Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
B É K E S 7 két három egyénnek, aki egyáltalában törődött a közművelődési egyesület dolgaival, akarva nem akarva számolni kellett. Számoltak is úgy, hogy — mint fenebb már említettem, — az egyesület működési körét a szellemi s anyagi erők megmásithatlan és kibővíthetien keretéig redukálták. A közművelődési egyesület, a feloszlott régész és müvelődóstörténelmi társulattól örökségkópen átvette a gyulai múzeumot, annak adóságát, fen- tartási kötelezettségét. Eme kötelezettségének, az egyesületnek legmostohább körülmények mellett is megkellett felelnie és mind e mai napig tényleg meg is felel. Ami a régész egylet idejében nem történt, a szorosan vett téli hónapokat leszámítva, a muzeum minden ünnep és vasárnap délután a közönség részére nyitva all és Domonkos János muzeumőr a mindenkor nagy tömegű látogatókat szellemi színvonaluknak megfelelő magyarázatokban és oktatásban részesíti. A muzeum tárlata is tetemesen gyarapodott, íülönösen a loposhahni uagyértékü leletekkel, a már említett Oláh-féle könyvtárral, ethnografiái gyüj- ;eménynyel és önkéntesen adott rágiségi tárgyakkal, imi az utóbbiakat illeti, sajnálattal kell megjegyezem, hogy az antik tárgyak adományozásában a unithoz képest visszaesés tapasztalható. Számos vidéki muzeum ugyanis azt a szokást honosította meg, hogy készpénzért veszi a gyakran érték léiküli tárgyakat is, ami annak a régi jó szokásnak rovására esik, hogy a muzeum tárlata önkéntes adományokból gyűl össze, mint a dustárlatu gyulai múzeumnál is történt. Az e téren kifejlődött szerintem helytelen szokás és a tárlat bővítésé körül kifejtett versengés a mi múzeumunkat is rákény- szeritette, hogy az értékesebb dolgokat pénzért vásárolja meg, noha a megfelelő jövedelem hiánya e tekintetben is gyakran korlátokat emel egyesületünk elé. E helyen meg kell említenem, hogy a közművelődési egyesület, az egylet páratlan ügybuzgó ságu és pedáns pénztárnokának nagyon szerény évi riszteletdiján és a múzeum ör fáradság ít nagyon kis mértékben honoráló négy korona napidijín kiviül — ítóbbit csak akkor, amidőn a muzeum a közönség .átogatására nyitva van, amely napid ij ellenében a muzeumőr minden további honorárium nélkül a tárlat rendezés, katalógus készítés, katalógus kiegészítés és sok minden egyéb munkát is teljesít, — végül a szolgának szintén csak a nyári hónapokra i muzeu n takarításáért járó havi 4 korom fizetésén kívül fizetéseket vagy dijakat soha senkinek sem adott, ki egyesület tisztviselői, tisztjeiket mindig nobile jfficiumkent ingyen viselték, sőt az egyesület érdekében közel és messze tett mindenkori utazási, úgyszintén levélbélyeg, távirati stb. direkt költségeket is mindiga sajátjukból fedezték és fedezik. A „Békés* mint az egyesület hivatalos lapja is fillérnyi dij nélkül ingyen közölte s közli az egyesület összes közleményeit és a fenebb említett pénztárnoki tisz- teletdijon, muzeumőri napidijakon és a szolga fizetésén kivül az egyesülettől, keletkezése óta egy fillérnyi fizetést, bármi néven nevezhető honoráriumot vagy szubvencziót soha senki sem kapott. Erről az egyesület számadásai bármikor és bárki előtt teljes bizonyítékot nyújthatnak. És hogy a közművelődési egyesület, redukálni kényszerült működési körének, amelynek legkardi- nálisabb része a muzeum femtartása s fejlesztése, az ecsetelt körülmények között egyátaláu megfelelhetett ; hogy az egyesület csekély jövedelme kiz írólay dologi kiadásokra fordittatott és mint ahogy alább kimutatom, az egyesület némi tokét is gyűjtött, mindezekben a tisztviselői nobile officináinak és anyagi áldozatkészségnek osztályrésze vau. A muzeum fentartásán kivül a közművelődés egyesület még egy czélt tűzött maga elé, nevezetesen a Békésoár meg geben és Gyulán első nyilvános olvasó teremmel kapcsolatos közkönyvtárnak létesítését Eme törekvéséhez az Oláh-féle könyvtár adta me^ az impulsust, amelyet a múzeumnak több ezer kötetre terjedő nagyon értékes könyvtárával, a múzeumok országos felügyelősége alkalmas anyag és alapnak nyilvánított egy közkönyvtár létesítésére. A legnagyobb akadálya ennek az eszmének, megfelelt könyvtár és olvasóhelyiség hiánya volt, mert a muzeum egyrészről fekvésénél, másrészről a helyiség elégtelenségénél fogvaarra teljésen alkalmatlan. — Már pedig erre a czélra uj helyiséget épiteni, annak akadálya volt a többször említett vagyon és jövedelem hiánya. Szóba jött, hogy az egyesület a várostól kérjen e czélra alkalmas helyiséget és mint ily esetekben mindenütt szokásos, megfelelő anyagi támogatást is, de Gyula városa helyzetét és viszonyait ösmerve, az eszmét az ez irányban tett kísérlet előtt el kellett ejteni. A gyulai főgimnázium létesítése, illetőleg a főgimnáziumi építkezés, époly életrevaló, mint szerencsés ötletnek lön a szülője. Lukács György főispán, aki a főgimnázium tervének elkészíttetésére volt felkérve, intézkedett, hogy a tautermeken és szükséges mellékhelyiségeken kivül, az épület földszinti részén a közművelődési egylet örök tulajdoni s használati jogával két külön helyiség építtessék, amelyekben a létesítendő könyvtár és nyilvános olvasó szoba lesz elhelyezhető. Ez a két szoba építése egy fillérrel sem drágította a monumentális épületet, amely époly méretekben valósul akkor is, ha az a két szoba nem is épült volna; a közmüyelŐdési egyesületet pedig az elképzelhető legszerencsésebb helyzetbe hozta, melyben a közkönyvtár és nyilvános olvasó- szoba fontos eszméjét idővel megvalósíthatja. A közkönyvtár és nyilvános olvasószobának a főgimnáziumi épületben való elhelyezése ugyanis mindenekelőtt azzal az előnynyel kecsegtetett, hogy az egyesület egy fillér költség nélkül olyan helyiséghez jut, aminőhöz hasonlót 6—8000 koronán alól nem tudna épiteni. Sőt ha lett is volna erre a czélra ipénze, a közkönyvtár és nyilvános olvasószoba Gyulán \a jő gimnáziumi épületnél alkalmasabb helyre nem juthatott volna. A főgimnáziumot különben nemcsak paedagógiai tekintetekből, hanem a közművelődési- egyesület szempontjából is nagy nyereségnek tartottuk és tartjuk Gyulára nézve, mert nagy részben a főgimnázium tanári karától vártak és miután a főgimnázium működése óta a legnagyobb örömmel győződtünk meg róla, hogy a tiszteletreméltó jeles tanári kar magasztos hivatása színvonalán áll, nem tartózkodom beösmerni, hogy bennük keressük, ben- nük reméljük azt az intellectualis erőt, amelyet a közművelődési egyesület szellemi munkálkodásában sajnosán nélkülöztünk. A múzeumok országos felügyelősége képviseletében Fejérpataky László s Schönherr Gyula megnézték a főgimnáziumi épületben a közművelődési egyesület részére épített két helyiséget és azokat közkönyvtár és nyilvános olvasószoba ezéljára nemcsak megfelelőnek, hanem valóságosan ideálisnak találták. Schönherr Gyula Gyulán létekor, Szabad Endre, a főgimnázium nagyérdemű s ügybuzgó igazgatójának szives közreműködésével főbb körvonalaiban megállapittattak azok a feltételek és módozatok is, amelyek alapján a közkönyvtár létesül és életbe ^éphet. A megállapodások legfontosabbika, hogy a főgimnáziumnak saját értékes könyvtára is kontaktusba jön s kontaktusban marad az egyesület közkönyvtárával olyképen, hogy mindkét könyvtár a nyilvános olvasószobába nyilik s a főgimnázium könyvtárnoka lesz szives vállalkozni a közmüvelő- désiegyesület közkönyvtárának és' a nyilvános olvasószobának kezelésére; igy a főgimnáziumnak évről évre gyarapodó könyvtára is rendelkezésre álland a nyilvános olvasószobát látogató közönségnek, másrészről pedig a főgimnázium tanári kara is rendelkezhet az egyesület könyvtárával, ami mindkét részre jvendkivül előnyös már azért is, mert feleslegessé teszi, hogy a hiányzó, többnyire drága könyveket az egymással kontaktusban álló mindkét könyvtár megvásárolja. « A közkönyvtár s nyilvános olvasó szobának a főgimnáziumba átvitele még egy rendkívüli előnyt von maga után. A népkerti muzeum ugyanis már eredetileg szűknek épült és a tárlat gyarapodása folytán a muzeum czéljaira még sziikehbnek bizonyult; a három terem közül egyiket ugyanis kizárólag a könyvtár foglalta le. A könyvek elszállításával ez a terém felszabadul, illetőleg a muzeum tárlat czéljainak fog megfelelni, mely körülmény egyrészről a tárlat czélszerübb elhelyezését, másrészről annak további gyarapodását is lehetővé teszi. (Befejező közlemény következik ) Kohn Dávid. különleges okoknál fogva, melyeket feleslegesnek 1 tartok bővebben fejtegetni, szintén nagy, sőt elhá- k rithatatlan akadályokat gördített a közművelődési s egyesület minden további államsegélye elé. f Oláh György halála után, amikor dr. Bodoky a Zoltán, vármegyénk akkori ambicziózus főjegyzője ^ választatott meg az egyesület ügyvezető alelnökének, számot kellett vetni ama megváltozhatatlan ténykö- <? rülménynyel, hogy a közművelődési egyesületnek, ^ rendelkezésre álló szellemi munkások és főleg meg- t felelő jövedelem hiányában, létesülésekor proklamált e széleskörű működési terét, mint a kedvezőtlen viszo- t nyok folytán betölthetetlent, a legszükségesebb mér- r tékre kell redukálni. t így többek között — bár fájdalommal — le z kellett mondani a népkönyvtárak fejlesztéséről, a s népkönyvtárak kezelőinek díjazásáról, vármegyénk a nevezetesebb történelmi emlékeinek márvány táblák- v ka! való megjelöléséről. Az a két reliefes márvány-‘r tábla, amelyet Kallós Ede hirneves szobrászunk, noha ^ önköltségen, a közművelődési egyesület részére ké- e szitett, a Pálffy Albert gyulai szülőházát és Petőd (. Sándornak mezőberényi lakásátjelző művészi kivitelű j két emléktábla, a leleplezési ünnepélylyel kapcsolatos r kiadásokkal az egyesületnek ismét egész évi jőve- r delmét felemésztette. Fájó szívvel kellett tehát le- v mondani róla, vagy legalább is jobb időkre halasztani r az újabban tervezett emléktáblákat, amelyek közül r kettő Munkácsy Mihálynak gyulai és békéscsabai r lakását, a harmadik pedig a magyar szabadságharcz x egyik legtragikusabb eseményét, több ezer honvéd- r tisztnek, közöttük az aradi tizenháromból kilencz ^ tábornoknak Világos után pár nappal a gyulai kastély előtti téren történt tömeges lefegyverezését volt meg- s örökítendő. Pedig a fegyverletétel színhelyén kivül s szóban volt ama házaknak emléktáblával való meg- ^ jelölése . is, ahol a világosi fegyverletétel után ^ Rüdigerrel, az orosz hadsereggel és a honvédtisztikarral Gyulára jött és hat bét múlva mártírhalált r szenvedett bősök elszállásolva voltak. s Abba kellett hagyni, vagy legalább is szünetel- t tetni az ethuografiai felvételeket is, amelyek a vár- t megye csaknem minden községében levő régi neve- r zetesebb épületeket, népviseleteket és egyéb külön- [ legességeket voltak a jövő számira megörökitendok. t Valamennyi között ez esett a legfájdalm isabban ; ^ mert a mindent rohamosan nivelláló czivilácsió s — ha ugyan ez ezivilácziónak mondható — a v különlegességeket szörnyen pusztítja s amit idejében g megörökíteni elmulasztunk, az többé soha sem pó- j, tolható. A közművelődési egyesület e czélból a jövő- t nek szerencsére nagyon sokat megmentett, kincsek- c kel felérő nagy érték az, de az egyesület anyagi j, tehetségét olyannyira igénybe vette s úgy kimeri- s tette, hogy államsegély hiányában e téren való további j áldozatokra már nem jutott pénz. t A közönség és amelyre a közművelődési egye- r sületnek ha nem is kizárólagosan de első sorban \ épiteni lehetett volna: a gyulai közönség, ameiyJt elnevezés alatt is csak annak honoratior részey jöhet számításba, az utóbbi öt hat esztendő alatt!L valósággal roskadozott az anyagi erejét felülmúló^ társadalmi kötelezettségek terhe alatt. Hiszen alig'!e pár év lefolyása alatt létesültek Gyulán a különben1) nagyszabású, humánus, üdvös és szükséges intézmények. így a gróf Almásy Déuesné nemes ügybuzgó- j, ságának gyümölcse a gyulai lelenczbáz, ^Lukács , György volt főispánunk kezdeményezésére s örök É dicsőségére az Erkel Ferencz színkör, a Józsaf fő- f herczeg szanatórium egyesület és annak immár kész c létesítménye a Lugos erdei tüdőbetegek népszana- j tóriuma, Wenckheim Krisztina grófnő fejedelmi ala- ( pitványának gyümölcse a gyulai főgymnasium, amelyek / részben tagsági dijakban, részben jótékony czélu sorsjegyekben, concertekben és adományokban nem- < csak rendkívüli mérvben igénybe vették a gyulai ; iutelligenezia áldozatkészségét, hanem mint közhasznú < uj intézmények teljesen lekötötték érdeklődését is. 1 Az uj intézmények létesítésével járó nagyszabású i agitácziók mellett a közművelődési egyesület törek- \ vései iránti érdeklődés, ami különben sem terjedt ki soha széles körökre, teljesen ellanyhult, háttérbe i szorult, amint az máskép nem is történhetett. i Ezzel a körülménynyel dr. Bodoky Zoltánnak, I mint ügyvezető alelnöknek és annak a mindössze
