Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-14 / 15. szám
2 BÉKÉS 1906. április 14. bályait úgy módosítja, hogy a felügyelő- bizottsági tagok számát 5-ről 7-re emeli fel s az 1908. évi rendes közgyűlésen ezen megszaporitott két felügyelőbizottsági tagsági helyre két temesvári részvényest választ meg. Varjassy Lajos aradi polgármester érdemleges nyilatkozatot nem tett az igazgatósági kiküldöttek ajánlatára, hanem időt kért, hogy hozzáértő szakemberekkel megbeszélhesse a dolgot. , Dr. Telbisz Imre temesvári polgármester azonban a már fentjelzett és Temesvár közönségének nagyobb érdeklődését célzó s az igazgatósági kiküldöttek által is helyeselt módosításokkal és kiegészítésekkel az összes előterjesztésekhez érdemileg hozzájárult s azokat már márczins 26-án Temesvár város törvényhatósági bizottságával egyhangúlag elfogadtatta, azután a húsvéti ünnepek alatt felutazott a fővárosba az érdekelt ministerek és államtitkárok támogatását kérni, akik mindnyájan, miután a részvénytársaság felterjesztésében csakis oly dolgokat kér, melyek az 1907. évi iparfejlesztési törvény idevágó rendelkezésein alapulnak, a legnagyobb készséggel jelentették ki elvi hozzájárulásukat, úgy, hogy most már csak a formalitások vannak hátra. Miután a temesvári gyártelepet még e nyáron keli felépíteni, hogy őszszel, vagy legkésőbb a tél beálltával megnyitni lehessen s miután a gyulai gyárnak déli és nyugati szárnya is még e nyáron lesz emeletre felépítve, a részvénytőke felemelésének ideje elérkezett, minek következtében az igazgatóság e hét folyamán szétküldötte az összes részvényeseknek az újonnan kibocsátandó 5000 darab részvény jegyzésére szolgáló aláírási ivet, mely lapunk hirdetési rovatában olvasható, s ápril 29-ére rendkívüli közgyűlést hivott össze, mely előreláthatólag szanktionálni fogja az igazgatóságnak a fióktelep felállítására vonatkozó összes eddigi intézkedéseit. Miután a legutóbbi napokban Orosháza is jelentette, hogy kész a vállalat minden kikötött feltételét teljesíteni, nincs kizárva, bár ma sokkal nehezebb a helyzet, mint lett volna a tél folyamán, hogy az ottani fiók is, de csak kisebb méretekben, mint a temesvári még ez évben felállittatik. Aradnak azonban várnia kell még egy darabig, mert az erőket szétforgácsolni nem szabad. Az igazgatóság Varjassy polgármester múlt heti sürgetésére azt az egyedül helyes és a mostani viszonyok között lehetséges választ adta, hogy miután a temesvári fiók ügye gyorsabban fejlődött és hamarább érlelődött, először azt épiti fel és helyezi üzembe, de Ígéri, hogy az ezen temesvári gyártelep felállítása alkalmából leszűrődött fióktelepaiapitásí tapasztalatokat annak idején elsősorban Arad javára fogja értékesíteni. A közigazgatási bizottság ülése. — Április 8. — A vármegyei közigazgatási bizottság hétfőn délelőtt tartotta rendes havi ülését dr. Fábry Sándor főispán elnöklete mellett. A bizottsági tagok az ülésen majdnem teljes számban jelentek meg s csupán a vármegye alispánja, — kit betegsége és a vármegye főjegyzője, kit a békéscsabai sorozások akadályoztak meg az ülésen való személyes megjelenésben, — voltak távol a nagyérdekességü ülésből. Az ülésen dr. Fábry Sándor főispán elnöklése mellett megjelentek: gróf Wenckheim Dénes, Sárossy Gyula (Jantsovits Péter árvaszéki elnök helyett), dr. Pándy István, Perszina Alfréd, Mikler Sándor, dr. Zöldy Géza, dr. Zöldy János, Csák György, dr. Ladies László, dr. Liszy Viktor, dr. Márky János, Domby Lajos, Belicey Géza, Veres József, Szekér Gyula, Haviár Dani, Morvái Mihály és Szalay József. Az ülés megnyitása után a gyöngélkedő alispán helyett Kiss László aljegyző ismertette az alispáni jelentést, melyet az ülés hozzászólás nélkül tudomásul vett. A jelentés szószerint a következő : A folyó év márczius havában vármegyénkben előfordult közérdekű eseményekről a következőket jelentem : A személybiztonság 14 esetben támadtatott meg, és pedig 2 súlyos és 8 könnyű — nagyrészt verekedés közben ejtett — testi sértés elkövetésével; történt egy gyilkosság és egy kuruzslás folytán beállott higany mérgezés. A vagyonbiztonság ellen 35 esetben intéztetett támadás, egy betörésen, egy magánlak sértésen és egy csaláson kívül 32 esetben, nagyrészt csekélyebb értékű tárgyak ellopásával Úgy a személy mint a vagyonbiztonság ellen vétők nagyrésze kinyomoztatott efféle újításokba a grófné nemsokára. Legjobb is, ha ő maga söpri ki közülünk azt a kártékony csodabogárt! De bizony nem igen akart beteljesedni a jövendölése. Róka már két éve piszkál keserves munkájokban és még szó se volt róla, hogy a szekere rudja kifelé állna. Sőt, ha vita merül föl közte és a tisztség közt, mindig az ő javára húz az igazság. Már a homoki ispán csak bizalmas embere a grófnőnek, hisz a maga költségén neveltette, taníttatta, de bizony azt a fél waggon zabot, a mivel a számvevői tudomány pontossága kevesebbet állapított meg a magtárban, még neki is csak úgy barátságos utón engedték el. Fel is mondott volna tán akkor, annyira sértette az önérzetén esett csorba, csakhogy nem egyen állt a vásár. Az uradalomhoz halálig tartó szolgálati fogadalom kötötte. A tiszttartó ur maga furcsábban járt az újdonsült számvevővel, mindjárt a legelső hivatalos viszontlátáskor „hajba kaptak“, (hogy min, az uradalmi titok marad), ő is felmondással fenyegetőzött, ha a „számpiszkáló“ még egyszer beleártja magát az ő dolgaiba. Azonban a grófné magas leleményessége minden bajt megakasztott, egy ismert közmondás alkalomszerű átfordításával, olyas intézkedést bocsátván ki, hogy a „róka is jóllakjon s a kakas is megmaradjon“ (kakas a tiszttartó csufneve volt.) Nevezetesen a következő év nyarán Nagyfejeő tisztartó ,ur grófi költségen Párádon élvezend 6 heti szabadságot, a mikor Róka minden nehézség nélkül leltározhat majd az olajos uradalmi kerületben. és ellenük a büntető eljárás megindittatott, az ismeretlen tettesek ellen pedig a nyomozás folyamatban van. 9 tűzeset volt. Leégett 5 ház, 1 boltberendezés, 1 szalma kazal, csekély értékű kukoriczakóró és ru- hauemüek. Az okozott kár 6 esetben biztosítás folytán megtérül. A tűz egy esetben, amelynek tettese kinyomoztatott és a büntető bíróságnak átadatott, gyújtogatás, a többi 8 esetben pedig gondatlanság következtében volt. 3 baleset történt, amelyek közül egy halállal végződött. Öngyilkosság 8 és öngyilkossági kísérlet egy fordult elő. Földmivelés- és munkásügy. A hosszú tél és különösen a márcziusi szokatlanul száraz fagyos időjárás a vetéseknek sokat ártott. A vetések általában gyöngék, ritkák, a hótakaró elolvadása folytán az erős fagyokkal szemben védtelenül állottak. A hóolvadás után a vizenyősebb talajokban a búzát a fagy kiemelte s igy sok helyen megritkult, sőt egyes táblákon ki is veszett a búza, amelyet helyenként még a gabona futrinka is pusztít. A gazdasági munkák közül — bár a hideg időjárás miatt későn — megkezdődött a szántás és vetés, valamint a kerti gazdaságok művelése, mindezek azonban még csak kevés számú munkást foglalkoztatnak. A munkabérek 1 korona és 1 korona 80 fill, napszám között váltakoztak. A gyomai és endrődi munkások közül nagyobb számban a zimonyi töltés építésénél és a budapesti téglagyárban nyertek alkalmazást. Az aratási szerződéskötések a gyomai és orosházi járások egy részének kivételével a múlt hónapban is folyamatban voltak. Nagyszénáson, Gádoroson, Szentetornyán és Osorvásou majdnem az egész munkásnép tartózkodott aratási szerződéskötésétől, miért is ezen járásokban a gazdák és nagyobb uradalmak, közül sokan más vidékről szerződtettek munkásokat. A gazdasági cselédek körében észlelt az a készülődés, amelytől április elsejére a szolgálatnak nagyobb tömegekben való elhagyását, esetleg cseléd- sztrájkot lehetett várni, abban maradt és a szerződés kölcsönös felbontásának néhány esetét, illetve az egyoldalú felbontásnak még szórványosabb esetét kivéve a gazdasági cselédek helyükön maradtak és általában megnyugodtak. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a hatóságok, ahol tömeges felmondásról vagy előkészületről értesültek, a helyszínére kimentek, a törvény rendelkezéseiről a cselédeket ki- tanitották, az engedetlenség következményeire figyelmeztették, de tulajdonítható részben a kedvezőtlen A tiszttartó ur éppen nem látszott mérgelődni a hat heti szabadság miatt s a mikor felesége, lánya a kedves Mimiké és a pusztán sziinidőző két kis unoka az állomásra kisérték, akkora mosoly telepedett arczára az örömben fürdőző urnák, a mekkora csak a haja hullott nagy fej pipacs kerekségére fért. Az indóháztól visszajövetkor Nyirokon hajtatott keresztül a tiszttartóné, ahol éppen vásárnap volt. Venni ugyan nem volt szándéka semmit, csak hát a kis unokák végett .• hadd teljék kedvük, hadd válasszanak maguknak vásárfiát. Az elkényeztetett urfiknak meg egyéb sem kellett, mint a kis úját megmutatni, azok az| egész vásárt akarták. Legnagyobb baj volt velük a baromvásáron. Megpillantván két kis ponny lovat, minden áron meg akarták vétetni a nagymamával. A tisztartóné persze erősen védekezett ez ellen az üzlet ellen, s mindössze annyiba bocsátkozott bele, hogy leszálltak és megsimogathatták a megkedvelt állatkákat. Ez a csekély élvezet azonban korántsem elégítette ki fokozott igényüket, jóllehet a tisztartóné minden kigondolható cselhez folyamodott, hogy az érdeklődést a kis lovakról elterelje. Észrevétlenül intett a tót kupeeznek: mondaná, hogy el nem adók a lovak, de az keveset értvén magyarul, „de igen“-ezésével, fejbólongatásával a gyermekek malmára hajtotta a vizet. Azt sem találták elfogadható kifogásnak, hogy: „asszony létemre csak nem érthetek a lóvásárhoz,“' mert hát: „ott ül a bakon János, majd megalkuszik az 1“ — De mikor nincs is elég pénz nálam! Csak nem akartok ez előtt a tót előtt szégyenbe hozni? Várjatok legalább délutánig; ha otthon leszünk, adok pénzt az írnok bácsinak, aztán visszajöttök vele és megveszitek a kis lovakat. — Nem, nem, a tót eladja délutánig. — Dehogy adja el! No, várjatok, inkább adok neki felpénzt is. — És csakugyan a markába tett a tótnak két forintot, gondolván: több is veszett Mohácsnál, csak egyszer már a hintóba csalhassa a gyermekeket. Otthon majd csak elfelejtik a csecse-becse állatkákat. De bizony ők nemcsak elfelejtették, sőt valóságos kétségbeesett sírásba fogtak, sejteni kezdvén, hogy a nagymama csak ámitgatja őket. Úgy bömböltek, olyan zsivajt csaptak, sikoltoztak, mint két kis fogoly ragadozó, a kikkel meg- szagoltatták, de nem dobták be ketreczükbe a konczot. Nem lehetett másképen lecsillapítani őket, meg kellett kérni az írnokot, hogy újra kocsiztassa be a vásárba őket. — Aztán csakugyan megvegyem nekik ? Kérdé az írnok induláskor. Dehogy ! Hisz éppen a maga leleményességére bízom, hogy ügyesen szedje rá őket. De mielőtt kocsira ült, Mimiké, a kedves Mimiké olyan vágyakozó hangon találta mondani neki, hogy : — Majd meglássa, minő édes cseppségek ! Magam is úgy szeretném, ha az enyém lehetnének 1 Az írnok nem vette ugyan komolyan a Mimiké szavait, de az utón addig csürte-csavarta erre, arra gondolatait, hogy a gálántság ördöge mégis csak megvette a szivét.
