Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
2 BÉKÉS 1906. deczember 30. mérlegelve tetemesen rosszabbitotta a helyzetet, mert oly földterületeken is rablógazdálkodás folyik azóta, melyek ettől kisebb nagyobb mértékben eddig legalább megóva voltak. Az idei, mondhatni példátlan nagy búzatermésnek, amiért pedig nem adhatunk jelég hálát a jó Istennek, valószínűleg meg lesz az a hátrányos következménye, hogy földmives osztályunkat sőt a középbirtokosokat is a külterjes gazdálkodás, vagyis nevezzük meg: a búza termelés egyedül üdvözítő voltában még jobban meg fogja erősíteni. Az az ne is beszéljünk valószínűségről, hiszen közvetlen tapasztalatból mondhatjuk, hogy a kitűnő búza termésnek az a következménye, hogy őszszel a szokott területnél hasonlithatlanul többet vetettek be búzával. Csöppet sem tulzunk, ha azt mondjuk, hogy a gyulai szántóföldeknek háromötöd része búzával van bevetve s hogy ennek a háromötödnek legalább egy harmada olyan, amelyben az idén is búza termett. / Hova fog ez a napról-napra rosszabbodó gazdálkodási rendszer vezetni, azt a jó Isten tudja. Eziránt való aggályunkban és tépelődé- sünkben egy nyugpont van csak, amely megnyugvást és reményt kelt bennünk: a remetei földparczellázás, a gróf Almásy Kálmánná nemes jó szivére és nagy előrelátására valló első és egyetlen üdvös parczellázás, amely a vármegyében, sőt az egész országban történt. Nem hajiunk optimismusra, nem szoktuk a dolgokat rózsaszínű üvegen nézni ; de ettől a parczellázástól várjuk azt, amit nemcsak a rábeszélés, ókesszólás, de amire a maga kára sem tudta népünket eddig megtanítani és rábírni, nevezetesen, hogy végre szakit az egyoldalú magtermelóssel és rátér, habár lassankint is a kerti gazdálkodásra, amely nemcsak positivabb, hanem minden körülmény között nagyobb jövedelmet biztosit számára. A parczellázásnak különösen ama bölcs feltételére s rendelkezésére alapítjuk reményünket, amely nem engedi meg, hogy egy embernek égy darab földnél többje legyen; népünk psichologiáját ösmerve, ha nem is az egyetlen, de bizonyára a legfőbb argumentum, hogy meg nem szaporítható földjének okos megmunkálására és kihasználására fanyalodjék. Szántszándékkal Írjuk, hogy: fanyalodjék, mert azzal tisztában vagyunk, hogy kivált eleinte, a kerti gazdálkodást a remetei három holdas zsellérek sem jókedvükből, vagy meggyőződésükből, hanem kényszerűségből fogják gyakorolni. De legyen bár a kényszerűség is az indok, a fődolog az, hogy térjenek rá az intensiv gazdálkodásra, mert inig a mostani féktelen magtermelés-rendszer Kánaánunkat sivataggá pusztítja, népünket Amerikába kergeti, addig a kerti gazdálkodás a sivatagból is Kánaánt varázsol és annyi munkát, keresetet és jólétet biztosit a népnek, hogy a már kivándoroltak is szívesen visszavágyakozhatnak ősi hazájukba, amelyből egy tarthatatlan gazdálkodási rendszer száműzte ki őket. Eme tudatban mondunk búcsút az ó esztendőnek s eme reményben köszöntjük az uj évet! Megyegyülés. A vármegye utolsó rendes évnegyedes gyűlése volt tegnap. Jelen voltak dr. Fábry Sándor főispán elnöklete mellett Ambrus Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér, Moldoványi János aljegyzők. Torkos Kálmán, Dombi Lajos, Veres József, Jancsovics Péter, Márky János, dr. Szondy Lajos, Somogyi Ákos, Kraszkó Mihály, Achim L. András, Szabó János, Antalóczy Nándor, Endrész András, báró dr. Drechsel Gyula, dr. Török Gábor, Perszina Alfréd, Tobak István, Á. Schriffert József, Szatmári Gábor, Jankó Ferencz, Weisz Mór, Popovics Sylvester, Né very Albert, Rohoska Mihály, Horváth Mátyás, Morvay Mihály, Lukács Endre, Freuder Mór, Jantyik József, Belenta Mihály, Horváth János, Tóth József, Zsíros András, Achim Pál, dr. Bikádi Antal, Sál József, dr. Simonka György, Szénási József, Popovics Aurél, Kókn Dávid, Ravai Gábor, Múlt József, Szabó Emil, Sárossy Gyula, Tábit Mihály, Zöldy Géza, Fábry Károly, Pfeifer István, Kliment Z. János, Laczó János, Schmidt Iván, Lipták L. Pál, T. Sztán Györgv, Sinszki Ferencz, dr. Ladies László, Maczák Álam, dr. Zöldy János, Maros György, Siidi István, dr. Grósz Mátyás, Német Pál, Kolozsi Endre, Körber Tivadar, dr. László Elek, Badics Elek, Schmidt Gyula. A közgyűlésnek az időjárásra való tekintettel eleinte igen álmos képe volt, később az alispáni jelentés tárgyalásánál még sokkal álmosabb lett. Az unalmasságát a közgyűlésnek egy uj megyebizottsági tag hosszas felszólalása okozta, aki azon a czi- men, hogy az alispáni jelentéshez szól hozzá, részletesen s unalmasan adta elő az elejétől végig személyes vonatkozású ügyét. A közgyűlés akkor kezdett érdekesebb lenni, mikor Achim L. András előadta az ő megtámadtatását a békéscsabai perronon. A felszólalásokról alább emlékezünk meg. Dr. Fábry Sándor főispán mint elnök a közgyűlés megnyitásakor szívélyesen üdvözölte a megjelenteket s előterjesztette, hogy hozzá három indítvány nyujtatott be, melyek az alispáni jelentés után fognak Yrgyaltatni. Bejelentette a törvényhatósági bizottságnak a szarvasi fögvmnasium uj épületének felszentelését, a melynek emelésében a legtöbb érdeme Haviár Dánielnek, mint a főgymnasum felügyelő bizottsága fáradhatatlan, buzgó elnökének van. Bejelentette továbbá a főispán, hogy a tervezett megyei szeretetház ügye már olyan előrehaladt stádiumban van, hogy csak a felsőbb jóváhagyás hiányzik még. Megemlékezett még a főispán a békéscsabai selyemfonógyár létesítéséről, a mely minden vonalon biztosításba helyeztetett, s mihelyt Csabán a munkásviszonyok megengedik, a létesítés foganatosíttatni fog. Jelezte tovább a főispán, hogy a földmivelés- ügyi minister a békési és gyulai tejszövetkezetekre 15 ezer illetve 10 ezer korona állam kölcsönt engedélyezett. Megemlékezett Horváth János mezőberényi törvényhatósági bizottsági tagnak a kitüntetéséről s részvéttel szólott Vangyel Sándor elhunytéról, a ki egyik legérdemesebb, buzgó s egyik legrégibb tisztviselője volt a vármegyének. Ezután kinevezte tiszteletbeli főügyészszé, Kollár Jánost, s tiszteletbeli szolgabiróvá dr. Vangyel Endre közigazgatási gyakornokot s megnyitotta a közgyűlést. Az alispáni jelentés tárgyalásából dr. Simonka György újonnan megválasztott megyebizottsági tag szólalt felelsőuek, támadva az alispánt főképen azért, hogy az utczai elárusitási engedélyt a szerkesztésében megjelenő lap részére nem adta meg s beszéd közben annyira elragadtatta magát, hogy a tisztviselőket az alispán csatlósainak nevezte, a kiknek ar- czáu szégyenpir ég. A miért elnöki rendreutasítást kapott. Beszéde igen hosszúra nyúlván, a megyebizottsági tagok már erősen kezdtek türelmetlenkedni. Ambrus Sándor válaszában előadta, hogy a^ért nem adta meg a kolportage jogot, mert tulajdonképen ugyanaz a lap elárusitása terveztetett. Másodiknak Achim L. András szólalt fel az alispáni jelentésnél érdekesebb látnivalók a hamisítatlan paraszt- czikkek, amelyek a gyulavári! nép köréből kerültek oda. Czifra szűr stylusban megszerkesztett apró csecsebecsék, sallangos karikások, kivarrott dohányzacskók, taplótartók, pénztár- czák, a gyulavárii kondások remekei, mind egy- egy érdekes és értékes kuriózum, amelyeknek ornamentikája ott fakadt a délibábos rónaságon, romlatlan parasztlélekből ; szinte látszik rajtuk, hogy a bőrdiszités szij sallangjait ott kanyari- tották az itató gémes kút káváján szalonnázó bicskával. Sallangos csikóbőrös kis kulacsok kínálkoznak le a falakról s eredeti, érdekes minden egyes darab közöttük. Láttunk furfangos borotvatartókat, gyufatartókat fából kifaragva, melyeknek alig lehet a nyitjára rájönni s külön speczialitás a szarvból faragott czikkek jellegzetes czirádáikkal, díszítményeikkel. Nagyon sok 3z apró kis faliszekrény, polczokkal, ajtós fiókkal, szinte hiányzik a vaskos családi biblia, meg az'adókönyv róluk. A terem nagy részét a házi bútorok foglalják le, azokkal a tipikus, szétálló lábú, kacskaringós háttámlájú székekkel, amelyeket ma már egyre ritkábban látni parasztházaknál is. Szintén igen szépek, eredetiek a rózsákkal, tulipánokkal telefestett fapadok s fűzfavesszőből font kerti székek, padok, amelyek már modernebb termékek, de mind a népünk kézi ügyességére vallanak. A fejlettebb művészi magyar termékek, már mind az Almásy grófék ajándékai. Drága majolika szervice-ek, táiczák, pohtrak, virágvázák, amelyek kivétel nélkül, mind magyar stylben ké- szitvék. — Van nehány gyönyörű teáskészlet, egyikük tulipándiszitéssel, másikon stilizált magyar tájrészlet, hangulatkép. Ezek már mind kialakult művészi formákban vannak megteremtve, de látszik rajtuk, abból az ősforrásból fakadtak, amelyből e kiállítás eredeti csiszolatlan művészei is merítenek. Rajtuk van a magyar géniusz nyoma. Nagyon sikerültén illeszkedik bele ebbe a millióbe egy. Ondruss Cyrillné által készített pamlag párna, amelynek hímzése olyan, aminőt magyar bekecsen lehet látni s a párna fodrának girlandjai is jellegzetes magyaros motívumokból van összekombinálva. Ennek a népies irányzatnak legkimagaslóbb műtárgya a terem közepén elhelyezett érdekes tulipános butorcsoportozat. A lakodalmas tulipános láda, amelyet maga Almásy Dénesné grófné festett s egy pár magyar szék, amelyekre Almásy Emma és Denise comtesse-k festegettek művészi ízlésre és a szinhatás ismeretére valló formás tulipánokat. Az amatőrmüvészetet képviseli a feketeéri tanitó ur nehány igen sikerült tájképe s egy reményteljes gyulai gimnázista Rákóczy-reliefje. Nem tartozik bale a kiállítás keretébe, de azért nem kis érdeklődés tárgya az a levélnyomóvá alakított ágyúlövedék, melyet az uradalom gépésze küldött be a kiállításra. Ez a shrapnel ott lett kilőve a messze keleten, az orosz-japán háború színterén s nem gondolta volna senki, hogy ez az öldöklő szerszám ilyen kedves környezetben fogja befejezni pályafutását. Miután nem akarok az egész kiállítás részletes katalogus-szerü felsorolásába bocsátkozni, (elismerem, hogy nagy mulasztást követtem el, hogy nem jegyeztem fe! annak a sok-sok művészi Ízlésre valló női kézimunkának létrehozóját, amelyekről külön-külön kellene megemlékeznem, de amelyet gyulavárii rendes levelezőnk pótol lapunk más helyén), csak a kiállítás kedves összbenyomásáról számolhatok itt be. Maga az elrendezés nemes ízlésre vall s a rendező grófnőkön kivül a rendezésben résztvett Ondrus Cyrillné, Ilódy Jánosné, Dubányi Gyuláné, Hegedűs Gyuláné, Varga Gézáné urhölgyek szakértelmét dicséri, ők teljesítették felváltva a kiállítás tartama alatt az inspekeziós szolgálatot s Emma komtesznek, akire az ünnepmásodnapi leglátogatottabb időszak jutott, ugyancsak meg kellett dolgozni a pénztárnoki tisztségben, pláne olyan nehéz természetű pasasérokkal szemben, aminő például az alsó-fehér-körösi belvizszabá- lyozó, ármentesitő és vizhaszn esitó társulat sza- kaszmérnöka, aki az alábbi sorokkal segített nekem a szerkesztésben : „Folyó hó 26-án dr. Szemere Béla de genere [Tuba, a grófi család kedves vendége tisztelte meg látogatásával a kiállítást. Jóllehet, az in- spekeziót tartó hölgyek a legszigorúbban figyelmeztették, hogy : „a kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos“ — 10 korona büntetés lefizetése után minden egyes tárgyat sajátkezüleg megvizsgált és a látottak felett legmagasabb megelégedését kifejezve, eltűnt a kiállítás láthatáráról.“
