Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-18 / 11. szám
2 BÉKÉS 1906. márczius 18. szükséges, mondhatni annyira életbevágó Gyula városára s annak földmives osztályára nézve, hogy annak állandó propagálása s minden akadálynak leküzdése elsőrangú közérdeket képez. A közigazgatási bizottság ülése. — Márczius 12. — Általános érdeklődéssel fordult a vármegye közönsége a közigazgatási bizottságnak hétfői rendes ülése felé, mert köztudomásra jutott, hogy azon ezúttal először fog elnökölni dr. Krcsmarik János főispán, akit a vármegye törvényhatósága törvényes főispánnak el nem ismert. Az ülés simán folyt le, a választott tagok nagyobb része távol maradt, — Haviar Dánielnek a főispán elnöklése ellen tiltakozó felszólalása felett pedig a bizottság napirendre tért, támaszkodva a közgyűlésnek utóbbi határozatára is, amely szerint az elvi álláspontot fentartotta ugyan, de a kényszerhelyzetből kifolyólag a közigazgatás rendes menetét megakasztani nem akarja. Az ülés lefolyása a következő volt: Jelen voltak: dr. Krcsmarik János főispán elnöklete alatt dr. Dáimel Sándor főjegyző, alispánhelyettes, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, Jantsovits Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy János főorvos, Perszina Alfréd és Szarvassy Arzén kir. főmérnökök, Csák György kir. pénzügyigazgató, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Szekér Gyula közgazdasági előadó, Haviár Dániel, dr. Márki János, dr. Ladies László választott bizottsági tagok. — A jegyzőkönyvet dr. Berthóty István tb. főjegyző vezette. Az elnöki széket elfoglaló főispán üdvözölte a bizottság megjelent tagjait kijelentvén, hogy elfogultsággal foglalja el az elnöki széket, hogy annyi kiváló előd után, azokhoz méltóan képes lesz-e azt betölteni, de egyszersmind azzal a szilárd elhatározással, hogy eljárásában mindenkor a szigorú törvényességet tekinti irányadónak. Miután a bizottsági működését is ezen elv irányitotta, reményű, hogy a törekvések azonossága biztosítani fogja részére a tagok jóakarata támogatását. Az ülést megnyitja. Napirend előtt Haviár Dániel hosszabb beszédben felelt az elnöki megnyitóra. A közigazgatási bizottság a törvényhatósági közgyűlésnek kiküldötte és igy szükséges, hogy annak állásfoglalása szerint járjon el. A törvényhatóság nem ismerte el törvényes főispánnak az elnököt és esküjét törvénytelenül letettnek, állását erőszakkal elfoglaltnak nyilvánította. Politikai érveléssel okolja meg a kormány alkotmányellenességét, felsorolja törvénytelen cselekedeteit, amelyekből azt következteti, hogy a kormány bizalmi embere nem működhetik törvényes alapon. Miután a közgyűlés által törvényesnek el nem ismert főispán elnöklése alatt a bizottság szabályszerűen meg nem alakulhat, indítványozza, hogy az ő vezetése alatt tartott ülésben a bizottság tagjai ne vegyenek részt. Márki Jáuos dr. szerint a közigazgatási bizottság a törvények szerint nem politizálhat, Haviár állás- foglalásával szemben megnyugvással és bizalommal veszi a főispán azon kijelentését, hogy a jog, törvény és igazság keretein belül fog kormányozni s ameny- nyiben ez Ígéretéhez a jövőben is hü marad, a helyzet konszolidálásának érdekében ajánlja, hogy Haviár indítványa fölött térjenek napirendre. Krcsmarik János dr. föltétien tiszteletben tartja Haviár politikai meggyőződését, de felfogása szintén az, hogy a közigazgatási bizottság nem politikai testület. Különben is Haviár lép le a tövényesség teréről, amikor indítványának elfogadását ajánlja akkor, amikor éppen a törvényhatóság legutóbbi közgyűlésén ez állásponttól ellenkező határozatot hozott a közigazgatás zavartalan menetének biztosítása érdekében. Ami Haviárnak azt az aggodalmát illeti, hogy a népet izgató lapok és iratok terjesztetnek, arra megjegyzi, hogy a belügyminiszter éppen ezeknek megakadályozása érdekében intézkedett olyanképpen, hogy a népszenvedélyek lecsillapittassanak. Ezt az intézkedést pedig csak megnyugvással kell tudomásul venni. Kijelenti még, hogy a belügyminiszter a képviselői beszámolók megtartását nem tiltotta be, csupán zárt helyiségekre korlátozta. Végül kijelenti, ihogy Haviár indítványát, mint a bizottság hatáskörét túllépőt, nem bocsátja határozathozatalra. Ezzel a bizottság minden megjegyzés nélkül áttért a napirend tárgyalására. Dr Daimel Sándor főjegyző felolvasta az alispáni jelentést amely a következő: Tekintetes közigazgatási bizottság ! A múlt hóban történt közérdekű eseményekről szóló rendszerinti havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő. t A személybiztonság a vármegye területén csupán 8 esetben zavartatott meg kisebb mérvű verekedések által. Baleset 3 alkalommal fordult elő, melyek közül kettő halálos volt. Öngyilkosság ötször és öngyilkossági kísérlet háromszor történt. A vagyon elleni bűncselekmények száma 54 volt, öt esettel több, mint január hóban. A lopások tárgyát többnyire készpénz, élelmiszer és gazdasági termények képezték s nagyobb szabású bűncselekmény az esetek között nem szerepel. Tüzeset csupán négy Ízben fordult elő, ezek is jelentéktelenebb jelentőségűek voltak. Földmivelés. Az őszi vetések jól teleltek s a beállott enyhe időjárás következtében eleven zöld szint öltöttek. A gazdasági munkák közül a szántás és vetés vette kezdetét. A munkások helyzete a múlt hóban is kedvezőtlen volt a mezőgazdasági munkák hiánya miatt. A munkabér 60—100 fillér között váltakozott. Békéscsabáról kubikos munkára mintegy 250 munkás helyeztetett el. Ipar és kereskedelem a rósz termés és az általános pénztelenség következtében pang. Vegyesek. A vármegyei és községi k özigaz- gatás ellen panasz nem emeltetett. A füzesgyarmati és vésztői földmivelő munkások a múlt hó 25-én zárt helyen népgyülést tartottak. Rendzavarás nem történt. Szarvason a múlt hó 25-én Haviár Dániel volt országgyűlési képviselő megakarta tartani beszámolóját a községháza udvarán nagyszámban összegyűlt hallgatóság előtt, azonban a kormány által kirendelt csendőrség azt megakadályozta. A nép minden csend- háboritás nélkül szétoszlott. Orosházára a február hó 25-ére tervezett és részben engedélyezett népgyülések megakadályoz ísára a kormány nemcsak a csendőrséget utasította, hanem egy század katonát is rendelt oda. A népgyüléseket — Sietek téged arról értesíteni, hogy a tűzoltók nagy álarezos menetébe bevagy választva. Álmosan támaszkodtam a jobb könyökömre. — Ne is beszélj sokat. Rendező vagy. Te lész a pénztárnok. Behunytam szememet, részemről ez volt az első szónoki figura. — Nem tudom én az ilyen dolgot csinálni. — Semmi ellentmondás. Humanizmus, a kor jelszava. Gondolj a czipötlen gyermekekre és a nagy sárra. Nekünk gondunk volt rá, azért gondoltunk rád. Hallod te Dászkál. te órákat tartasz Demeter uramnál, a nagyvendéglősnél. Neked olcsóbban tartja majd a szálát. Ha te beszélsz vele, mit gondolsz, tán ki is vixolná? — Ugyan hovágondolsz ! Végre is Zivatarvölgyi nem világváros és a „Leveli Zöldbéka“ nem a „Fekér Kereszt“ 1 — Persze, persze, de házi szappannal mégis csak síkossá lehet tenni a parketet. — Ez is igaz. Ilyen tanácsok mellett elfogadom a bizalmi állást. Noha vannak aggályaim, tudod peckes ember vagyok, még utóbb is fiaskóval végződik ez a nagyszabású mozgalom. Arról szó sincs. A referáda előre készen van. Muskátlit kertész készítette. Mivel kertész hát kell értenie a virágnyelvhez. Csodát lát e napon Zivatarvölgyi. Szóval megegyeztünk. A miről én beszéltem, nem volt alaptalan- Még az nap jelentkezni kezdett a hagyományos pech. A mely napon a kövér Demeternél folytattam az alkutárgyalást a „Leveli Zöldbéka“ disztáneztermének kibérlése tárgyában, történt az a kolosszális váratlan fordulat, hogy a „Leveli Zöldbéka“ diszes, vályogból emelt fala megrepedt. Olyan hasadék nyillott azon mint a tordai. (Az egyik tanító el is vitte ide tanítványait a termoplei szoros szemléltetésére.) Leestünk a boldogság hetedik egéről. Más irányban kellett a planumunkat sarjuzni. Legnagyobb baj az volt, hogy nálunk Zivatarvölgyön egyedül a „Leveli Zöldbéka“ volt képes distingvált közönséget befogadni. Más helyen tartva okve- tetlen leesünk az elite bál fokáról, melyre pedig sokat tartottunk. E kétségbeesett helyzetbe jutott Gyurinak a leggyakorlatibb eszme. — Gyerekek, mi czélból is tartjuk mi ezt a bálát? — A szegény gyerekek felruházására. — Ezt ne feledjük. Van-e pompásabb hely terveink megvalósítására, mint az iskola. — Úgy van, — zugtuk rá lelkesen. A kajla bajszu Marczi még a bokáját is összeverte nemes hevületében. Nyomban érintkezésbe léptünk a tantestülettel. .Ment, mint a karikacsapás. Szóval, kihagyva a kihagyandókat, ott állottunk, hogy már a csilláron is (a mit a postamesterné adott kölcsönbe) meggyujtottuk a világot. Ragyogott minden, fényes Ízlésről tanúskodott a Gyurka. A megelégedés mosolya ült arezunkon. Különösen jól föstött a nemzeti szinü papirláncz, szeszélyesen búgó czifrasága mögött az erősen előtérben álló és kemény papírból készült, mindenféle arabeszkekkel agyondiszitett tánezrend, melynek első száma, a csárdás oly élénk világot vetett a mulatság jellegére. Felvirradt a dicső nap hajnala. Épen a nyakkendőm csokrával bíbelődtem, őssze-vissza gyűrtem idegesen. Nem tetszett sehogy. Majd nagyon kikandikált a vakító fehérségű mellényem alól, majd meg szégyenkezve bujt el mögötte. A kifogástalan összhangot kerestem mindenképen. Egészen kihozott ez a kis dolog a sodromból, de hogy is ne, mikor oly nagy dologra készültem. A mint igy készülgetek, a biró jött hozzám, Véka András. Nagy tisztességtudással emelintette le a kalapját. Kinéztem az ábrázatáról, hogy körülményes mondanivalója van és mégis az elejéről kezdte. — Adjon Isten jó napot, mint közönségesen. Egészségére kívánom az éjszakai nyugodalmat, ha volt. (Az éjszakai fáradságot kívánd, a mi nem soká megérkezik gondoltam.) Hova készül? — A bálba. — Én is abba a sorba jövök. — Mondja no, biró ur, hallgatom. Éppen a nadrágomon kel! egy sort puczolnom. Tudja, hamar pehely száll az ilyen fekete matériára. — Szó a mi szó, nagyon gazosba került a gondolatjuk az urfiaknak evvel a tükrös bállal. — Hogy hogy? — Arra feleljen elébb Bazsay ur, mi is voltaképen az a templom ? Kezdett ez a sok eltérés ingerelni, sebesen feleltem. Annál hamarább végzünk. — Istenháza. — Ugy-e ? No ha az Istenháza, az iskola meg a sekrestyéje. Úgy czirkalmozta ezt ki Szerelmes alvégi komámnál a disznótor. Engem küldött a dolog csendes eligazítására. Elképedve kérdeztem. — De hát mit akarnak maguk? — Azt kimondva áperte, hogy bajosan lesz ebből a bálból valami. — Nem értem. — Pedig lehet azt nagyon. A község nem keverteti el az iskoláját ilyen ezégéres bállal. — De biró ur, maga felvilágosodott ember 1
