Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 9. szám
1906. márczius 4. BÉKÉS 3 mig nyílt törvényszegést, vagy saját lelkiismeretükkel szemben való ténykedést nem kívánnak tőlük. E határozatban főleg az vezette a törvényhatóságot, hogy kipróbált tisztviselői segélyével sikeresebben oldhatja meg alkotmányvédő feladatát, mintha azok feláldozásával kétes elemeknek ad teret a közérdek mondhatatlan kárára. A harmadik részben kimondja a határozat, hogy a kormányrendelet végrehajtásának kierőszakolása után is hazafias kötelességtudással kitart a törvényhatóság az alkotmányvédelemben. E feladatának teljesítésében bizalommal számit a vármegye lakosságának egyetemére, amelyhez lelkes hangú felhívást intéz, hogy senki adót ne fizessen és katonának önként be -ne álljon. A szépen megszövegezett határozat és különösen a lelkes hangú felhívás olvasását a közgyűlés ismételt helyesléssel és éljenzéssel kisérte, aminek alapján az elnöklő alispán kihirdette a határozat egyhangú elfogadását. Egymásután tárgyalták le ezután a politikai természetű ügyeket, egyhangúlag elfogadván azokban az állandó választmány javaslatait. A csendőrségi karhatalomnak a főispánok által való igénybevétele ügyében kiadott rendelkezést újból fentartó belügyminiszteri rendeletet, miután az ellen ez idő szerint orvoslással nem élhet, a közgyűlés tudomásul vette. Ugyanez alapon tudomásul vennie kellett a főispán el nem ismerése ügyében hozott határozatot újból megsemmisítő belügyminiszteri rendeletet, de kimondotta a közgyűlés, hogy a reá kényszeritett főispán iránt bizalommal nem viseltetik, vele semmiben sem azono- nositja magát és elvárja a tisztviselőktől, hogy a törvénytelen főispánnal a szorosan vett kényszerű hivatali teendőkön kívül érintkezni nem fognak, mindezen kérdésekben az országgyűlés összehívásakor panaszszal fog élni a vármegye a törvénytelenségek ellen. Több vármegye megkeresésére a külkereskedelmi szerződéseknek rendeleti utón való életbeléptetése ellen tiltakozását fejezte ki a közgyűlés. Pestvármegye megkeresésére hozzájárult gróf Laszberg Rudolf törvénytelen szereplésének elítéléséhez. A legközelebb foganatosítandó útépítkezések és néhány uj vasútra megszavazott hozzájárulás költségeinek fedezése ügyét vette ezután a közgyűlés * IV. tárgyalás alá. A beruházási hitel folyósításának elmaradása miatt gondoskodnia kell a vármegyének az ennek terhére már megkezdett útépítések költségeiről, miután a gyulai Pálinkaház-uteza épitési költségeire, a Géza megálló—tótkomlósi és az Orosháza— szentes—csongrádi vasút megszavazott hozzájárulásaira kimutatott fedezetet a minister nem fogadta el, végül a gyula—simonyifalvi és a Géza megálló— orosházi vasutakra hozzájárulást kérő folyamodványok feküdtek a közgyűlés előtt. Az állandó választmány azt javasolta, hogy a gyula—simonyifalvi vasútra további 20000, a Géza megálló—orosházi vasútra 50000 koronát szavazzon meg a közgyűlés és ezeknek, valamint a tételenként kimutatott többi szükségletnek fedezésére vegyen fel 700.000 korona kölcsönt. Morvái Mihály félti a közúti alap teljesítő képességét és azért az orosházi uj vasutakra kért összegeket nem szavazza meg. Veress József részletesen kimutatja a tervezett uj vasút szükségességét és nagy forgalmi előnyeit. Morváival szemben vitatja, hogy az orosházi járás az utóbbi időig aránytalanul kevesebbet kapott a forgalmi létesítményekből. Úgy ő mint Bikádi Antal az állandó választmány javas atát ajánlják elfogadásra. Az elnöklő alispán felvilágosítása után a közgyűlés e javaslatot elfogadta. Az ebtartási szabályrendelet módosítását jóvá nem hagyó belügyministeri rendelethez K. Sehr if ért József szólt hozzá, kívánva, hogy a többi vármegyéket keressék meg, hogy hasonlóan határozzanak és a szabályrendelet általános módosítását, az elnök, Veress József és Kecskeméthy Ferencz felszólalása után a közgyűlés a javaslatokat elfogadta. Schmidt József lemondása folytán az igazoló választmány tagjává dr. Follmann Jánost választót ták meg és dr. Lukács György lemondása folytán a Mátra—körösvidéki vasutak igazgatóságába dr. Márki Jánost jelölték. A vármegye alispánjának a gyula—simonyifalvi vasút előmunkálatairól és a vasúti részvénytársaság megalakulásáról szóló jelentését a közgyűlés tudomásul vette és elismerést és köszönetét szavazott a vasúti bizottságnak, különösen az elnök alispánnak és az ügyeket vezetőknek a vasút biztosítása körül kifejtett buzgó, önzetlen és sikeres tevékenységükért, A kórházi bizottság javaslatára elhatározta a közgyűlés 33000 korona költséggel egy fertőzőbetegosztály építését, a kórházi tartalékalapnak a forgó tőkéből 100.000 koronára való kiegészítését, a kór_ boneztani intézet felszerelését, egy kórbonezoló főorvosi és egy szolgai állás szervezését. Gyula város 1906. évi költségvetését a javaslatnak többek hozzászólása után történt elfogadásával akként változtatta meg, hogy a csatornázási költségekre 5000 koronát, valamint a szolgáktól elvont csizmafejelési összeget hivatalból beállította a költségvetésbe, a városi tisztviselők lakáspénzügyére vonatkozó határozatot pedig feloldotta és a várost a kérelem méltányos elbírálására felhívta. A szarvasi főszolgabírói laknál szükségessé vált építkezéseket elrendelte a közgyűlés. A szarvasi főgimnáziumi alumneum javára 200 korona segélyt szavazott meg. A békéscsabai hatodik gyógyszertár felállítása kérdésében pótlást rendelt el azon kérdés megvilágítására, hogy az uj gyógytár nem veszélyeztetné-e a többiek fennállását és ez esetben hol lenne felállítandó. Jóváhagyta ezután a közgyűlés Mezőherénynek szegényház építése, Újkígyósnak segédjegyzői állás szervezése, Füzesgyarmatnak a vásártér áthelyezése, Tótkomlósnak az evang. temető kibővítése, Endrőd- nek a mezei dülőutak rendezése, Gyulának a Gyula- Kossuthtér állomáshoz vezető-út kikövezése ügyében hozott határozatait és több kisebb jelentőségű, főleg adásvételi ügyben hozott határozatot. Ellenben feloldotta Endrődnek a kataszteri munkálatok fedezése, Eüzesgyarmatnak községi földek bérbeadása, Békésnek tűzoltó őrszoba kijelölése, Békésszentandrásnak a Kossuth szobor, Körösladány- nak a borfogyasztási adó leszállítása, a több községnek az önkéntes adók beszolgáltatása kérdésében hozott határozatait. Az összes ügyek letárgyalása után a közgyűlés szerdán délután befejeztetett. A jegyzőkönyvek hitelesítése csütörtökön délelőtt történt meg. — Tízezer forintot adok mondta kedvet lenül a fejedelem. — Tízezer forint . . . zsongott keresztül ez a két szó a szobán. A következő pillanatban Rácz Márton és felesége ott térdepeltek a fejedelem előtt és a kezét csókolgatták. Ez csodálkozva állt ott, Jobbra balra tekintgetett, mintha arra várt volna, hogy jöjjön valaki, aki neki ezt megmagyarázza. Tízezer forint . . . tízezer forint . . . Eltanulták a falak és folyton azt sugdosták a Rácz család fülébe. Tizezer forint, —• csiripelték künn a madarak. Tizezer forint gügyögte a kis gyerek és öntudatlanul tapsolt hozzá a kezecskéivel Amikor a fejedelem eltávozott, Rácz Márton és a felesége megsiratták Jánost, mert tizezer forintot kaptak a halálért. Ezek a könnyek inkább a tizezer forintért érzett hála könnyei voltak, mintsem a fájdaloméi. IV. A Rácz család szerencséjének rohamosan hire terjedt a környéken. Előkelő emberek látogatták meg Rácz Mártont, aki a kapott tizezer forintból urasan, fényűzően élt. S könnyezve mondta a kérdezősködőknek : — Szegény jó Jánosom . . . Olyan derék fiú volt . . . Éppen akkor este, amikor az a szerencsétlenség történt vele, az uj állását ment elfoglalni. Szegény János . . . Egyedüli reménységem volt. . . . Annyiszor mondotta el ezeket, hogy végre elfelejtette a János tulajdonképpeni cselekedeteit. Roppant büszke volt, hogy ő a János apja; Jánosé, aki a fejedelem miatt halt meg, mert hősiesen kiakarta csavarni a merénylő kezéből s pisztolyt . . . Hanem az érdeklődés lassankint lelohadt a János családja iránt. Rácz Márton szomorúan mondogatta a feleségének : — Hálátlanok az emberek. János megmentette egy fejedelem életét és elfeUlejtik. . . . Maga a fejedelem is. Mit, hát nem szégyelte magát tizezer forintot adni ? Tizezer forintot -— kaczagott keserűen — tizezer forintom Jánosért! Igazán nem értem, hogy ma már nincsenek méltányos fejedelmek. . . . A tizezer forint lassankint elfogyott. Rácz Márton fölkerekedett a családjával és elment a fejedelem országába. — Én vagyok a János apja, — motyogta mikor a fejedelem elé eresztették. Jánosé, aki fölséged miatt halt meg. . . . — És mit akar ? kérdezte szánakozva a fejedelem. — Nem tudok már megélni, öreg vagyok, — nyögte keservesen. — János . . . János . . , meghalt . . . ő tartott volna el benünket. . . . A fejedelem jólelküen iutett. — Hát maradjanak itt. Majd én gondoskodom magukról. Rácz Márton boldogan ment haza. És otthon amikor elmondta a fejedelem szavait a feleségének, az lelkesülten simogatta végig a kis fia arczát. T- Édes kicsi fiam . . . egyedüli reménységem . . . igyekezzél . . . légy olyan, mint a bátyád volt . . . János. A kis fiú nem igen értette még ezt és elkezdett nevetni. Hírek. Lukács György Gyulán Normális politikai viszonyok között bizonyára nem világosodott volna annyira meg, minő mélyreható és súlyos nehezék- próbákat dicsőséggel elviselő szeretet kötelék az, ami Lukács Györgyöt Gyula városához, Gyula városát viszont Lukács Györgyhöz fűzi, mint bebizonyult február 25-én, amely nap pedig a politikai horizonton mint elsőraugu kritikus nap szerepelt és amely napot Lukács György városunkban töltötte. A város két elsőrangú közgazdasági intézménye : a Békésmegyei takarékpénztári egyesület és az Első gyulai kötött és szövött iparárugyár részvénytársa- ság ugyanis egy ugyanazon délelőtt tartották évi közgyűlésüket és Lukács György, mint mindakét intézetnek elnöke, rendkívüli elfoglaltságában is időt szakított magának, hogy eme minőségében is megfeleljen az évekkel ezelőtt magára vállalt nobile officiumának. A délelőttöt a két intézetnél töltötte el, a két közgyűlés közötti időszünet alatt, a takarékpénztárban dr. Bucskö Korjolán helyettes polgár- mester vezetése alatt városi képviselőkből spontán alakult küldöttség tisztelgett nála, hálás köszönetét, tiszteletteljes ragaszkodását és rajongó szeretetét fejezvén ki mindazon jótéteményekért, amelyekkel Gyula városát elárasztotta. Lukács György meghatva mondott köszönetét „polgártársai“ szives ovácziójá- órt ; megismételte azt a nyilatkozatát, amit Gyula városa képviselőtestülete két héttel ezelőtt nála tisztelgett küldöttségének tett. Biztosítja a várost róla, hogy amit már mint saját kormányzati tényét nem valósíthatja meg, azt olyan alapokra fektette, hogy a város által felajánlott áldozat készség mellett — ami az állami iskolák egyik feltétele — azok létesítésének kötelezettsége, miniszteri utódját is feltétlenül kötelezni fogja. A küldöttség zajos éljenzésekkel köszönte meg a biztató s lelkesítő választ. Egy ugyancsak városi képviselőkből álló másik még nagyobb számú küldöttség is összealakult tisztelgésre, de ez már elkésett, mert azalatt a kötőgyári gyűlés megkezdődött. Eme közgyűlést előzőleg Lukács beható szemle alá vette az uj gyári épületet és annak berendezését, amelyek létesítésében az ő buzgóságának és támogatásának tudvalevőleg döntő
