Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-24 / 12. szám
1907. márczius 24. BÉKÉS 3 közönségének a kórházügy s általában a közegészség- ügy érdekében kifejtett munkálkodását, nem zárkózom el ugyan attól, hogy a vármegye közönségét a kórház fejlesztésére irányuló törekvésében támogassam, mivel az alispán felterjesztésében felsoroltakhoz mindenben hozzá nem járulhattam, a kórház viszonyainak s az alispán által felhozott körülményeknek és okoknak a helyszínén való megvizsgálására dr. Raisz Gedeon osztálytanácsos, közegészségügyi főfelügyelőt küldöttem ki, kinek jelentése alapján a következőkről értesítem: Kiküldöttem jelentése alapján kétségtelenül megállapítottnak látom, hogy a gyulai kórház beteg- forgalmának nem várt, hatalmas felszaporodása folytán az administratio lebonyolítására rendelt helyiségek ma már teljesen elégtelenek. A nagy beteg- forgalom idővel azt is maga után vonta azonban, hogy a kórházban, kiváltképen pedig abban az épületben, melyben a belbetegek és sebésziek van- ak elhelyezve, több egyéb czélokra rendelt mellékhelyiséget betegek elhelyezésére kellett fordítani, ami meg azt vonta maga után, hogy nagyon érezhető lett az ilyen mellékhelyiségeknek a hiánya. Kiküldöttem jelentéséből s az általa csatolt kimutatásból arról is meggyőződést szereztem, hogy a kórház fellendülését, hírnevének és betegforgalmának meglepő állandó növekedését az a nagyszabású operativ sebészi tevékenység idézte elő, melyet a kórház kiváló sebész főorvosa fejt ki. Mivel a sebészi betegek számának ily arányban való emelkedése természetesen magával hozta azt is, hogy a sebészeti osztály nem férvén meg az eredetileg neki szánt térben, más osztály és más czélokra rendelt helyiségek rovására kénytelen terjeszkedni, önként következőnek tartom, hogy nem belgyógyászati, hanem sebészi czélokra szolgáló új épületről történjék gondoskodás, olyanról, mely mindenképen megfeleljen a nagy betegforgalomnak és a nagyszabású sebészkedés kívánalmainak. A régi sebészettel és belbetegosztálylyal közös épületben pedig igen jól elférne a belbetegek- osztálya minden tartozékaival és az igazgatás, közös betegfelvétel, irodák stb. czéljaira is bőséges hely maradna. Ily módon kielégittetnének azon indokolt kívánságok is, melyek a felterjesztés 1—9. pontjai alatt vannak felsorolva. Az új sebészeti pavilion jól elférne azon a helyen, (Gógóktól szerzett terület), melyre a felterjesztés a belgyógyászat és az adminisztráczió czéljaira való új épületet tervezte, sőt jobban, mert ezen épület a maga 200 férfi helyével, jóval kisebb fogna lenni, de olcsóbb is az előbbinél, mert ágyanként 2000 koronával számítva is, elég lenne felépítéséhez 400000 korona, holott a felterjesztésben az új épületre 450000 korona van feltüntetve. Másik két valódi szükséglete —- kiküldöttem jelentése szerint, — a gyulai kórháznak, a heveny- fertőző betegek és a súlyos tuberkulotikusok elkülönítésére való pavilion. Ezen két műtárgy elhelyezésére a kórháztelep északnyugati szögletével határos s 26000 koronáért megkapható s még ezután megszerzendő Hoffmann-féle telket látom alkalmasnak, mely területen, ha még hozzáesatoltatnék a kórház telep mostani, (a helyszinrajzon XXII. és XIII-al jelölt) gazdasági udvara, nagyon jól elférne mindkét most szóban levő uj épület. A fa és szénraktárul, továbbá elhasznált szalma és száraz szemét lerakodó helyül szolgáló gazdasági udvar helyett, ugyanezen czélra megszerzendő lenne a teleptől északkeletre eső Gergely Pál-féle telek, mely folyó évi julius hó első napjáig 8.400 koronában megállapított áron megkapható. Megjegyzem, hogy a fertőző pavillonnak, az alispán által m. é. 8542. sz. a. felterjesztett helyszinrajzon feltüntetett helyen való felépítését nem engedélyezhetem, mert a meglevő épületek sűrűsége folytán ezen helyet arra alkalmasnak nem látom s igy ezen épület, a tuberkulotikusok számára emelendő pavillonnal együtt a Hoffmann-féle, de a gazdasági udvar egy részével kibővített telken lesz legczélsze- rübben elhelyezendő. Ismerve ugyanis a tüdővésznek a vármegye területén való nagyfokú és már is aggasztó elterjedését s mivel a lakosság érdekében nagyon is fontosnak tartom, hogy oly kórházi osztály álljon rendelkezésre, ahol a súlyos tüdővészesek közül legalább azok, kik környezetükre aggályosak, vagy épen veszélyesek, jól elkülöníthetők legyenek, mivel továbbá a tüdővészes betegeknek mostani elhelyezése épen- séggel nem megnyugtató, a fentebbiekből is ki- vehetőleg a tüdővészes elkülönítő pavilion létesítéséhez szintén beleegyezésemet adom. Annál is inkább, mert kiküldöttem jelentése szerint a gyulai szanatórium, megnyíltával valószínűleg az eddiginél nagyobb számban fognak a kórházba való felvételre jelentkezni azon súlyosabb tüdővészben szenvedők, akik a felvételt megelőző vizsgálatot teljesítő kórházi orvosok szerint szanatóriumi kezelésre már nem alkalmasak s igy a szanatóriumba már fel sem vehetők. Minthogy pedig azt is fontosnak tartom, hogy egy ilyen kórházi elkülönítő tuberkulotikus osztály lehetőleg czélirányos is legyen, egyben annak is kifejezést adok, hogy a kórház kibővítés megvalósítása esetén egy ilyen pavillonnak saját műszaki és egészségügyi szakembereim által elkészített vázlat tervét szívesen és készségesen fogom a vármegye közönsége rendelkezésére bocsátani. A tüdővészeseknek való külön épület felépültével aztán felszabadulna a kórház utcza felé néző régi épületének egész emelete, melyben most a tüdővészes férfibetegek vannak és ezek a helyiségek némi átalakítás után teljesen alkalmasak lennének egy külön szemészeti osztály bofogadására, melynek czélszerü berendezése után a rendes szembetegek, kik most az osztályokon szerteszét feküsznek s a trachomások, akik nagyon is rosszul vannak elhelyezve, mind ide lennének beköltöztetendők. A felsoroltakon kívül valóban szükségesnek tartom még a gyulai kórháznál, hogy a szennyvizek megnyugtató módon való eltávolításáról történjék gondoskodás. A mostan követett azon eljárást t. í. hogy az ürülékek tőzeggel kezelt tonnákban hordat- nak ki trágyául, a szennyvizek pedig egy kis földalatti csatornán jutnak egy csekély holtvizü érbe még a város belterületén, hol bomlásnak indulva csúnya bűzt árasztanak és fertőzik a talajt s a levegőt, czélszerü megoldásnak semmikép sem tartható s a szennyvizeket mindenesetre tisztítás alá veendőknek tartom, még mielőtt bárhol nyílt vízfolyáson, vagy árokba bocsáttatnának. Ezzel kapcsolatban az is megfontolandó, nem lenne-e czélirányosabb és jutányosabb a szennyvizekkel együtt a kórház minden szeny- nyét, — ideértve az ürülékeket is — együttes tisztítás alá venni ? A tőzeges árnyékszékek átalakítása vizöblitésekké elkerülhetetlenül és jelentékenyen emelni fogja ugyan a költségeket, viszont azonban megtakarítható lenne majd a most felhasznált tőzeg jelentékeny, több ezer koronát tevő beszerzési ára. Mindennek tüzetes megállapítására azonban műszaki vélemény beszerzésre lesz utasítandó a kórház vezetősége és pedig a földmivelésügyi ministerium kötelékébe tartozó közegészségügyi mérnöki osztálytól, mely ily kérdésekben illetékes. Már most kijelentem azonban, hogy a szennyvíztisztítás és elvezetés czélszerü megoldása esetén hajlandó leszek a vármegye közönségét ennek kivitelében 40000 K-val támogatni. Mivel pedig a kórház kibővítése szükségképen jelentékenyen nagyobbitani fogja a vízfogyasztást s igy teljesen indokoltnak veszem az alispáni felterjesztés azon kérelmét, hogy a vízgyűjtő medenczék befogadó képességét újak létesítése, — vagy ha lehet a meglévők nagyobbitása által fokoztassék, — az ezen czélra kért 4000 koronát szintén kilátásba helyezem. Végül, mivel kiküldöttem jelentése szerint, a kórboncztani intézet költségeire, — azonfelül, ami ha úgy szállhatna az ember, mint az a pihekönnyű szálló fátyol. Nem, ha lehetne se menne mégse Cspnge- tyü András. Ö a falu bástyája. Ki védi a falut, ha nem ő —■ ő a hatalom ? Nem gyáva Csöngetyü András. Ne lenne csak vén. (Hej talán másként fordult volna a nagy dolog, ha ö is ott lehetett volna .... ő és mindazok, akiket visz- szatartott az elnehezedett gyönge test.) Alit Csöngetyü András és még akkor se mozdult, mikor sebesvágtatva közeledik feléje a nagy hős : Federweisz Agenor. Nem mozdult. Meghalok, gondolta, de nem engedem a falut. A csonkakezü bárányos János szobra is azt mondta — úgy látszott legalább — meghalsz, Csöngetyü András, meghalsz! . . . Már előtte áll Federvreisz és igen ugratja (magyar zabon hizlalt) lovát. Kezében fényes kard, csákója fényes, a gombja fényes, a zsinór sárga, csak a fekete fekete rajta mint a halál. Csöngetyü Andrásnak szegezi a kardját. A biró meg se mozdul. — Ki vagy, — kiállt rá Federweisz németül ? Csengetyü András csak a fejét rázza. Sohse tanult németül, sohse halott, hogy értené. Azt gondolja ő kelme, hogy mégse német lesz az, aki vele beszél, mert olyan furcsa a nyelve szólása. Hát csak áll. Federweisz oda piszkál az álla alá a kardjával. De már erre fölfortyan Csöngetyü András. Meglóditja a bírói pálczát amúgy büszkén, mintha király tenné. Meglóditja, aztán összevonja szemöldökét s hátravetve a fésűs fejét, igy súg öblös hangon; Én vagyok a biró, a falu. — Piró, piró, mocsogja Federweisz Agenor, a dicső hős. Mondja és belebök kék tisztes, gombos kabátjába Csöngetyü Andrásnak. Megfeledkezik ekkor a faluról Csöngetyü uram, a maga büszkesége fortyan fel benne; hogy öt megillette egy német méltatlanul. A hosszú birói pálczát felemeli s öreg csontos kezének erejével félre váeja hős Agenor karját. Federweisz halálsápadt lett. Vele egy féreg, senki, semmi merészelt igy tenni. Felemeli fényes kardját, hogy szétvágja az előtte álló ősz koponyát. Es megáll a szellő is . . . Nem 1 — Ne egyszerre hallj meg . . . ne . . . lassan, — hörgi szaggatottan. Egyet int s száz puskacső mered Csöngetyü Andrásra, ő pedig áll a bárányos szent Jánosra nézve gondolja : — Én szentem, sohse látjuk többet egymást. Semmit se hunyorít, nem is toppan a nagy csizma, izma se rándul, csak a keze emelődik, hogy még egyet sodrintson a nagy ősz bajuszon. És akkor . . . Porfelhő kel a Mogyoróska felől, de olyan por, mintha igazi felhő volna. Szalad a porköd végig a völgyön. De úgy szalad, mintha ezer magyar huszár tolná. Megharsan valami trombita recsegő hangja. De úgy zug, mintha száz magyar trombitás fújná; előre, előre. (Persze ezt csak Federweisz hallja oly rémitő temén- telennek.) Porfelhő és trombita! Csöngetyü András ő kelme csak úgy tréfából, utoljára elkiállja magát : Huszárok! Minek a szó, hiszen Federweisz úgy is tudja, hogy olyan porfelhőt csak huszárok verhetnek fel. Tudja ő jól, ismeri. Előbb szalad, aztán int, kiállt. Kiált egyszerre, mintha zsinóron rántanák, szaladának vetemedik a németség. Szaladnak, szél se ér a nyomukba. Csöngetyü András pedig áll és a kőszent felé fordul. mondván: — Hát mégis csak látjuk egymást. A port elfujja a szél. Nem volt bizony mögötte más, mint Ludas Bohó Miska alsó, felső Gerge lud-hadseregével s fényes réztrombitával. Több semmi, több senki. Ettől szaladt el Federveisz. Ez volt a gergi csata 1 ♦ Ha utána kutatna valaki a hires hadi levéltár titkos, vagy nem titkos irattárában, ott találna bizton a Federweisz jelentését: „Gergén levertem egy egész hadsereg rebellist.“ De hát ki kutat ilyenek után ! . . Mi szükségünk erre? Semmi.
