Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
1906. deczember 30. BÉKÉS 3 ő is a saját ügyével huzakodott elő, s azt kifogásolta, hogy az ő panasza, a melyet Sztojanovits Szilárd szolgabiró ellen tett, nem vétetett fel a jelentésbe, az alispán felvilágosította, hogy ez az ügy a büntető bíróság elé tartozik s ott fog az ügy elbíráltatni. Az alispáni jelentést ezen felvilágosítás után a közgyűlés helyeslőleg tudomásul vette. Az alispáni jelentést követőleg elsőnek tárgyaltatott Dombi Lajos törvényhatósági bizottságnak a beadványa, a ki indítványozta, hogy II. Rákóczi Ferencz arczképe a vármegye díszterme számára festessék meg, s ebből az alkalomból Thaly Kálmánt a Rákóczikor tudós történet íróját a közgyűlés üdvözölje. Kiss László vármegyei első aljegyző terjesztette elő az állandó választmánynak lendületesen megkonstruált javaslatát, melyszerint az indítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel magáévá teszi, s a javaslatot a közgyűlés nem is kívánva, hogy az indítványozó indítványát külön megindokolja, lelkes egyhangúsággal elfogadta. Ezután egy önálló indítványt dr. Konkoly Tihamér vármegyei második jegyző terjesztett elő a vármegye közönségének. Szalay József bizottsági tag indítványa volt ez, mely kérte a vármegye törvény- hatóságát, hogy_gróf Andrássy Gyula m. kir. belügyminisztert, a költségvetés tárgyaláaa alkalmával a nemzetiségi kérdésről tett nyilatkozatáért feliratilag üdvözölje. Az állandó választmány átgondolt javaslatát egyhangú éljenzés kíséretében fogadta el a törvény- hatóság, mely szerint Andrássy Gyula gróf belügyminisztert bizalmáról és arról biztosítja, hogy Magyar- ország nemzeti egységének előmozdítására irányuló törekvéseiben mindig hazafias készséggel támogatja, egyidejűleg kifejezést adott annak is, hogy a magyar nemzeti állam ősi jogainak kivívása és megvédése csakis olyan fennen lobogó hazaszerettei, erős magyarsággal érhető el, mint a milyenről gróf Am.rássy tett példás tanúságot. Ilyen fokozottabb tevékenységgel és megalkuvást nem ismerő hazaias- sággal fog győzni az igazságos ügy s Magyarország valósággal elfoglalandja ama helyet, melyért egy évezred alatt véres küzdelmeket folytatott. Garzó Béla és társai gyomai lakosok indítványa tárgyaltatott ezután. Indítványozók kérelmi része abban csúcsosodik ki, hogy Békésvármegye közönsége tegye meg az előzetes intézkedéseket arra nézve, hogy Öcsöd község Jásznagykunszolnok vármegyéhez viszont Dévaványa, Békésvármegyéhez és pedig enuek gyomai járásához csatoltassék közigazgatásilag. A törvényhatóság arra való tekintettel, hogy az erre irányuló mozgalom tudomása szerint Szolnokvármegyóben indult meg, olyan értelemben határozott az indítvány tárgyában, hogy megbízást ad a vármegye alispánjának, miként az ügyben az összes érdekeltekkel összeköttetésbe lépvén, a szükséges adatokat szerezze be, s ezek megtörténte után az ügyben tegyen a törvényhatóság elé terjedelmes és megokolt véleményes jelentést. A közigazgatási bizottság tagválasztásokra elnöklő főispán László Elek, Badics Elek és Körber Tivadar biz. tagokból álló küldöttséget kérte fel a szavazatok beszedésére. A küldöttség megbizatásáben eljárván, beadatott összesen 69 szavazat. Ezek szerint megválasztattak közigazgatási bizottsági tagokul: Veress József (60), gróf Wenckheim Dénes (60), Beliczey Géza (46), Szalay József (45), dr. Ladies László (36 szavazattal.) A megválasztottak után legtöbb szavazatot nyert Schmidt József (34) és Weisz Mór (11.) A vármegyei igazoló választmányba: a mostani tagok, a közkórházi bizottságba Kóhn Dávid és Weisz Mór biz. tagok választattak meg. Az igazoló választmányba a várm. főispánja, a maga részéről . Domby Lajos biz. tagot nevezte ki. Nógrádvármegye köriratára kimondta, hogy a papír búzával folytatott üzérkedés ellen feliratot intéz. Ezek után még hosszasan tárgyalták az anyakönyvi törvény végrehajtásával kapcsolatosan szükségessé vált intézkedéseket, valamint az anyakönyvvezetők utasítása tárgyában a vármegye alispánja által előterjesztett szabályrendeleti tervezetet, a melyet némi módosítással elfogadtak. Az idő előrehaladottságára való tekintettel elnöklő főispán déli 1 órakor az ülést bezárta s annak folytatását délután 3 órára tűzte ki. A délutáni közgyűlés lefolyásáról jövő számunkban számolunk be. T a n ii g y. Gyulán sok a tanító. Azok, kik oroszlán részt vettek ki abból a nemes czélu mozgalomból, mely Gyulának a népoktatás emelésére tiz tanerős állami elemi népiskolát eredményezett, legjobban tudhatják, milyen nagy küzdelem árán lehet olyas valamit kivívni, a mely a város minden rendű és rangú lakosságának minden külön megterheltetése nélkül egyenlően a hasznára van. Az állami népiskolák szervezése és beállítása olyan közszükséglet kielégítését képezte, melyet a nádfedeles kunyhók és úri házak lakói egyformán éreztek. Méltán fájó érzéseket szül tehát mindnyájunknál, midőn azt kell hallanunk, hogy az állami népiskolák annyira néptelenek, hogy a miniszter szükségesnek látja két tanítónak más községbe leendő áthelyezését. — Felesleges bizonyitgatnom, mikor úgyis mindnyájunk előtt ismeretes dolog, hogy nálunk nagyon sok az analfabéta s a legtöbben a népiskola csak I—III. osztályaiból meritik tudákossá- guknak, bölcsességüknek zsenge alapját. A felekezeti iskolák mindaddig tulzsufoltak voltak s V—VI. osztályt sem szervezett mindenik iskolafenntartó testület s a melyiknél fenállott, ott is számba sem vehető tanuló látogatta. Ezek a tények csak nem tüntethetnek fel olyan rózsás állapotokat, a melyeknek következménye felesleges tanítóknak tőlünk elhelyezését vonná maga után ? A néptelenségnek részben az az oka, hogy a folyó tanévre a többi iskolákba a beiratások megtörténtek, sőt a tanítás is javában folyt már, a mikor az állami iskolákba a beiratások megkezdődtek ; a teljes berendezkedés pedig csak novemberben történt meg ; az uj iskola megnyitása felől sem voltak bizonyosak s igy sok szülő kénytelen volt akarata ellenére is a meglévő iskolákba Íratni gyermekét. De ezt, mint mondám is csak részben fogadhatjuk el a néptelenség okául. A minden esetre nyomós okot abban kell keresnünk és megtalálnunk, hogy nálunk a szülők ritka tanszabadságot élveznek és sok, nagyon sok tanköteles gyermek mulasztja el évröl-évre az iskolát s nő fel a legsötétebb tudatlanságban. Hogy a túlzsúfoltság egyes iskolákban megszűnjék és a legutolsó gyermeknek is alkalom adassák az elemi tudományok elsajátítására: azért kellett az állami népiskolákat beállítani. Tagadhatatlan, hogy már ez iskolai évben is az állami iskoláknak a többi iskolákra megvolt az a jó hatásuk, hogy egyes tantermekben a szokott nagy létszám tetemesen lejebb szállt. Nem lehet ugyan 111a még ezt általában minden iskoláról állítanunk, no de ez nem az állami iskoláktól való idegenkedését jelenti a szülőknek (elébb már említettem volt az okot) hol gyermekeiknek kellő lelki gondozása minden kétségen felül áll. De hogy vagyunk az analfabétákkal és a többi iskolakerülőkkel ? Szomorú tapasztalat, hogy a városi elöljáróság az egész népoktatás ügyet, a népkulturát soha sem vette olyan komolyan, amint azt kötelességszerüen hivatásából folyólag kellett volna. A mit tett ez irányban, inkább a külső kényszerítő körülmények hatása alatt tette, mint czéltudatos törekvő kultúrpolitikából. Kicsit erősnek tetszhetik bírálatom, de ha a mai állapotokat vizsgáljuk csupán, akkor is a népnevelés ügyeivel szemben tapasztalt nagymérvű közöny, bűnös mulasztás láttára, kell, hogy mindenki nekem adjon igazat. Hogy meggyőződjem arról, vájjon felesleges, tehát bezárandó iskolái is vannak Gyulavárosának, elmentem a városházára a tanköteles gyermekek névjegyzékébe betekinteni. Azt akartam ugyanis megtudni, hogy ebben az iskolai esztendőben hány tanköteles mulasztja el az iskolát. Nem nagy meglepetésemre (mert hiszen az állapotokat már régebbről ismerem) azt kellett hallanom, hogy egy Írnoknak még 3 havi munkát igényel, a mikor ezzel a kérdéssel tisztában lehetünk ! Megkérdeztem, hogy vájjon megtörtént e erre az évre az összeírás? Hát az összeírás megtörtént ugyan (mindenesetre az előző évi naplók kellő felhasználása mellett), de a régi módi szerint s most vezettetik az uj módi lajstromba! Tehát egy félév múltán Gyula r. t. városban a tankötelesek névjegyzéke még nincs rendben; nem lehet tudni, mennyi a tankötelesek száma, hányán és kik mulasztják el az iskolát s igy szó sincs róla (soha sem is volt!) hogy a könnyelmű szülőket gyermekeik iskolába járatására szorítsák. Másutt talán botrányos állapotnak neveznék az ilyet, nekünk csak »gyulai állapotok !« Dr. Lovich Ödön h. polgármester úrral is beszélgettem a rendkívüli állapotokról. Azt a felvilágosítást kaptam, hogy a régi bajok kívánatos és sürgős orvoslása, úgy a népoktatásügy mély sérelmei is csak uj erők beállításával volna lehetséges, de erre a költségvetésben fedezet nincs, a képviselőtestület pedig nem akarja az újabb kiadások szükségességét elismerni. A népoktatásügyet annyira szivén viseli, bogy a teendők végzésére saját zsebéből is készséggel fizetne egy Írnokot, de ezt azért nem teheti meg, mert a város akármilyen súlyos anyagi helyzetben van is, erre rászorulva nincs, másfelől köny- nyen támadnak kételkedők, akik nem hisznek az igaznak sem. Mindennap figyelemmel kiséri a tisztviselők és irodaszemélyzet munkálkodását, ember- feletti erővel ők sem rendelkeznek s maga belátja, hogy tőlük többet várni lehetetlen s bizony ha a képviselőtestület jobb belátásra nem jut, az állapotok sem javulhatnak ! Gyulán néhány száz gyermek elkerüli az iskolát s Gyuláról feleslegesnek bizonyult tanítókat akar elhelyezni a minister, igazán gyönyörűséges állapotba jutottunk, s csudáikozunk azon, hogy Magyar- országon száz ember közül 47 nem ismeri a betűt s a mégis »kunczut-német«-nél ezer közül csak öt analfabéta van; vagy hogy az amerikai Egyesült- Államok néger lakossága is műveltebb nálunk, mert ott 44 a tudatlansági százalék, 3-mal kevosebb mint Magyarországon. Különben az elmondottakat a tanfelügyelő urnák is becses figyelmébe ajánlom s egyben alázatosan kérem, mentsen meg bennünket attól, hogy még magunk előtt is pirulni legyünk kénytelenek ! Balogh János. Hírek. A karácsonyi ünnepek, mint minden évben, — ez idén is kellemesen, a hétköznapi élet hangulatához képest, — változatosan folytak le, amihez az időjárás kedvezése is hozzájárult, mert egész karácsony alatt pompás téli idő volt, igazi fehér A kiállított tárgyak, — amint azt mái megírtuk, — ki fognak sorsoltatni és pedig ma délután s jellemző a sikerre, hogy a gyula- várii sorsjegyeknek már árfolyamuk is volt 5 az eredetileg 20 filléres sorsjegyeket az utóbbi napokban már dupla áron vásárolták, sőt a legeslegutolsó darab kapható sorsjegyet nagy érdeklődés mellett, 10 koronáig Hezitálták fel szerdán délután. Volt kelete a tulipánnaplónak is, amely egyik kedves emléke marad a gyula- várii kiállításnak azok részére is, akiknek Fortuna istenasszony nem kedvez a sorsoláson. A gyulavárii kiállításon történt kedves délutánra való visszaemlékezést azzal kell befejeznem, hogy az Almásy comtessektől, akik eleve letiltották nekem minden dicsérő jelző használatát, még sok szépet, nemeset várunk ebben az irányban. Az ő lelkesedésük, hazaszeretetük, a magyar föld és annak népe iránt érzett rajongó szeretetük predesztinálja őket az alkotásra s bizony sok minden máskép volna ebben a hazában, ha minden magyar grófkisasszony úgy gondolkoznék mint ők s olyan igazán szívvel lélekkel magyar lány lenne, mint az Almásy gróf kisasszony ok. A gyulavárii kiállítás egyik útmutató táblája annak az iránynak, amely felé haladva a magyar népipar szeretetével, a magyar népipart meg lehetne teremteni. — re.
