Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-31 / 13. szám
XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. márczius 31. 13-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ______10 K — f Fé l évre— _ _ _ 5 K — f Évnegyedre—____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 2G fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZQAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal s Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Husvét ünnepén Bánat földjében gyakran fakad az örömvirág ; boldogság hajnalának bíbor ténye sokszor következik a fájdalom sötét éjjelére.. így történt akkor is, midőn a »szombatnak végén, mikor virradva a hétnek első napjára, imó nagy földindulás lön ; mert az Ur angyala, mikor mennyből leszállott volna, élvévé a követ a koporsó ajtajáról, és felül azon ül vaja“ .... Három nappal korábban gyászolt a szeretet ; az igaz részvét búharmatát ültette a szemekbe, midőn kereszthalált szenvedett a küzdelmes élet nagy Mestere ... De ugyancsak akkor másfelől diadal mámorban úsztak azon szivek, melyekben kaján irigység, rút önzés nemtelen indulatai ütöttek tanyát, miként fecskefészekben >a szemtelen veréb« . . Igen, mert a féktelen ármány átkos czéljá- hoz ért ! . . . Ám de csak röpke fény, szól lebbenés lön mind ama látomány, hogy az igazság dicső győzedelme tündér pompában ragyogjon fel amazok enyészetének nyomán . . . Három napig tartott a remény és csüg- gedés tusája, s akkor ismét felragyogott a lelkek egén az idveség hajnalcsillaga ; a megvert pásztornak széledező nyája ismét összetalálkozott .... Eltűnt az ajkakról a jajszó s megzendült az öröm szózata: »Győzedelem, győzedelem! ...» Mint lecsendesült vihar után a ragyogó nap fénye uj életre kelti a meglankadt virágokat : életre kelt a szivekben a biztató reményszivárvány, midőn hangzott a megváltó szava ; „Én élek és ti is éltek!“ . . . Hol van a toll, mely a maga valóságában leírni, festő ecset, mely elragadó voltát hiven lefesteni képes volna az öröm ama képének, mely az igazak szivében képződött, midőn szájról-szájra szállott a lelkesítő hir, hogy »feltámadott az Ur Jézus Krisztus* ... »Ezt száj ki nem mondhatja, nyelv nem magyarázhatja“ Igen ... A Jézus feltámadott s ennek emlékére öröm ünnepet szentel ma a keresz- tyénség, mert e tény záloga annak, hogy az igazságot örökre elnyomni a gonoszság képes nem lehet, mert miként a kereszten elvérzett, koporsóba elhelyezett Jézus feltámadott halottaiból, épen így a megtapodott ártatlanság, a porba tiport igazság uj életre kél, győzelmet arat .... »Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk !« . . . Azok, kik ama tévhitben ringatták magokat, hogy Jézus halálra juttatásával mind azon eszmék, melyeket ő hirdetett, örökre megsemmisülnek: hamarosan belátni kényszerültek, hogy csalódtak számításukban, mert megvalósultak Jézus szavai: »Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédim mindörökre megmaradnak“ .... A kereszt alatt könyezők szemeiről felszántotta a fájdalom könycseppjeit az első husvét reggelén a felragyogott napsugár öröme s remény lombja hajlott reá a csüggedni kezdett szivekre . . . »Hol vagyon halál a te diadalmad, hol vagyon koporsó a te fulánkod ? az Istennek legyen hála, ki adott nekünk diadalmat a mi Urunk Jézus Krisztus által?* ez azon öröm hang, mely megzendült az ajkakon az első husvét eljöttékor . . . »A Golgotán megszűnt a jajszó S már hirdetik az angyalok, Hogy a sírban harmadnap alvó Idvezitő feltámadott; Öröm zendül a gyászos tájon, Alleluja, hálaadás ! A holtakért szivünk ne fájjon, Mert meg lesz a feltámadás!« Az örökélet hite az emberi szív legdrágább kincse. Tündöklő csillag ez az élet egén melynek fénye megvilágítja ama sötét utat, melyet a szenvedések tövisei között járva megtennünk kell a földi életben .... Mint habok árján ingó hajó népének a közelben feltűnő révpart; mint homok sivatag fáradt vándorának a zöldelő oáz: a fájdalmak viharában hánykódó léleknek; a nyomor kinjaitól gyötrődő szívnek édes vigasztalást nyújt a feltámadás, örök élet hite. »Nincs a sírban őrök enyészet, Ember csak uj hazát cserél; A mi minket itt lenn is éltet, A lélek, az örökké él; Mi az égből keblünkbe szállá, Győzni fog az a sir felett, És megmarad, Istennek hála ! A hit, remény és szeretet!« E hit ereje tartson meg minket az igaz- 8ág utján állandóan, hogy küzdelmre lelkesítsen munkálkodásunk közepette ... S ha talán életünk árán kellene is szolgálnunk az TÁEOIA. Levél. Édes feleségem! Idehaza nálunk Puszta, kopár minden, hideg télben járunk! Havas eső csapkod, fagy is éjszakára, Meleget alig ád még a nap sugara! .... — De ina, amióta kis leveled vettem, A tavasz sejtése suhant át felettem, Szememben egy könycsepp boldogan, ragyogva, Csillogón leperdűlt drága gyöngysorodra, Fehér kis leveled mosolygó lapjára ! .. . . — Mint az éj harmata liliom szirmára .... Azóta .... azóta az ablakunk alatt Az orgonafáuak zöld rügye kifakadt!.. . . S szememet mosolygva míg rajta felejtem, Bohókás lélekkel bimbaját is sejtem, Lilaszíu virága illatát is érzem, Fehér kis szobánkat betölti egészen! .. . . Almaim csillogó, aranylábú pókja, Tündöklő hálóval lelkemet befonja, S a kéklő magasból — mint szívem verését, — Tisztán hallom már a fecskék csicsergését!... . Nem lehet ez játék! .... Nem lehet ez álom ! __ — Kis szobánk ablakát reszketve kitárom, — Elsuttogom neved az orgonaágnak, Visszhangja támad rá az egész világnak! S köröskörűi, — mintha hárfák zengenének, Megcsendül az első szent tavaszi ének! . . . . Tisztán, mint a kristály.... halkan, mint az álom A tavasz ihlete leng át a világon! Most ébred az erdők titkos mélye, berke, Most indúl nászúira a virágok lelke!.... És hogy miért.... miért? — Egy fehér levélért, Galamblelkü asszony tiszta szerelméért.... S két szál hóvirágért, amely zálogképpen, Fehér leveledből idehullt elébem! — Kikelet jelképe, két kis fehér zálog! .... .... Felveszem kezembe azt a két virágot, És úgy eltűnődöm gyöuyörködve, szótlan, Hogy közöttük, s közied mennyi hasonló van! — Oly egyszerűk, tiszták, mintha csak te lennél, Mikor meghúzódol dobogó szívemnél! . . . . Édes feleségem ! Nekem nincs virágom, Egy-egy nóta csupán az én gazdagságom, De azt nem sajnálom, ha ezer is volna! Összekötöm neked illatos csokorba, — S ha szívedre tűzöl egyet is belőle, Lelkem édes titkát ellesheted tőle! — Azt a titkot, amit szívünk is dobogott, Mig szemünk egymásba először ragyogott: Hogy te vagy a lelkem, a gyönyörűségem. Édes csókot adó földi üdvösségem!. . .. Áldjon meg az Isten édes feleségem! .... Székely Sándor. A sír körül.. . . A sír körül járnak, kelnek, Igaz részvét, hű szeretet, Kezekben a balzsam cseppje, Hogy rá hintsék a szent testre . . . . Az őrizők megrettennek, Nincs a sírban, kit keresnek, íme az Ur „feltámadott“, Szárítva a búharmatot .... Keresztyének! örüljetek, Hozott Jézus uj életet, Zendiiljön a hálaének : Dicsőség az Úr nevének! Eltűnt már a sír homálya, Elszállt szívünk éjszakája, Fény derült a sötét sírra, Melyre szemünk könyét sírta .... Sirolin ■ Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche A Co. Basel (Svájc) ZjapTAn-ls mai száma, 1© oldal.
