Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-16 / 24. szám
XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. junius 16. 24-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre _______10 K — f Fé l évre---------- _ 5 K — f Év negyedre...____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatalt Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közleményék, hirdetések és nyiltterek intézendők. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az iskolai év végén. (Sz.) Immár junius közepén járunk! Az iskolák padjai maholnap kiürülnek, a tanítások, vizsgák a sablon keretei közt idestova befejeződnek. Aztán kezdetét veszi az istenáldott nyári nagyvakáczió, melynek úgy örül minden gyermek, — legyen akár jó, akár rossz tanuló, — s melynek annak ide ién mi is éppen úgy örvendtünk. S a tanuló ifjúságnak ezen osztatlan, kivételt nem ismerő örömét rossz néven venni, merő badarság volna ! Egy esztendei tanulás (sokakra egy évi keserűség, kínszenvedés és örökös drukk) után van-e fiatal lélek, gyermeki kedély, amely a nagy vakáczió ezer kisebb nagyobb öröme után ne vágyakoznék. Munka után édes a pihenés ! Édes és szükséges! Uj erőt kell gyűjteni a jövendőre, az ősszel újból kezdődő, s ismét egy hosszú esztendeig tartó nehéz, fáradságos és kitartó munkára ! Csodálhatjuk-e tehát, ha tanuló fiatalságunk olyan fontos, olyan nagy dolognak tartja, mikor az iskolák porát két hosszú hónapra lerázva magáról, a fiatalos életerő ösztönszerü megnyilvánulásaképpen hangos örömmel, kipirult rózsás arczczal, rengeteg bohó ábránddal és tervezgetéssel dobhatja sutba a grammatikát, a szintakszist, s más eféle rokon szárazsága kisebb nagyobb tankönyvet és kitárt karokkal siethet övéi barátságos szerető körébe ! Hasonlatos érzés lehet ez ahhoz, mint mikor a rabot hosszú fogsága után szabadon bocsájtják ! . . . Azonban csak a felületes szemlélő tartja azt, hogy az iskolaév végének csupán a tanuló, a diák előtt van értéke, jelentősége és fontossága! Hatványozottabb mértékben kell ezen időszak értékének, fontosságának és messze kiható jelentőségének nyilvánulnia, a paeda- gogusok, de különösen a gyermekek jövőjét szivén viselő szülők lelkében. Minden óv végével újból és újból aktuálissá válik a kérdés, hogy mi lesz gyermekünkkel hivatását, jövendőjét illetőleg. S ez a kérdés reánk gyulaiakra, s mindazon vidéki szülőkre, kik városunkban taníttatták gyermekeiket, különösen az idei esztendőben válik fölötte aktuálissá ! Az idei iskolai év végével bocsájtja ugyanis szárnyaira a gyulai gimnázium első ízben a negyedik osztályba járó növendékeket ! Mint az köztudomású, ez az osztály az, mely után igen sok tanuló kiválik a közép- osztályok kötelékéből, s vagy a szülők akarata, vagy saját hajlama szerint más pályára megy át. Szóval ebben az esztendőben válik a szülők előtt fontossá a pálya választás nehéz, sok gondot, még több körültekintést igénylő és óriási felelőséggel járó kérdése. A fejlődő, folytonos változásoknak, kedélyhullámzásoknak alávetett gyermeki lélekben olvasni, nem földi embex részére kijelölt feladat! Ez szinte határos a lehetetlenséggel ! Ritka szülő dicsekedhetik azzal, hogy gyermekének lelke, gondolatvilága előtte egy nyitott könyv, melyben tisztán tud olvasni, s melyből biztosan tud következtetést vonni a gyermek hajlamait, tehetségeit, s jövendőjét illetőleg ! Boldog szülő kinek megadatott, hogy ilyen nyitott könyvből olvashasson. A legtöbb gyermek, midőn a középiskola negyedik osztályát elvégzi, még maga sincs tisztában magával; bizonytalan, ingadozó egész lelki világa, nem látja maga előtt, vagy ha sejti is, legtöbbször tévesen fogja fel a czélt, az irányt, melyben tovább haladnia kell, sötétben jár, vagy félhomályban keresgél, tapogatódzik. Ebben a bizonytalanságban, ebben a találgatásban a gyermekek nagy része utat vészit, eredetileg helyes czóljától, életirányától messze eltévelyedik, s ahhoz vagy soha, vagy nagyon ritka esetben jut vissza. A gyermekre nézve milyen istenáldás ilyenkor a gondos szülő, ki a szeretetnek a jövők ködén átderengő fénye mellett, élesen látó szemekkel tudja, megjelölni azt az utat, melyen a gyermeknek haladnia kell, hogy jövendő boldogsága biztosítva legyen ! Nem akarunk e helyütt a szülők részére útmutatást adni gyermekük pályaválasztását illetőleg. Ez meddő és lehetetlen kísérletezés volna, miután minden gyermeknek más a hajlama, más a gondolkozás módja, más a lelki világa, s arra egy egységes, minden gyermeki lélekre egyaránt alkalmazható szabályt eddig sem tudott, s ezután sem fog tudni felállítani a kutató emberi elme. A szülő ismeri legjobban a maga gyermekét ! Mégis vannak észrevételeink általánosságban a pályaválasztás aktuálissá lett nagy kérdéséhez. Merőben elhibázott életfilozófia az, hogy boldog csak a tanult, a diplomás ember lehet, s önmaga, de még inkább gyermeke ellen vétkezik az a szülő, ki ezen hibát életfilozófiának rabja lévén, gyermekét, annak hajlamai ellenére kényszeríti, hogy továbbra is a tudományos pályán maradjon ! A szülőnek ilyetén gondolkozása előbb- utóbb meghozza a maga káros következéseit! Mert az a gyermek, kit a szülő tehetsége és hivatása ellenére, a tudományos pályán való megmaradásra úgyszólván rákény- szerit, jövendőjében boldog, hivatása betöltésében pontos és lelkiismeretes, anyagi és erkölcsi tekintetben gondtalan és megelégedett nem lehet, s az ilyen gyermekből hogy válhatnék hasznos, érdemes munkása annak TÁROIA. A történettudomány művelése Békésvármegyében. Irta : dr. Horváth Jenő áll. fögymn. tanár. Békésvármegye mai alakja közel utolsónak alakult ki azon vármegyék közül, melyeknek körvonalait a török hódítás eltüntette. Csak egy pontja volt, mely magyarságát és függetlenségét védelmezni tudta, a gyulai vár és a gyulai uradalom. Ennek meghódítása és visszavétele záróköve a régi Békésvármegye fejlődésének és alapköve új alakúlásának. Amott a fokozott kivándorlás, itt a növekvő beköltözés veszi kezdetét, azzal a különbséggel, hogy az ott kivándorlók magokkal viszik a közös anyanyelvet, az itt megjelenő lakosság pedig csoportonkint más nyelvet beszél. A föld puszta és lakatlan volt, és Békésvármegye történetében van egy hosszú korszak, melyben a társadalmi élet szünetel, mintha az országos események csak el- száguldanának fölötte, mintha a világeseményeket nem is értené. De ez a korszak tette újra lakhatóvá a Körözsök vidékét és az erőiben kibontakozó anyaföld szeretetében egygyé tette a német, oláh, szerb és tót lakosságot. Addig Békésvármegye egységes társadalmát a szomszédos megyék közélete foglalkoztatta, mert a művelődés egész vonalán azok sorsában osztozott. Természetes határai nem voltak, sem külön kultúrája, czéljai, eszközei. Most az idegen fajok találkozása elsőrendű szerepet adott az alakuló közéletnek, hogy az e közösségeket a magyar müvelfség számára meghódítsa. Ezért az új Békésvármegye közélete már alakúlása perczétől magán viseli a küzdelem és fokozatos hódítás jellegét. Minél szélesebb arányokat öltött az, annál inkább kereste a kapcsot a régi, nemzetibb és magyarabb Békésvármegye hagyományaival, annál erősebb lett e földön a történelmi múlt szeretete, annál nagyobb szükség volt arra, hogy a küzdelmet erős történelmi műveltség és meggyőződés támogassa. Vizsgálván azért vármegyénkben a történettudomány művelését, nem elégedvén meg annak keresésével, vájjon e tudománynak magasabb, egyéb országokra és egyéb társadalmakra is kiható eredményei utat találnak-e hozzá azok révén, kiknek nevével összekötvék, keresni fogjuk azt is, vájjon a megye társadalmi életével az ismeretek ezen köre talált-e kapcsolatot, azt vezetni és megtermékenyíteni tudta-e? Előre kell bocsátanunk, hogy a benyomások, melyeket vármegyénk kultúrfejlödéséröl szereztünk, inkább a spontán és szórványos eseteket, mint a tudatos és szervezett munkásság fonalát feltételezik. Komáromy Miklós gyulai jegyző pl. az elsők közé tartozik, kik történelmi tudásukat értékesítették, de mű és írója elszigetelten állva, feledésnek indultak. Vagy ellenkezőleg, hogyan volna a komoly munkások közé illeszthető az a köztisztelt békési öreg ember, ki napjainkban Békés történetéről egy kötetet írt, de abban positivumot nem ad. Ha megemlítjük, hogy Göndöcs Benedek gyulai és Jeszenszky Károly mezöberényi lelkészek is Írtak egy-egy tanulmányt, de ötlet és alkalomszerűen, hogy végül voltak más békésmegyeiek, kik elköltözvén, munkakörükből kiejtették a szülőföld fogalmát, úgy Békésvármegyét méltán ismerné újnak és kezdetlegesnek a történetírók közvéleménye. Tényleg azonban épen a történettudomány volt az első azoké, a kik e megye határain belül szilárd alapjait lerakták a megyei múlt ismeretének ; működésük helyi szempontokból indúl ki és helyi körben mozog, de társúlván, a szorgalom és lelkesedés egész kis akadémiája alakúi ki szerveink előtt, mely egy másik csoportot is heveit, azon férfiakét, kik a megyei m ült isire Xja.p-o.n.15: mai száma, lO oldal.
