Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-18 / 11. szám
1906. márczius 18. BÉKÉS 3 nem tartották meg s igy a karhatalomnak módja sem volt közbelépni. A katonaság február 24-én érkezett meg és 26-án eltávozott. A jelentéssel kapcsolatban a főjegyző indítványozta, hogy a bizottság sérelmesnek jelentse ki a képviselői beszámolók megakadályozását és a köz- igazgatási hatóságok e kérdések elintézésére irányuló hatáskörének korlátozását. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban Haviár Dániel kérdést intéz az alispán helyettes főjegyzőhöz, van-e tudomása arról, hogy a főszolgabirákhoz titkos rendeletek intéztetnek ? Dr. Daimel Sándor előadja, hogy az ő tudomása szerint a főszolgabirák eddig két bizalmas rendeletet kaptak a főispántól. Ezen rendeletek egyike arra vonatkozik, hogy a hatóságok milyen intézkedést tartoznak foganatosítani, ha márczius 15-én rendzavarások történnének, a másika pedig arról szól, hogy az egyetemi ifjak a közelnapokban országos körútra indulnak, hogy tüntessenek a nemzeti ellenállás mellett és hogy e tüntetéseket miként akadályozzák meg. Főjegyző kijelenti, hogy az ismertetett rendeletekben ugyan nem lát törvénysértést, de a formát, hogy az alispán, illetve annak helyettese megkerülésével közöltettek a rendőrhatóságok fejeivel, sérelmesnek találja. Ezen aggályainak a főispánnal való közlését határozta el. Haviár Dániel elfogadja az alispáni jelentést, de azzal az észrevétellel, hogy a rendeletekről, valamint a beszámolók megakadályozásáról tegyenek jelentést a legközelebbi közgyűlésnek. Ami a bizalmas rendeleteket illeti, neki is az a felfogása, hogy azok törvénytelenek, mert azok a törvény betűjének megszegésével, a vármegye első tisztviselőjének megkerülésével intéztettek a főszolgabirákhoz. Krcsmarik János dr. szerint Haviár indítványa alárendelt álláspont a kormány nagy czéljai mellett. A beszámolók, ismételten hangsúlyozza, nem lettek eltiltva, csak korlátozva, a kiadott és szóban forgó rendeletek pedig nem titkosak, csupán bizalmas természetűek s azok nem adattak ki az alispán elkerülésével, mert az alispánnal is közöltettek. Ladies László fölveti a kérdést, hogy az alispáni jelentés kiterjed-e az előterjesztett rendeletekre ? Daimel Sándor dr. válaszában kijelenti, hogy az alispáni jelentés a bizalmas rendeletekre nem terjed ki, mert azok csak az utóbbi napokban adattak ki. Előbbi rendeletekről ő nem adhat semminemű felvilágosítást, mert ő a rendeletekről csak privatim értesült Krcsmarik János dr. ezt megerősíti, kijelentvén, hogy a rendeleteket nem Daimel főjegyzővel, de az alispánnal közölte. Ladies László indítványozza, hogy az alispáni jelentést egyszerűen vegyék tudomásul. Azt elfogadja, hogy a bizalmas rendeletek ügyében jelentés tétessék a törvényhatóság legközelebbi közgyűlésének. A bizottság ilyen értelemben határoz. Ezután felolvasták és tudomásul vették özv. Haviár Lajosnénak, valamint Haviár Dánielnek a részvétiratra adott válaszait. Horváth József szentetornyai lakos panaszt emelt az alispánnál á község két tisztviselője ellen, azok nem laknak a községben, hanem Orosházán. A panaszt kiadták az alispánnak intézkedés végett. A kórházi albizottság korábban elvileg kimondta, hogy Deimel Lajosnak, a gazdasági telep gondnokának az esetleg megmaradó feleslegből érdemei jutalmául bizonyos jutalomdijat utalványoz. Mivel azonban időközben a számadások deficzittel zárultak, ez az elvi határozat elesik. Ám e határozatot annak idején Berényi Ármin dr. megfellebbezte, amely felebbezés most is fentartatván, a bizottság azt elutasítja. Zöldy János dr. főorvos szerint a vármegye közegészségügyi viszonyai a múlt hónapban kedvezőek voltak, sőt jobbak mint januárban. Leggyakoribb halálok volt a tüdővész. A hevenyfertőző betegségek közül difteriában megbetegedett 27 egyén, meghalt 5, vörhenyben volt hetegedés 22, haláleset 6, kanyaróban 41 hetegedés, 3 halálozás, hasihagy- mázban 6 betegedés, 2 halálozás, szamárhurutban 26 betegés, 5 halálozás, és bárányhimlőben 3 betegedés. é Beszámolt ezután a főorvos a megyei közkórház múlt évi forgalmáról. Ezeket az adatokat lapunk már ismertette. Csák György kir. pénzügyigazgató jelenti, hogy az adóbefizetés eredménye egyenes adóban 473.988 korona 45 fillérrel, hadmentességi dijban 2836 ko róna 52 fillérrel kedvezőtlenebb volt, mint az előző év hasonló szakában. Jelenti továbbá, hogy az adók be nem szállításáért kirótt bírságokat visszavonták, mert a községek időközben beszállították az adókat. A jelentést tudomásul vették. Rezei Szilviusz kir. tanfelügyelő február havi iskolalátogatásairól és tevékenységéről tett jelentést. Előadása mellett Békés községnek a roszerdei iskola államosítása iránti kérvényét pártolólag felterjesztették, a szarvasi községi iskolák tervét jóváhagyták, Sebes Bélának a szeghalmi óvoda elleni panaszát megvizsgálás végett a főszolgabírónak kiadták. A gyulai remetei állami tanyai iskola létesítésére irányuló kérelmet a miniszter költségvetés hiányában nem teljesítheti, miért is felhívták a várost, hogy annak idején újból kérvényezzen. A tankötelesek számát feltüntető jelentéssel kapcsolatban azon községeket, hol 100 tanuló nincs elhelyezve, uj iskolák felállítására felhívták. A békési óvodát a miniszter nem, államosította, de az óvónő fizetésére 600 korona segélyt folyósított. Dr. Zöldy Géza főügyész magánügyben beadott felebbezéseket, Perszina Alfréd főmérnök kisebb jelentőségű ut és vasutügyeket referált, a többi szakelőadó pedig szokásos jelentését tét,te meg a februári ügyforgalomról, a mivel az ülés véget ért. Márczius tizenötödike. A szabadság születésének ötvennyolezadik évforduló napját ezidén is szokott lelkesedéssel ünnepelték meg a vármegye minden községben, sőt ez évben fokozottabb és impozánsabb volt a tömegek részvétele. Az ünnep mindenütt komoly és lelkes volt, a közönség teljes higgadtsággal áldozott hazafias érzelmeinek és a nagy nap emlékének. Az ünnepnap eredményéről a következő tudósításban számolunk be olvasóinknak: Gyulán. A zászlódiszbe öltözött városban az ünneplés reggel nyolez órakor a református templomban megtartott istentisztelettel vette kezdetét. A templom hajóját egészen betöltötte a nagyszámú közönség, amel/ az istentisztelet után a Hymnuszt, alkalmi zsoltárokat és végül a szózatot énekelte, majd áhítattal hallgatta Dombi Lajos esperes magas szárnya- lású imáját, amelyben az emlékünnep jelentőségére utalva a hazáért fohászkodott. A közönség soraiban teljes számmái ott voltak a különböző hivatalok tisztviselői, a negyvennyolezas és az újvárosi kör tagjai zászlóik alatt. Az istentisztelet befejezése után 9 órakor az egész közönség a róm. kath. nagytemplomba vonult át, amelyben már is sokan voltak összegyülekezve, kik az újonnan jöttékkel zsúfolásig megtöltötték a nagy templomot. A már említetteken kívül ott voltak az összes róm. kath. fiú és leányiskolák, a Nusz- bekné-féle magániskola, a főgimnázium és polgári iskola növendékei tanáraik és tanítóik vezetése mellett, a gyulai nőegylet tagjai és ezeken kívül vallás különbség nélkül óriási közönség. Az énekes nagy misét Gr óh Ferencz prépost-plébános szolgáltatta fényes segédlettel. A fényes ünnepi istentisztelethez méltó keretet képezett a műkedvelő férfi quartett és a leány iskolák énnekkarának gyönyörű énekszámai, melyek közül az »Ave Mária« » Adoro te« »Boldogasszony Anyánk« és »Rákóczi Ferencz imája« látható nagy hatást tettek az egybegyűltekre. Istentisztelet végével a híres Esterházy-íé\e magyar imádsággal fordult Gróh Ferencz prépost-plébános a magyarok Istenéhez kérve világosítsa meg a király elméjét s távolítsa el köréből a gonosz tanácsadókat, az ima végével pedig felhangzott az : »Isten áldd meg a magyart« /. . . szem nem maradt szárazon . . . szív nem maradt megilletődés nélkül, s az ünneplő közönség áhitatos lelkes hangulatban hagyta el azt a szentegyházat, hol hosszú évek óta most volt az első szentmise Márczius 15-én.!-. . . . A nagytemplomban tartott istenitisztelet után, melyen az ifjúság tanárainak vezetése mellett testületileg vett részt, átvonultak a főgimnázium tágas tornacsarnokába, a hol szerényen, a külvilágtól mintegy elvonultan, de annál belsőbben akarták ünnepélyüket megtartani. Ámde azt még sem tudták megakadályozni, hogy egynehányan a szülők és tanügy- haratok közül megjelenjenek, részint, hogy az ifjúság előtt jó példával járjanak. A gimnáziumi ifjúság ünnepélyének szellemére, jellegére Szabad Endre gimnáziumi igazgató megnyitó szavai vetnek világot. „Az igazság, az igaz érzés nem zajong, nem tüntet: csöndben működik áldásosán. Az igazság, az igaz érzés, ha annak idején megjelenik az útcán, ünnepélyes és móltóságos, mint az Úrnapi körmenet, mert az igazság, az igaz érzés szentsége van vele. Jegyezzétek meg fiaim, hogy a nagybetűs, a figurás, a nagyhangú hirdetés a legtöbbször a portéka silányságát vagy a kalmár kapzsiságát takargatja. Nagy igazság szivet-lelket megragadó, megrázó igazság a magyarra, hogy a nagy világon e kívül nincsen számára hely, hogy áldjon vagy verjen sors keze, itt élnie, halnia kell. Szivünk melegével, lelkünk meggyőződésével öleljük mi e nagy igazságot. Fiatalok vagytok arra édes fiaim, kicsinyek is, — nemes Ízlésünk is van hozzá: arany igazságunk mellett nem az útcán so- rakszunk, zajongunk, nem tüntető külsőségekkel hivalkodunk. Lelkünk egyszerűségében mi az Isten házába mentünk. Csöndes, de annál mélyebb áhitatunk s szivünk zengő éneke fölszállt a népek és nemzetek gondviselő Istenéhez. Isten házából a műveltség templomába, intézetünk, alma materünk keblére tértünk, ünnepélyt rendezünk, hogy lelkünk lelkesedjék, lelkesedve ragaszkodjék a gondolathoz, hogy a nagy világon e kivid nincsen számunkra hely. Az Isten házából a művelődés templomába, idézetünk, alma materünk keblére tértünk, hogy szivünk fölmelegedjék, inegilletődjék annak átérzetétől, hogy itt élnünk, halnunk kell. Tudja-e mi az a humanismus? Hogyne tudná? Vérzik szivünk azon apátián és anyátlan ártatlanokra gondolva, kik a dermesztő téli napokban czipő, csizma nélkül baktatnak a tudományok szentélyébe. Mi szent czélra fogunk tán- czolni, igy követeli a humanizmus, korunk ezen varázsigéje. — Én elbuktam ebben a háborúban, — felelt a biró. A szivemet találta ez a szó : humá- nyizmus, de tetszik tudni, könnyű oda beszélni, a hol van ész. S én volnék a falu feje. A többieknek olyan a feje, mint egy káposztás kő, nagy is, kemény is. Nehéz lesz világot hozni abba a sötétbe. — Biró urnák semmi se nehéz. — Más hiten vagyok. Mert tudom azt a mesét, hogy egyszer a gyomor ellen fellázadtak a karok és lábak. — Az megeshetett. De ilyen gyomorral szemben a lábszárukba száll kurázsijuk a lábaknak. — Bizzon bennem Bazsay ur, lelkűkre fogok beszélni. Ez a kis felhő tehát szerencsésen elhúzódott. A biró megpuhult, a disznótor meg bizonyosban ellágyult azóta. Furcsa is lenne, ha az orrunk elől zárná be a báltermet. De most már az öltözésnek frissébe kezdtem. Nagyon elprézs- mitáltam az időt. . . , Tündéri fényt képzeltem és nem láttam semmit. A bálteremben szuroksötét volt. Egy bálrendező türelmetlenségével akartam betoppanni. Nem lehetett. Vészteljesen gondoltam a „Szerelmetes komámnál“ levő disznótorra. . . . Szóról-szóra úgy történt. A disznótor bezárta előttünk a mennynek kapuját. A kilencz- tagu rendezőség ott kint a fagyon a pokol kínjának megduplázott porczióját élvezte, mikor egy-egy kenetlen kocsi nyikorgott s jöttek a kinyílt és elviritott rózsák, hogy a szegény tanulóknak czipőt tánczoljanak össze . . .
