Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-31 / 13. szám
2 BÉKÉS 1907. márczius 31. igazság győzelemre juttatásának szent ügyét, ne csüggedjünk akkor sem, mert: »Meghalni az emberiség javáért, Mily boldog, milyen szép halál! Szebb és boldogitóbb egy haszontalan élet Minden kéj mámorainál.« .... Mint tömoszlop lobog előttünk Megváltónk dicső példája . . . Igyekezzünk az ő nyomdokain haladni ... A feltámadás hite, reménye akkor adja meg szivünknek az igazi húsvéti örömöt, melyet megszentel a krisztusi szeretet.... így lesz a golgota nehéz keresztje a diadal dicső jelvényévé .. . így fakad a fájdalom földjéből öröm virág . . . így ragyogja be feltámadás napja a gyász sirját! . . . Dombi Lajos. Az alföldi népsanatorium.*) Irta: Dr. Lukács György v. b. t. t. a József kir. herceg sana- torium-egyesület elnöke. A tüdővész elleni küzdelem, melynek a külföld culturállamaibau már oly hosszú története van, immár hazánkban is figyelemreméltó tevékenységet köt le. Az érdeklődés mind intensivebb, a szakerők folyton fokozódó energiát fejtenek ki a nagy közönség felvilágositása és a küzdelem helyes irányainak megjelölése tekintetében, a laikusok mind jobban sorakoznak a zászló köré, melyre a pusztitó népbetegség legyőzése van jelszó gyanánt irva. Es ha a Nyugat egyes culturállamaibau 30—50 százalékkal lehetett csökkenteni a tüdővészes halálozások számát, miért ne lehetne kitartó munkával nekünk is ugyanezt a fényes eredményt elérni ? A védekezés sokszerüségében ma is leghatékonyabb a sanatoriumok intézményének mennél erőteljesebb felkarolása. Jól tudom, hogy a sanatoriumok igazán üdvös hatást csak akkor fejthetnek ki, ha a segédintézményekuek egész serege működik velők párhuzamosan és ha az egészség megóvásának általános feltételei hatékonyan vannak biztosítva. Minden erőnkkel kell tehát törekednünk tüdőbeteg dispensaire- eknek (rendelő intézeteknek), üdülő házaknak és más kapcsolatos intézményeknek létesítésére, ki kell építeni közintézményeink rendszerét olyan irányban, *) A »Közegészség« márczius 15-iki számából. hogy a sanatoriumban gyógyuló szegény beteg családtagjai kereső hiányában megfelelő anyagi támoga tásban részesüljenek, s fáradhatatlanul kell dolgoznunk annak elérésére, hogy por- és piszokmentes levegő, hogy egészséges, tiszta viz álljon mindenkinek rendelkezésére, hogy jó lakása legyen a legszegényebb embernek is. Mindaz, ami az egészség általános feltételeinek biztosítására szolgál, egyszersmind egy-egy láncszeme a tüdővész leküzdésére irányuló munkásságnak. Valamint egy culturállam közoktatási rendszere nem szoritkozhatik csupán az elemi oktatás intézményeinek kiépítésére, hanem középiskolákra és egyetemekre is van szükség, úgy a közegészségügy terén való köztevékenység sem merülhet ki az egészség általános hatányainak meg- megteremtésében és biztosításában, hanem specialis egészségügyi intézmények parallel létesítéséről is kell gondoskodnia. Találkozunk hivatott egyének részéről is a sanatoriumok közegészségügyi értékének bizonyos mérvű lekicsinylésével, nevezetesen azzal a felfogással, hogy a sanatoriumok által elért eredmény nem áll arányban az azok létesítésére fordított költséggel. Azt hi-j szem, ennek a felfogásnak alapvető tévedése abban rejlik, hogy a sanatoriumoknak cmpán a közvetetlen gyógyítás által elért eredményét veszi tekintetbe, s akkép okoskodik, hogy egy 100 betegre berendezett sauatorium egy évben 400 tüdőbeteget gyógyít, mi ez a csekély szám a tüdőbetegek roppant légiójához arányitva! Bocsánatot kérek, 400 tüdőbeteg meg- gycgyitása még akkor sem csekélység, ha tudom, hogy fél millió tüdőbetege van szegény hazánknak ! De — és ez talán a lényegesebb hivatása a sanatoriumoknak — az a négyszáz tüdőbeteg, aki a sana- toriumból kikerül, négyszáz családba viszi szét a tüdövész ellen való okos védekezésnek tudnivalóit és ezek a tudnivalók a 400 család utján 1000 és 1000 más család körébe jutnak el, s a tudás, a felvilágosodás, az okos védekezés közkincscsé lesz. A propagandának semmi más módja nem pótolja a pusztitó népbetegséggel való megküzdés tudományának ezt a leghatékonyabb terjesztését. A sanatoriumok intézménye tehát kettős fontossággal bir: ez az egyetlen intézmény, mely a tüdőbetegség közvetetlen gyógyításával foglalkozik,**) egyszersmind a legha**) A kórházak tüdőbeteg-osztályai inkább csak ápolóintézetek a tuberculosis előrehaladott stádiumában levő betegek részére. ___________________________________________ té konyabb intézmény a tüdővész ellen va'ó védekezés gyakorlati ismereteinek elterjesztésére. Hogy a sanatorium nem olcsó intézmény, azt jól tudom. Már csak azért sem olcsó, mert a sanatorium! betegeknek dús és jó táplálékra van szüksége. De lehet gazdaságosan építkezni, s van módja annak, hogy az intézetek vezetésében észszerüséget s ezzel együtt lehető olcsóságot honosítsunk meg. Elvégre áldozatok nélkül nagy eredményeket nem lehet elérni. Hazánk eddig még csak egy működésben levő tüdőbeteg-sanatoriummal rendelkezik. De már tető alatt van a második is és az áprilisi napsugár megnyitja ennek a második intézetnek kapuit is a szenvedő emberiség előtt. Az első sanatorium a főváros, mellett épült, az Erzsébet-sanatorium. Helyesen volt ez igy, mert hiszen a nagyvárosok népét tizedeli legjobban e rémes betegség. De a tüdővész budapesti arányait nyomon követi a magyar alföld, melynek szomorú statisztikája megtanít arra, hogy az alföldnek szin- magyar s egyébként erőteljes népe hihetetleuül nagy kontingensét nyújtja a tüdővészes halálozásoknak. Egészen természetes tehát a sorrend, ha a főváros után a magyar alföld kapja meg a maga nép-sana- toriumát. Az alföldi József sanatoriumot a József kir. herceg sanatorium-egyesület létesítette. A sanatorium költségeit az egyesület tisztán a közjótékonyságnak és pedig többnyire leleményes módon való igénybe vétele révén hozta össze. Jele ez annak, hogy hazánkban a társadalmi öntudat van már annyira, hogy a társadalom az állam segítségének igénybe vétele nélkül is, önerejéből, képes uagy intézményeket megteremteni. Csupán az intézet fentartásában siet immár az állam is az egyesület segélyére, amennyiben a kiváló érzékű gróf Andrássy belügyminiszter évi fentartási segélyt helyezett kilátásba az egyesületnek s ez által lehetővé tette, hogy az egyesület jelentékenyen szaporíthatja az ingyen ápolásban részesülő betegek számát. A József-sanatorium voltaképen népsanatorium, rendeltetése az, hogy az intézet összes betegei ingyen ápolásban részesüljenek. A cél a maga teljességében elérhető nem volt, azonban bizonyára figyelemre méltó jelenség, hogy a József-népsana- torium mindjárt működése első évében betegeinek legalább 35 százalékát fogja teljesen ingyen eltartásiban részesíteni. Ambítioja az egyesületnek, hogy az Nincsen halál, nincs enyészet, lm, győzött az örökélet, Nem rettent a síri álom, Boldogság vár más világon . . . Dombi Lajos. A szilas balhási közvélemény. Irta: Nádai Pál. Bevezetés. Kedves, szép öcsém! Igaz meghatottsággal olvastam leveledet, amelyben azt írod, hogy úgy is mint végzett jogász, úgy is mint a magyar virágos kertjének egy szerény kis jáczinthagymája, — fölcsaptál a Szilas Balhási Harsona felelős szerkesztőjének. És hogy ezentúl te leszel az, aki e vegyes tartalmú társadalmi hetilap élén hetenként egyszer meg fogod értetni a szilas balhási társadalom illetékes köreivel, hogy nem tűröd tovább a nép jogaival való merész játékot és hogy ütött immár az a tizenkettedik óra, amelyben a hatóságoknak végre is kötelességük volna a város érdekeit a kárhozat örvényéből visszarántani . . . Szegény jó fiú! Persze, persze, te mindig nagy idealista voltál és igy esett meg már gyerekkorodban, hogy mig a Laczi meg a Pista kilopták a spajzablakból a legszebb almákat, te folyton tiltakoztál és óvást emeltél, mig végre is jól elpüföltek és — ami a legszomorúbb — az almát is ők ették meg. De megmondta azt már szegény jó édes apád, a megboldogult Náczi bácsi, mikor engedetlen, szófogadatlan voltál és nem akartál tanulni, hogy: én nem vesződök ezzel a gyerekkel, nem is ütöm, hanem odaadom vidékre újságírónak, hadd üssék másoki . . . . Hát szép öcsém, most lassacskán ennek is itt lesz az ideje. De nem erről akarok most beszélni. Hanem, mivel megkértél, egy pár jó tanácsot és útbaigazítást akarok neked adni, én, a vén róka, a kiérdemesült veterán harczos, aki immár hu- szonnyolcz esztendeje szolgálom a régi jó vidéki eszméket és eszem végig potyára a legszebb menyegzőket. Mi az a „közvélemény“? A közvélemény édes fiam, egy nyeletlan bicska, penge nélkül. De ebbe a nyélbe, ami nincs, ezren is kapaszkodnak és azzal a pengével, amely szintén nincs, tízezer embert is meg- bicskáznak. Tesze n : Kovács János adótisztnek a felesége kimegy a balhási piaczra csirkét venni. Megáll özvegy Paprikáné Yera élő baromfikereskedőnél, aki kijelenti, hogy még csak most tojjék azt a tojást, amelyikből ki fog kelni az a tyúk, amelyiknek a csirkéjét majd talán megkaphatja a nagysága egy forint húszért. A nagysága, mert csak két hónapos menyecske, elszé- gyeli magát, mikor a tojás szót meghallja és úgy vágja oda özv. Paprikáné fejéhez a csirkét, hogy menten összeszalad a sok özv. Paprikáné az it- czés piacz szélrózsájának minden irányából. Ekkor azonban megjelenik a gyorsan előhívott — közvélemény. És mit csinál a közvélemény? A közvélemény konstatál. A leghatározottabban konstatálja, hogy : I. özv. Paprikáné úgy vágta pofon az adótisztné őnagyságát, hogy ez háromszor fordult meg egy álló helyében a baromfi- piaczon ; 2. özv. Paprikáné azért verte meg ostorral a nagyságát, mert ez két pár csirkéjét akarta ellopni a gallérja alatt; 3. az mégsem járja, hogy a szegény kofaasszonyt, mindenéből kifosszák a nagyságák; 4. az adótisztné csak azért lop, mert az ura biztatja rá, az meg maga is lop az adókból, ami nyilvánvaló, mert hiszen éppen azért helyezték át nemrég Dunapenteléről Szilasbalhásra. Az adótiszték tehát ezentúl erkölcsileg halottak és ezt bár finoman leplezve, de te is ki fogod fejezni a Balhási Harsonában, amelyet a helyi közvélemény szócsövének, tölcsérének, tükrének, krónikájának és leveses- táljának is szokás nevezni. Még pedig a következőképen : — Áthelyezés. Egy nemrég lezajlott szen- zácziós ügy utolsó fejezete záródott most le városunkan. Kovács János adótisztet, akinek feleségét némi ezüst kanalakkal kapcsolatban emlegették mostanában, áthelyezték Bugybe- rekre. Mint mondják, a férj is fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen, mert városunk felzúdult közvéleménye őt is visszaélésekkel gyanúsította. Bár mi kezdettől fogva hangoztattuk, hogy ne siessük elhamarkodott ítéleteinket, most mégis örülünk távozásuknak, mert ezzel egy rég húzódó kínos kérdés oldódott meg a szilasbalhási társadalom kebelében. Mi az a mozgalom? A mozgalom, finoman szólva: minden komoly alapot nélkülöző koholmány, magyarán szólva hazugság. Hogy születik a mozgalom ? Úgy, hogy a nyomdász pénteken elküld a szerkesztőhöz kéziratért, ez meg visszaüzen, hogy nincs czikk, a héten nem muszáj megjelenni a lapnak. Erre a nyomdász visszaüzen, hogy a lapnak meg kell jelenni, mert az előfizető hazajött már a fürdőből és ha nincs miről írni, akkor csináljon a szerkesztő úr valami mozgalmat. A szerkesztő erre kezd föl s alá járni a szobájában s megindítja az Első Magyar Szilasbalhás és vidékei Orosz- ellenes Mozgalmat, mint olyant. Aztán leül és 'megirja az oroszok Kényurának, hogy hagyjon
