Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, 1906. deczember 8. 49-ik szám. r y Előfizetési árak: Egész évre — ____10 K — S Fé l évre........ _ _ 5 K — f Év negyedre____ 2 K 50 f Hirdetési otj előre fizetendő. Nyilttér sora 2G fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal« Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A tulipán a szocziális munka terén. Mit ér a magyaros társasólet, mit ér a hazai ipar pártolása, ha a nemzet zöme, ha a munkásnépünk hazájától elhül, nemzetétől idegen ? A tulipánt be kell ültetni a szalma- fedeles kunyhókba s a pinczelakásokba is ; a haza szeretetet fel kell gyújtani a munkásnép szivében ; az emberi jogaiért küzdő munkásnépet meg kell tölteni nemzeti érzéssel. Erre egyetlen mód van : a szocziális munka. Foglalkoznunk kell a néppel ; érdeklődnünk kell bajai iránt; részt vennünk örömében, bánatában ; törődnünk sorsa javításával ; orvosolnunk a rajta esett igazságtalanságokat ; segítenünk kiemelkedni elmaradottságából, tudatlanságából, testi-lelki nyomorából. Mert az éhes embernek kenyér kell, nem eszme. A vizbefulónak mentődeszka keli, nem erkölcsi prédikáczió. Nagyanyáink jobbágyasszonyaikban is anyatársukat látták és megszoptatták a kis siró jobbágygyereket és később engedték a saját gyermekeikkel játszani. Mi a mai felvilágosodott korban sokkal ridegebb korlátot vonunk magunk és kezük munkája után élő embertársaink közé. Annak a korlátnak le kell hullnia. Nekünk műveltebbeknek, nekünk vagyonosabbaknak, nekünk társadalmilag erősebbeknek kell az első' lépést megtennünk á fölkeresnünk a szegényt, a műveletlent, a gyöngét. Föl kell keresnünk szegényes hajlékában; részt kell vennünk szűkös élete apró bajaiban ; éreztetnünk kell vele jószándékunk őszinteségét, szeretetünk melegét és azt, hogy benne az embert megbecsüljük ; akkor, csakis akkor reméljük, hogy bizalma újra felénk fordul, hogy kivívjuk ragaszkodását; s ha ezt elértük, akkor. csakis akkor remélhetjük, hogy vezetésünket elfogadja és hogy visszatéríthetjük a hazához, a melytől elhült. A hol pedig a helyzet még nem ennyire szomorú, ott ezzel s csakis ezzel tarthatjuk meg a hazának s óvhatjuk meg az elhidegüléstől. Azt mondják erre : „Mindez csak szentelt viza czucziÜ8ta terrorizmussal szemben.“ Nos, a szentelt viz is csak a szentelt víztartóban szentelt viz. De’ öntözzek meg vele élő virágot, zsenge fát, legott éltető vízzé válik, mely rügyet duzzaszt, levelet, bimbót növel s a fát izmosra fejleszti. Erkölcsi tényezők s nem csupán gazdaságiak, mérgesítették el a társadalom sebeit; erkölcsi tényezők, nem csupán gazdaságiak, fogják azokat begyógyítani. A szocziális munkát be kell vinni a tulipán mozgalomba az egész vonalon. Ez lesz legértékesebb, leggyümölcsözőbb része a munkának, a melyre hivatva van. Hogyan ? Meg fogja arra találni a választ mindenütt melegszívű, lelkes magyar asszonyaink okossága. Az ő tapintatuk, az ő jóságuk, az ő leleményességük majd talál módot mindenütt arra, hogy a ma még bizalmatlan néphez hozzáférkőzzenek és bizalmát megnyerjék és megalkossák azt a jóléti intézményt, a mely az ő vidékükön, a mely az ő városukban leginkább szükséges és meg is valósítható. Van miben válogatnunk. Ott van mindjárt a jótékonyság ; ez egy olyan zárnyitó fü, a minek érintésére minden szív magától megnyilik. Jótékony nőegyleteink eddig is hozzáfértek a legcsügged- tebb,. legelkeseredettebb emberek szivéhez. Az a karácsonyi ruhaosztás, az a megvendé- gelós zárnyitónak jó, de nem elég. Hozzá kell férnünk ahhoz a munkáshoz is, a ki alamizsnát el nem fogad, hanem műnkéit követel. Tisztelnünk kell önérzetét és módot keresnünk arra, hogy nyomorán alamizsna iáéikül segítsünk. A feladat nem könnyű, mert kivált téli időben a sok heverő kéznek munkát találni nehéz, főleg oly munkát, a melyet szívesen is végez. Köztudomású alföldi magyar népünk büszkesége, melynél fogva készebb koplalni, mintsem oly munkát vállalna, a mit magára lealázónak tart. Ezért sokan elitélik és azt mondják : nem érdemli meg, hogy az ember törődjék vele. Ép igy emiitik a hódmezővásárhelyi napszámos feleségét, hogy nem segit keresni férjének. Ez tényleg baj ; de a hiba nem egészen övék. Mindnyájan rabjai vagyunk társadalmunk előítéleteinek és nincs nehezebb, mint előitéletet leküzdeni. Nos, a csongrádi kubikostársadalom előítélete szerint az szégyen, ha a kubikos utczát seper ; tehát nem megy el utczát seperni ; és a hódmezővásárhelyi nin- csetlen rnunkástársadalom előítélete az, hogy a férfira szégyen ha a feleségét el nem bírja tartani ; tehát nem engedi dolgozni. Bezzeg Szegeden a társadalmi felfogás más : ott az asszonynép dolgos s a férfi nem restelli kitartatni magát. Mindezeket az előítéleteket, a melyek az illető kis társadalomba begyökereztek, egyszeribe kitépni nem lehet; kitépni az egyén leikéből egy-egy nagy rázkódás, életviszonyainak teljes megváltozása. Pl. a ki egyszer Amerikát megjárta, az tudja, hogy minden munka tisztességes, csak kenyeret adjon ; de itthon, megszokott életkörében, helyesebb TÁHOIA. előtt/) Irta: Kiss Menyhért. Baczó Pál uram udvarában nagy a sürgö- lődés, forgolódás. Emberek járnak-kelnek s uj, fényesre subickolt csizmáik kopognak a széles, lapos köveken. Az udvar hátsó felén tarka tyúkok kapirgálnak s a gabonás dúca fölött buruk- kolnak a galambok. Közepén magas, sudár diófa ál), amelynek szétterjesztett öt ága mintha az udvart, a házat, az embei'eket akarná magához ölelni, gályái között suhanó tavaszi szellő leb- ben, s apró, fényes zöld levelein ragyog a reggeli harmatcsöpp. Szolgák söpörnek az udvaron, miközben vigan folyik a beszéd. Kicsipett leányok tisztogatnak a kút körül, átbeszélnek egymáshoz, s tudja Isten, mire is tudnak oly jóizüen kacagni. *) *) Mutatvány az Athenaeum r. társulat kiadásában megjelenő „Regélő Kalendáriumából. Csak akkor komolyodnak el kissé, amikor közéjük lép a házigazda. Magas, egyenes szál ember, őszhaju, de az arcán van valami édes fiatalság, olyan, mikor ősz felé is illatosak, szépek a virágok. Komoly, ünnepies arccal jár-kel s kurta parancsokat osztogat Ezt igy, ezt meg amúgy. Ez itt van rendjén, az meg úgy volna jobban. Amit parancsol, szelíden mondja s a fiatalság se duzzog érte. Pali bácsit szeretik a fiatalok. Kedvébe járnak, s a mikor előttük elhalad, oly boldogok, hogy mosolyog a Pali bácsi. Most a konyhára szólt be ; — Fiam, Zsuzsika ! Édes, piruló barna lányka terem az ajtóban. — Parancsoljon, édes apám uram 1 Úgy csendül a hangja, mint a lágy esti harangszó . . . Parancsoljon, édes apám uram 1 Az öreg elméláz rajta szelíd tekintetével, megs’mogatja a leányka bársonyos arczát. Aztán mintha azt mondaná a szeme : én édes bogaram, be keveset hallom már a hangodat . . . Hanem lelke elmélyedése nem tart soká. Összehúzza szemöldökét és szigorúságot parancsol az arczára. Mert bizony, alighogy ki nem csordul a könnye, azt pedig restellené Baczó Pál uram az ő vénsége daczára. — Hát fiam, Zsuzsika, hozz fel egy kancsó bort, s hivd át a Márton bátyádat. Egyszerű parancs ez, s mindent jelent. Jelenti, hogy Pái uram készen van a dolgával s ráér egy kis időtöltésre. Kissé meg hányja-veti a dolgát, bele néz az elmúlt időkbe s aztán hálát ad a Mindenhatónak, aki ennyire segítette. Fölmegy a házba. Nagy tisztaság és gondos rend mindenütt; szinte repes a lelke, ha végigjártatja a szemét. Minden megvan, a házban, a mi csak egy jó vagyonos, de afféle szegény paraszt kisbirtokoshoz való, ki két keze becsületes munkájával gyűjtötte össze vagyonát. S mily nagy dolog ez. Mert ez a vagyonszerzés egy hosszú, verejtékes élettel jár, melynek minden pillanatát kiaknázta. Hanem hát jöjjön a Márton . . . Belép. S abban a pillanatban a pillangóként röppenő Zsuzsika is főn van a rrakfalvi kancsóval. Amikor ráteszi az asztalra, amely Sirolin Emeli az étvágyat é« a testsúlyt, megszültét: a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagoláat. F. Uoffmanu-La Reche & Ce. Rasel (Svájc). Roche Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara tívegenkint 4.— korona. I-japtanls mai száma S old.al-
