, hogy lemondjunk sokféle elfogultságról, előítéletekről, mindenek fölött pedig lemondjunk vagy leküzdjük a jövedelem fokozás elé háruló egyéni s osztályönzést, ami legfőbb kerékkötője az egészséges irányú haladásnak és fejlődésnek. A József szanatórium leírása. (A Szanatóriumi Lapok júniusi számából.) A József szanatórium, melyet a magyar társadalom áldozatkészségéből a József kir. herczeg szanatórium egyesület emelt, nyolcz kilométernyire fekszik Gyula városától, a hatalmas évszázados tölgyek és sudár kőrisfák által beárnyékolt Lúgos-erdőben. A szanatóriumnak az Alföld közepében való létesítésére kétféle tapasztalat adott jogosultságot. Az egyik az a tudományos tény, hogy a tüdővész gyógyulása bárminő klimatikus viszonyok mellett bekövetkezhetik, ha a betegnek alkalmat nyújtunk arra, hogy állandóan friss, pormentes levegőn tartózkodva, megfelelő táplálásban és testedzésben részesüljön. Ez a tudományos tény szolgált alapul a legtöbb német szanatórium létesítésére is, a Berlin é> A történettudomány művelése Békésvármegyében. Irta : dr. Horváth Jenő áll. főgymn. tanár. (Vége.) Visszatekintvén e csoport életére, nem mellőzhetjük a benyomást, hogy a múlt század hagyományainak gyermeke volt. Egyéni képzettség, előretörés és tökéletesedés, a tudás egyszerűsége és a feldolgozás puritán jellege tünteti ki ; szabad férfiak szabad gyülekezése volt egyesületük is, mely az ö távozásukkal összeroskadt, rövid haldoklás után megsemmisült. A hatvanas évek közművelődésének leaderei hazánkban is annyira becsülték az egyéniséget, hogy a szervezet javára követelt individuális lemondásról hallani sem akartak. Innen van az, hogy a következő csoport történetírói az előbbi egyesületben bontván ki szárnyaikat, annak halálakor egyedül maradtak. Békésmegyéből elköltözvén Csak az emlékezet szálai fűzték ide, nagyobb körrel foglalkozván ez emlékezet is egyre szükebb körre szorult. Végig nézvén azonban e második csoportot, melyben Szabó Károly, Csánki Dezső és Karácsonyi János a hazai, Zsilinszky Mihály és Márki Sándor az egyetemes történelmet művelik kiválóan, mindenütt találtunk egy szálat, mely megyénk felé vezet és bizonyára nem volna terméketlen talaja e megye határain belül sem annak a szervezetnek, mely a történettudomány barátait az ő vezetésük alatt a szervezetnek erősebb, korszerűbb és életképes szálaival egyesítené. Szabó Károly Köröstarcsán született, mint ügyvéd a fiumei tengerészeti akadémia növendéke, majd a békésmegyei szabadcsoport főhad nagya lett. E három tényből megismerjük az ö lelkét, mely a kor eszméi iránt érzékeny volt, de sem a tengerre törés, sem az alkotmányos és katonai védelem terén nem fejti ki erejét. E mozgalmak összeomlása üres lapot csinált az ő leikéből is és Teleki József gróf oldala mellett meghúzódva történettudóssá képezi ki magát. Erősen küzd, hogy a hazai történetírás terén alkosson és a megyei tárgyakhoz nem tud elérni, amannak uttörőjeként pedig egész életét a gyűjtés kimerítő és eléggé sohasem méltányolt munkájában tölti el. A régibb magyar történelemről irt tanulmányai mellett a székelyek eredete foglalkoztatta, mint protestáns ember pedig a reformatio értelmi hatását keresendő, legtöbb érdemet szerzett abban, hogy a három részre oszlás korának irodalmi és tudományos termékeit felkutassa. Csánki Dezső kiegészíteni látszik e munkásságot. Szabó Károly Teleki József grófnak segédkezett a „Hunyadiak kora“ megalkotásában, de az csonka maradt; a füzesgyarmati Csánki Dezső három kötetet irt össze, hogy e munka teljes legyen. A ki a Hunyadiak történetével foglalkozik, nem nélkülözheti e müvet, mely 1902-ben az Akadémia nagy jutalmát is elnyerte. Mint történetírónak azután is kedves volt Mátyás kora, az Akadémia 1907-dik évi nagygyűlésén pedig ő tartotta az ünnepi beszédet Árpád vezér halálának ezeréves évfordulóján. A gyulai Karácsonyi Jánossal fejezzük be e triast. ő is a hazai történelmet műveli, mint Szabó és Csánki, de egyetemesebben, mélyebb nyomon, és messze kiható befolyással azon nemzedékek felfogására is, melyek sokkal utána fognak következni. Gyorsan emelkedve theologiai és egyetemi tanár, majd a nagyváradi lat. szert, püspökség kanonokja és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. A vármegye múltjának kutatása mellett, melyben a legjobb munkájával ajándékozta meg Békésvármegye közönségét, a régibb magyar történelem, a geneologia és egyháztörténelem érdekli kiválóan. A vármegyéből elkerülve a biharmegyei régészeti egyesület vezetését vette át. Mint történelmi kritikus Mátyás Flórián halála óta és mert egyháztörténetiró az első helyen Lapunk mai száma, IO oldal.
