Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 9. szám
2 BÉKÉS 1906. márczius 4. tekintetében felvetett indítvány iránt nyilvánult meg. És e kérdésben — minden politikai vonatkozás nélkül — örömmel konstatáljuk, hogy a törvényhatósági bizottság higgadtságának sikerült oly egyhangúlag létrejött határozatban megállapodni, a mely egyrészt az eddigi álláspont változatlan fentar- tását mondja ki, másrészt azonban a tisztviselőket lehetőleg félreállitva az első harcz- vonalból, lehetővé teszi, hogy azok valódi hivatásuk teljesítése mellett a politikai harcz áldozatául szükség nélkül oda ne dobassanak. Vármegyénk társadalmi rendjének megőrzését és nem a magas politikát érdekli első sorban ez a kérdés, mely olyként rendeztetek, hogy a tisztviselőknek az ő valódi feladatkörük ellátása hagyatott fent és a politikai harcz áttétetett oda, a hova tulajdonképen tartozik, a nagyközönség cselekvési körébe. A politikai kérdések letárgyalása után csakhamar majdnem teljesen kiürült az elébb zsúfolt terem és a többi tárgyakat csak egy két bizottsági tag hallgatta végig. A közgyűlésről a következő tudósítást adjuk : Jelen voltak : Dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző, dr. Berthóty István vármegyei tb. főjegyző, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér, dr. Kiss László, Mar- gonyai Gyula, Antalóczy Nándor, dr. Márki János, Perszina Alfréd, Haviár Dániel, gróf Wenckheim Hoyos Fülöp, dr. Wieland Sándor, Kiss István, Jantsovits Emil, Csánky Jenő, dr. Seiler Vilmos, Kecskeméti Ferencz, Lukács Endre, Böhm Miklós, Fejér László, Schmidt Gyula, Ambrus Sándor, dr. Berkes Sándor, Achim L. András, Seiler Gyula, Seiler Elek, Schmidt Iván, Beliczey Géza, Haan Béla, dr. Ladies László, Herczeg Géza, Aszalay Gyula, Moldt József, dr. Bácsi Lajos, Rohoska Mihály, dr. Fáy Soma, Weisz Mór, Rosenthal Adolf, Ludvig Mihály, Veress József, Torkos Kálmán, dr. Haviár Gyula, dr. László Elek, Pfeiffer István, Somogyi Ákos, Haraszti Sándor, Szabó János, Popovics Szilveszter, Varságh Béla, Ritsek János, Szabó Emil, Névery Albert, Gally Mihály, Fábry Károly, dr. Pándy István, Sinszki Ferencz, Moldoványi János, dr. Berényi Ármin, K. Schriffert József, Korossy László, Jeszenszky Károly, dr. Reismann Adolf, dr. Bucskó Koriolán, dr. Zöldy Géza, Viskovitz Ignácz, Szathmáry Gábor, Endrész András, Petneházy Ferencz, Ravai Gábor, Bikádi Antal, Kocziszky Mihály, Achim F. Tamás, Belenta János, Haan Béla, Weisz Mór, Tobak István, Achim János, Popovics Viktor, Morvái Mihály, Maczák L. György, Hunva Mihály, Kovács L. Mihály, Schmidt Gyula, Bácsi Dani, Vilim István, Freuder Mór, dr. Tardos Dezső, dr. Körber Tivadar, Ágoston Lajos, Borgula György, Kolozsy Endre, dr. Grósz Mátyás és még igen sok bizottsági tag. Kevéssel 9 óra utáa dr. Fábry Sándor alispán elfoglalva az elnöki széket, szép szavakkal nyitotta meg a közgyűlést. Utalt a szomorú időkre, a melyek- iben egyedül a szigorú törvényesség és higgadtság (lehetnek azok az eszközök, a melyek a vármegye közönségének hazafias vágyait és törekvéseit sikerre vezethetik. Az éljenzéssel fogadott szép megnyitó beszéd után dr. Daimel Sándor főjegyző terjesztette elő az alispáni jelentést, a melylyel kapcsolatban az állandó választmány javaslata igen meleg és elismerő szavakkal emlékezve meg az elhunyt Haviár Lajos kir. főmérnök érdemeiről, ez elismerés és a vármegye hálájának kifejezése végett az elhunyt családja részére évi 500 korona kegydij megszavazását hozta javaslatba. A közgyűlés egyhangú helyesléssel járult hozzá a javaslathoz, a mire az elnöklő alispán köszönetét fejezte ki a közgyűlésnek, hogy elhunyt kiváló munkása iránti elismerését a család iránti jóakarattal rótta le. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban Achim L. András két kérdést intézett az alispánhoz, az egyikben azt kérdezte, van-e tudomása arról, hogy Békéscsabán 40 illetve 60 fillér hirdetési dijakat szednek, holott a vármegye szabályrendelete értelmében csak 6, vidékiektől 20 fillér volna szedhető. Másik kérdésében a csabai kórház panamáját panaszolta fel és kérte, hogy az ellenőrzési kötelességét teljesen elmulasztó elöljáróság ellen indítsák meg az eljárást. Dr. Fábry Sándor alispán valóban felvilágosította jnterpellálót, hogy az a szabályrendelet, a melyre hivatkozott, már nincs érvényben, mert 1904. évben a jegyzői magánmunkálatok általános rendezésekor hatályon kívül helyeztetett. Az uj megyei szabályrendelet a hirdetési dijakról nem intézkedik, de van a községnek egy szabályrendelete, a mely a hirdetési dijakat 40 illetve 60 fillérben állapítja meg. Legfelebb arra nézve tartható vizsgálat, hogy 1904-ig mily dijakat szedtek. A közgyűlés ehhez hozzájárult. merre. Nem gondolt a jövőre. Hogy lopni fog azt sejtette. Mindent, mindent inkább, mintsem hogy dolgozzék és fáradjon. Piszkos, külvárosi utczákon bandukolt keresztül, lehorgasztott fővel, s a kezében lévő vékony bottal az üzletek kiálló pléh-tábláit ütögetve. Beért a belvárosba. Elvegyült az illatos ruháju, elegáns járókelők közé. Néha bárnész szemét rámeresztette egyikre-másikra, úgy, hogy azok félve tapogatták az órájukat. Ahogy befordult a legnépesebb utczába, nagy csődületett látott. Valami idegen ország fejedelme járt itt, annak a kocsiját vette körül a tömeg és éljenezni kezdte. A fejedelem kihajolt a kocsiból és mosolyogva köszönt; meg az óvácziót. János odafurakodott. A kíváncsiság űzte. Keresztültört a tömegen s éppen a fejedelem kocsija mellé jutott, amely az összetorlódott emberektől nem tudott tovább menni. Valaki hirtelen kivált a tömegből. Torzon- borz szakállu, magas termetű férfi ; éppen Jánossal szemben. — Előrántott egy pisztolyt és a fejedelem felé tartotta. Az emberekben megfagyott a vér. Egy ember sebesen a karjára ütött, hogy másfelé röpítse a golyót. A pisztoly elsült és a fejedelem helyett a tőle nem messze álló János holtan rogyott össze. Az emberek a merénylőre vetették magukat, aki dühösen kapálózva ki akart szabadulni kezeik közül. A fejedelem halott sápadtan kiszállott a kocsijából, a tömeg alázatosan utat nyitott neki, s János holt teste felé tartott. — Meghalt? — kérdezte remegő hangon. — Azt hiszem ; felelte rá egy alacsony férfi, —r de mindjárt jönnek a mentők, azok majd megmondják. Lovak dobogása csöngettyü csilingelőse hallatszott: az emberek félreálltak s a mentők kiszállva a kocsijukból, elakarták állítani a János melléből patakzó vért. — Meghalt? kérdezte újból tőlük is a fejedelem. — Meg, felséges uram, — válaszolta az egyik, — a golyó a szivét lőtte keresztül. — És ez nekem volt szánva, — mormogta szomorúan maga elé a fejedelem. De azért nagy örömet is érzett. S elhatározta, hogy ragyogó pompával fogja eltemettetni a fiút, aki miatta halt meg. — Ki ez a fiú? — kérdezte a mentőktől. Az egyik belenyúlt János ruhája zsebébe s kotorászni kezdett benne. Rongyos papir darabok kerültek elő, majd egy kemény bőrbe kötött notesz. Annak az első lapjára oda volt Írva a neve és a lakása. — Rácz János, Homok-utcza 24. A fejedelem visszaült a kocsijába. — Hajts, a Homok-utczába, parancsolta a kocsisnak. Huszonnegyedik szám. A kocsis ostorával a lovak közé csapott, mire a tömeg oszolni kezdett. Némelyek még hosszan utánna bámultak és irigykedve gondoltak a fiú apjára. — Istenem mennyi pénzt fog ez ma kapni! — sóhajtotta a tömeg és szeretett volna ordítani az irigységtől, A kórház ügyben jelenti, hogy a vizsgálat adatai most állanak feldolgozás alatt és legközelebb megtörténik az érdemleges intézkedés, melyet nyugodtan bevárni kér. Haviár Dániel egy indítványt terjeszt elő Egyszerű szavakkal utal a helyzetre és annak jellemzéséül kiemeli, hogy a főszolgabíró által tudomásul vett beszámoló megtartását a csendőrség, tehát a főszolgabíró alá rendelt közegek megakadályozták. Ebben a hatóságok törvényes jogkörének megcsorbítását látja, és javasolja, hogy a közgyűlés emeljen ez ellen óvást és annak idején panaszszal forduljon az országgyűléshez a hatalom önkénykedései ellen. A közgyűlés az előterjesztett indítványt egyhangú lelkesedéssál elfogadta. A számonkérőszék és közigazgatási bizottság jelentésének tudomásul vétele után került a sor a közgyűlés főtárgyára. Dr Berthóty István tb. főjegyző terjesztette elő a belügyminiszter rendeletét, a melyben az önkéntes adók és ujonezok ügyében hozott vármegyei határozatot másodszor is megsemmisítette és rendeletének azonnali végrehajtását követeli, valamint kapcsolatosan dr. Márki János és 139 társainak indítványát a tisztviselőknek a törvényhatósági politikai állásfoglalásának kötelezése alól való felmentése tárgyában. Ugyanő felolvasta az állandó választmánynak a kérdésre vonatkozólag nagy gonddal megszerkesztett terjedelmes határozati javaslatát. E szerint a törvényhatóság rövidesen utalva a törvényes indokokra kifejezi, hogy a miniszteri rendeletekkel szemben is ragaszkodik meggyőződésén alapnló állás- foglalásához és határozatához. Minthogy azonban a miniszter már másodízben megsemmisítette a határozatot, az orvoslásnak törvény szerint most már egyedül fentmaradt eszközét a képviselőházhoz való felírást pedig jelenleg igénybe venni nem lehet, minthogy az adók beszállítása a törvényhatóság megkerülésével elrendeltetett és az ujonezok belépése is lehetővé tétetett, a vármegyei határozat gyakorlati érvényesítése tehát tárgytalanná vált, a kényszer- helyzetből kifolyólag a rendeletet ezúttal egyszerűen irattárba helyezi, de fentartja jogát, hogy annak idején az országgyűléshez forduljon panaszával. A határozat második részében az általános politikai helyzettel az alkotmány megtámadtatásával foglalkozik és kimondja, hogy ezzel szemben a szigorú törvényesség, a passivitás és jogfolytonosság politikáját alkalmazza. E szempontból — teljes bizalommal tisztviselői iránt — felhívja őket, hogy mindaddig híven tartsanak ki megbízatásuk mellett, III. Mikor a fejedelem kocsija megállt a Rácz Uárton háza előtt, semmiféle feltűnést nem keltett. Odakünn a külvárosban nem igen tudnak a fővárosba érkező fejedelmekről. S maga a fejedelem, amikor kiszállott a kocsijából, csupán jómódú úriembernek látszott. Egyedül ment be a "kapu alá s egy éppen kifelé tartó asszonytól megkérdezte: — Itt lakik Rácz János apja? — Rácz Márton? Igen, ott balra. A fejedelem benyitott a lakásba. Rácz Mártonná a kis fiával bajlódott, a férje pedig hallgatagon ült egy széken. A fejedelem feléje tartott. — Kit keres? — kérdezte Rácz Márton bosszúsan. — Ön a Rácz János apja ? — Nem vagyok 1 Nem, mától fogva én nem vagyok! — ordította dühösen. A fejedelem résztvevőn tekintett rá. — Tehát már tudja . . . Rácz Márton bambán nézett a fejedelemre. — Vigasztalódjék, — folytatta megindultan a fejedelem. Nézze, itt van a másik fia . . . Eh mit, én nem vagyok szónok, nem tudok beszélni, vágta közbe hevesen, az ön fia miattam half meg és önt ezért kárpótolom. Én B. ország fejedelme vagyok, Rácz Márton agya megszűnt működni. Elkábult. A fia meghalt és előtte egy fejedelem áll. A felesége sikoltozni kezdett s eijnek az éles hangja egy kissé kijózanította.
