Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 9. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, 1906. márczius 4. g-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre — ____10 K — f Fél évre... — _ 5 K — f Évnegyedre—_— 2 K 50 f Hir detési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal í Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető ^közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az egyház már a böjtöt hirdeti. Itt-ott még felbuzdul egy egy társadalmi testület, hogy erőltesse a hangulatot és böjtben is mulat. A valóság azonban az, hogy a böjt mégis megérkezett; általánosan bö’jtöl a keresztény, az öreg, a fiatal, a földmives, a kereskedő, az iparos, a hivatalnok, kicsi, nagy. Az önmegtartóztatás napjait éli az egész társadalom. A Megváltó kálvária útját mintha az emberek is járnák, a kik hátukon czipe- lik az élet keresztjét. A külömbség csak az, hogy a keresztény világ megváltója boldogan vitte, az emberek pedig csupa panaszkodással, csupa keserűséggel. És az örök harczban olyan az élet, mintha soha nem lenne belőle feltámadás. Az emberek kételkedők, pesszimisták, kedvük elmullott, tett erejük alább szállott, a becsvágy tűnőiéiben, a szeretet kihaló félben van, de ezek helyett terjeszkedik a gőg, túlon túl nőtt már az elbizakodottság és magasra hágott az egymás elleni harcz, a mikor ember az embernek szeretné kiütni kezéből a kenyeret. Egész ragadozó állat válik immár az emberből : napról-napra veszítünk súlyúnkból, pedig mi emberek volnánk : a szentély koronái. A társadalmi élet e szomorú böjtjéhez nincs miért ragaszkodnunk. A egyházi böjtben van poezis, van érthető, ehhez lehet és kell is ragaszkodni vallási érzületből, ki ki a mint keresztényi kötelességét fölfogja, kiki a mint nevelkedett, kiki a hogy szent életű vallásos emberektől látta, könyvekből olvasta, papok ajkáról hallotta. A társadalmi élet böjtjére pedig azonban már rég ki kellett volna mon dani a bojkottot ; mert az megemészti teljesen az embert és' csakugyan nincsen belőle feltámadás. Hova továbbjobbanterjed, nagyobb arányokban sorvaszt, egyre öli az ember életét. Az emberek szive fagyos még mindég, mint a tavasz leheletére olvadó jégréteg. Az emberek szive sincs tisztában, engedjen e fagyos kérgétől, fölolvadjon-e a meleg napsugár, az igazi szeretet láttára, vagy megmaradjon a maga fagyosságában. A inig a szivek nem szeretnek : addig mindég böjt lesz. A mig az emberek egymáson nem segi- tenek : mindég böjti időket élünk. A mig nem tudjuk becsülni a becsületes tisztességes munkát, mindég megmarad a böjt. És a mig megnem teremtjük az egészséges társadalmi életet, a melyben mindenki kiveszi a maga részét a munkából, mig meg nem szűnnek panaszkodni, addig nem is lesz feltámadás, mindig csak böjt és böjti időket fog élni a társadalom; az a társadalom, a mely úgy fél a böjttől, úgy irtózik tőle, mégsem akar tőle megszabadulni. Az örökös panaszkodásnál többet ér egy jó eszme. A jó eszméhez erős lelkek kellenek, a kikben van akaraterő. Az akarat diadalmaskodik mindeneken. És ha az akarathoz mellészegődik az emberek egymásiránti szeretete, mikor nem az önző czélok szolgálatában működnek a tehetségek, hanem abban a közös gondolatban, hogy az én és az ő munkája a haza erősödését mozditja elő, akkor oly eredmények mutatkoznak, melyek a böjt szigorúságát. enyhítik, lassankint a panaszok is fosztanak és az ember élete örömben is tartalmasabb lesz: mert a baj enyhülése nem ejt oly éles sebet és egy-egy rögbe való botlást gyöngéd kezekkel simít el a sors A túlságos nagyböjt sok panaszai annyi sulylyal nehezednek reánk, hogy mi a feltámadást alig látjuk. Annyi a gondunk hogy szinte köd felhők úsznak előttünk. Pedig lesz feltámadás. Az emberiség Golgotája : a napi kenyér. Golgota addig: a mig megkeressük, az élet kedve ha munkánk árán megvásároltuk. Éz az emberi élet föitámadása. Az, ha bőségben birjuk, ha magunknak is, másoknak is van belőle. Ha az egész világ nem panaszkodik érte, ha az egész világ él vele. Jön, mindég közelebb van már a föltámadás. A panaszkodó emberek sokasága is megváltja a társadalmat panaszkodásaitól. Mentői égőbb, fájóbb a seb, annál becsesebb lesz a kenyér és mentői inkább az lesz, az ember rájön, hogy ő tette azzá. Az lesz a szép ünnep, mikor az emberek azzá teszik, mikor szeretettel keresik, mikor nem foghatják rá az emberekre azt, hogy ragadoz 6 állat, hanem megilletődéssel mutat egyik a másikra: Ecce Homo ! A vármegye közgyűlése. Ptógen nem látott nagy számmal jelentek meg a törvényhatósági bizottság tagjai a vármegye szerdai rendes közgyűlésére. Az érdeklődés a tetőpontra hágott politikai válság folytán elfoglalandó álláspont meghatározása és főleg a tisztviselők helyzetének a politikai küzdelemben való megváltoztatása f JÓ fi-UL. Irta : Hegedüs-Bite Gyula. I. — Takarodjál ki az én házamból ! — ordította fölháborodva a fia felé Rácz Márton. — Semmirekellő, naplopó fiúra nincs szükségem. Más fiú ilyenkor már keres, segítségére van a családjának, téged pedig minden iskolából kicsaptak s most becsületes munkás sem akarsz lenni. Takarodjál! Soha többé ne merj a szemem elé kerülni! A fiú rongyos ruhájában, daczos, szinte kihívó arcczal állt az apja előtt. — Hiszen megyek, — mondta oda hetykén, — nekem nincs szükségem rátok. Meg tudok én magam is élni. Rácz Márton csak hallgatta ezeket a szavakat. Keserűség tolakodott a szivébe s fájdalmában leroskadt egy székre. A fiú fütyörészve az ajtó felé tartott. Ezt már nem tudta elviselni Rácz Márton. Fölugrott, utána szaladt s megütötte a fiát. Azt egyszeribe kihozta flegmájából ez az ütés. Nem azért, mintha fájt volna neki, hanem önmaga előtt szégyenlette. Vissza ütötte és sebesen eliramodott. Rácz Márton végigtámolygott a szobán. Ez az ütés égette a testét. Odanyult, simogatta. Bizsergett, lázongott a vére azon a helyen, pedig a fiú alig, hogy megérintette. De Rácz Márton szemében iszonyú egy ütés volt ez. Lehanyatlott az a karja s nem tudta felemelni. Jajgatni kezdett s mikor hazajött a felesége, a másik fiával, kínlódva nyöszörögte: — Meghalok! .... — Az istenért, mi bajod van? — rohant hozzá rémülten az asszony. — A karom . . . nyögte Rácz Márton, a János megütött .... — János? villant föl a harag Rácz Mártonná szemében. Mit csinált János? — Megütött .... — Hol van az a fiú ? — toporzékolt, — hol van János ? — Ki kergettem. Erre a szóra egyszerre lelohadt az asszony haragja. De amint odameredt a szeme a férjére, erőt vett • a szivében feltámadt gyengeségen, s a kisebbik fiát maga mellé véve, szeretettel simogatta meg az arczát. — Édes kicsi fiam, te vagy az én egyedüli reménységem . . . A kis fiú elcsudálkozott ezen az ellágyulá- son s mert nem tudta, hogy mit csináljon, sírni kezdett. — Csak sírj, — nógatta az anyja. Csak sirj . . . Csak olyan ne légy, mint a bátyád, a János . . . A János szóra felpattant Rácz Márton : — Mától fogva megtiltom, hogy a János nevét szájatokra vegyétek. János nekünk meghalt. II. Mikor János kiért az utczára, semmiféle megbánást nem érzett. Durva, rósz lelkű fiú volt, akit összeférhetetlen, daczos természete miatt mindenünnen kidobtak. Csak ment, ment, maga sem tudta Sirolin Emeli az étvágyat éa a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti eaomnffoláat. F. 11 oflinau ti-I.a Reche & Co. Basel (Síáje), „Roehe“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara livegenkint 4.— korona. • Lapuiik: mai száma ÍO old.al.
