Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-16 / 50. szám

1906. deczember 16. BÉKÉS 7 Irodalom és művészet. Az e rovatban közlött müvek kaphatók Dobay János könyvkereskedésében Gyulán, hol minden kül­földi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. Legolcsóbb folyóirat. Pár nap előtt jelent meg a fővárosban, Negyedi Béla és Schröder Hugó szer­kesztésében „A jövő“ czimii havi szemle első száma. Az Ízléses kiállítású, könyvalaku folyóiratot művészi czimlap díszíti. „A jövő“ tartalma élénk és válto­zatos. Többek között írtak bele : Szabolcsba Mihály verset, Sziklay János tárczát, Petri Artur verset, Negyedi Béla tárczát. Azonkívül terjedelmes iro­dalmi, művészeti és közgazdasági rovat teszi tartal­massá a szemlét. „A jövő“ egész évi előfizetésiára csak 2 korona, mely beküldhető bélyegekben is. Egyes szám 20 füll. A legolcsóbb magyar folyóirat méltán megérdemli az olvasó közönség érdeklődését. Mutatványszámot bárkinek küld „A jövő“ kiadó- hivatala : Budapest, VIII. Baross-tér 4. sz. I. emelet. A Pesti Napló idei ajándéka, az 1906. évi karácsonyi albuma kiállítása fényével felül fogja múlni a megelőző évi kiadványokat. Minden kötet kölömb volt az előzőnél, pedig azok az előző kötetek is egytől-egyig remek diszmüvek voltak. A „Pesti Napló“ idei ajándékkönyve Rákócn Album lesz. Javairók fogják megírni a nagy szabadságharcz elevon krónikáját. Es meg fog szólalni ebben a kötetben a kor költészete és izzó muzsikája. Nagy­szabású festmények, elsőrangú illusztrácziók, kiváló mesterek alkotásai díszítik majd e müvet. 8 a mü- lapokon kivül a sokszorosító művészet egész sor több színnyomású képben fog remekelni. E díszes, tartalomhoz m ál tó lesz a keret. Bekötését a magyar iparművészet elsőrangú mesterére bízzák. Ezt az uj páratlan diszü ajándékot megkapja karácsonyra a „Pesti Nap'ó“ állandó előfizetőin kivül minden uj előfizető is, aki mostantól kezdve egy évre meg­szakítás nélkül a „Pesti Napló“ ra előfizet, illetve aki karácsonyig legalább egy félévi dijat befizet és egy további félévi előfizetésre magát kötelelezi. Az előfizetés fél- és negyedévenként, sőt havonta is eszközölhető 8 kívánatra külön értesítést küld e módozatra vonatkozólag a „Pesti Napló“ kiadó- hivatala Budapesten, VI. kér., Andrássy-ut 27. sz. Tarka képek. Megindult a kis vasút. A kalauz »Mehet«-et kiált, s bárki elmehet Simonyifalváig vele (t. i. a kalauzzal), a gyulavidéki motoroson. Sőt ezután elmehetünk a kis vasúton a »Paradicsomiba is, ha jegyet váltunk odáig. A mütanrendőri bejáráson mindent a legnagyobb rendben találva és helyben­hagyva, magnum áldomást ittak a kis vasút egész­ségére, amely most már a megboldogult lóvasutun kát is helyettesíti. Az utkeresztezéseknél is fel van­nak állítva a figyelmeztető táblák, hogy »Vigyázz, ha jön a vonat«, most már csak az a kérdés, hogy ha az ember elébb látja meg, hogy jön a vonat, mint a figyelmeztetést olvasná, tartozik-e vigyázni, vagy nem. Legjobban szem előtt fogják tartani e szabályt azok, akik nem tudnak olvasni, mert azok tényleg akkor fognak vigyázni, ha jön a vonat. De hát nem kell félni, a kis vasút nem tesz kárt sen­kiben, mert ő vigyázz, ha jön, ha megy, de meg mire való az a nóta: »Elől öl a masiniszta, Ki a gőzöst igazítja.« Csak a katholikus templom tornyán az órát nem igazítja meg senki, mindig fél 9-et mutat, — ami akkor, ha a hivatalnok urak fél tízkor mennek fel a hivatalba, igen jó, mert azt mondhatják, hogy hiszen a katholikus templom tornyán még csak fél kilencz, de nem jó akkor, ha korábban akarnak el­távozni a hivatalból, mert csak nem mennek el fél 9-kor. Lehet, hogy különben akkor a református templomra hivatkoznak. Én meg az uj polgármesterre hivatkozom, hogy nézzen bele a város dógábá, mert az már mégis sok, hogy Gyulán a városi pótadó 99 perczent legyen. Azt mondják, hogy uj seprű jól seper, tehát akkor az uj polgármesternek ebből a per- czentekből kell egy csomót elsepernie. Legyen a város takarékosabb s a jövedelmeit más uton-módon kell szaporítania, hogy kisebb legyen a pótadója. Teszem azt, ha már az aprójószág, tojás úgyis olyan drága, miért nem adóztatja meg a város külön a csirke- s tójáskofákat, szedőket, akik közül, — amint tudom, — az olaszok még abban a kedvez­ményben is részesülnek, hogy adót egyátalán nem fizetnek, ami nem igazság, módjában állana tehát a városnak megadóztatni őket, hiszen az olaszok a gyulai piaczról evenként óriási mennyiségű apró- jószágot elszállítanak. S más hasonló módon kellene a város jövedelmét növelni, mert igy az adófizető polgárok a nagy adó elől csakugyan mind kiköltöz­nek Amerikába. Létesíteni kell a szeszgyárat, akkor legalább a tisztviselők is kapuak lakpénzt, mert a város kép­viselőtestülete legutóbbi közgyűlésén azt mondta, hogy akkor fog adni a városi tisztviselőknek lakást vagy lakpénzt, ha a város megkapja a szeszgyárat. Kissé furcsa, a városi tisztviselőket és a szeszgyárat ok és okozati összefüggésbe hozni, dehát ha már megtörtént, a városi tisztviselőknek most nincs mit tenuiök, mint közvetlenül hozzájárulni abhoz, hogy Gyulán minél nagyobb legyen a szeszfogyasztás s igy közvetve indokolttá tenni egy szeszgyár felállí­tását. Mert ha ezt nem teszik, nem kapnak lakbért, bár a tisztviselőkön spórolni annyi, mintha valaki a gyufán spórol, mert jó tisztviselőket, — akik azután a város ügyeit úgy tudják vezetni, hogy amit csak lehet, a város javára mindent elkövetnek s azt min­den károsodástól megóvják, — bizony csak jó pénzért lehet kapni. Már egy héttel ezelőtt kilátásba helyeztük a gyulai villanyosoknak, hogy ki fognak kapni. S joggal rászolgáltak azóta is többször a kikapásra, mert a villanyvilágításuk napról-napra rosszabb lesz s ha ez sokáig igy tart, a városnak feltétlenül gon­doskodnia kell egy szemgyógyintézetről, mert e mel­lett a villanyvilágítás mellett nem igen marad ép szemű ember Gyulán, már nem azért, mintha a villany fénye olyan vakító volna, hogy nem lehetne bele né^ni, sőt ellenkezőleg, vakítónak vakító, de azért, mert a villanylámpák pislognak, rosszul ég­nek, a fényük (mintha csak szegyeinek magukat), el­vörösödik s sokszor annyira elsötétedik, hogy a 16 gyertyafényből nem marad egy fél gyertyára való fény sem. Ez minden, csak nem villanyvilágítás, pedig jóval drágább, mintha valóban az lenne. A csabaiak mosolyognak is felettünk, nekik van pom­pás, házilag kezelt villanytelepük s a világításuk kitűnő. S ezzel fényesen bebizonyították, hogy ügye­sebbek nálunknál. Mi meg itt kínlódunk a rossz világítás mellett mindaddig, mig csak az örök vilá­gosságban nem lesz majd részünk. De hát hiába szidjuk a villanyosokat, azért mégis csak hideg van, s nem sokára villanyfény mellett (akár milyen rossz is), fogunk vígan kor­csolyázni, ha lesz elegendő viz az Élővizcsatorná- ban. Künzl Ernő különben majd gondoskodik min­denről. Ő dirigálja a vizet is, a villanyosokat is, a jégpályát is, ha valami baj van, tehát tulajdonképen étet kellene szidnunk. De nem tesszük, mert ő is jó fiú, mi is jó fiuk vagyunk, a villanyosok is jó fiuk — csak a villany rossz. De hát arról ők szegények nem tehetnek, úgy vannak vele, mint a szegény ember tehene a tejjel, hogy adna ő szegény, de neki sincs. Addig pedig, ameddig ez igy tart, éljük vilá­gunkat ezen a világon e mellett a világítás mellett. — s s ó. — Közgazdaság. A Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút megnyitása — Deczember 11. — Kedden ment végbe a Gyulavidéki helyiérdekű vasút mütanrendőri bejárása s ezzel a városunk gaz­dasági fejlődésében jelentékeny tényezőként szere­pelni hivatott intézmény megnyílott s deczember 11 -ke, mint városunk életében fontos momentum jelentős dátumként iktattatott be Gyula városa An- náleseibe. A «Gyulavidéki helyiérdekű vasút«, a mely előbb »Gyula-barakonyi vasut«-nak terveztetett, hosz- szas vajúdás, nagy társadalmi és hivatali ellensúlyo­zás mellett küzdelemteljes előzményekkel ért a meg­valósulás stádiumához. Az akadályok között még a legkevesebb volt a szomszédvármegye közigazga­tási érdekellentéte, a melylyel azonban még leg­könnyebb volt megküzdeni, mert az arra hivatott tényezők első sorban bírtak belátással arra, hogy a forgalomnak a természetes fekvés folytáni ráutalt­ságban gyökerező jogosultságát a közigazgatás érde­keinek alárendelni, épen a közigazgatás eszményi czéljával ellenkeznék, de sokkal nagyobb akadályo­kat képeztek ennél a közöny, a szűklátkörüség és a magyar természet sajátságát képező nemtörődömség, sőt utóbbi időben az üzleti érdekellentétek is, me­lyeket legyőzni szívós akarat, csüggedést nem ismerő kitartás kellettek. És végre valahára nagyrészt az ismert áldatlan munkásviszonyokon múló késedel­meskedés után megnyílott a kis vasút, melyet néhai Haviár Lajos és dr. Fábry Sándor főispán, akkori megyei alispán kezdeményeztek s Zerkovits Rudolf igazgató főmérnök és Szekér Gyula igazgatósági tag fáradhatatlan munkássága utján jutott kivitelhez. A kereskedelemügyi minisztérium részéről: Szécliy Károly vasúti és folyamhajózási főfelügyelő Kiss Sándor posta és távirdaigazgatósági felügyelő, a m. állam vasutak részéről: Klenkbart István a pálya fentartási osztály vezetője, Polgár Lajos osztály­mérnök, Békesvármegye részéről: Ambrus Sándor alispán, Lukács Endre gyulai főszolgabíró,dr. Ladies László közig. biz. tag, Persina Alfréd főmérnök, a gyulai kir. államépitészeti hivatal vezetője, Gyula város részéről: Lovicli Ödön dr. helyettes polgár- mester, Bucskó Koriolán dr. főjegyző, Jantsovits Emil dr. t. főügyész, Molnár Albert városi mérnök, Tanczik Lajos rendőrfőkapitány, dr. Bárdos Arthur tiszti orvos Szemethy Imre és Varga Lajos tanácsosok. Arad- megye részéről: Csukay Gyula főszolgabíró, Petro- vics Arzén műszaki tanácsos, az aradi államépité­szeti hivatal helyettes vezetője, Gyulavári községből Hegedűs Gyula főjegyző és Z. Tóth Imre biró, Fe­ketegyarmat községből: Nagy Lajos főjegyző, Nagy- zerind községből Tabajdy Károly főjegyző, Sándor Mihály biró, Bán József ev. ref. lelkész, Vadász községből Kulik Dezső jegyző, Vass Jenő ref. lelkész, Vajda József, Balogh József, Nagy Imre, Mangu Tivadar, Oláh Lajos, Simonyifalvárol Barna József főjegyző, Miskéről Kirilovich István főjegyző, József tőherczeg uradalma részéről Kokas József főtiszt, a „Gyulavideki helyiérdekű vasút“ részéről pedig Sze­kér Gyula, Weisz Mór igazgatósági, Schmidt József, Reisner Ede, Kóhn Dávid felügyelő bizottsági tagok, Zerkovits Rezső igazgató főmérnök, Gaitia József mérnök és Blédy József főkönyvelő. 8 óra 49 perczkor kezdődött az eljárás, minek előtte Széchy főfelügyelő, mint a bizottság vezetője felhívta az érdekelteket, hogy esetleges észrevételei­ket vele közöljék, megjegyezvén, hogy az útátjárók körüli esetleges kontreverziák a külön eljárást ké­pező úthasználati tárgyalás során lesznek figyelembe veendők. A bizottság tagjait 2 kocsipár szállította. Min­denütt megállották, szemlét tartottak, hosszasan tár­gyaltak ott, ahol észrevételek merültek fel. A város rendőrhatósága részéről beadott észrevételek kívánal­mai túlnyomó részben már most megoldást nyertek, amennyiben az államvasuti átjárónál az építés folytán keletkezett vizgödör azonnali betömését rendelte el a ministeri biztos; elrendelte továbbá, hogy a nép­kerttől a Körözshidig tartó útvonal mentén fekvő villamvezetéktartó oszlopok eltávolításával a vezeté­kek oly módon helyeztessenek el, hogy azok a forgalmat ne akadályozzák. A megállóhelyeket ille­tőleg az a megállapodás / történt, hogy rendes meg­álló helyek lesznek az Árpád utcza sarkán, a Kos- suth-téren, a kórház előtt s azonkívül bárhol, ahol a vasútra felszállni óhajtó jelzi, köteles megállni a vonat, addig is mig feltételes megálló helyeket a társaság kijelöl. A vasúti liidon a rendőrhatóság felszólalására, a gyalog közlekedés ellen óvást tett a ministeri biztos. A Billitz-telek elé két oldalról tehát sorompókat kellene állítani. Ámde ,fmiután a Billitz-telek vétele oly feltétellel történt, hogy ott a gyalogjárás biztosittatik, valószínűleg uj külön gyalog­járót kell ott a vasútnak létesíteni. Megállapittatott, hogy a városon keresztül mozdony nem, csak moto­ros kocsi járhat. Minden egyes államvasuti személy­szállító vonathoz egy motorkocsijárat csatlakozására a társaság kötelezve lett. Ezenkívül s csatornázási, utátjárási koutroverziák a később tartandó úthaszná­lati tárgyalás során lesznek elintézendők. Ezek voltak a várost érdeklő észrevételek, mely­nek tárgyalása sok időt vett igénybe, úgy hogy már fél 11 óra volt, mire a küldöttség kiért a városból. Itt aztán gyorsabban ment az eljárás, nagyrészt ura­dalmi területen megy a vonat. Gyulaváriban nagy néptömeg várta zeneszóval az érkező motorost. Az aradmegyei állomásokon pedig mindenütt nagy ünnepélyességgel fogadták az első vonatot, zeneszó­val, éljenzéssel, sőt Nagyzerind zászló díszben. Üdvözlő beszédeket is tartottak és pedig Fe­ketegyarmaton Nagy Lajos jegyző a község küldött­sége élén üdvözölte formás beszéddel a vonatot és

Next

/
Thumbnails
Contents