Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-16 / 50. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, 1906. deczember 16. 50-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ... ____10 K — f Fé l évre— _ _ 5 K — f Évnegyedre____ 2 K 50 f Hi rdetési ríj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal 1 Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. T Gyula város helyzete. Megnyugvással és bizalommal fogadja a város közönsége dr. Lovich Ödönt a polgármester helyettesi tisztben. Eme megnyugvásban és bizalomban mi is osztozunk és ama reményünknek adunk kifejezést, hogy a város uj feje megfeszített, erővel, szorgalommal, ügybuzgalommal és mindenek fölött kellő erélylyel fog a vállaira súlyosodé nehéz köte lességeknek megfelelni. Nehéz kötel^segeket Írunk, mert a vajös helyzete is csáknem a vigasztalanságig fcv- jedőleg nehéjfc és normális eszközökké#' alig orvosolható. A városnáTrSH^fegbajok legsu^hsabbika a közpénztár válságos Mlyzete, melyről töb ízben kimutattuk ésJ^őbizonyita^fuk, hogy az a rendezett tanács^keretében/mem yáiftoztat- ható meg ...A kölMógvetés bejí’ató.-táhulmányo* netít ingat, só'G'oiég jobban megerősít bennünket eme 'nézetünkben. Akár hogy bíráljuk annak ugv bevételi mint kiadási tételeit, arra az eredményre jutunk, hogy a fenálló szervezet mellett sem a bevételeket fokozni, sem a kiadásokat nem lehetséges csökkenteni. Ami különösen a kiadásokat illeti, azok nem csak hogy nem csökkenthetők, hanem a szó szoros értelmében lehetetlen lesz azok növekedését megakadályozni. A tisztviselők és-a kezelő személyzet túlnyomó része oly nyomorúságosán van fizetve, hogy először lehetetlen tőlük azért a pénzért tisztességes munkát várni, másodszor pedig a fizetés nyomorúsága miatt, az egyes állásokért történő nagy tülekedés daczára is, tisztelet néhány kivételnek, olyan gyönge elemek kerülnek a tisztikarba s a kezelő személyzetbe, hogy azokkal lehetetlen az adminisztrácziót jobban kezelni, még kevésbé pedig a közönség helyesen felfogott érdekében jobban ellátni. A tisztviselők és a kezelő személyzet javadalmának emelése, noha növelné is a kiadásokat, az adminisz- tráczió minden ágában és a városi háztartás megszilárdulásában is csak kedvező értelemben éreztetné hatását. Ez nem csak nekünk a meggyőződésünk, hanem meggyőződése a. város ügyeit alaposaiéi ösmerő^Hfírtelm földmives és iparos várisi képviselőknek Hogy azonban eri^e idézetünket <|g meggyőződésünket a 10Qí perczentes párosad mellett érvényesíteni is lehetséges volnjjr, írről, ösmerve a képviselőtestület turbulens slemeinek fizetések javítása iránti leküzdheti len ellenszenvét, sőt ama orkánszerii vihart amit ilyen eszmének a legszerényebb keret ben való felvetése is előidézni szokott, a szegény tisztviselők, kezelő személyzet és cselédségnek, a mai viszonyok között még ábrándoznia sem lehet. is. tehát az, hogy a rendezett van 100 perczentes községi A helyzet tanács mellett adónk és a betevő falatért küzdő tisztviselő karunk, amely utóbbira az önfentartás önsúlya nehezedik, akiktől tehát nagyobb konczep- cziók vagy ha ilyen konczepcziók volnának is, azoknak keresztülvitele, amelyekkel a tarthatatlan helyzeten változtatni kellene, egyáltalában nem várhatók. A helyzet azonban olyan, hogy igy fen nemj tartható. Hasztalan akarnánk is fen- tartani, az egyszerűen nem lehetséges többé. A nagyon sokak részéről tanúsított fatalisztikus «nem törődömsóg,» amelynek nem kis része van a helyzet ilyetén alakulásában, továbbra szintén nem tartható lenn. A helyzet következményei teszik lehetetlenné, Ezek a következmények pedig nagyon is hangosan fognak megnyilatkozni s lehetetlenné tesznek minden további strucz politikát. Annak a helyzetnek nézünk ugyanis eléje s tartunk tőle nagyon rövid idő alatt be fog következni, hogy a közpénztár kötelezettségeinek nem fog megfelelni tudni. Az a veszély forog tehát lenn, ni^nt hasóüdó Ibsetekben magánembereknél, hogjy Gyula váfosát kötelezettségeiért remi s végrehajtani fmják. Már a nyáron is ne^ftörtén|j hogy a Varos a per veszélyétől vájló köljgspn mellett tudott csak menekülni. Jelzálogig pdósság kamatait pedig váltó adóssággal fedezni, a vég kezdetének mondható; annak* Í végnek, melynek neve fizetésképtelenség /s amelyet a kimerült hitel következté- ben.-ifjabb váltó adósságokkal sem lehet többé megakadályozni. Az uj polgármester helyettesnek sokirányú feladata mellett első kötelessége a legnagyobb erélylyel, ha kell a legnagyobb szigorral, sőt kíméletlenséggel is mindent elkövetni, hogy a várost a fenforgó viszonyok között nagyon is félhető fizetésképtelenség szégyene s veszélye ne sújtsa. Ebben a törekvésben, ebben a feladatában pedig kötelessége őt támogatni a városi tisztviselői karnak, a képviselőtestületnek és a város minden polgárának. Első utazás a kisvasútion. — Morzsák a mütanrendó’ri bejárásról. — Mütanrendőri bejárásnak nevezi a köz- igazgatási terminológia a vasutfelülvizsgálási aktust, hogy miért azon hasztalan törtem a fejemet Gyulától Simonyifalváig, mert se „mü’-t, se »tant“ nem láttam egész utón s „rendőrünk“ is csak egy volt, a gyulai főkapitány, aki kellő eréllyel és tapintattal szorongatta kezében már fél kilenczkor reggel azokat a 15 erős pontoza- tokat, amelyeket a „mürnök“-kel eszeltek ki, lévén ők hü őrei a város érdekeinek. Nem sokáig kellett szorongatnia, mert nemsokára együtt volt a bizottság. Ki fiakkeren, ki az apostolok lován érkezett a homokbánya melletti átrakodó állomáshoz, ahol akkor már indulásra készen pöfögött a két kis motorkocsi, egy-egy szalonkocsival megtoldva. A vasúti pontosság mintha mindenkit megszállott volna, még a legkésedelmesebb gyulai fiskális se késett el, igaz, hogy most is „utolsódnak jött el, aki a közig, bizottságot képviselte. Ott volt már Szekér Gyula is, az Almásy uradalom jószágfelügyelője, a kisvasút ügyének leglelkesebb, fáradhatatlan vezérigazgatója, a vármegye részéről az alispán, a főszolgabíró, a város ezúttal még „nagyreményű* ifjú polgármestere, aki három nap óta őrzi a város szüzmáriás pecsétjét, a mindenütt agilis Weisz Mór, aki Gyula város legdrágább téli kabátját viselte, örökké mosolygó kiadónk és szerkesztőnk, mint felügyelő bizottsági tagok és más érdekeltek, amikor a kereskedelmi miniszter képviselője Széchy Károly vasúti és folyamhajózási főfelügyelő, egy energikus arczu, szimpatikus, öles termetű férfiú és egy őszszakállu öreg ur, Kist Sándor posta és távirdaigazgatósági fel- ügyelő Zerkovitz Rezső igazgató főmérnök társaságában megérkeztek. Még jól szemügyre se vehettük őket és a Zerkovitz praktikus bejárási öltözékét, aki czornbig felnemezcsizmázva, bőrkabátjában és bőrsapkájában akár Szibériáig utazhatott volna, mikor a nagyvasutasok érkeztek Klenkhart István, a pályafentartási osztály vezetőjével élükön s a bejáró bizottság egy kettőre felpakkolt a kis vasútra. Blazsek kisvasúti állomásfőnök keményen, katonásan szalutált az induló vasútnak, . . . csengetés, . . . zászló lobog- tatás, . . . „mehet“ . . . s megkezdődött a mütanrendőri bejárás. Az igazat megvallva, mi „népség katonaság“ akiknek semmi komolyabb tennivalónk ott nem volt és a mütanrendőri bejárást valami rendkívüli mulatságnak képzeltük, egy kis csalódást éreztünk, amikor alig hogy megindultunk, már meg is állottunk s szidtuk erősen Molnár mérnököt és Tanczikot, mert nekik tulajdonítottuk a sok megállást, kiszállást, tárgyalást, megszemlélést s mikor észrevettük, bogy már egy óra eltelt s még mindig csak Gyulán vagyunk és a bizottság a Körözshid alatt mászkál, a pokolra kívántuk a 15 erős pontozatokat. Hiszen ha igy tart, akkor holnaputánig se érünk Vadászra, pedig Blédy főkönyvelő már elárulta az édes titkot, hogy Vadászou nagy traktamentum |lesz. No de szerencsésen kiértünk a városból fél tizenegyre s azontúl már ritkábban adta elő magát megszemlélni való műtárgy, útátjáró s a kisvasút vígan robogott a napsütött havas rónasáTüdőbotegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Reche & Cm. Basel (Svájc), Lapunk zn.ai szánna 12 old.al-
