Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
8 BÉKÉS 1906. deczember 30. Irodalom és művészet. Az e rovatban közlőit mii vek kaphatók Dobay János könyvkereskedésében Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. A Divat Szalon XX évfolyamát járja. Mialatt az asszony-szabaditó, asszony-boldogító apostolok szószékekről hirdetik a felszabadulás, a boldogulás géit, a mi egyetlen magyar asszony-ujságunk csen des munkálkodással, dobszó és trombitaharsogás nélkül, körülbelül czélhoz is ért: felszabadította az asszonyainkat s megnyitotta előttük a boldogulás útját felszabadította őket a tudatlanság, a tétlenség járma alól s megismertetvén őket a munkával és kötelességekkel, utat nyitott az egyetlen igaz, bol dogulás feló. Azok, akik eddig e derék komoly irányú női lap sorait 20 óv óta olvasgatják, nem lettek tudósok, ügyvédek, szónokok, nem lettek még csak választó és választható polgárok sem, hanem asszonyok lettek a szó ama nemes, hasznos, áldott értelmében, amilyennek a magyar asszonyt a férfi feleségét Szabóné Nogál! Janka, a „Divat Szalon“ munkás szerkesztője képzeli. A divatlap csábitó és kedvelt jeligéje alatt komoly, szentczólú tanítások jutottak el a magyar úri házak asszony-szobáiba és elvégezték becsülettel az asszony-szabaditás és as- szony-boldogitás munkáját. Ezért meg kell becsülnünk a „Divat Szalont“, e derék asszony újságot, mely a mi becsülésünket búsásan visszafizeti. Szebb díszesebb, tartalmasabb s főképpen nemesebb irányú lapja nincsen az asszony-világnak, jobb tanács adója, vagy hűségesebb támogatója sehol. Ebben a lapban mindent megtalálhatunk, amire a dolgos, szorgalmas, tudni vágyó nőnek szüksége van, mindent, még a takarékosság példáját is, mert hiszen ebben is elöl- jár s az ingyen melléletekkel, gyemek lappal, szabásivekkel bőven ellátót fényes kiállítású és dús tartalmú lapot a lehető legolcsóbban adja. Negyedévre 3 koronáért. A „Divat Szalon“ kiadóhivatala, mely Budapest, IV., Eskü ut 5. szám alatt van, minpekinek igyeu és bérmentve küld mutatványszámot, ki e végett hozzá fordul. akad egy pár vállalkozó szellemit ur és hölgy, akik át, hogy a képviselő testület utján az illetékes még is elmennek azért a casinóba, ha másért nem is, csak hogy boldog újévet csináljanak a casinói vendéglősnek, aki igazán nem érdemli, hogy olyan mostohán bánjon vele a közönség. Lelkiismeretesen füti minden ünnep és vasárnap a nagytermet, de bizony csak üres marad az mindig. Eddig mindig az volt a bajunk, hogy nem lehetett a nőknek hova járni a vasárnapi »fess« mise után sörözni, most már lenne, de azért sem járunk !! Befagy nálunk minden, csak a Körözs hullámai hömpölyögnek vígan medrükben, hiába jelzi már pár hete a »Békés« hogy fagy erősen és itt a tél. Halifax híveit még is csak a remény élteti. Mire kigyalulták és tükör simára locsolták a jégpályát, akkorára szerencsésen el is olvadt a jég és a tuli- pántos pavilion busán tekint a szőke Körözsre és úgy gondolkozik, hogy jobb lett volna hallgatni némelyek tanácsára és nyáron át fürdő pavillonnak használni, legalább akkor lett volna valami haszna. Igaz, hogy meglehetős bizar ötlet, de mit meg nem ér még az ember ebben a tnlipántos és seccessiós világban. Nos kedves szerkesztő ur ime bevégeztem bus zöngeményemet, mert az én tudásomnak itt vége. Mert bizony én nem értek ahhoz, hogy melyik városatyának van igaza, és hogy mint kell szidni a villanyosokat. Csupán azt Írhatom még meg, hogy elmúltak a szép karácsonyi ünnepek, egy pár zseb üresebb, egy pár gyomor teltebb lett (—re szerint), de a végeredmény még is az, hogy még is csak ez a legszebb ünnepünk, a hol igazán a legkomolyabb ember is gyermekké lesz, látva az apró emberkék boldogságát, a mit ugyan a Jézuska ajándéka idézett elő, de még is csak a mi közbenjárásunkra. Én sem akarván eltérni a régi szokástól, e rovat vezetői nevében is boldog újévet kívánok a »Békés« olvasó közönségének. Önöknek is szerkesztő ur a csendes ős zajos munkatársaknak és uj évi ajándékul fogadják ama biztató kijelentésemet, hogy sokáig nem fogom Önöket megint untatni az én gyönge tarka soraimmal. Ha végül még megjegyzem, hogy a Közlöny többek között még azt is irta, hogy: »a lelőtt vadak elevenen bizonyítják*) a fényesj vadász zsákmányt« igazán nincs már mit mondanom. ss— ó — né. *) No, de ezt a viczezet már Laezi súgta! . . . —re ! Közgazdaság. Helyreigazítás..Lapunk e hó 23-iki számábar közölt „Az Élővizcsatorna“ czimü Achim Gusztáv által beküldött czikkbe értelemzavaró sajtóhiba került. A czikk végéu ugyanis ez van közölve: „Es . nem látszata nz igazságnak, hanem egyenesen a? i igazság maga !“ Ezeknek a szavaknak helyesen e következőképen kellett volna közöltetniök ; »Es ■ nem látszata az izgatásnak, hanem egyenesen a: .izgatás maga!« A szedés és a korrigálás hibájábó , eredő ezen kellemetlen és értelemzavaró hibát ezennel helyreigazítjuk. Iparpártoló értekezlet Orosházán. Népes érte- : kéziét folyt le e hó 20-án a községháza tanács■ termében. Ez értekezleten Veres József ország■ gyűlési képviselő fejtette ki mindazokat az okokat ■ melyekkel Orosházán az ipari életnek erős fejlődést közgazdasági törekvéseiknek kiváló és terméken] ; intézményeit meglehetne valósíthatni. A nemzet; ■ kormánynak az iparpártolás ügyében kifejtett poli s bikája igen kedvező helyzetet tár mindazon közsé- gek elé, melyek az alkalmit megragadva, a keres i kedelelemügyi kormánynak az iparpártolás előmoz r ditására felha-ználandó több mint 60 millió kor • segítségből a maguk részét kivenni óhajtják. Mibő ; kifolyólag kívánatos lenne, hogy a helybeli iparosol- természetesen állami támogatás mellett termelő é; i értékesítő egyesületet létesítenének. Üdvös volnt •egy, a helyi körülményeknek legjobban megfelelt i gyárnak a létesítése is, mert csak ez esetben szá 1 onthatnánk állami segélyre. Pál Ernő ipariskola » igazgató írásos javaslatot nyújtott be egy bőr éí szakiskola, továbbá a háziiparhoz leginkább alkal ; más müvirág-kéazitő tanműhely felállítása tárgyába! i Mindkét javaslatot Torkos Kálmán főjegyző vett« Tarka képek. Kedves Szerkesztő Ur! Tekintve a nagy sürgés forgást és elfoglaltságot a megyegyülésen engem híztak meg ismét, hogy a »Tarka képek«-et megírjam. Csak attól félek, hogy ezek a bizonyos képek túlságosan megfognak felelni a nevöknek, de már mindegy, csak megírom a mi a szivemen fekszik. Első sorban is nagy bánatba vagyunk merülve különösen »női ágon« amennyiben lefújtak a Sylvester estélynek. Pedig igazán sokan készültek és örült az ember, hogy legalább zeneszóval vonul át az újévbe, tartván azt a babona, hogy akkor szerencsés lesz az egész esztendő. Lám a Közlöny előrelátóbb volt, mert már előre jelezte, hogy a rendezőség »meglepetésszerü eredetiséget akar ' beleolvasztani ebbe az estélybe.« Hát ez tényleg igy is van, mert egy mulatság zene nélkül igazán meglepetésszerü eredetiség. Bizony ahol annyi tánczolni vágyó fiatal ember van mint nálunk, a kik folyton sürgették az újabb casinó estély rendezését, nem lett volna szabad az egyetlen czigányt is lefoglalni hagyni. Szegény Tóni mindig panaszkodik hogy nem tud megélni, most meg milyen kapós lett egyszerre. De fiát úgy látszik most igazán nem lehet az ember bizonyos abban, hogy meg lesz-e az előre hirdetett mulatság, csak épen akkor, ha a bálterembe k-p. Hiába, haladunk a korral és szeretjük a újításokat. Itt van második példának a gyulavárii tulipán bál, azt is elhalasztották »bizonytalan« időre. Pedig látja szerkesztő ur ez mind költségbe kerül a szegény papáknak és férjeknek, mert bizony mi nők (legalább igy mondják a férfiak) boldogabbak vagyunk ha egy uj divatot vagy csokrot illeszthetünk a ruhánkra, ha mulatságba készülünk. És az a jó szokásunk is meg van, hogy előre szeretünk minden elkészíteni a mi szükséges, már pedig ha 3 nappa előbb mondanak le egy bálát, bizony hiábavah költséget csináltunk magunknak, a mi el is marad hatott volna a mai drága viszonyok között Na d sebaj, majd vigadunk zene nélkül'is, azt hiszen kormányt e szakiskolák felállítása iránt megkeresse. Az értekezleten többen a Gyulán annyira bevált barisnyakötő gyárhoz hasonló gyárnak felállítását tartanák szükségesnek. Veres József ezek megnyugtatására kijelentette hogy ez ügyben mielőtt lépéseket tennének, kívánatos a gyulai gyár igazgatójával érintkezésbe lépni, melyet a legrövidebb idő alatt kieszközöl, s akkor egy ujjabb értekezleten a nevezett gyár igazgatójával együtt a feltételeket a legtárgyilagosabb módon beszélhetnék meg. A bókésmegyei gazdasági egyesület közgyűlése. Rendkívül népes és élénk közgyűlést tartott vasárnap délelőtt a Békésmegyei Gazdasági Egyesület. A közgyűlésen teljesen idegenek, sőt még keresztény szoczialisták is tömegesen resztvettek. A szoezialisták bebocsájtást kértek s báWészrevételeiket megtették az aratasi szerződések körüli vita folyamán, közbeszólások alakjában — azért higgadtan és nyugodtan viselkedtek az egész gyűlés alatt. Jelen voltak a gyűlésen gróf Széchenyi Antal, gróf Wenckheim László, Kóppély Pál, a hatvani Deutsch czukorgyár egyik érdekeltje és igazgatója mint érdeklődők. A közgyűlést, melyen később gróf Wenckheim Dénes elnökölt, Beliczey Géza igazgató elnök nyitotta meg. Megnyitó szavat után Ruffy Pál egyesületi tag arra kérte, hogy az aratási szerződésekről szóló pontot kezdjék tárgyalni middenekelőtt, mert az érdekli első sorban a gazdákat és a vidéki tagokat. E kérdés tárgyában a múlt hó elején megtartott igazgató-választmányi ülés egy értekezlet összehívását átta szükségesnek a gazdák köréből, amely értekezlet az aratási szerződések formáját és feltételeit határozati javaslatba foglalja s ezt a javaslatot közgyűlés elé terjesztette. Pfeiffer István titkár felolvasta az e tárgyban hozott határozati javaslatot, amely külön választja a hordási és cséplési munkát az aratási munkától s mely szerint a gazdák egy hányaddal javíthatják a munkások bérét, de ennél több engedményt nem adhatnak. — A munkásoknak január hó 5-éig kell leszerződni. Schik Emil ugv véli, hogy ez az idő kevés. Kifogásolja a javaslatnak azt a részét, mely a kihordási és cséplési munkáknak elvégzését szabad egyezkedés tárgyául bizza. Kéri, hogy pótlólag korrigálják ezen hibát s ha a cséplést nem is, de a hordást föltétlenül he kell érteni az aratási munkák közé. Br. Drechsel Gyula dr. szólt Schik után. ügy látja, félreértés forog fenn a javaslat némely pontja fölött. 0 méltányosnak tekinti ezt a javaslatot, amely épp ugv védi a kisgazdát, mint a nagybirtokost. De védi,a munkások érdekeit is, mert hiszen azt mondja, hogy a gazdák csak az esetben szerződtetnek idegen munkásokat, ha a helyiek január 5-ikéig nem kötnének szerződést. Fontos, hogy az árak szabásánál méltányosak legyünk. Igyekezzünk figyeleménél lenni arra, hogy az árszabály-megállapitás az egyéni szabadság dolga. Tehát a legnagyobb körültekintést indokol az esetben, ha árszabályt kell megalkotnunk. Abban a javaslatban nem érintetik a hordás és cséplés. Meghagyták ezt a szabad egyezkedésnek és ő sem tartja opportunusnak, hogy még szükebb térre szorítsák a munkásnak és munkaadónak egyéni szabadságokból folyó jogait. Képezze csak a hordás külön megállapodásnak tárgyát. Dérczy Péter: Tisztában van azzal, hogy szerződést csinálni, amely egyformán védje a munkás és munkaadó helyzetét s érdekeit és amely határozott útmutatója legyen a megállapodásoknak — készíteni nem lehet. S nem lehet különösen ilyen alapon, mint minő alapon ez a javaslat elkészült. Ők a kondoros! kerületben szintén megbeszélés tárgyává tették már az aratási szerződések dolgát s úgy határozták el egy értekezleten, hogy külön szerződési mintát készítenek a kisgazdák s külön a nagygazdák részére. Csak igy vódketjük meg teljesen a gazda- világ érdekeit. Mert az a szerződés, ami jó az uradalmaknak, nem mindig jó a kisgazdáknak s viszont. Tehát két szerződést kell csinálni. Aztán kifogásolja, hogy a javaslat külön említi föl a hordási munkálatokat. Az aratás a gabona lekaszálásából és felhordásából áll. Aki jól akar szerződni, ezt a két dolgot nem, választhatja el egymástól, mert ha elválasztja, vagy nem ért a dologhoz, vagy olyan rossz szokásnak
