Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-28 / 17. szám
2 BÉKÉS 1906. április 28. szavakkal üdvözölt Meskó Sándor alelnök. Fábry Sándor a következő beszédben köszönte meg a választást: Mélyen tisztelt Igazgatótanács 1 Őszinte köszönetét mondok a megtisztelő bizalomért, mely a most megejtett választás eredményeként szerény személyemet a nagyfontosságu, felelősségteljes és diszes vezérigazgatói állásra emelte. Talán feltűnő lehet egyesek előtt, hogy ezen kizárólag közgazdasági vállalat élére oly egyén állit- tatik és vállalkozik, ki eddigi egész pályáját a köz- igazgatás szolgálatában töltötte el, azonban, ha van olyan az igen tisztelt igazgatóság tagjai között, aki az én eddigi törekvéseimet és működésemet figyelemre méltatta, bizonynyal az észrevette, hogy egyéni hajlamaim — közigazgatási tevékenységem keretén belül is — mindig a 'közgazdasági kérdések felismerésére és megmunkálására vezettek. A közgazdasági törekvések iránt való egyéni hajlamom vonzott és vonz e hatalmas, tágkörü közközgazdasági társulat közhasznú munkálkodásában való részvételre és az e hajlamból eredő munkakedv és az ügyszeretet, melylyel az elém táruló uj hivatás iránt viseltetem, biztatnak és bátorítanak arra, hogy a fontos megbízatást elvállaljam. Jól tudom, hogy az előttem megnyíló uj pálya megtörése, óhajtott eredményeinek kivívása mily nehézségekkel jár, hiszem azonban, hogy teljes odaadással minél előbb bele élem magam az uj hatáskörbe és két tényező: az ügyszeretet és az erős akarat legyőzendik a kezdet kétségtelenül nagy nehézségeit. Kérem addig jó akaratú elnézésüket. Egyébként nem is teljesen idegen tér előttem a vasutak igazgatósága, mely végül is szintén csak közigazgatás, mert másfél év óta Békésmegye minden vasúti alkotásának munkása, valamennyinek igazgatósági és végrehajtó bizottsági tagja, elnöke vagy alelnöke vagyok, vagy voltam. Eddig hajlamaimnál fogva foglalkoztam előszeretettel a közgazdasági kérdésekkel. Ezentúl a hajlamhoz a hivatás érzete is társul és fokozandja munkakedvemet. Ha ügyszeretetem, igyekezetem és munkakedvemhez az igen tisztelt igazgatóság támogatása is járul, bizton remélem, hogy törekvéseim sikerre vezetnek, s a nagynevű elődeim által megkezdett utón haladva, nagyérdemű igazgatóink által irányítva, vas- utunk, mint elsőrangú közgazdasági intézmény,^csak erősbődni, fejlődni és virágozni fog, de csakis jóakamokat betiltják, mert ezek a Megváltót profa- nizálják. A renaissance idejében a humanisták és a reformátorok kezében van a vezető szerep. A humanisták a színpad barátai. Ismeretes czél- juk : a latin nyelv tanítása s a jó szónok tulajdonságainak elsajátítása. Ez utóbbit Luther különösen hangsúlyozta. De a nagy reformátor belátja, hogy Plautus és Terentius nem az iskola színpadjára való s bibliafordításának bevezetéseiben (mert részenként jelent meg a nagy mü) figyelmezteti az Írókat, tanítókat az ó-testamentum egyes helyeire, melyek különösen alkalmasak drámai feldolgozásra. S e felszólításnak lön hatása. Luther hívei mindenütt ilyen darabokat adattak [elő s a misztériumok ekkor fénykorukat élik. A i8-ik században fordulat áll be. Az ifjúsági müvek most már nemcsak színdarabok, hanem elbeszélések és ifjúsági regények. A pie- tismus korának legnagyobb pedagógusa Franke Ágost Hermann a gyermek neveléséről azt mondotta, hogy a jámbor szülők és tanítók vonzópéldája a legjobban hat a gyermekre. De vannak negativ eszközeink is s ezek: a haszontalan játékok, a világi mulatságok s a szindarab- játszás betiltása. A pietizmus az ifjúsági irodalom e csenevész hajtását, mely sohasem is tudott ép, egészséges gyökeret fogni, eltörölte. Legfőbb olvasmány a biblia volt s az uj testamentum. De Rousseau, a felvilágosodás korának e nagy alakja, kiragadja a szent könyveket az )ratu támogatásukkal, mert bármilyen buzgalommal munkálkodik is egy vállalat élén az egyes ember, igazi eredményeket1 csakis az összeségnek összhangzatos, közös munkája biztosíthat. Ép azért kérem és bizton remélem, hogy amidőn kezeimbe teszik le vasutunk jövendőjének megmunkálását, e bizalmat, mely ép olyan megtisztelő, mint felelősségteljes nagy feladatokat ró reám, nagy- rabecsült és nélkülözhetlen támogatásukkal tetézni szíveskednek. A mi bölcs szabályzataink egy foljdonos közösséget teremtenek meg az igazgatóság és a vasúti tisztviselő között a végrehajtó bizottság gyakori érintkezései és tárgyalásai által. Itt készítjük elő ezentúl is terveinket, s remélem, hogy mindnyájunk buzgó igyekezete megteremtendi a további sikereket és fenntartja, fejleszti, előbbre viszi vasutunk érdekeit s általa egyszersmind eme vidéknek, s eme szép és hatalmas, fejlődésre hivatott városnak javát, melyekkel vasutunk érdek-szférája szorosan összeforrva van, s amelyeket Önökkel egyetértve szolgálni örömöm és büszkeségem leend. A midőn ily értelemben való közös munkára kérem fel igazgató társaimat, nem önmagam erősítését kérem, hanem az egész érdekeltség javát tartom szem előtt, mert mi, kik itt együtt vagyunk, igazgatói minőségünkben, nem mint egyedek szerepelünk, hanem átadjuk énünket a Czélnak, az Eszmének, melyet szolgálunk és realizálni óhajtunk, s ez az Aradi és Csanádi egyesült vasutak felvirágzása ! A zajos éljenzéssel fogadott beszéd után az igazgatóság a napirendre tűzött egyéb tárgyakat intézte el. Az uj elnökigazgatónak választását megköszönő magas lendületes beszéde a legjobb hatást keltette az igazgatóság tagjainál. Dr. Fábry Sándor főispánt különben újabb diszes állásában hazaérkezésekor a vármegye tisztikara küldöttségileg üdvözölte, melyhez a jó barátok és tisztelők egész serege csatlakozott. Fábry Sándornak mint főispánnak állása nem összeférhetetlen ugyan a vasutigazgató- ságival, mindazonáltal körünkből való távozása, ami körülbelül két hó alatt fog megtörténni, befejezett tény, miután az elnökigazgatói tiszt aradi lakáshoz van kötví ; főÍ8páni állását a kormány rendelkezésére bocsájtotta ugyan már, de a kormány a fölött még nem intézkedett. Fábry főispáni utódjára nézve minden kombináczió ezidőszeriut időelőtti is, meddő is és csak is üres nagyképűsködés. T a n ü g y. Jelesen érett grófkisasszony. Gróf Almási/ Dénes fiatal viruló szép leánya Emma grófnő, a budapesti leánygimnasiumban a napokban tett érettségi vizsgálatot. Nagyon sok ifjú embernek nyújtott követendő szép példát, amennyiben a vizsgáló bizottság őt jelesen éréttnek nyilvánította. A szülök figyelmébe. A gimnázium igazgatóságához több szülő azzal a kéréssel fordult, hogy engedje meg az intézet növendékeinek a most megnyíló tánczískolai tanfolyamon való részvételt. Tájékozásul s a szülők fölösleges fárasztásának elkerülésére, közöljük a szülőkkel a tanári kar erre vonatkozó megállapodását. A gimnázium tanári testületé elvben egyáltalában nem ellenzi az intézet növendékeinek a táncziskolába való behatását s amennyiben egyes növendékek- az engedélyt osztályfőnökeiktől kérni fogják, meg is kapják. Feltételül szabja azonban, hogy hetenkint 3 óránál több ne legyen; továbbá hogy azokon az órákon, amelyeken a gimnázium növendékei megjelennek, csakis a helybeli többi iskolák növendékei, esetleg magántanulók vehessenek részt ; fenntartja a növendékek ellenőrzésének jogát. Mindezen föltételek megtartásának biztosítására a tánczmesterrel már meg is egyezett; de amennyiben a táncztanitás folyama alatt arról szerezne meggyőződést, hogy föltételei nem érvényesülnek, az összes engedélyeket visszavonja s ugyanazt teszi egyesekkel szemben i8, amennyiben velük szemben a táncztanitá- son vagy abból kifolyólag, súlyosabb természetű panasz merülne fel. Kifejezi azonban aggodalmát, hogy a táncztanulás most, az iskolai év vége felé, az ismétlések folyamán esetleg súlyosabb zavarokat fog előidézni a növendékek szorgalmában és előmenetelében s azért komolyan kéri a szülőket, hogy mielőtt elhatároznák magukat gyermekeik beiratására, fontolják meg, vájjon eddigi szorgalmuk 8 előmenetelük elég biztosítékot nyujt e arra, hogy ez évi tanulmányaikat sikerrel fejezik be. A jövőre vonatkozólag pedig mindent meg fog tenni arra nézve, hogy a tanfolyam ne éppen e kritikus időben, hanem ősszel vagy télen, esetleg a nyári szünidőben létesüljön. Az igazgatóság. iskolás gyermekek kezéből. E szent könyveknek lealacsonyitás, ha éretlen tanulók mulattató könyvévé sülyesztjük ezeket alá. Hisz Emil eddig azt sem tudja, van-e lelke? S ha tudja is, akkor sem éri fel észszel ! Emilnek 15 éves koráig nem is szabad vallásról hallania. Jó volna számára olyan könyv, melyből megtanulhatná, hogy mint kell szerszámait elkészíteni s magára hagyatva, helyét az életben derekasan megál- lania. Ilyen munkát hiába keresünk. Igen alkal más volna erre Defoe Robinzonja, de ezt át kellene dolgozni egyenest az ifjúság számára. S ekkor előáll Campe, a kis hamburgi tanitó, ki becsületesen elvégzi a magára vállalt nem könnyű feladatot s 1779-ben világgá bocsátja halhatatlan müvét, mely minden nép ifjúsági irodalmának alapköve. A Robinson a felvilágosodás korának legnagyobb dicsősége. Nem izgatja a képzeletet, de foglalkoztatja az elmét; inkább az észhez, mint a szívhez szól. A Robinson ez iránynyal megmutatta a következő korok Íróinak, hogy milyen alapon lehet és kell az ifjúsági irodalmat mivelni. A Robinzon hőse a későbbi ifjúsági regények két főtulajdonságát foglalja magában : az egyik az utazási vágy, ezekből fejlődik ki a tipikus Verne-regény, a másik a maga emberségéből, vagy gyámoltalanságából boldoguló vagy küzködő ember sorsa. Erre alkalmas példa németeknél Hoffmann, nálunk Gaal Mózes sok ide vágó müvével. Egyet azonban hiába keresünk a Defoe-Campe regényben s ez a nemzeti jellem megnyilatkozása. A Robinzontól kezdve örökös forrongásban, fejlődésben látjuk az ifjúsági irodalmat. De mi is az ifjúsági irodalom ? Gyermekek kezébe — magyarázgatnunk is felesleges — nem adhatunk mindenféle olvasmányt. Ezek vagy tartalmuknál, vagy pedig nehézkes előadási módjuknál fogva nem valók az ifjúság számára. Azért ifjúsági mü talán, mert csak gyermekek a szereplő személyei ? De ez sem helyes, mert igen sok munkában, mely egyenest az ifjúság számára készült, meglett emberek a szereplő személyek. Tehát akkor mi különbözteti meg e müveket a nagyok regényeitől ? A házasság vagy a szerelem kiküszöbölése ? Vagy talán más világokban jár a szerző ? Tündérek, törpék között? A feleletet nem itt találjuk meg. Ifjúsági regényekké e könyveket a személyeknek naiv, egyenes gondolkozása avatja fel, lelkűk tiszta, érintetlen volta, látásuknak csak derült időben való képessége. Ködöt, homályt, titkot nem ismernek s ha egyikök-másikok zordon bérezek közül való is, mindenütt csak verőfényre, napsugárra, s szerető szivekre talál. Ifjúsági regény, mert személyei, ha öregek is ifjak szivökben, egyenesek gondolkozásukban. Nem mondom én ezzel azt, hogy az ifjúsági müvekben nincsenek rossz emberek. De ezeket csak fátyolén keresztül, sűrű ködbe burkolva látjuk: gondolkozásukról nem világosit fel az iró. Borzasztó tettüknek csak szomorú következményeit látjuk, mindannyiunk megdöbbenésére s igaz részvétére. De vájjon szabad-e az ifjúságnak a világ-
